Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-03-21 / 12. szám

Budapest, T9 Hi nt^fcíiís VM.

2

— Feltétlenül jó és a jövőben nagyra.hi- vatott ez az uj adó, amely igazságos megter- lieltetés mellett nagy jövedelmhez juttatná a fővárost, attól azonban löltétleniil óvakodnunk kell, hogy most, a deficit kényszerítő hatása alatt v. meggondolatlanul, minden tanulmány nélkül, beíeugorjunk és ezzel azután kom- prommittáljnk és lehetetlenné tegyük később.

Tudomásunk szerint a. bizottság tagjai.. kö-_ rülbeliil egy véleményen vannak a telekérték- e?nielkedesi adót illetőleg Springer Ferenccel é& igy*wbátv‘a!v^aegvatósiMs. ma valószínűbb, mint 1906-Mfí^öl4;í. mégis? azt- kell hinnünk; hogy a k i v:áTit tanulmányoz ás jelentékeny időt fog igényűé vetjnifsJ)ájr az előtanulmányokat már sokszorosan elvégezték.

' Bmétéijtik; lfogy a húszas-bizottságnak eddig nincsenek határozott tervei, szimpátiája azonban a^pót adó helyett az uj adók behozatala és az üzemek jövedelmezőségének fokozása felé hajlik., A luxus-adó ér a világítási adó máris készen van, csak miniszteri jóváhagyásra várnak. Uj életre látszik kelni a közlekedési adónak egyszer már ad akta tett terve és mind több hive lesz a . telekértékemelkedési adónak. Ez négyféle uj adót jelentene, de hogy együttesen milyen jövedelmet biztosítanának a fővárosnak, erre vonatkozólag még hiányzanak a számítások. Egy azonban valószínű: mindez nem lesz elegendő a háztartás mérlegének rendbehozására, különösen, ha a nyárra megvalósul a tisztviselők tervbevett fizetésrendezése is.

Hitel-túllépés az Ördögároknál

Nem lesz községi aszfaltgyár

A háborús viszonyok igen sokat változtattak azokon az elveken is>, amelyek a székesfőváros számára való építkezések körül fennállottak. Azelőtt a városházán úgy gondolkodtak hogy a vállalkozók nagy adófizetői a fővárosnak, munkát jövedelmet kell számukra biztosítani. A haszon később úgyis visszaszáll a fővárosra, amely mindinkább kezdett tisztában lenni azzal, hogy a vállalkozások, az építési munkálatok fejlődése vagy csökkenése a legkomolyabb fokmérője a székesfőváros fejlődésének, tükörképe gazdasági helyzetének. A háború alatt azonban úgy alakultak a vállalkozási viszonyok, hogy a fővárosnak nem egy esetben a házikezelésben való dolgoztatásra kellett gondolnia. Igen sokszor egyenesen fogni sem lehet vállalkozót. Ismét máskor pedig a főváros háború előtti arányokban fölépített budgetje, az anyagok és munkabérek

w ß •

emelkedése, nem bírja ki' még a normális vállalkozói hasznot sem.

Ilyen körülmények között a főváros imitt-amott kénytelen volt arra gondolni, hogy nagyobbrendii , építkezési munkálatokat is házikezelésben végeztessen. el. Az első nagypbbszabásu kísérletet az ut- és csatornaépítő ügyosztály tette meg, amely az Ördögárok befoltozását házikezelésben kezdte, meg és a munkálatok vezetését Molnár László műszaki tanácsosra bízta,’ -aki—kiválcr eredmény nyel"-tett eleget -megbizatásának. A munkálatokat, amelyek • végük felé közelednek, orosz íqglyok végzik és szakértők Tanúsága/szerint a- legkiválóbb anyagból,, a legkiválóbb építkezés van folyamatban.. ^

Kiderült azonban, hogy a házik%felés'béTF vég'zett munkálatok is feltűnően sok pénzt emésztenek fel. A költségvetésben annak,,idején a* .Ördögárok be-, boltozására 300.000 koronát vettek fel, most azonban újabb 270.000 korona megszavazását kérte, az 1 ügyosztály az Ördögárok építkezéseinek \folytatá- sára és befejezésére. Az összeg kétségtelenül nem kevés, de ebből a házikezelés csődjére következtetni- éppenséggel nem lehet. Biztos információkért ebben a kérdésben Fock Ede tanácsnokhoz, az ütés csatornaépítő ügyosztály vezetőjéhez fordultunk,

' aki a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt a következőkben volt szives a helyzetet megvilágítani:

Mindenekelőtt azon kezdem, hogy.300.000 koronás költségvetésben biztosított összegen és a 270.000 koronás póthitelen kívül még a Dra- sche-féle téglagyár által fölajánlott 150.0001 koronás hozzájárulást is fölemészti az Ördögárok beboltozása, amely ilyenformán összesen

720.000 koronába kerül.

— Ebből a körülményből azonban nehéz lenne azt a következtetést levonni, mintha a házikezelésben lefolytatott építkezés többe került igy, mintha vállalkozásba adtuk volna. Nem szabad .ugyanis egy pillanatra sem ’elfeledni, hogy a költségvetésbeli 300.000 koronás tétel még a háboirn előttről származik, amikor az anyagárak és munkabérek rendkívüli módon kisebbek voltak. Természetes, hogy az olyan nagyobb munkálatnál, mint amilyen az Ördög- árck beboltozása, az ányagdrágolás rendkívüli összeget tesz ki. Ami pedig azt illeti, hogy "a rezsimunkát orosz foglyokkal végeztetjük, tehát olcsó munkaerőt kapunk, árira vonatkozólag elég legyen csak annyit mondani, hogy egy orosz fogoly ma öt koronába kerül nekünk, pedig aki a munkájukat ismeri, azt is tudhatja, hogy nem ér meg ennyit.

— Vannak azonban más körülmények is, amelyek miatt nem volt elegendő a költségveI tésbeli összeg. így elsősorban arra számítottunk, hogy a régi támaszfalak meg fogják bírni a bolthajtásokat; ebben a feltevésünkben azon- :ban csalódtunk, amikor kibontottuk atz árkot. A támaszfalak ugyanis gyengék, teljesen hasznavehetetlenek voltak, amelyeket újra kellett építeni. Le is fptografáltuk ezeket a korhadt falakat. Van több felvételünk, amelyek a szakértő ellőtt világossá -teszik, miért - volt szükség uj támfalak építésére.

i— Végül pedig túl, is léptük az eredeti tervejt, amennyiben azzal szemben az Ördögárok be- -boltozását egészen; a Tuliá-utcáig kiterjesztettük, ami egymagában ó harminc-méteres többletet jelent. / ' _. \

Mellesleg -megkérdeztük még á tanácsnokot, mi igaz..a..vállalkozók között elterjedt ama hírből, hogy a főváros a kát- rányozó telepen házi aszfaltgyárat állít

r- ~ rr ' *

fel. A , tanácsnok igy felelt:

Hogy ma, a háborús viszonyok között aszfaltgyárat állítanánk fel, ezt az abszurdumot aligha fogja valaki is, aki. hozzáért, glhinni.JHogy mást ne mondjak, az aszfaltgyártásb.an elkerülhetetlen bitumen ma egyáltalában be sem szerezhető. A kátránytelepen mindössze száritót csináltunk,. amelyet úgy látszik összetévesztenek az aszfaltgyárral. Az aszfaltgyárat ma tehát semmiesetre sem fogjuk felállítani.

Központi anyagbeszerző- és anyagvizsgáló állomás

Nem,egészen újkeletű már' a gondolat; hogy a főváros központi anyagbeszerző-állomást állít föl. Most azonban a kérdés teljes mértékben aktuálissá lett. A polgá mester ugyanis -— a Fővárosi Hírlap értesülése szerint. — megkereste az egyes ügyosztályokat, hogy tegyenek előterjesztést a központi anyagbeszerzőre vonatkozólag. Az ügyosztályokban most készülnek válaszolni a polgármester átiratára, el fogják mondani, szükségesnek tartják-e az anyag- beszerző központot, milyen formában kívánnák azt megvalósítani és milyen' anyagokra kívánnák ammak hatáskörét kiterjeszteni.

Az eredeti terv szerint a központi ,-anyag- beszerző gondoskodnék a következő anyagokról: építőanyagok, szén, papír, posztó. Arról értesülünk azonban, hogy a központi anyagbeszerző felállításának gondolata nem találkozik az összes ügyosztályok tetszésével. Különösen az építőanyagok központi kezelésével szemben merülnek fel aggodalmak, amelyek nem is

Egy kaszinó és egy pótkaszinó

A képviselőház módfelett büszke a maga folyosói hullámzására, mozgalmas, eleven, pletykás, humoros életére. Az élceken és pletykákon kívül azonban nagy és komoly tervek, harcias felbuzdulások, haditervrk is születnek ott, bár azt mondják, nem épen az örökkévalóság és nem a történelem számára. Újabban a városházán is mintha kezdene kifejlődni hasonló élet. Az uj városháza pipatóriumának közgyűlési hangulata hétköznapokra is kezd kiterjedni és teret hódit a polgármesteri birodalom előtt.- A folyosói kaszinózásba való fölszivódás tulajdonképen az újságírókon kezdődött, ök a rendes napi vendégei ennek a területnek, amehet egyik oldalról Bárczy polgármester ajtaja, a másikon R a d ó Richárd szobája határolnak. Tanácsülések, polgármesteri bizalmas értekezletek idején olyan élet van itt, hogy a parlamentben szinte kormányválságot jósolnának belőle a szenzációk felé hajló időjósok.

Itt más szenzációk csinálják a tömörülést. Egy kis deficit, egy kis villanyáremelés, alpolgármester- valság verik össze a beszélgető csoportokat, amelyebben nem egyszer megjelenik a polgármester is. Az ö ajtaja különben önti a folyosó számára a városi notabilitásokat. Alpolgármester, tanácsnok nem mehet be, nem jöhet ki innen anélkül, hogy egy futó szóra meg ne álljon. Vázsonyi Vilmos, F e 1 e k i Béla, Glückst hal Samu, Biró Henrik. Havas Rezső, Szabó János, meg a többiek állandó ven- xlégei az álló kaszinónak. A friss humort pedig S z a- b ó Sándor főorvos hozza. Amikor mosolygó arca feltűnik a lépcsőkön, mindenki tisztában van vele,

hogy egy perc múlva a legfrissebb viccet fogja hallani. ‘

(Kibicek lázadása) /általában a folyosói kaszinó kifogyhatatlan a humorból. Nem egyszer érdemes följegyezni is az aktuális vicceket, amelyek között imitt-amott tanulságos esetek is vannak. Például a múlt héten sokat mulattak az egyik főtisztviselö tragikomikus esetén, amelyet az ördöngős korai záróra teremtett.

Kezdődött az eset az egyik lipótvárosi társaskörben, ahol a főtisztviselőnek minden kedden megszokott, kedves kártyapartija játszódott le. Ez nem újság, mert évek óta mindenki imerte és méltányolta a szelíd mulatságban egyesült négy ur összetartozandóságát. Mióta azonban bejött a tizenegy órai záróra, az urak kissé kezdték magukat rosszul érezni. I izenegykor letenni a fegyvert, amikor még csak alig kezdődött meg a mérkőzés. Végre az egyik partnernek, egy előkelő fővárosi bizottsági tagnak mentő ötlete támadt:

— Tudjátok mit — mondta — ezentúl tizenegykor fogjuk a sátorfánkat és fölmegyünk a lakásomra. Mint az én vendégeim, nyugodtan folytatjuk a játékot.

Nagy volt az öröm á partnerek között és tizenegykor már mindenki tudta', hol következik a folytatás. Nincs azonban öröm, amelynek ne lenne árnyéka, vagy hogy úgy mondjuk, nincsen kártya tövis nélkül. Elkövették ugyanis az urak a veszedelmes hibát, hogy a kibiceket nem vitték magukkal. Pedig mi tűrés-tagadás benne, — a bíbiceknek is érző sziveik vannak. Egy darabig dörmögtek, méltatlankodtak, végül pedig megszületett a kibicek összeesküvése.

Hát hogy egy kibic milyen kegyetlen tud lenni, arról igazán nem lehetett fogalma á béke játékosainak. A háború nemcsak a honvédekből, de a bíbicekből is oroszlánokat csinált. Kijelölték tehát a 1-g- oroszlánabb oroszlánt, hajtsa végre ő a pokoli tervet.

A szörnyű kibic kaján örömmel nézte a boldogan szed&gielődző partnereket. Aztán mikor az utcára értek, hajrá utánuk. A feltürt gallér inkognitójában követte lépteiket. Falhoz lapulva, sötét sikátorokon vezetett az alattomos terv útja. Amikor aztán becsapódott a vendéglátó bizottsági tag házának kapuja, az emeleten kigyuitak a lámpák, akkor megérett a rettenetes terv a. végrehajtásra.

Az urak jóformán még az első partit sem játszották ki, amikor megszólalt a házmesternél a csengő. A cerberus kicsoszogott, a csengető ur pedig vésztjósló arccal odavágta:

— Államrendőrségi detektív vagyok.

Közben pedig egy államvasuti bérletjegygyei hadonászott a házmester orra alatt, aki riadtan kérdezte:

— Mit méltóziatik parancsolni?

— X fővárosi bizottsági tag ur lakásán vendégek vannak.

— Igen — szepegett a házmester.

— Menjen föl és mondja meg, hogy a záróra a magánlakásoknak is szók Tizenegy után ott is tilos a vendéglátás.

A házmester fölrohant és egy perc múlva jött a válaszszák- — A nagyságos ur azt üzeni, hogy köszöni a

figyelmeztetést-, már bemondták a mestereke t.

A kibic azonban nem azért kibic, hogy ne ismerje a kártyás természetrajzát. Nagyon jól tudta, hogy ezek olyan könnyen nem hagyják abba a játékot. Robanvast ment haza és szaladt a telefonhoz:

— Halló, kérem a 30—05-öt.