Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-21 / 12. szám
Budapest, 1917. március 21. 3 mondhatók megokolatlanokuak, mert az építőanyagok központi kezelése igen sok fölösleges fuvart emésztene föl, ami a mai drága fuvarozási viszonyok között igazán könnyelműség lenne. A főváros, amikor a központi anyagbeszerző felállítására gondolt, mindenesetre a Máv. hasonló célú intézményét tartotta szem előtt. Az anyagbeszerzési központnak mindenesetre lennének nagy előnyei is, de ezek között is legfontosabb az, hogy az anyagbeszerzőt össze kellene kapcsolni a főváros anyagvizsgáló állomásával. A Máv anyagbeszerző osztályának is ez az erőssége. Ha a terv mevgalósul, az anyag- vizsgáló állomás igen fontos szerepet kap benne. A fővárosnak már van kitünően működő anyagvizsgáló állomása, amelyet Fock Ede tanácsnok, akinek hatáskörébe tartozik, ha a központi anyagbeszerző megvalósul, lényegesen ki fog bővíteni. A kísérleti állomás ezidó szerint csak az építőanyagokat vizsgálja, abban az esetben azonban, ha kibővítése aktuálissá válik, a szén, a papiros és a posztó megvizsgálására is kiterjeszti hatáskörét. A kísérleti állomás kibővítése természetesen lényeges költségeket is vesz igénybe, de mindez kamatostul megtérül, ha figyelembe vesszük, hogy ebben az esetben a főváros a szállítóktól ési vállalkozóktól átvett anyagokat a legpontosabb eszközökkel vizsgálhatja meg és igy tökéletesen lehetetlenné válik akár a tévedésből, akár a rossz- indulatból eredő megkárosítás. Győzelem és bukás Képek a múlt heti közgyűlésről Az orosz forradalom bizonyára nagy dolog, de azért egy budapesti tanácsjegyzőválasztáshoz képest csekélység. Szerdán is, ahogy az emberek a közgyűlés termébe igyekeztek, agilis korteshad állta el utiukat. — Kerületközi lista, tiszta lista, — kiabálták ketterí-hárman. — Tiszta lista, de Farkas helyett Bunyi- t a y — mondták mások. — Tiszta lista, csak Schuller helyett Rad- v ányi van és Szenkovits helyett B o d z a y. — Tiszta lista, — kínálták a szavazólapokat; éppen csak hogy Schuller helyett Holtzspach van és Farkas helyett Bunyitay és Szenkovits helyett Schöberl és Schwarcz helyett Sebő és Pe t z r i k helyett Engel ás Szem ethy helyett E c s é r y és Ecséry helyett B o r b á s és Hunyadi János helyett Hunyadi Mátyás. A házigazda bosszúsan csapta le a kártyát: — Ez a buta telefon elkabalázza a kontrámat, Halló, itt dr. X. — Itt az ötdik kerületi kapitányság. Kérem, az egyik emberünk az imént fölüzent a doktor urnák, hogy tessék beszüntetni a miniszteri rendelkezésbe ütköző vendéglátást. Miután tudomásunkra jutott, hogy az urak még mindig kártyáznak ... A házigazda idegesen szakította félbe: — De kérem, a mesterek . — Bocsánat, mi is ismerjük a mestereket. — De kérem, ma az egyszer . . . — Bocsánat, doktor ur, mi azt is tudjuk, hogy az urak minden kedden együtt ülnek — mondta a szigorú „rendőr1 és már le is tette a kagylót. A házigazda keserű dühvei mondta el az esetet, mert hát mégis disznóság, hogy az ember már a saját lakásának sem ura. A legfőbb vendég, a főváros egyik kormányzó hatalmassága azonban szivére vette a dolgot. — Nem lehet ellenkeznünk, a rendőrségnek igaza van, végre is ki tartsa be a rendszabályokat, ha mi nem, akik csináljuk ... — szólt és bánatosan elbúcsúzott. Hát tessék elképzelni, hogy mulattak másnap a kibicek, akiknek forradalma olyan jól sikerült. Egyelőre még folynak a diplomáciai tárgyalások, vájjon megbiintessék-e a lázadó kibiceket, vagy kedden őket is magukkal vigyék? (A legendás sósklili.) Van azonban egy pótkaszinó is. A belváros szine-java a Kis piszkoshoz címzett vendéglőben ütötte föl tanyáját. Sasok és nem sasok, bizottsági tagok és jövendő városatyák itt gyülekeznek egy pohár sörre és itt hány— Ez az egész változás? Pardon, kérem, majd elfelejtettem, hogy Ferenc József helyett már IV. Károly van a listán és Miklós cár helyett Alexandrovits Mihály. Hát igy néztek ki a „tiszta“ listák és most tessék elképzelni, hogy nézett ki egy piszkos lista... Jöttek a szavazók, dűltek a voksok és a választási higanymérö hol felszökött Bunyitayra, hol leszállt Farkasra, hol Szemethyt mutatott, hol Engelt, amig végre az- ősz Szabó János azt mondta Hűvös Ivánnak: — No, most kezdhetjük a szavazatok összeszámolását. Ezt már aztán nem hallgatták végig az atyák, hanem egy emelettel feljebb hurcolták testüket, oda ahol a főváros érdemekben eltávozott főtiszt- viselőinek. nagyjainak az arcképei diszknek, s ahol szerdán olyan leleplezés volt, amilyenért senkisem haragudna még egy ajtóval tovább sem, a közgyűlési teremben. A leleplezett férfin Rózsavölgyi Gyula volt. Kitünően sikerült, művészi értékű arcképét feltűnés és ünnepség nélkül, egyéniségéhez méltó szerénységgel helyezték el a falon. K a r- lovszky Bertalan volt a mestere a képnek és akik megcsodálták, elismeréssel beszéltek róla, csak egy baja van, hogy azt a kedélyességet, bájos szeretetre- méltóságot, jóizii humort, amely a nyugalmazott alpolgármestert annyira jellemzi, nem tükrözted vissza híven a kép, hanem kissé morózus külsőt ad a kiváló és méltán szeretett férfiúnak. De hát az élet nem tűr megállást: egyik arckép után jön a másik.'Éppen e pillanatban rázza a szakál- lát T h é k Endre, a magyar ipar udvari tanácsosa és G I ii c k s t h a 1 Samuval nemes versenyre kél H a n- v a i Sándor dicséretében és mint jó harmadik, B á r- czy polgármester lép sorompóba és a közgyűlés viharos lelkesedéssel szavazza meg Hanvai számára is az arcképet. Azóta J á v o r Pál, vagy Kandó László talán már festik is Hanvait és'talán a legközelebbi közgyűlésen már ismét leleplezés lesz. Egyelőre azonban Csupor tanácsnok számol be arról, hogy a java- dalmi bérlőknek a szűrét kitette a piacra s a szűrön most a főváros fog letelepedni. A referáda után a tanácsnok körülnézett, várta, hogy legalább nekrológot mondjanak a nyugdíjazott bérlőkről, de a közgyűlésnek elég volt a nekrológból és futni engedte a bérlőket. És nem sokat hederitett Steinhardt beszédére sem, akinek műszaki szempontból voltak kifogásai a ligeti tejcsarnok teje ellen; sőt K i s s J. Jenőnek sem volt élénk hallgatósága, dacára annak, hogy a Duna medrének acrolith-tel való kikövezését propagálta, abból az alkalomból, hogy a propeller-bárkák a viz alá süllyednek. Csak a kórházi dijaknál volt némi mozgalom és Waigand József úgy megfenyegette a kormányt, hogy Tisza állása ebben a pillanatban cári trónus ingó jellegét vette fel. ják-vetik meg a város ügyeit. A szilíid vendéglős, a százhuszkilós S c h w á t z Pista, még mindig azt állítja, hogy részben igazi árpasört mér, részben, — de csak részben — hazait. A vendégek azonban nem bánják: a sör, sör marad, még ha Protovinből hozzák is, a fontos pedig a társaság. Az pedig István gazdánál elsőrendű minőségű van. Látott ez a helyiség nem egyszer eleven tábornokot is, az egyenruhák csak úgy ragyognak föl az ezredesig, a hadseregből legállandóbb vendég azonban Kaczvinszky kapitány, akinek külön asztaltársasága is képződött az idők folyamán. Gyakori vendég, ha csak tiz percre is Kászonyi-K ra- mer Károly a „vezér“, vele tarokkpartijának tagjai, Szombathelyi igazgató és Kimer kapitány. Ha pedig a „Kramer-hölgyek“ is megjelennek, akkor ünnepe van a „piszkosának. Bekukkantanak egy kis étvágycsinálóra E u 1 e n b e r g Salamon, Köncs Boldizsár a föügyészhelyettes, mig a sajtót a népszerű Torna bácsi és a kifogyhatatlan humorú Gara szerkesztő, a művészetet viszont K e n e- d i c s Kálmán és Újvári Károly, az egykori való jó Népszínház kiváló tagjai képviselik. Egyszóval, ha a sörnek budweisi ize van is. de a társaság humorával együtt tözsgyökeres pesti Nagy sérelem persze, hogy nincs sóskifli. Nem azért fordul meg azonban Kenedics Kálmán annyi társaságban, hogy ehhez a tiltott gyümölcshöz is hozzá ne jusson. Valaha persze ö is másként értette a tiltott gyümölcsöt, de ma már a sóskifli is jó ... Pláne igy háborúban. De miként valaha, most is csak úgy jó a tiltott gyümölcs, ha mások irigylik. Schwätz Pista, aki maga is humorista, különösen, amikor fizetésre kerül a sor, szokatlan gyorsasággal értette meg a helyzetet és amikor az egykori tenorista „a mérAztán, hogy némi humor is essék, F r e u d i g e r Károly kelt fel, hogy az orthodox izraelita hitközséget („amelyhez tartozni szerencsém van“, — mondotta) megkímélje néhány ezer korona átírási illetéktől. Tökéletesen igaza volt a derék Freudigernek és amikor szavazni kellett, olyan kevesen álltak fel a tanács javaslata mellett, hogy azt hitték. Freudiger győzött. De most aztán megtörtént az a páratlan eset, hogy az ülvemaradottak nem kértek ellenpróbát, noha talán többségben voltak. Vájjon mi az oka ennek? kérdezte valaki. Mire Schreyer Jenő igy fejtette meg a rejtélyt: — Félünk az ellenpróbától, mert az olyan volna, mint egy sorozás. Kiderülne, hogy Freudiger pártján van — az egész hitközség . . . Ettől függetlenül Kassai József állott ki a fórumra és olyan éles hangon vonta felelősségre a tanácsot a lakbérleti bizottságok összeállítása miatt, amilyen hangon szólhattak az orosz forradalmárok Stürmer doktorhoz, a volt és kivégzett miniszterelnökhöz. A hang erős volt, de némi igazságot nem lehetett elvitatni a szónoktól ott, ahol a törzsfőnökökről beszélt, B i t t- n e r János hangban kénytelen volt nagy sulyenged- ményt adni Kassainak. Ö a krumplihiány miatt panaszkodott és mint ügyes henteshez illik, taglójává’ leütötte a hiányt. , És a végén az elnök vette át a szót. Azt mondta: „Beadatott“ . . . — Az a kérdés, kinek adatott be? — felelték. Menten kiderült, hogy beadatott pl. Radványinak és beadatött Farkasnak, mert a győzőktől kiss.: elmaradtak. És már hozták is a megválasztottakat, már meg is esküdtek és az óbudai városbiró szent fogadalmat tett, hogy az óbudai bagatell-iigyekben pártatlan lesz, mint egy pártonkiviilj és igazságos mint a sorsharag. Isten e n g e m —^ mondotta ő - úgy segéljen. Ámen! Győzött a főváros o kereskedelmi kikötő ügyében A budapesti kereskedelmi és ipari kikötő ügye most már arra az útra terelődött, ahol többé nem tanácskoznak, nem vitatkoznak, hanem komoly és végleges terveket állapítanak meg, amelyeknek alapjára bármely pillanatban meg lehet kezdeni, illetve folytatni az építkezéseket. Ez a nevezetes fordulat a kereskedelmi kikötő kérdésének megoldására kiküldött bizottság szombati ülésén történt meg. A Fővárosi Hírlap ismertette ,azt a huza-vonát, amelyet a kormány viselkedése okozott. A kereskedelmi és földművelési miniszterek igen sokáig nem tettek eleget a főváros ama kívánságának, hogy a ges vendég“ szerepében verni kezdte az asztalt, szolgálatkészen dübörgőit oda: — Tessék kérem, tessék . . .- Sóskiflit! — üvöltött Kenedics. Kremássan — mondta Pista, aztán került, fordult és fölényes mosolylyal helyezte el az asztalon a tenorista által zsákmányolt sóskiflit. Az egész vendéglő lázbajött. Voltak, akik az .asztalt verték, a legtöbben azonban kórusban ordították : — Sóskiílit! Nekem is egy legendás sóskiílit! — harsogott D ö m ö t ö r járásbiró. Schwätz ur azonban lemondóan jelentette ki: — Sajnálom, ez volt az utolsó. A vicc jól sikerült, Kenedics, mintegy cápa nyelte el a kiflit és aztán előadta a nagy eset hiteles történetét. Mindenki mulatott, csak az egyik elrejtett box mélyén dühöngött egy idegen. A vendéglőst kérte: —- Van sóskifli, vagy nincs?--- Kérem tréfa volt az egész . . . Az idegen vérbeforgó szemekkel kiálltott: —- Majd adok én magának sóskiflit is, meg tréfát is — elment egyenesen a negyedik kerületi kapitányságra. Harmadnapra beidézték Schwätz Istvánt és lebüntették száz koronára. Szerencsére Boda Dezsőnek nagyobb érzése van a humor iránt és feloldotta a büntetést. Kenedicsnek pedig azóta penitencia- képpen rosszul mérik meg a sörét, de legalább ilyen félpohárral annyit ihatik, amennyi belefér. Pedig isten bizony — sok fér bele.
