Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-21 / 12. szám
Hatodik évfolyam _________________________Budapest, 1917. március 21-én._______________________________12, szám fa iiiaIiiaiTiaiuaiiiainmiiaiira7iiáninuiáiTrBiiiPinnuiPÍhDninuiammiiaiitaiiiamaiiigiiiamm»Hinaiiic EEŐE1ZETÉSM TtnJiKt Égési évwe .......... 20. K. fe l évre ............... IO K. Eg yes számok kapha- tök a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közg hetilap felelős szenfteszttí i Dacsó Emil Megjelenik minden szef*- ddn. Szerkesztőség ég kiadóhivatal i VI. kér. Szív-utca ........ 18. szdm Te lefon ............... 137-13 A közlekedési adó a városházi események tengelyébe került, azon a néven, hogy a huszas albizottság, amelynek feladata tudvalévőleg a főváros pénzügyi bajainak elhárítását célzó- javaslatok tárgyalása, foglalkozott vele, sőt a részletes tárgyalás alapjául el is fogadta a pénzügyi és közlekedési ügyosztályok előterjesztéseit. A huszas albizottság a pénzügyi bizottság Liebig-féle kivonata, az előkelők előkelőinek tanácskozása, röviden: a városházi vezérkar. Ezt nem maliciózusan kivánjuk megállapítani, hanem azért, hogy különös súlyt tulajdonítsunk a bíizottság tényeinlek, határozatainak. A vezérkar döntésén ugyanis aligha változtathat a misera plebs1, a közgyűlés tagjainak túlnyomó többsége egyszerű Stimmvieh, a szónak nem közélelmezési értelmében, hanem abból a szempontból, hogy a törzsfőnökök akarat- és véleménymentes nyája. Ez okból tehát olyan komolysággal kell foglalkoznunk a közlekedési adóval, mintha a, közgyűlés egyeteme is állást foglalt volna már mellette. Mi is az a közlekedési adó? Bizonyos, hogy nagyon ravasz dolog; mert nemcsak annyit jelent, — a városház kottájára átírva, — hogy a közlekedési eszközök használata, igény- bevétele után a fővárosnak külön dij, külön teherfizetés jár, hanem jelenti egyúttal a villa- mosvasutak tarifa-revizióját, amely viszont nem olyan ártatlan dolog, mint példának okáért egy pörnek a revíziója, hanem magyarul szólva — tarifaemelés: közlekedési adó, tarifarevizió, egységes tarifa, szakaszrelációk kitolása, vonaljegyek árának szociális szempontból való leszállítása: — erről van mostanában szó és mindez végeredményben arra vezet, hogy a pesti ember közlekedési viszonyai — drágábbak lesznek. Jelentékeny hasznuk származik majd a revízióból a közlekedési vállalatoknak, mert az emelési bevételi többletéhez csatlakozik a jegykezelési egyszerűsítésével elérhető megtakarítás is. De ki tagadhatná, hogy pl. a jegy kezelés egyszerűsítése a publikumnak is érdeke ésf régi kívánsága. Es ki vonná kétségbe, hogy a közlekedési vállalatok ma sokkal, sokkal magasabb költséggel dolgoznak, mint aratnak ejőtte. Hiszen aki ceruzát vesz a kezébe és belemélyed a számokba, annak legalább approkszimativ képe lesz arról, hogy az áramtermelési költség mennyivel emelkedett és a kocsik fenntartási költsége mennyivel drágult. A személyzeti kiadások óriási arányban megnövekedtek a háború alatt és a hadbavcuult alkalmazottak illetményeiről is a vállalatok tartoznak gondoskodni. Egyszóval a közlekedési vállalatok helyzete sem olyan rózsás, mint amilyennek a bruttoforgalomról közölt és állandó emelkedést mutató kimutatások jelzik; a bruttobevételek- bő,l senkisem láthatja, mennyi ai tiszta nyereség többlete, vagy csökkenése. Mi azonban korántsem vagyunk hajlandók a közlekedési vállalatokat sajnálni és ha a közlekedési adót mégis szükséges rossznak mondjuk, úgy ezt tisztára a főváros pénzügyi helyzetéire való tekintettel tesszük és abban a re- ménybenl, hogy a főváros vezető tényezői nem azért csinálnak közlekedési adót és tairifarevi- ziót, hogy az uj teherrel — a közlekedési vállalatok nyereségét, hasznát tegyék még súlyosabbá. zi/zsfjYÁroi: « • é Uj idők virradnak a pesti emberre, uj szelek lengedeznek a városháza tájékán. A svábhegyi fogaskerekűvel millió baj volt: most végre egészséges alapra fektetik, modernizálják az egész vállalkozást. Ä propellertársaság ócska bárkád miatt már nem is bosszankodtak a\z emberek, csak mulattak rajta: most uj kezekbe került ez a közlekedési eszköz és biztos, hogy rövidesen népszerűbb lesz, mint az autóbusz. Vegyük még ehhez, hogy a javadalmi bérlőkkel kurtán végzett a főváros, házi kezelésbe vette át az üzletet és hogy a Gellért-fürdő vendéglőjét nem suba alatt, hanem nyilvános árlejtés utján értékesítik: ime, bizonyság mindenki előtt, hogy itt valami történik, a régi rendszer változik és még megérjük, hogy a kritikus nem talál gáncsolni valót és hogy Budapesten öröm lesz lakni. Igaz, hogy addig sok viz folyik még le a Dunán, de ezért a vízért — nem kell v'zdijat fizetni. A választások lezajlottak, a kedélyek megnyugodnak és senkinek sem jut eszébe, hogy kritikát mondjon a győztesekről, összehasonlítsa őket a bukottakkal. Végtére is nem elvi, hanem tisztára személyi harcokról volt szó és a főváros adminisztrációja, az egyetemes érdek szempontjából teljesen közömbös, hogy egyik-másik fogalmazó, vagy al- iigyész két-három embert átugrott és hogy egyik-másik fogalmazó, vagy aliigyész két-három hónappal később lesz tanács- jegyző, vagy ügyész. Nem is erről akarunk beszélni, hanem arról a veszedelemről, amely a választási harcból kiütközött. Voltak, akik felekezeti szempontokat vegyítettek bele a küzdelembe és ez nagy baj, mert Budapest adminisztrációjában nem illik kutatni a vallást. Politikának, korteseszköznek jó volt az antiszemita hecc, amelyről beszélnek, de a közérdek szempontjából tiltakozni kell ez ellen, mert könnyen megtörténik, hogy legközelebb a másik végletbe csap át a közgyűlés. A kereskedelmi kikötő gondolatának első zsengéje a bizottság, amelynek az a feladata, hogy előkészítse a kikötővel kapcsolatos kérdéseket. Sajátságos, érthetetlen közönyt vált ki ez a nagy fontosságú kérdés a kormány köreiből, a pénzügyminiszter csak nemrégiben jelentette ki a képviselőházban, hogy semmit sem lehet csinálni, mert a Duna eltévesztette az irányát, nem akar visszafelé folyni. Tudatlansággal is párosul tehát a közömbösség és valóiban herkulesi munka lesz, ezen a jégtömbön keresztülvergődni és a budapesti kereskedelmi kikötő ügyét dűlőre juttatni. Fel kell rázni a főváros közvéleményét, rá kell mutatni azokra az előnyökre, amelyek a kikötő megépítéséhez fűződnek és ha másképpen nem lehet, a fővárosnak kell a kormánytód függetlenül magára vállalni a munkát. Budapest jövője, fejlődése függ a kereskedelmi kikötőtől: ki sajnálna ezért munkát és áldozatot? Nem emelik a pótadót Útban a telek-értékemelkedési adó A székesfőváros 1917. évi költségelőirányzatának kisérő jelentése háromféle megoldást ajánl a deficit kérdésének megoldására, de szinte nyilvánvalónak tetszik, hogy a tanács, amikom a költségvetést nyilvánosságra hozta, úgy látta, hogy a legalkalmasabb megoldási mód a községi pótadó felemelése lenne. A kisérő jelentésben felsorolt megoldási módok között úgy érezzük, ezen volt a hangsúly. A számítások azonban, ha azokat csak hevenyészve eszközli is az ember, azt bizonyítják, hogy a hatalmas és a jövőben talán még növekvő háztartási hiány, az adónak igen nagy percenttel való emelését követelné meg. A tanács által ajánlott alternativ megoldási módok természetesen az e célra alakított húszas-bizottság elé kerültek, amely intenziven foglalkozott velük. A liuszas-bizottság üléseiről sokféle hir szivárgott ki. Mindezeknél a híreknél fontosabb azonban a-. Fővárosi Hírlap amaz értesülése, hogy a húszas-bizottság, amikor a pénzügyi válság megoldási módját latolgatja, sok mindenre gondol, de szinte az egész bizottság egy szálig elzárkózik a pót adó emelésének gondolata elől, jóllehet a vidéki és a külföldi nagy városok jobbára lényegesen magasabb pótadóval dolgoznak, mint Budapest. Szinte azt lehet mondani, hogy a községi pótadó emelésének terve máris teljesen meghiúsult. A húszas-bizottság, amelyet sok joggal kigondoló-bizottságnak lehet nevezni, most uj ötletekről gondoskodik. Szinte megdöbbentő a hasonlatosság a mostani és az 1906. évi pénzügyi válság között. A hasonló helyzet hasonló segítőeszközökhöz folyamodott. Az akkori ki- gondólö-bizottság a Saisköirben tanácskozott, mig végre a mostani húszas-bizottság a maga illetékességét ezzel is kifejezendő, a városházára vonult be. A Saskör azonban újból divatba jött, amióta Bárczy István dr. polgármester mondta ott a március 15-iki beszédet. 1906-ban már a Saskörben fölvetették az értékemelkedési adó gondolatát. Akkor már tervezetet isi dolgoztak ki róla. A gondolát propa^ gálása azonban később egyetlen emberre, Pikier J. Gyulára szállt át, akinek értékes számi- tásai vannak. Most arról értesülünk, hogy a liuszas-bizottság egyéb adók mellett ismét gonr do! a telekértékemelkedési adóra, amely jelentékeny összeggel növelhetné a fővárosnak a háború álta! megtépázott jövedelmét. Megkérdeztük Springer Ferenc dr. fővárosi bizottsági tag, országgyűlési képviselőt, aki egyik tekintélyes tagja a húszas-bizottságnak is, mi a véleménye a telekértékemelkedési adóid,! és lehetségesnek tartja-e annak sürgős behozatalát? Springer Ferenc dr. a következőket volt szives kijelenteni a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt: — A telekértékadó behozatala valóban üdvös és egészséges dolog, de nagy vigyázatot és körültekintést igényel. Legalább egymásfél évnek kell elmúlnia, mig azt a tökéletes és precíz katasztert elkészíthetik, amely nélkül á telkértékadót behozni semmi körülmények között nem szabad. Olyan kataszterünk pedig, amely szükséges ahhoz, hogy a telekértékemelkedési adót kivethessük, anélkül, hogy igazságtalanok lennénk bármely érdekelttel, még nincsen.
