Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-02-07 / 6. szám

3 Budapest, 1917. február 7. létén kiviil lakó fogyasztókat nem terhelheti és ha Újpesten nem határozzák el a világítási adó behoza­talát, akkor ott a jövőben köbméterenkint négy fillérrel lesz olcsóbb a buda­pesti gáz, mint nálunk. Ennek a kérdésnek az előzményeiről illetékes helyen igy informálták a Fővárosi Hírlap munkatársát: Amikor a közvilágítás megadóztatásáról volt szó, akkor eredetileg az volt a terv, hogy termelési adót léptetnek életbe. Ez esetben azt a gázt és villanyt adóztatták volna meg, ame­lyet a fővárosban termelnek és a fogyasztók közvetve, minden itt termelt villany és gáz után fizettek volna adót, tekintet nélkül arra, hogy a villanyt, vagy gázt itt fogyasztják-e el, vagy a főváros területén kívül. Ez esetben az újpestiek­nek is a főváros pénztárába kellett volna adót fizetniük az ott elfogyasztott gáz után és pedig azon az alapon, hogy a termelés és nem a fo­gyasztás van megadóztatva. — Ennek a tervnek a megvalósítása azonban adminisztrációs nehézségekbe ütközött és azért a termelési adó helyett a fogyasztási adót vá­lasztottuk. Ilyen értelemben alkották meg a sza­bályrendeletet és az ebben a formájában került jóváhagyás végett a miniszter elé.- A megoldásnak ez a formája azt jelenti, hogy csak azokat a fogyasztókat adóztathatja meg a főváros, akik a főváros területén laknak, mert hiszen a főváros adóztatási joga idegen törvényhatóság területére nem terjedhet ki. Új­pest már idegen törvényhatóság területén van és jóllehet, ott is a főváros gázgyárának a ter­mékét fogyasztják, azonban a gázgyár ott csak a megállapított egységárat számíthatja fel, el­lenben fogyasztási adót nem szedhet. Ezzel a körülménnyel a főváros illetékes ügyosztálya már tisztában volt akkor, amikor a szabály­rendeletet elkészítette és az újpesti fogyasztást a költségelőirányzatból természetesen figyelmen kívül is hagyta. Újpest fogyasztása évenkint mintegy három millió köbméter, ezen a címen tehát a főváros évenkint mintegy hatvanezer koronát vészit cl, illetve nem is veszti el ezt az összeget, mert már eleve tudtuk, hogy mi nem szedhetünk adót egy idegen város polgáraitól. — A helyzet tehát most az, hogy vagy ke­vesebbet fognak fizetni az újpestiek a gázért, mint mi, budapesti polgárok, vagy pedig ott is életbeléptetik a világítási adót, azonban ez a fordulat sem jelentené a főváros jövedelmeinek a szaporodását, mert az újpesti fogyasztás után esedékes évi hatvan-hetvenezer koronára jogo­san tart igényt Újpest város közönsége. — Ebben az ügyben az újpesti polgármester megbízottai már jártak a közvilágítási ügyosz­tályban, ahol elkérték a mi szabályrendeletün­ket és megkérdezték azt, vájjon a gázgyár vál­lalná-e Újpesten is a világítási adó beszedését, rendes vágányok közt elhelyezett harmadik sin utján. Az áram előállításához szén nem kell, a viteldij egy­ségesen tiz fillér. A költségek fedezésére a főváros az építési és forgalmi költségek nagyságának megfelelő összegben kötvényeket bocsát ki. A kötvényeket az amerikai Amerikában és egyebütt elhelyezi és pénzt csipái belőle. Az igy szerzett pénzből megépíti azt a vasutat, amelyhez a főváros pénz nélkül jutott. Az ilyenformán megépített vasúthálózatot a város bérbe adja az „International Railway Company‘;-nak, az amerikai pedig bér gyanánt fizeti a város helyett a kötvénykölcsön annuitásait és kamatait. Ezekiviil pedig ad a fővárosnak a tiszta jövedelemből harminc százalékot. De az International Railway Company nem akarja maga kezelni a vasutat, hanem a főváros és mások bevonásával csinál egy uj vasúti részvény- társaságot és annak adná bérbe az üzemet. Fölösle­ges megjegyezni, hogy a fantasztikus terv az elő­munkálati engedélyen túl nem jutott, s a fővárosnak reálisabb közlekedési reformokra kellett gondolni. így tervezett, igy élt Szapáry Fái gróf szinte egyenesen Budapest számára. Szomorú tragédiájának egyik utolsó fejezete is budapesti módon játszódott le. Amikor már anyagi viszonyai a legzörnyübb lej­tőre jutottak, mint pesti patrícius, mit tehetett egyebet: Vázsonyi Vilmoshoz fordult. Vázsonyi előszobájában láttuk utoljára. Mozdulatai, eleven, okos szemei a régiek, álmodozó tekintete a Teréz-körutra szegeződött. Budapest legnagyobb ügyvédjében látta megváltóját ... (p. b.) abban az esetben, ha Újpest város képviselőtes- I tülete elhatározná, hogy élctbelépteti az uj adót. I Mi azt feleltük, hogy mivel Budapesten is a gáz­gyár pénzbeszedői szedik be az adót, amelyet egyszerűen hozzáírnak a havi számlákhoz, a gázgyár az adminisztrációs munkát vállalja Új­pesten isi, ha ezért a munkájáért megfelelő el­lenszolgáltatást kap. — E pillanatban e megoldás körül folynak a A tanács keddi ülésében hozzájárult egy százhatvan ágyas csecsemőkórház és csecse­mőgondozó intézet felállításának tervéhez. Az uj csecsemőkórházat szinte boszorkányos gyor­sasággal kívánják megvalósítani, mert az egyik legjelentősebb pontja annak a hatalmas terje­delmű népjóléti programúinak, amelyet Bárczy István polgármester jubileuma alkalmával maga elé tűzött. Soha nagyobb szükség nem is volt erre az intézményre, mint éppen most, amikor a pusztító háború gyilkolása közepeit a jövendő nemzedék megmentése olyan elsőrendű szük­séggé lett. A csecsemőhalandóság meggátlásáról már a magyar parlamentben is emelkedtek hangok, Németországban pedig már c tekintetben is je­lentékeny erőfeszítéseket tesznek. Dicséretére legyen mondva Bárczy polgármesternek, gyor­san átlátta) a szükségességet és sietve cseleke­dett. Az uj csecsemő-kórház és gondozó első jellemzésére legyen elegendő az, hogy ezidőszerint az egész kontinensen ez lesz a legnagyobb e nemű intézmény. A mai eszközökkel megvalósítani a nagy­szabású intézményt nem csekély feladat. Külö­nösen nagyok tehát a-z érdemei Márkus Jenő dr. tanácsnoknak, a közegészségügyi ügyosztály vezetőjének, aki a terv egészségügyi részét al­kotta meg ,és Kabdebó Gyula műszaki taná­csosé, aki a műszaki rész körül fejtett ki olyan munkát, amely éppen a speciális eszközök al­kalmazása miatt nem közönséges feltűnést fog kelteni a szakkörök előtt is. A csecsemők a kórházból a gondozóba kerülnek. Az uj intézményben nyolcvan ágyas lesz a cse­csemőkórház és nyolcvan ágyas a csecsemögondozó. A kombinált intézménynek annak felismerése adta meg az alapgondolatát, hogy a csecsemő-kórházak egymagukban nem szolgálják eléggé a csecsemőha­landóság megakadályozásának nagy célját, mert a kórházból kikerülő gyermek még nem épült föl telje­sen és tovább is csak sínylődik, egészsége nem tér vissza, könnyen elpusztul. A visszaesést és sinylődést most azáltal akadályozzuk meg, hogy a kórházi ápolás után a gyermek átmegy a csecsemőgondozóba és ott marad, amig egészen magához nem tér. Az uj csecsemőkórház és gondozóval ugyanolyan rekordot fog fölállítani a főváros, mint a Zita-kórház- zal tette a háború elején. Ez a maga százhatvan ágyával époly unikum lesz, mint volt a 3600 ágyas Zita-kórház, amely öt hét alatt épült föl annak ide­jén és szinte egy csapásra fölszabadította a fővárosi iskolákat. A nátha-fertőzés megakadályozása. Különös jelenség, de tényként megállapítható, hogy a csecsemőket eddig a csecsemőkórházakban nem sikerült teljesen kigyógyitani. Ennek okát hosszú időn át nem tudták megállapítani, de látni kellett, hogy a csecsemők számára eredményesebb a házi- gyógyitás, mint a kórházi kezelés. Most azután, ép­pen a világháború alatt a németek jöt­tek rá a dolog nyitjára. Eszerint a csecse­mők kórházi gyógyulásának legfőbb akadálya, hogy a kórházban a csecsemők náthával fer­tőzik egymást. Egy-egy apróságnak a tüsszen­tésében van a titka az egész rejtélynek. A csecsemő náthája nem olyan, mint a felnőtteké, hanem az ba- cillusokat terjeszt és a csecsemő gyomrára is kiha­tással van. Ha egy náthás csecsemő kerül a kór­házba, akkor az visszafertőzi a többi, gyógyulófélben levőt is. A német tudomány a csecsemők fertőzőnát­háját tropfeninfekciónak nevezte el. I tárgyalások és mi valószínűnek tartjuk, hogy a I szomszédos városban is behozzák az uj adót, amivel Újpest város háztartási bevételei növe­kednének. Ez ellen a fővárosnak természetesen nem lehetne kifogása, aminthogy hangsúlyozni kívánom, hogy mi egy pillanatig se gondoltunk arra, hogy azért, mert a szomszéd város pol­gársága a mi gyárunktól kapja a gázt, ott adót szedjünk a főváros javára. Üvegfalú box-rendszer. Mikor aztán rájöttek az okra, nem késhetett a segedelem sem. Megállapították, hogy a csecsemők nem helyezhetők el közös kórtelemben, csak úgy, ha kétméter magas üvegfallal elválasztott boxokat állí­tanak minden ágy körül. így a nátha nem tud fer­tőzni, nem terjed tovább a baj és nem footballozik tovább a nyavalya a szegény kis betegekkel. Berlin­ben és Bécsben csinálták az első próbákat, amelyek fényesen beváltak. Eddig azonban a legnagyobb ilyen kórház 40—50 ágyas volt, mégis óriási mér­tékben vették észre a javulást, úgy hogy volt olyan kórház, ahol a gyógyulási arány 100 száz a- 1 é k o s volt, megtörtént, hogy egy év alatt az ilyen kórházban egy csecsemő sem h a 1 t m e g. Kísérletezés bérliázakkal. A főváros körülbelül háromnegyedévé foglalko­zik a tervvel. Eleinte más, kissé elhibázott vágányon, haladt a dolog. Miután az építkezéseknek sok volt az akadálya, bérletekkel akarták megoldani a tervet. Három ilyen bérlet jött számításba. Elsősorban a Vérmező mellett, a Bánfíy-utcábau lett volna egy kórház az Uj Szent János-kórházzal kapcsolatban. A másik a .Csalogány-utcában, a régi Szent János-kór­házzal kapcsolatban, a harmadik a Városliget vidé­kén. Szerződés csak a Banffy-utcaira vonatkozólag jött létre, itt viszont az építkezést nem sikerült be­fejezni. Közben aztán fölismerték azt is, hogy a kór­ház gondozó nélkül nem tökéletes intézmény. Azon­kívül az étkeztetés, mosás és a laboratóriumi munka, kórházzal kapcsolatban nagyon nehézkes, mert a csecsemőknek igen süni étkezésre, sok mosásra van szükségük. így történt aztán, hogy a Bánííy-utcai ház tulajdonosával a tanács fölbontotta a szerződést, mert nem volt képes átadni a házat. A kórház 3 hónap alatt elkészül. Most azután a legfontosabb kérdés, a telek­kérdés, teljesen meg van oldva, épp igy készen van ai teljesen alkalmas terv is. A tanács ro­hamlépésben fogja keresztülvinni az intézmény megalkotását. Kedden a tanács foglalkozott vele, szerdán a kórházi, február 8-ikán az épít­kezési., 9-ikén a pénzügyi és 14-ikén már a közgyűlés elé kerül. Miután mindez megtörtént, akkor a polgármester kieszközli a belügymi­niszter szóbeli beleegyezését és azonnal meg is kezdik az építkezést, amelyet három hó alatt remélnek befejezni. A kórház a Népliget mellett, a Simor-utcá- ban, 2500 négyszögöles területen épül és a Nép­ligetre néz. A telek teljesen szabad, bérbe sincs adva. Az épület részei: maga a kórház nyolc­van ágygyad, a gondozó másik 80 ágygyal, he­lyiség húsz anya számára, akik a csecsemők gondozási ideje alatt bejöhetnek és maguk ápol­hatják gyermekeiket. Megvan ennek az az elő­nye is, hogy a szoptatós anyák többet is gon­dozhatnak és még egyet a magukén kívül is szoptathatnak, úgy hogy igy a tartást is meg­szolgálhatják. Az ápoló-személyzetről. A teljes ápoló-személyzet az orvosokkal együtt nyolcvan tagból fog állani. Lesz egy igazgató-főor­vos, 2—2 alorvos (gondozóba és kórházba), 1—1 fő­ápolónő, 2—2 osztályápolónő, 10—10 ápolónő, 6 szop­tatós-dajka, 6—6 cseléd, gazdasszony, szakácsnő, ka­pusok, fűtők, szolgák és egyebek. Külön lakást építenek húsz úgynevezett gondo­zónő számára is. Ezek olyan intelligens nők lesznek, akiket kiképeznek gondozásra és ápolásra. Kiképzés után ezeket már olyan kórházakban fogják elhe­lyezni, ahol szintén vannak csecsemők. A többi helyi­ségek között igen fontosak a főzőkonyha (külön teD Engedjétek hozzám a kisdedeket... A főváros mentő-akciója a csecsemőkért

Next

/
Oldalképek
Tartalom