Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-07 / 6. szám
2 Budapest, 191/. február 7. A főváros; Melocco javára olyan kedvezményeket biztosított ezeknél az építkezéseknél, amely kedvezmények teljesen jogtalanná tesznek minden mozgolódást. Nem szabad elfelejteni, hogy a Villányi-úti csatornánál a legolcsóbb munkaerőket, orosz foglyokat kapott a vállalkozó. Nincs olyan szempont, ami Melocconiak igazát bizonyítaná és a tanácsnak a legridegebb elutasítás álláspontjára kell helyezkednie, ha Melocco tényleg beadja áremelő kívánságát, hiszen háborús árak mellett vállalta a munkálatokat, a főváros pedig nem .a vállalkozók önsegélyző egylete. Reméljük, hogy a szigor és és könyörtelenség, amelyet elvként alkalmaznak a vállalkozókkal szemben, ezúttal, éppen ezúttal nem fog csődöt mondani. Árdrágító fuvarosok Újra felemelték a tarifát A főváros legutóbb tartott közgyűlésén tárgyalták a bérkocsisok uj tarifaemelési kérelmét. V á- zsonyi Vilmos felszólalása után a közgyűlés a kérelmet egyhangúlag elvetette, illetve visszaadta a tanácsnak a közgyűlés által kívánt módosítások kidolgozása végett. A bérkocsisok kívánságát erélyesen ellenezte Schön Ignác bizottsági tag is, aki egyúttal a „Fuvarosok Ipartársulatának“ elnöke. Nyíltan hangoztatta, hogy a bérkocsisok kérelme tuizott és azt a közönség érdekében nem szabad teljesíteni. Miután pedig Schön ur imigyen megtette a közönség iránti kötelességét és megnyugtatta lelkiösmeretét, hazament és sietve, mielőtt még a bérkocsisok iránt érzett jogos felháborodása lelohadna, körlevélben értesítette fuvaroztató feleit és egyúttal ipartársulatának tagjait is, hogy — ugyanazon indokoknál fogva, amelyet a bérkocsisok felhoztak, —‘emelni fogják a fuvarozás tarifáját, még pedig 20, illetőleg 40 százalékkal. Természetesen a fuvarosok ilyetén önhatalmú áremelése, hogy ne mondjuk árdrágítása rendkívül kellemetlenül lepte meg a fuvaroztatóka,t, akik amugyis elég sokat szenvednek a fuvarosok önkénye miatt, annál is inkább, mert nem áll hatalmukban éllene semmi módon védekezniük. A fuvarosok áremelésére vonatkozólag alább adjuk néhány érdekelt félnek a véleményét és e tárgyilagos nyilatkozatokból kiviláglik, hogy a fuvarosok áremelése nem indokolt, s nem egyéb, mint a nekik kiszolgáltatott felek szorult helyzetének és a konjunktúrának kihasználása. Dr. Gattein Hugó, a székesfőváros fuvartelepének igazgatója, a következőket mondotta: — A székesfőváros fuvartelepére a fuvar- dijak áremelése tényleges befolyással tulajdonEgy magyar vándormadár Egy magyar vándormadár hullott le csapzött, szomorúan összezúzott szárnyakkal. Becsületes, jő vándormadár volt. Messze elszállt, kint idegenben összeszedett, összegyűjtött mindent, ami kezeügyébe akadt, hazahozta és mérhetetlen ambícióval, páratlan lelkesedéssel akarta a sok színes, idegen tollat beleépíteni a maga fészkébe, drága Budapestjébe. Nagyszerű szeme volt meglátni, ami az idegenben hasznos és megkapó, sajnos a keze, szorgalmas, minden finom, mágnásos erezése dacára munkás keze szerencsétlennek bizonyult. Talán ez volt igazi tragédiája annak a Szapáry Pál grófnak, akinél szebben, jobban, becsületesebben kevesen érezték, hogy budapestiek. Sokan voltak, akik vádként mondták róla, hogy üzletember. Pedig talán ez volt egyik legszimpatikusabb vonása, hogy a kilencágu korona akkor sem akadályozta meg nagy terveinek keresztülvitelében, amikor ez a korona még tömött aranyból volt. A grófi parolák, a demokrata kirándulások után való kézmosások nem voltak az ő sajátságai. Soha sem voltak pózai és ha voltak is, hasznosaknak, őszintéknek tetszettek. E sorok Írója vagy egy évtized előtt akkor látogatott el Szép-utcai palotájába, amikor az első hírek keltek anyagi helyzetének megrendüléséről. A fürdőkádja szélén ülve adott in tér wj n t, okos, finom és őszinte volt. 1 isztán és nemesen vallotta, hogy szívesen foglalkozik üzletekkel, de nem anyagi előnyökért, hanem magáért az üzletben foglaltató alkotások lázáért. Valóban soha sem volt sablonos, amit csinált. képpen nincsen. Eddig dolgoztunk ugyan idegen, bérelt fuvarral, ezt azonban mostanában nem kaphatjuk meg. Pedig, és ezt a fuvarosok is nagyon jól tudják és éppen ezért emeltek, hajlandók volnánk bármilyen árt is megadni, csak fuvarost kaphassunk. A fuvarozást azonban majdnem lehetetlenné teszi a fuvarosok rendkívül rossz lóanyaga, amely a hiányos táplálás miatt nem bírja végezni a munkát. A fővárosra legfeljebb annyi befolyása van a fuvaremelésnek, hogy az eddig kapott engedményt ezután nem fogják megadni a fuvarosok, — ha egyáltalában rendelkezésünkre bocsájtanak fogatokat. Nervetti Viktor, a téglakartell eladási irodájának igazgatója a követ- kezökező érdekes adatokat bocsájtotta rendelkezésünkre : — A fuvarosok a napi fuvart 50 koronáról 60 koronára emelték, a békeidők 15—20 koronájával szemben. A drágulás ilyen alapon még indokolt is volna talán, ha azonban a dolgoknak mélyére tekintünk, tudatára ébredünk a mérhetetlen drágításnak. A fuvaros ugyanis nem tesz ma többet napi két fordulónál, holott azelőtt belterületen négy, öt fordulót is tett. Emellett a mostani lóanyagnál egy rakomány sosem több 600 téglánál, mig azelőtt 1000 darab volt a rendes fuvar. Mig tehát azelőtt 1000 tégla fuvarozása nem került többe 6—7 koronánál, most — mindent összevetve — 40—45 koronán alul nem lehet kalkulálni 1000 tégla szállítását. Szóval a drágítás; nem is annyira az áremelésben, mint a közvetve ható körülményekben van s amelyeket a fuvarosok semmiképen sem hajlandóak elismerni. — Emelésük indokául a takarmányozási nehézségeket, a lovak drágulásával járó megnövekedett befektetést és a kocsisoknak járó, majdnem megháromszorozott bért hozzák fel. Ezek az indokok azonban nem teljesen komolyak. Fő inditó oka a fuvarosok emelésének az, hogy ők, akik azelőtt 20—25 pár lovat foglalkoztattak, kénytelenek 5—6 pár lóval beérni, de most ezzel a kis lóállománnyal is ugyanazt a nyereséget akarják maguknak biztosítani, amelyet békében 20 pár lóval értek el. Minthogy a téglagyárak közvetlenül kevés fuvarost foglalkoztatnak, a drágitás terhének viselése teljesen a közönségre hárul. Újlaki Müller József, az Újlaki Téglagyár r.-t. vezérigazgatója a következőkkel egészítette ki a Téglaeladási Irodában kapott előző információinkat: — A téglagyáraknak eddig Szerződésük volt a fuvarosokkal, ezek azonban ebből az abnorNem hadseregszállitónak született és ha néha valahol meg is lehetett látni vágyai felszínén, hogy jól esne neki, ha régi gazdagága visszatérne, az üzletek mélyén mindig felcsillant valami, ami nem lehetett más, mint a Budapestért való lelkesedés. Hónapokra, évekre tűnt el sokszor innen és mikor visszátért' a mi kedves vándormadarunk, tele tarsolylyal jött. Bőség- szarujából ömlőitek a tervek, csillogóan, ragyogóan kábítva minden szemet, amely szeretettel csüngött Budapesten. Aligha csinált valamit, amiben a magyar főváros ne szerepelt volna. Budapest igaz barátja voh, müveit és na|gy dolgokat megérző. Ha csak százan lennénk ilyenek, persze a szerencsésebb kezüek közül, akkor ma Budapest a világ legelső városa lenne. Koporsójára Budapest székesfőváros nem tehetett hivatalosan koszorút, hiszen nem voltak hivatalai és méltóságai, még csak bizottsági tag sem volt, tulajdonképen pedig többet akart és többet mert Budapestért, mint amennyit megfizetett és magasztalt kiogndolóknak köszönhetünk. Vándormadár volt, aki szerte a külföldön annyit csiripelt Budapestről, hogy azt a kis idegenforgalmat,1 amit minden erő, akarat és jog nélkül reméltünk, nagyrészt neki köszönhetjük. Senki annyi tervet Budapest számára nem kovácsolt, mint Szapáry Pál gróf. Legelső nagy tervéből nem maradit más, csak egy szállóige: a D u n a ii n n e- P é 1 y. Hogy lángolhatott az agya, a szive ennek a lelkesedésében elégett embernek, amikor a mii nagyszerű Dunánkat képzeletében tündéri fényben látta ragyogni. Sajnos, a valóságban vizes rakéták, suttyonban elégett tűzijáték, botrány, tolongás, káromkodás, förtelmes katzenjammer lett az egészből. De a koporsójánál messze világit a nagyszerű tery, amelynek apró mális idők kezdetén kiugrottak, úgy hogy a téglagyárak, fuvaros hijján, nem szállíthatják házhoz a téglát. A gyáraknak azonban most nagyrészt katonai szállításaik vannak, amelyek ab vasút történnek s minthogy a berakodás az iparvágányon közvetlen a vaggonba> történik, ha pedig nem, úgy a katonaság gondoskodik a berakásról s igy fuvaros alig kell. Annál nagyobb szükség van azonban erre a szénszállításoknál. Mig a gyárak azelőtt 400 pár Jóval dolgoztak, most kénytelenek a rosszabb főanyag mellett ennek alig negyedrészével beérni és megfizetni a ha'lfaltlanul drága költséget, minthogy a fuvarosok a helyzet urai, nem hajlandók a szerződést megújítani. -A imagánfelek kénytelenek megfizetni a drága fuvart, amely úgyszólván lehetetlenné teszi az építkezést. A rendőrség a fuvarosok áremelésére vonatkozólag a következő felvilágosítást adta: ....... — A székesfőváros tanácsa hétfőn tudomásul vette ,azt, hogy a fuvarosok az eddigi 50 koronás napibért 60 koronára emelték, kivéve a fa- és sízénfuvarozásoknál. Ebben az esetben azonban fel- és lerakás címén óránként 7 koronát számíthatnak, egyfogatu kocsinál pedig 4 koronát. Az egyfogatu kocsi téli terhe 8, a két- fogatué pedig 20 métermázsa. A tanács egyúttal megkereste a rendőrséget, hogy eme uj rendelkezésének minden körülmények között szerezzen érvényt és hogy az ellene vétő fuvarosokait példásan büntesse meg. Attól a fuvarostól, aki megtagadja a fuvart, vagy többet számit fel az előbb megállapítottnál, a rendőrség megvonja niz állomási helyfóglailási engedélyt, a főváros pedig a lovainak eddig kiutalt zabilletményt. — Minthogy a fa és szén fuvarozása és más egyéb fuvarozás elsőrendű közszükségleti cikknek is számíthat, a rendőrség ezentúl ilyen esetekben a fuvarosok ellen árdrágító eljárást is fog folyamatba tenni. Újpest és a világítási adó A vámon túl megszűnik a gázadó A gázmüvek által termelt gázt nemcsak Budapest közönsége fogyasztja, hanem az újpestiek is. Ez a körülmény furcsa helyzetet teremtett, mert az uj világítási szabályrendelet, — ameR kormányhatósági jóváhagyás előtt áll, — csak a főváros területéről intézkedhetik, minélfogva az újpestiek olcsóbban jutnak m ajd a budapesti gázgyár termékéhez mint a főváros polgársága. A világítási adó ugyanis a főváros teriiepigonjai minduntalan kisértenek. Fájdalmat érzünk, amikor eszünkbe jut, hogy mindenkinek sikerül, aki a Duna fenséges panorámáját tiz rakétával akarja megvilágítani, de szörnyűséges fiaskót vallott az, aki káprázatos fényt akart varázsolni a budapesti horizontra. Ki ne emlékeznék a budapesti Piccadilly tervére? 1912. októberében tett ajánlatot egy S t e- vers nevű angol tőkepénzes nevében a fővárosnak, hogy ötven évre bérbeveszi a Kis Rókus telkét és az Elevátor melletti városi telket, ahol modern szállókat és nagyszabású mulatót épit a konzorcium. Sokat beszéltek róla akkor, hogy pénz nélkül akart hozzájutni a hatalmas üzlethez. Ezen hiúsult meg minden. De ki hiszi ma, a szegényen, lelkesedésének lázában elpusztult Szapáry Pálról, hogy a Piccadilly-vel csak üzletet akart csinálni? Lehet, hogy keresni is akart, lehet, hogy őt is becsapták volna, de egy percre sem lehet kételkedni, hogy Budapest nagyságát, a diadalmas világvárost látta lelki szemei előtt. Az á 11 a t k e r t jövőjét is ö látta meg először Európa szépségein gyakorlott szemeivel. Ö tette az első ajánlatot 1.200,000 korona befektetéssel. Nem a maga pénze volt, talán ő keresett volna legkevesebbet, de amit ma látunk az állatkertben, az mind őt igazolja. Lázas és jóindulatú, sokatakaró agyában szinte kergették egymást a szebbnél,-szebb álmok, ösbudavára helyére pálmaligetet akart varázsolni, az International Railway Company amerikai vasúttársasággal a j villamos vasúti hálózatot szeretett volna létesíteni. A vállalat alaptőkéjét csekély 25 millió dollárban jelölte meg: az áramvezetés az ajánlat szerint uj rendszer szerint történt volna, a
