Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-07 / 6. szám
Hatodik évfolyam Budapest, 1917. február 7-en. 6. szám fqma»iiaiiiaiiiQiiinniaiiiamainDiiininaiiiBnmiiinmpiHOiaiauigiTíaiiioiiiainaniaiiiaHininniiiHinaiiTB: EEÖF1XE TÉS1 JtnnKi Égési. évw*e .......... 20 K. Fe l évre ................ IO K. Eg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő t Dacsó Emii Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vt. kér. Szív-utca ...... 18. szám Telefon ............... 137-13 A megváltás lehet kitűnő üzlet és lehet botrányosan rossz. Most, amikor a Budapesti Általános Villamos- sági Részvénytársaság telepének és üzemének a megváltásáról van szó, minduntalan elfelejtik az emberek, hogy itt tulajdonképpen nem uj üzletről, uj akcióról van szó, hanem a községesi- tés elvének a közvilágítás terén való, végleges győzelméről. Mert éppen úgy, mint ahogy a Városi Villamos megvétele, részvénytöbbségének megszerzése nem volt öncél, hanem csak az egyik állomása a villamosvasúti közlekedés városiasának, éppen úgy tudhatta és tudta mindenki, hogy a főváros elektromos telepének építését nyomon követi a Magyar Villamossági megváltása, utána pedig az Általános Villamos- sági kerül sorra. Maradjunk az analógiánál és állapítsuk meg rögtön, hogy a községesités, amely monopóliumra vonatkozik, sohasem maradhat elszigetelten és értéke a semminél is kevesebb, ha nem tökéletes, ha az első lépés után megállás következik. íme, a Városi a városé és a közlekedés ura még sem a főváros, mert a közúti vasút várositása nem sikerült és igy megdőlt minden számítás, minden remény, amely a Városi megvételéhez fűződött. A világítás sem lehet magánvállalkozás privilégiuma, sőt a világítás jellegénél fogva még inkább kívánja azt, hogy a főváros legyen az egyedüli termelője, árusítója. Azt a célt tehát, amely a főváros vezetőit a gázgyár és a Magyar Villamossági megváltásánál vezette, csakis az Általános Villamossági megváltása teszi elérhetővé. A megváltandó vállalat a bírói utat, amely talán anyagilag előnyöket hozott volna számára, elkerülni óhajtja. Ez bizonyára abból a bölcs belátásából folyik, hogy a megváltásnak amúgy sem lehet többé útját állani, a megváltás szerződésben biztosított joga a fővárosnak és hogy e jog gyakorlása milyen sürgős, azt éppen a világítás áremelése körüli kontroverziák mutatták. Ha az Általános Villamosságit már korábban megválthatta volna a főváros, akkor most az a pár százezer korona is a deficitet apasztaná. amelyet' a főváros kénytelen a megváltandó vállalatnak átengedni. Hipokrita felfogás, hogy a megváltás rossz üzlet, mert — jó üzlet, de a főváros nem tudja jól kezelni. Akik ilyen állítással gátat akarnak vetni a főváros becsületes tervének, azoknak fogalmuk sincsen arról, hogy a gázgyár és a villamostelep nélkül a főváros háztartása a legnagyobb zalyarba jutott volna a háború alatt. A fogyasztónak egészen mindegy, hogy a világítást a várostól kapja-e, vagy az Általános Villamosságitól; dőre felfogás tehát, amely attól tart, hogy a főváros kezében rossz vállalat lesz az Általános Villamossági. Mi szentül hisszük, hogy a megváltás ellen a legtöbb kifogása — a megváltandó vállalatnak van, de hallgat, mert tudatában van a főváros jogainak. E jogok közé tartozik a közvilágítás monopolizálása, amelynek teljes befejezését fogja hozni a megváltás. si/zzámrojz • • • Költségvetés még nem született nehezebben, mint az, amelyen a pénzügyi ügyosztályban most fúrnak-faragnak, sőt ácsolnak. Természetesen nem könnyű megtalálni azt az ostyát, amelyben gyanútlanul lenyeljék a deficitet. Hiszen már meg is nyugodnánk a hosszúlejáratú költségvetés-egyenészetben, ha legalább olyan tökéletesen tudnának operálni, hogy minden szépséghibát letörülnének, kiegyenlítenének, elkendőznének. Fájdalom, erről aligha lehet szó, csak mankókat támasztanak alá ja és művégtagokkal látják el. A legjobb esetben ledrukkolhatnak még egy milliód, uj adóikkal behozhatnak még egyet és akkor tizennégy helyett marad tizenkettő. Ez a legtöbb, amit várhatnak a nagy számtani feladat megfejtésétől. Nem igen érdemes miatta megtanulni az egyszeregyet. A megállóhelyek jövő héten legnagyobb részben megszűnnek. Ez az egyetlen reform, amelyet a háborús közlekedési politika produkálni tud. Tartunk tőle. hogy még ez a reform sem egészséges, mert a közönség ma amúgy is torlódik egy-egy megállóhelyen és ha jóved kevesebb lesz a megálló, akkor véres harcok várhatók egy-egy ilyen villamosvasúti gócponton. Úgy kell tehát ezt a redukálást megcsinálni, hogy csak az igazán fölösleges állóhelyeket irtsák ki és a közönség kényelméről jobban gondoskodjanak. Úgy látszik különben, hogy a megállóhelyek dolgában, éppen úgy, mint általában a közlekedési kaland tát sok dolgában, radikális megoldást hoz a legközelebbi idő. Mintha minden Budapest ellen esküdött volna, kegyetlen fagy marcangolja a villamossíneket, siirii hórétegek takarják az úttestet, fogytán a szén, úgy hogy csakhamar nem lesz sem villamos, sem omnibusz, sem autóbusz. És ha nem lesz — nem lesz velük többé semmiféle baj!... Az iskolák kényszerű szünetet tartanak február hónapban. Szomorú dolog, fáj ez minden embernek, akinek szivén fekszik a kultúra, a gyermekek tanítása. De hát a háborútól nem lehetett izolálni a budapesti iskolákat sem és ha azt olvassuk a külföldi lapokban, hogy pl. Bécsben az egyetemen is szünetel a tanítás , Münchenben pedig a múzeumokat és színházakat is becsukják, — akkor megvi- gdsztalódunk abban a tudatban, hogy a baj nem speciálisan budapesti és abban a reményben, hogy átmeneti, múló kellemetlenségről van szó. Boldog vakációt kiválnunk tanítóknak és a nebulóiknak. Márciusban pihent erővel fognak hozzá a tanításhoz és tanuláshoz és talán akkorára elmúlik vagy a szénhiány, vagy — a hó és fagy. Vállalkozók offenzivája Végnélküli árdrágítás Azok az ügyosztályok, amelyeknek hatáskörébe építési munkálatok kiadása is, tartozik, állandó ostromnak vannak kitéve. A vállalkozók időnként nagy offenzivát indítanak és nem egy esetben sikerrel. Bebizonyítják, természetesen nem a legmegbízhatóbb adatokkal, hogy egységáraik mellett munkálataikat nem folytathatják. Ök — mondják világfájdalmas pózzal —- befejezik a munkálatokat, ha tönkremennek is, de akkor a város lelkén szárad az ő tönkremenetelük. Ha azután az illetékes faktorok szive megesik, akkor jő. Eddig még nagyobb afférek nem igen keletkeztek. Az egyes tanácsnokok nyomtak egyet-egyet lefelé a tulmerész vállalkozók igényein és azok is engedtek valamit. Legújabban azonban olyan jelenségekkel is találkozunk, ahol a tanácsnak fel kell vennie a harcot a kapzsi vállalkozzókkal szemben. E tekintetben illetékes helyen a következő igen megszívlelni való kijelentést tették a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt:-— A vállalkozók egy része állandóan jogos, vagy jogtalan, de legtöbbször jogtalan egységáremeléssel zaklat bennünket. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy igen sok esetben egyenesen árdrágítókkal van dolgunk. Ezek az urak elvállalnak munkákat és egykettőre áremelést erőszakolnak. Be kellett látnunk és be is láttuk, hogy a háború előtt kelt szerződéseken változtatni kell. Ez meg is, történt, de olyan esetekben, amelyek igazán nem ritkák, amikor a háború alatt kelt szerződések árait akarják emelni, igazán nem lehet ezeket a kéréseket figyelembe venni. Az árdrágító vállalkozókkal szemben — mint értesülünk — igen radikális módszert fog alkalmazni a főváros. Minden egyes esetben árelemzést követel. A vállalkozó ugyanis rendesen arra hivatkozik, hogy számára is minden megdrágult, kavics, cement, fuvar stb. Ilyen esetekben a főváros nem fog hinni az egyszerű bemondásoknak, beköveteli az egyes szerződéseket és ezeket megbírálva fogja megállapítani, joga van-e a vállalkozónak az egységárak emelésére, vagy nincs. Legutóbb az ut- és csatornaépítő ügyosztálynak volt egy enyhe lefolyású tárgyalása,. A Magyar asphalt r.-t. és a Neufchateli aszfaltgyár jelentették be, hogy a mai árak mellett nem tudnak anyagot szállítani a fővárosnak és egyben bizonyították, hogy ők is mindent, anyagot és munkát drágábban fizetnek meg. Eock Ede tanácsnok ebben a kérdésben igen erélyesnek mutatkozott. Tanácsülés elé vitte a dolgor, ahol igen messzemenő ellenintézkedésekre hatalmazták föl a tanácsnokot. Egyben pedig ismét fölbukkant a községi aszfaltgyár terve. A nagy csata azonban békésen fog már legközelebb elintéződni. Az aszfalttársaságok most nyújtják be újabb ajánlatukat, amely olyan, hogy a főváros föltétlenül el fogja azt fogadni. így az aszfalt-ügyek egy időre ismét pihenőhöz jutnak. Sokkal nehezebb természetű ügy már a Me- locco Péter betonvállalatáé. Melocco (nem tévesztendő össze a hasonló nevű részvénytársasággal) a Villányi-uti főgyűjtőcsatornát építi. A háború alatt már lényegesen fölemelte egységárait, — dacára, hogy háború alatt vállalkozott — most pedig újabb jelentékeny emelést kivan.
