Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-12-12 / 50. szám

Budapest 1917. december 12.

elveit a titkok sürü fátyola fedte és a rossz nyelvek azt hangoztatták, hogy Ripka azt a politikát fogja vallani, amelynek alapján legbiztosabban mandátumhoz jut. Most annyira biztosra vette a mandátumát, hogy az első keriiLet zordon lovagja Hegedűs János frissen hántolt sírjánál feltolta sisakja rostélyát.

Egészen biztos volt. abban is, hogy a két szomszédvár harca ezúttal nem fo.ytatódik. Platthy- nak van kerülete, mérkőzésra nincs szükség. Any- nyira bízott ebben, hogy az Apponyinak való bemutatásra magát Platthy Györgyöt kérte föl. Másnapra, harmadnapra virradva azonban egyszerre két ellenjelölíje is akadi Ripkának : P erezel Béla és S z i g e t h y János. Per ez el Bélával komolyan kellett már élőbbről is számolnia, Sziget h y János fellépése azonban meglepetés, mert Szigethy és Platthy egy és ugyanazon cég. Platthy nem léphetett föl, föllépíette hát Szigethyt, aki a korifeusok titkos szavazásánál meg is kapta a többséget Ripka és P erezel fölött. Akik ismerik az első kerületi viszonyokat, azt mondják, hogy Platthy véresen, kegyetlenül állt boszut Ripkán a plébánosválasztás miatt.

Ripka )ó arcot vágott a gonosz játékhoz és vállalta a választási elnökséget is, csakhogy elterelje magáról a figyelmet. Azonban ma mindenki tudja, hogy az első kerületi választáson nem S u p k a, hanem Ripka bukott meg, de megbukott, ha van igazság, mint gázgyárigazgatő is. Fokozza ezt a katasztrófát, hogy ezzel aztán végleg kiszaladt a talaj az első kerületben, az egykor omnipotens Ripka lába alól. Ha majd a kerületek uj l eosztása meglesz, az első kerületből három kerületet hasítanak, de egynek sem Ripka lesz a képviselője, hanem, Szigethy Jánosnak, Pe rezei Bélának és Becsey Antalnak van ott biztosított mandátuma.

Politikai és érvényesülési vágyainak ilyen csúfos bukása egysze re jött a gázkatasztrófával és a kettő között lehetetlen föl nem fedezni az ö-sze- lüggést. A választási kampány, a bukás, a választási elnökség, az elkeseredés, a bankett, a katzen- jammer: istenem, lehet ennyi mellékfoglalkozás mellett még gázgyárat igazgatni. Kár, hogy Ripka ur a kereskedelmi minisztert és nem Platthy Györgyöt tette felelőssé a gáz miatt! Mert akkor több igazsága lett volna . . .

Ostromállapot Budapesten.

A mindent megcsufoló gázbofrány valóságos ostromállapotot teremtett Budapesten. Ezer- negyvennégy csendőr és ezer rendőr teljesített szolgálatot a fekete napokon, nyolckor bezárták a kapukat és a külvárosok csendőrlovak patáinak csattogásától voltak hangosak.

Vájjon látta-e Ripka vezérigazgató ur, hogy mivé tette Budapestet ? Ki viseli ennek a különös mozgósításnak a költségeit? Ki fizeti meg a kereskedők rettenetes kárait, akiknek sötét üzleteibe senki sem ment be a karácsonyhónapi erős üzleti napokban, hiszen senki sem mert az elhagyott utcákra kimenni ? Ki fizeti meg azoknak fájdalomdijait, akik fáztak és éheztek Ripka ur miatt? Hiszen ő volt az, aki hatalmas reklámmal hirdette a háború előtt, hogy: „főzzünk gázzal!“ Akik jámboran bele- ugrottak, nem számítottak arra, hogy egy kemény téli napon Ripka ur választáson fog elnökölni, mialatt protekciós vegyészeinek elnézésével az óbudai gázgyár 76 reíortáját salakkal fogják megtömni. Ezek nem a háború miatt éheztek és fáztak, hanem azért, mert olyan üzem reklámjainak ugrottak be, amely üzemnek szaktudattan vezetősége van.

Annak jellemzésére, hogy milyen mérhetetlen munkát teljesítettek a szegény katonák, akik ezeket a retortákat kitakarították, el kell mondani, hogy egy-egy ilyen retortába nem kevesebb, mint egy egész vaggon szén fér bele. Elképzelhető tehát a munka, amit végezni kellett, amig a keményen összeálló, masszává égett szenet el lehetett izzadságos, nehéz munkával íávoliíani.

Vigasztalásnak pedig igen csekély az, amit Rózsa Károly gázgyári aligazgató mondott, hogy tudniillik a koksz, amit ebből a szénből és ilyen botrány áron sikerült termelni, lendkivül Jóminőségü. Ebből a finom kokszból mindenesetre azokat a derék első kerületi választópolgárokat kell részesíteni és jutalmázni, akik Ripkát kibuktatták.

Együgyü védekezés.

Nem lehet elmulasztani, hogy néhány szót ne szóljunk arról a kommüniké- és interjú- tömegről, amellyel Ripka védeni igyekszik magát. Ezeknek magja, hogy a bukott igazgató felsorolja, mikor és hányszor kértek a kormánytól szenet. Igazán mellékes szempont ez, amikor éppenséggel nem erről van szó. Semmi más nem akar ez lenni, mint azoknak a keserves siránkozásoknak a folytatása, amelyekkel Ripka a közgyűlésen és mindenhol, ahol szóhoz jutott, eddig is tehetetlenségét leplezte. Sokkal fontosabb azonban az, hogy Ripka azt is kijelentette, hogy más szene nem volt, mint az, amely a retortákat tönkretette. Ha ez igy van, akkor is esetlen a védekezés, mert ebben az esetben a kisebbik rosszat kellett volna választani: be kellett volna az üzemet szüntetni anélkül, hogy a rossz szenet megpróbálták volna felhasználni. így tudniillik nem lett volna ugyan gáz, de nem mentek volna tönkre a reíorták és akkor sokkal rövidebb idő alatt visszakaptuk volna a gázunkat, ami nélkül egy nagy város ma már nem élhet. Igen együgyü védekezés ez, annyira együgyü, hogy egészen átlátszik a valótlansága.

Dolgoznak az óbudai gázgyárban,

Az óbudai gázgyárat nagyon nehéz megközelíteni. A hó egészen elzárta a külvilágtól. A villamos megállóhelytől háromnegyed órán át kell átvergődni a folytonos akadályokon, a Filatori-gáí uífalan utain is keresztül kell bukdácsolni, amig a bejárat elé érkezünk. A gyár külső képén is meglátszik, hogy rendkívüli események íörténtek benne. Az udvaron siető munkás- és katona-csapatok tűnnek föl, izgatott, ideges mindenki. Sziget főmérnököt és Schön igazgatót a kemencék közül nehéz előteremteni. Alig állnak a lábukon, a sörte kiverte a szakáll helyét, piszkosak, kormosak, saját vallomásuk szerint három napon át nem látták a rendes ágyukat. Egyelőre pihenésre még remény se nyílik. Rendes állapotok csak a jövő héten lesznek, ez a hét csupán a javítással múlik el.

Az irodában a kandallón egy nagy darab szén diszlik. Odalép a főmérnök és az ezüstös erekkel tarkáit darabot a kezébe veszi:

— Ez az oheimi szén. Ez okozta a nagy fölfordulást!

Épületek, állványok és berendezések tömegét hagyjuk el, amig a javítási munkálatok színhelyére érkezünk. Szűk lépcsőn megyünk fel a széntaríályok tetejére és addig a baleset okai kerülnek szóba :

— Bennünket nem terhel a felelősség — mondják — mi mindent megtettünk, ami emberileg lehető volt. A rendes szén helyett Oheimból való szenet kaptunk. Rekvirált szén volt és a Deutsche Kohlenhandelsgesellschaft juttatta el hozzánk. Az az információnk volt, hogy a szén kitűnő és gázgyártásra elsőrendűen alkalmas. A laboratóriumunkban ennek ellenere megvizsgáltuk és megfelelőnek találtuk. Nem állt más szén a rendelkezésünkre és ezért kénytelenek voltunk az összes szénkamrákat megtölteni. Ha széntartalékunk lett volna, nagyobb elővigyázatossággal járhaltunk volna el. Ebben az esetben csupán egyes kamrákat töltöttünk volna meg az újfajta szénnel és a gyakorlati vizsgalat után vettük volna általános használatba. Azt ugyanis tudni kell, hogy a laboratóriumi vizsgálat eredménye nem mindig mérvadó. A tégelyben hevített szén nagy általánosságban leleplezi a szén természetét, de az igazi vizsga mégis csak a gyakorlat. Még egyszer hangsúlyozom, hogy csak két eshetőség előtt állottunk. Vagy megtöltjük a teljesen ki nem próbált szénnel a kamrákat, vagy pedig beszüntetjük az egész üzemet. Mi az első esetet választottuk. Kénytelenek vagyunk hangoztatni, hogy még ma is, a szerencsétlenség után is ez az álláspontunk. Ha megszüntettük volna az üzemet és a vizsgálat megállapította volna a szén használhatóságát, a most fölmerült bajokért csak bennünket vettek volna elő. A baleset után az oheimi szenet újra alaposan megvizsgáltattuk. E vizsgálat szerint is alkalmas a gázfejlesztésre, csupán a mi berendezésünk nem megfelelő ennek a szénnek. A k i i z- zaszíoít szén ugyanis nem sül össze lepénynyé, mint a más szénfajtáknál és ezért a tolószerkezet nem tudja eltávolítani. A szén darabokban marad vissza, egymásra gurul és csak kikaparni lehet. A ferencvárosi gázgyárnak más a szerkezeié, ott tulajdonképen kilenc retorta van minden részben és ott ez a szén nagyszerűen beválik.

Már fönn voltunk a kamrák tetején és

3

előttünk sorakozott a kamrák nyílásainak három sora. Hetvenhat kamra egymás mellé építve, mindegyik tizenkét méter hosszú és négy méter magas. Csupán néhány nyílás van kinyitva, ahol a munkások éppen dolgoznak. A kamraépületen sin szalad végig, a íölíőszer- kezet ezen mozog. A szerkezetet a sínen megindítják és minden kamrát egyszerre, három nyíláson tölt meg. Erre üzembe helyezik az egyengető szerkezetet, amely a szenet a kamrákban egyenletesen elosztja. A ^kamrának ezenkívül még két nyílása van. Az egyik oldalon, a gépoldalon a tolószerkezet hatol be és a szenet a másik oldalon, az úgynevezett koksz-oldalon a hütőkocsikba tolja. Természetesen, rendes körülmények között mindhárom nyílás légmentesen el van zárva és az izzasz- íás, a gázfejlesztés generator segítségével történik. A generafor-gázak áthatolnak a szén- rétegen és a legmagasabb fokig izzasztják. A kamrák tetejéről gyönyörű kilátás nyílik a gyár egész területére. Nagy halmok emelkednek mindenfelé, amelyeket a hó teljesen befödött.

— Ez mind szén, — adják meg a felvilágosítást — kilencszáz vaggon, de rossz, hasznavehetetlen. Ebből legfeljebb húsz százalékot lehel fölhasználni. Ha ezzel töltöttük volna meg a kamrákat, a gázüzem már régen megszűnt volna.

Egy lépcsőn leereszkedünk a kemencék oldalnyilásához. Éppen itt folyik a munka. Minden kemence meg van számozva, kéí-két nyílás van mindkét oldalon fölbontva. Benn izzik a nagymennyiségű szén. Alig lehet közelébe férkőzni, a nagy hőség valósággal ellöki az embert. Hiányos öltözetű munkások nagy kampók segítségével piszkálják ki az izzó szenet. A munka nagyon lassan folyik, a szén mindig összeomlik és kicsúszik a kampó foga alól. A kampók folyton áttüzesednek, frisseket kell elővenni.

— Mikor lesznek kitisztítva az összes kamrák ?

— Ezt egész határozottsággal megmondani lehetetlen. Ezen a héten mindenesetre készen leszünk. Ma, hétfőn már jelentékeny mennyiségű gázt tudunk előállítani, természetesen a produkció folyton erősödik. Nagyon gyorsan nem haladhatunk, mert az eredményt veszélyeztetnénk. Igaz, hogy minden kamra külön fűthető, de az oldalkamrák mégsem maradnak hidegen és ezzel a körülmény nyel számolni kell.

Megnéztük még a kőszénzúzó-szerkezetel, amely pihen, mert nincs szén, a szénszállitó se működik, természetesen az előző ok miatt.

— A békében csupán délig dolgoztunk, — halljuk a panaszokat — de a rossz szén miatt előbb estig, legutóbb pedig már éjjel-nappal munkában voltunk. És mégis november 17-én

460.000 köbméter szükséglet helyett csupán

17.000 köbméter volt a gáztartókban. Nekünk csak egy a bajunk, nincs elegendő és megfelelő szén ; ha az lenne, nem kellene a jövő elé pesszimista szemmel nézni,

Amig mi beszélgettünk, a vezető embereket folyton elhívták, mert újabb utasításra volt szükség. Száz és száz ember emberfeletti munkája igyekszik kireparálni az elkövetett hibákat.

A főkapitány nyilatkozata.

Sándor László dr. főkapitány a következőkéi mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának :

— A nehéz napok már elmúltak és most már csupán egy kis türelemre van szükség, hogy ezen a megpróbáltatáson is túl legyünk. A rendőrség, mint mindig, most is a közönségre támaszkodott és a főváros lakosságát hívta segítségül. Jól tudtuk, hogy hiába feszítjük meg minden erőnket, hiába változtatjuk át éjszakáinkat nappalokká, ha a közönség nem támogat bennünket emberfölötti munkánkban. A sok haszontalan intézkedés helyett egyenesen a közönséghez, fordultunk és megkértük, hogy magánháztartásban egészen szerda estig ne használjon gázt. Nagyobb baj, nagyobb méretű szerencsétlenség, szerencsére nem történt. Hétfő estig kénytelenek voltunk az egész rendőrszemélyzetet permanenciában tartani, sőt