Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-12-12 / 50. szám

Budapest 1917. december 12. elveit a titkok sürü fátyola fedte és a rossz nyelvek azt hangoztatták, hogy Ripka azt a politikát fogja vallani, amelynek alapján legbiztosabban mandá­tumhoz jut. Most annyira biztosra vette a mandátu­mát, hogy az első keriiLet zordon lovagja Hegedűs János frissen hántolt sírjánál feltolta sisakja rosté­lyát. Egészen biztos volt. abban is, hogy a két szom­szédvár harca ezúttal nem fo.ytatódik. Platthy- nak van kerülete, mérkőzésra nincs szükség. Any- nyira bízott ebben, hogy az Apponyinak való be­mutatásra magát Platthy Györgyöt kérte föl. Másnapra, harmadnapra virradva azonban egy­szerre két ellenjelölíje is akadi Ripkának : P erezel Béla és S z i g e t h y János. Per ez el Bélával ko­molyan kellett már élőbbről is számolnia, Szi­get h y János fellépése azonban meglepetés, mert Szigethy és Platthy egy és ugyanazon cég. Platthy nem léphetett föl, föllépíette hát Szigethyt, aki a ko­rifeusok titkos szavazásánál meg is kapta a több­séget Ripka és P erezel fölött. Akik ismerik az első kerületi viszonyokat, azt mondják, hogy Platthy véresen, kegyetlenül állt boszut Ripkán a plébános­választás miatt. Ripka )ó arcot vágott a gonosz játékhoz és vál­lalta a választási elnökséget is, csakhogy elterelje magáról a figyelmet. Azonban ma mindenki tudja, hogy az első kerületi választáson nem S u p k a, ha­nem Ripka bukott meg, de megbukott, ha van igazság, mint gázgyárigazgatő is. Fokozza ezt a katasztrófát, hogy ezzel aztán végleg kiszaladt a ta­laj az első kerületben, az egykor omnipotens Ripka lába alól. Ha majd a kerületek uj l eosztása meg­lesz, az első kerületből három kerületet hasítanak, de egynek sem Ripka lesz a képviselője, hanem, Szigethy Jánosnak, Pe rezei Bélának és Becsey Antalnak van ott biztosított mandátuma. Politikai és érvényesülési vágyainak ilyen csú­fos bukása egysze re jött a gázkatasztrófával és a kettő között lehetetlen föl nem fedezni az ö-sze- lüggést. A választási kampány, a bukás, a válasz­tási elnökség, az elkeseredés, a bankett, a katzen- jammer: istenem, lehet ennyi mellékfoglalkozás mel­lett még gázgyárat igazgatni. Kár, hogy Ripka ur a kereskedelmi minisztert és nem Platthy Györgyöt tette felelőssé a gáz miatt! Mert akkor több igaz­sága lett volna . . . Ostromállapot Budapesten. A mindent megcsufoló gázbofrány valósá­gos ostromállapotot teremtett Budapesten. Ezer- negyvennégy csendőr és ezer rendőr teljesített szolgálatot a fekete napokon, nyolckor bezár­ták a kapukat és a külvárosok csendőrlovak patáinak csattogásától voltak hangosak. Vájjon látta-e Ripka vezérigazgató ur, hogy mivé tette Budapestet ? Ki viseli ennek a kü­lönös mozgósításnak a költségeit? Ki fizeti meg a kereskedők rettenetes kárait, akiknek sötét üzleteibe senki sem ment be a karácsony­hónapi erős üzleti napokban, hiszen senki sem mert az elhagyott utcákra kimenni ? Ki fizeti meg azoknak fájdalomdijait, akik fáztak és éheztek Ripka ur miatt? Hiszen ő volt az, aki hatalmas reklámmal hirdette a háború előtt, hogy: „főzzünk gázzal!“ Akik jámboran bele- ugrottak, nem számítottak arra, hogy egy ke­mény téli napon Ripka ur választáson fog elnökölni, mialatt protekciós vegyészeinek el­nézésével az óbudai gázgyár 76 reíortáját sa­lakkal fogják megtömni. Ezek nem a háború miatt éheztek és fáztak, hanem azért, mert olyan üzem reklámjainak ugrottak be, amely üzemnek szaktudattan vezetősége van. Annak jellemzésére, hogy milyen mérhetet­len munkát teljesítettek a szegény katonák, akik ezeket a retortákat kitakarították, el kell mondani, hogy egy-egy ilyen retortába nem kevesebb, mint egy egész vaggon szén fér bele. Elképzelhető tehát a munka, amit végezni kellett, amig a keményen összeálló, masszává égett szenet el lehetett izzadságos, nehéz mun­kával íávoliíani. Vigasztalásnak pedig igen csekély az, amit Rózsa Károly gázgyári aligazgató mondott, hogy tudniillik a koksz, amit ebből a szénből és ilyen botrány áron sikerült termelni, lendkivül Jóminőségü. Ebből a finom kokszból minden­esetre azokat a derék első kerületi választó­polgárokat kell részesíteni és jutalmázni, akik Ripkát kibuktatták. Együgyü védekezés. Nem lehet elmulasztani, hogy néhány szót ne szóljunk arról a kommüniké- és interjú- tömegről, amellyel Ripka védeni igyekszik ma­gát. Ezeknek magja, hogy a bukott igazgató felsorolja, mikor és hányszor kértek a kor­mánytól szenet. Igazán mellékes szempont ez, amikor éppenséggel nem erről van szó. Semmi más nem akar ez lenni, mint azoknak a ke­serves siránkozásoknak a folytatása, amelyek­kel Ripka a közgyűlésen és mindenhol, ahol szóhoz jutott, eddig is tehetetlenségét leplezte. Sokkal fontosabb azonban az, hogy Ripka azt is kijelentette, hogy más szene nem volt, mint az, amely a retortákat tönkretette. Ha ez igy van, akkor is esetlen a védekezés, mert ebben az esetben a kisebbik rosszat kellett volna választani: be kellett volna az üzemet szün­tetni anélkül, hogy a rossz szenet megpróbál­ták volna felhasználni. így tudniillik nem lett volna ugyan gáz, de nem mentek volna tönkre a reíorták és akkor sokkal rövidebb idő alatt visszakaptuk volna a gázunkat, ami nélkül egy nagy város ma már nem élhet. Igen együgyü védekezés ez, annyira együgyü, hogy egészen átlátszik a valótlansága. Dolgoznak az óbudai gázgyárban, Az óbudai gázgyárat nagyon nehéz meg­közelíteni. A hó egészen elzárta a külvilágtól. A villamos megállóhelytől háromnegyed órán át kell átvergődni a folytonos akadályokon, a Filatori-gáí uífalan utain is keresztül kell buk­dácsolni, amig a bejárat elé érkezünk. A gyár külső képén is meglátszik, hogy rendkívüli események íörténtek benne. Az udvaron siető munkás- és katona-csapatok tűnnek föl, izga­tott, ideges mindenki. Sziget főmérnököt és Schön igazgatót a kemencék közül nehéz előteremteni. Alig állnak a lábukon, a sörte kiverte a szakáll helyét, piszkosak, kormosak, saját vallomásuk szerint három napon át nem látták a rendes ágyukat. Egyelőre pihenésre még remény se nyílik. Rendes állapotok csak a jövő héten lesznek, ez a hét csupán a ja­vítással múlik el. Az irodában a kandallón egy nagy darab szén diszlik. Odalép a főmérnök és az ezüstös erekkel tarkáit darabot a kezébe veszi: — Ez az oheimi szén. Ez okozta a nagy fölfordulást! Épületek, állványok és berendezések töme­gét hagyjuk el, amig a javítási munkálatok színhelyére érkezünk. Szűk lépcsőn megyünk fel a széntaríályok tetejére és addig a baleset okai kerülnek szóba : — Bennünket nem terhel a felelősség — mondják — mi mindent megtettünk, ami em­berileg lehető volt. A rendes szén helyett Oheimból való szenet kaptunk. Rekvirált szén volt és a Deutsche Kohlenhandels­gesellschaft juttatta el hozzánk. Az az információnk volt, hogy a szén kitűnő és gáz­gyártásra elsőrendűen alkalmas. A laborató­riumunkban ennek ellenere megvizsgáltuk és megfelelőnek találtuk. Nem állt más szén a rendelkezésünkre és ezért kénytelenek voltunk az összes szénkamrákat megtölteni. Ha szén­tartalékunk lett volna, nagyobb elővigyázatos­sággal járhaltunk volna el. Ebben az esetben csupán egyes kamrákat töltöttünk volna meg az újfajta szénnel és a gyakorlati vizsgalat után vettük volna általános használatba. Azt ugyanis tudni kell, hogy a laboratóriumi vizsgálat eredménye nem mindig mérvadó. A tégelyben hevített szén nagy általánosságban leleplezi a szén természetét, de az igazi vizsga mégis csak a gyakorlat. Még egyszer hangsúlyozom, hogy csak két eshetőség előtt állottunk. Vagy megtöltjük a teljesen ki nem próbált szénnel a kamrákat, vagy pedig beszüntetjük az egész üzemet. Mi az első esetet választottuk. Kénytelenek va­gyunk hangoztatni, hogy még ma is, a sze­rencsétlenség után is ez az álláspontunk. Ha megszüntettük volna az üzemet és a vizsgálat megállapította volna a szén használhatóságát, a most fölmerült bajokért csak bennünket vettek volna elő. A baleset után az oheimi szenet újra alaposan megvizsgál­tattuk. E vizsgálat szerint is alkalmas a gázfejlesztésre, csupán a mi berendezésünk nem megfelelő ennek a szénnek. A k i i z- zaszíoít szén ugyanis nem sül össze lepénynyé, mint a más szén­fajtáknál és ezért a tolószerkezet nem tudja eltávolítani. A szén darabokban marad vissza, egymásra gurul és csak kikaparni le­het. A ferencvárosi gázgyárnak más a szer­kezeié, ott tulajdonképen kilenc retorta van minden részben és ott ez a szén nagyszerűen beválik. Már fönn voltunk a kamrák tetején és 3 előttünk sorakozott a kamrák nyílásainak há­rom sora. Hetvenhat kamra egymás mellé építve, mindegyik tizenkét méter hosszú és négy méter magas. Csupán néhány nyílás van kinyitva, ahol a munkások éppen dolgoznak. A kamraépületen sin szalad végig, a íölíőszer- kezet ezen mozog. A szerkezetet a sínen meg­indítják és minden kamrát egyszerre, három nyíláson tölt meg. Erre üzembe helyezik az egyengető szerkezetet, amely a szenet a kamrákban egyenletesen elosztja. A ^kam­rának ezenkívül még két nyílása van. Az egyik oldalon, a gépoldalon a tolószerkezet hatol be és a szenet a másik oldalon, az úgynevezett koksz-oldalon a hütőkocsikba tolja. Természe­tesen, rendes körülmények között mindhárom nyílás légmentesen el van zárva és az izzasz- íás, a gázfejlesztés generator segítségével tör­ténik. A generafor-gázak áthatolnak a szén- rétegen és a legmagasabb fokig izzasztják. A kamrák tetejéről gyönyörű kilátás nyílik a gyár egész területére. Nagy halmok emelkednek min­denfelé, amelyeket a hó teljesen befödött. — Ez mind szén, — adják meg a felvilá­gosítást — kilencszáz vaggon, de rossz, hasznavehetetlen. Ebből legfeljebb húsz százalékot lehel fölhasználni. Ha ezzel töltöttük volna meg a kamrákat, a gázüzem már régen meg­szűnt volna. Egy lépcsőn leereszkedünk a kemencék oldalnyilásához. Éppen itt folyik a munka. Minden kemence meg van számozva, kéí-két nyílás van mindkét oldalon fölbontva. Benn izzik a nagymennyiségű szén. Alig lehet köze­lébe férkőzni, a nagy hőség valósággal ellöki az embert. Hiányos öltözetű munkások nagy kampók segítségével piszkálják ki az izzó szenet. A munka nagyon lassan fo­lyik, a szén mindig összeomlik és kicsúszik a kampó foga alól. A kampók folyton áttüzesednek, frisseket kell elővenni. — Mikor lesznek kitisztítva az összes kamrák ? — Ezt egész határozottsággal megmondani lehetetlen. Ezen a héten mindenesetre készen leszünk. Ma, hétfőn már jelen­tékeny mennyiségű gázt tudunk előállítani, ter­mészetesen a produkció folyton erősödik. Na­gyon gyorsan nem haladhatunk, mert az ered­ményt veszélyeztetnénk. Igaz, hogy minden kamra külön fűthető, de az oldalkamrák még­sem maradnak hidegen és ezzel a körülmény nyel számolni kell. Megnéztük még a kőszénzúzó-szerkezetel, amely pihen, mert nincs szén, a szénszállitó se működik, természetesen az előző ok miatt. — A békében csupán délig dolgoztunk, — halljuk a panaszokat — de a rossz szén miatt előbb estig, legutóbb pedig már éjjel-nappal munkában voltunk. És mégis november 17-én 460.000 köbméter szükséglet helyett csupán 17.000 köbméter volt a gáztartókban. Nekünk csak egy a bajunk, nincs elegendő és meg­felelő szén ; ha az lenne, nem kellene a jövő elé pesszimista szemmel nézni, Amig mi beszélgettünk, a vezető embereket folyton elhívták, mert újabb utasításra volt szükség. Száz és száz ember emberfeletti mun­kája igyekszik kireparálni az elkövetett hibákat. A főkapitány nyilatkozata. Sándor László dr. főkapitány a következőkéi mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának : — A nehéz napok már elmúltak és most már csupán egy kis türelemre van szükség, hogy ezen a megpróbáltatáson is túl legyünk. A rendőrség, mint mindig, most is a közön­ségre támaszkodott és a főváros la­kosságát hívta segítségül. Jól tudtuk, hogy hiába feszítjük meg minden erőnket, hiába vál­toztatjuk át éjszakáinkat nappalokká, ha a közönség nem támogat bennünket emberfölötti munkánkban. A sok haszontalan intézkedés helyett egyenesen a közönséghez, fordultunk és megkértük, hogy magánháztartásban egészen szerda estig ne használjon gázt. Nagyobb baj, nagyobb méretű szerencsétlenség, szerencsére nem történt. Hétfő estig kénytelenek voltunk az egész rendőrszemély­zetet permanenciában tartani, sőt

Next

/
Oldalképek
Tartalom