Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-12 / 50. szám
4 Budapest, 1917. december 12. csendőr- és katona-segitségeí kérni, hogy a sötétségben ne garázdálkodjanak kétes elemek és a betörők, valamint a tolvajok ne használják ki a helyzetet. Őrjáratok egy éjszaka sem pihentek és ennek köszönhető, hogy a rendőrkrónika nem volt gazdagabb, mint rendes körülmények között. Hétfő éjszaka már égnek az utcai gázlámpák és a rendőrség is megpihenhet. — Kit terhel a történtekért a felelősség? - kérdeztük a főkapitányt. — Erre a kérdésre nem felelhetek, mert kivü! esik a hatáskörömön. Sok mindent beszélnek, hogy a bajt okozó szenet nem vizsgálták meg, de a rendőrség ebben az ügyben nem vezete t vizsgálatot. Mi hálálkodunk csak, hogy végre már elmúltak a nehéz napok. Természetesen a rendőrség is viseli a szomorú eset következményeit és a fölmerült kiadásokat nem fogja a főváros hatóságán követelni. Remélhetően, nem fognak megismétlődni az események. Szomorú tapasztalatok a szabómesterek életkoráról. Az elátkozott alapítvány. Néhai Schwarz Lajos posztóval kereskedett és megvagyonosodott belőle. Tekintélyes, jónevü polgára volt" Budapestnek, aki mint fővárosi bizottsági tag, a főváros ügyei iránt is szeretettel érdeklődött. Közben pedig a pesti és budai kis szabómesterek szorgalmasan hordták a pénzt a boltjába. Ebből a két dologból arra a következtetésre jutott Schwarz Lajos, hogy neki halála után is kötelezettségei vannak a fővárossal és a derék szabómesterekkel szemben. Elhatározta tehát, hogy nem emlékirataiban, hanem végrendeletében emlékezik meg róluk. Ezt annál is könyebb volt megtennie, mert mint rendes és okos kereskedő ember csak az üzleti ügyek iránt birt érzékkel. A főváros és szabók iránt való jóindulata egy tízezer koronás alapítványban testesült meg, amelyből a szabók a kamatokat, a főváros pedig az alapítvány kezelését kapta. Iparról lévén szó, az alapítvány kezelése a közgazdasági ügyosztály nyakába szakadt, ahol abban a hitben voltak, hogy a szegény, segélyre szoruló szabók félesztendőnkint heves rohamokat fognak az ügyosztály ellen intézni. Néhai Schwarz Lajos azonban jó ember volt és ha az alapítványt valakinek kezelni is kellett, nem akarta azt a valakit végérvényesen megnyomorítani. Azt a korlátozást tette tehát végrendeletében, hogy az alapítvány kamatait minden esztendőben két „elaggott és elszegényedett' szabómester kapja. Az ember el sem hinné, milyen fából-vaskarika az elaggott szabómester. Ritka, mint a fehér holló. Ha azonban egy kicsit gondolkozunk a dolgon, bizony eszünkbe jut a sok rossz vicc a szegény szaból'egény- ről, aki vasalót tesz a zsebébe, hogy el ne vigye a szél. Sovány, beesett arcú, sápadt, horpadt mellű emberfajta a szabó és bizony az egykori való~ jó Népszínházban rosszul énekelték, hogy „Szerencsétlen az az anya, kinek fia csizmadia . . .“ Bizony inkább a szabólegényről kellett volna ezt a nótát is megfogalmazni és ha nem igy történt, mindenesetre a rim kedvéért történt másként. A szabók halandóságáról aligha vezetnek külön statisztikát, de ha vezetnek, nagyon szomorú dolgok lehetnek benne. Erre vall legalább az, hogy a közgazdasági ügyosztály évek óta hiába keres egy elaggott szabómestert, akit pár száz koronával megjutalmazhatna elaggása és elszegényedése révén szerzett érdemeiért. Amikor Vita Emil tanácsnok reggel bemegy a hivatalába, titkárnőjének jelentései során naponta elhangzik ez a titokzatos kérdés és felelet: — Van ? — kérdi a tanácsnok. — Nincs — mondja minden nap lemondóan a kisasszony. Az elmúlt nyáron történt azután, hogy a kisassz- szony ragyogó arccal, lelkendezve fogadta a tanácsnokot : — Van, van ! 1 A tanácsnok csak annyit mondott: — Lehetetlen. — Bizony isten — erősítette a kisasszony - kilencvenöt éves. — Hát lehet ennél nagyobb felfedezést elképzelni, mint egy . kilencvenöt éves szabót ? Ettől kezdve Fülöp mester a kilencvenöt esztendős szabómester volt az ügyosztály kedvence, akiről valóságos legendákat meséltek egymásnak az emberek. Egyszer aztán beteg lett Fülöp mester, sőt előbb lett beteg, mint a pénzt, a Schwarz-alapitvány kamatait megszavazhatta volna a tanács. A hirt zokogva mondta el Fülöp mester leánya, aki bejött az ügyosztályba, hogy nagybeteg apja helyett majd ö vegye fel a pénzt. Nagy volt a részvét és senki se csodálkozzék, ha másnap reggel a titkárkisasszonynak az volt az első dolga, hogy telefonhoz ment és felhívta a Rókus-kórházat, megkérderve, „hogy van az öreg ur ?“ Ekkor történt a lesújtó katasztrófa. A Rókusból ridegen, szárazon jelentették, hogy Fülöp mester már egy hét előtt meghalt és már el is temették. Szörnyűség. Ennyi kutatás, fáradság, gondosság után kiderült, hogy nem is egy elaggott, de egy halott szabót fogtak. Fülöp mester leánya pedig hiába követte el a pia fraus-t, hogy eltitkolta apja halálát mint valaha Mehmed szultánnal tették. A pénzt nem lehetett kiadni, mert szegény öreg, ügyosztályiig megkönnyezett Fülöp mester elhamarkodta a dolgot. A nyár óta aztán mostanáig folyt újra a hajsza Végre most ismét derültebb arcokat lehet látni az ügyosztályban, amely máris megkapta a legszebb karácsonyi ajándékot, Mátyás mestert, az uj elaggott szabót... Mátyás ugyan csak ötvennyolc esztendős, de hát szabóban ötvennyolc is nagy elaggásnak számit. Vita tanácsnok azonban ezúttal nagyon óvatos volt: sürgős.n a tanács elé vitte az ügyet, nehogy közben valami katasztrófa történhessék, ilyenformán Mátyás mester, vagy örökösei ezúttal akadály nélkül fölvehetik az ösz- szeget. "Az ügyosztály pedig, — mint értesülünk — nagv reformról gondoskodik: le akarja szállítani a szabók elaggási korhatárát, mert bármilyen szomorú legyen is ez a szabókra nézve, — de ki kell egészíteni a közmondást, hogy ember legyen a talpán, aki zöld szamarat, okos patikárust, vagy elaggott szabót talál . . . • • 9 Olvasóinkhoz. A Fővárosi Hírlap mai száma kívülünk eső okból a megszokottnál kisebb terjedelemben jelenik meg. Az olvasó nem fogja megtalálni kedvenc tárcáját, rovatainkat is szü- kebbre kellett szabnunk és egész csomó érdekes cikkünk esett a kényszer áldozatául, amelyet a gázellátás hiánya rótt ránk. Talán a lap külső alakja sem lesz olyan csinos és tetszetős, mint egyébkor, mert szedőgépeink munkáját kéziszedéssel kellett felcserélnünk. Amikor a sziikebbre szabott terjedelemért és a kiállítás esetleges hiányaiért közönségünk szives elnézését kérjük, rá kell mutatnunk arra, hogy mindennek oka a gázhiány, ami tudvalevőleg Ripka urék bűne. Közgyűlés. A székesfőváros törvényhatósági bizottsága szerdán, december hó 12-én közgyűlést tarf, amelynek bő tárgysorozatán azonban túlságosan érdekes tárgyak nem szerepelnek. Ott van azonban a szénjelentés, amelynek apropójából nyilván sok éles felszólalás fog esni a gázgyár botrányáról. Persze akadnak majd védők is, de lesznek, akik észreveszik azt is, hogy Ripka úr legalább is fölösleges a gázgyár élén. Az elnöki bejelentések között fog szerepelni Márkus Jenő tanácsnok állásáról való lemondása is. A fontosabb tárgyak közé fog tartozni Csupor tanácsnok előterjesztése az 1918. évi költség- vetés későbbi megállapitására és az 1918. évre adandó költségvetési meghatalmazásra vonatkozólag. Bejelenti egyben a tanácsnok, hogy a kormány jóváhagyta a közlekedési adót és hogy annak szedését január elsejével megkezdik. Fontos előadnivalói vannak még Vita Emil dr. tanácsnoknak, aki többek között a dunai rakpartok bérletéről és az Albrecht Hil- degarde-alap tartaléktőkéjének felhasználásáról referál. Végül érdekes még, hogy Harrer tanácsnok fedezetet kér egy csomó bírói utón kisajátítóit tabáni ingatlan árára. Dénes Gy. Aladár helyreigazító levele. Igen tisztelt Szerkesztő Uram! Bízva tudott igazságérzetében, keresem fel soraimmal, kérve ezeknek szives közlését b. lapjának legközelebbi számában, mintegy heiyreiga- zitásképen a mullheti számban megjelent: „A számember a sajtó ellen. Munkarend a müszerüzemben“ cimü cikkre. Természetes azonban, hogy a hivatkozott cikknek csak azon részére térhetek ki, mely szorosan véve, engem, a volt direktort aposztrofál, mig a jelenlegi rezsim kritikájához semmi közöm. Annál is inkább, mert hiszen a cikkben még az én esetleges „örökömről“ sem lehet szó! Hiszen a többé-kc- vésbbé még azonos munkások a megmondhatói, hogy a „Dénes-Wirtschaft“ alatt nem létezett holmi sztrájk, avagy fenyegető munkáskérdés, miután ilyenek létezését lehetetlenné tette abszolút szociális érzésem. Előttem szent volt nagy munkám minden egyes részese, lett légyen ez inas, vagy előmunkás, segéd, avagy rak táros. Megbcc-ültem mindannyiukat, gondoskodtam jó létükről, szükségleteikről. Csak egyet kívántam meg: odaadó, becsületes munkát! Itt kell immár leszögeznem, lrogy kérges kezű, becsületes lelkű munkásaimmal egyetértésben sikerült is nagyot, szépet teremtenem, amit — ideig-óráig — denunciánsok, hamis vádak, irigykedés, ostoba tudatlanság, tendenciózus gonoszságok el homályosiihattak, de eltüntetni nem voltak képesek. Ezen ponthoz érve kell kijelentenem, hogy reklilikáló soraim tulajdonképen hivatkozott cikkének azon pasz-' szusára vonatkoznak, mefy igy szól: „A Dénes-iigy kipattanása is fáj még a Müszerüzemnek, bárha a saj'ókampánynak ebben az ügyben voltak is elfajulásai, a főváros maga lehet hálás azért, hogy a sajtó tisztogató munkát végzett.“ Hát'engedelmet kérek, hogy felhívjam t. Szerkesztő ur figyelmét, miszerint adott esetben a „sajtó“ tisztogató munkájáról beszélni, enyhén szólva — képtelenség. Nem a sajtó .tisztogatott“, .mert erre szükség az én szerény működésem alatt nem volt, hanem igenis, lelketlen „belső" és ezekkel szerves összeköttetésben álló „külső“, sötétben bujkáló denunciánsok, kenyéririgy söpredék vezettek félre egy sajtóorgánumot, mely megteremtette nálunk a módját, miképen kell és lehet ártatlan, becsületes, munkás-, embert, akit a sors történetesen egy nyilvános üzem ‘élére állított, onnan letaszifni. Ezen elfajult sajtóterror áldozata lett csekélységem Ennek dűltek be — ideig- óráig — feletteseim, ettől „gyulladtak“ be az illetékes tényezők, persze csak kezdetben és ennek szinte tragikomikusán felülve, lökettem én oda : — közprédává. A, már eddig is beigazolt, tények, — amelyekre rövidesen a sajtó utján visszatérek, — no meg a közvélemény beigazolták, hogy Dénes Aladárnak" egyéb ' bűne alig volt, mint az, hogy okos, de mindvégig becsületes kereskedői szellemben vezette az üzemet és horribile diktu — hasznot, igazi kézzel fogható hasznot produkált a főváros jól felfogott érdekében. Tette pedig ezt szinte mániákus buzgalommal, mint bármely lelkiismeretes kereskedő, persze nem burökratikus, copfos formában és szellemben! Még sajnos, nincs itt az ideje, hogy konkluzióképen. teljes egészében, részletesen, nem ki’ mélve a szereplő sötét alakokat, lett légyen bárki is az illető — a nagy nyilvánosság előtt ismertessem az én kálváriámat. A leplezetlen igazság sokaknak fog intő például szolgálni arra, hogy milyennek nem szabad egy fővárosi üzemigazgatónak lenni, ha pályáján hosszú éltü akar maradni Fogadja t. szerkesztő ur kiváló tiszteletem kifejezését. Dénes Qy. Aladár, a Székesfővárosi Müszerüzem volt igazgatója. Demjén tanácsnok hivatalában. D e ni j é n Géza tanácsnok, a szociálpolitikai ügyosztály vezetője háromhetes szabadságáról, amelyet egészségének helyreállítása céljából a Tátrában töltött, visszatért. A tanácsnok a legközelebbi napokban elfoglalja hivatalát. Megnyílt a soroksári Dunaág. A soroksári Dunaágat — mint a Fővárosi Hírlap értesül — már megnyitották a hajóforgalomnak. A zsilip teljesen elkészült és igy a hajók szabadon jönnek-mennek rajta keresztül. A soroksári dunaági kikötő építése a jövő esztendőben szintén megkezdődik. A kórházi ápolónők fizetésjavitása. Ismeretes a kórházi ápolónők fizetésrendezési mozgalma, amely a legutóbbi időben már erőszakos eszközökhöz is folyamodott. A legközelebbi kórházi bizottság fogja tárgyalni a közegészségügyi ügyosztály javaslatát. Az ápolónők mindenhol nagyobb javadalmakat fognak élvezni, kivéve a Szent Gellért-kórházat és az elmegyógyintézeteket, ahol már előbb is nagyobb fizetéseket kaptak, mint a többi kórházakban. A fertőző kórházakban az élelmezést fogják megjavitani. A rendezés nem lesz tényleges fizetésemelés, mert arra csak a háború után kerülhet a sor; ellenben a háborús pótlék emelésével az ápolónők, akiknek teljes ellátásuk is van, öss esen 60, 80, illetve 100 korona havi járulékot fognak élvezni. Modern színpad. Még csak öt esti és egy vasárnapi délutáni előadáson kerül szinre a Modern Színpad páratlanul népszerű műsora. Az uj műsor próbái serényen folynak dr. Bárdos Artur igazgató vezetése alatt. fi TŐKE • • • Szemle. A hadikölcsön és az értékpiac. — A koronakurzus javulása. — Diplomácia és a közgazdaság. A hetedik hadikölcsön aláírási határideje e hó közepén jár le. De már most megállapítható, hogy az uj emisszió eredménye nemcsak eléri, de meg is haladja a hatodik hadikölcsön összegét. A magyar nemzet ismét fényes bizonyítékát adta áldozatkészségének és annak a szilárd elhatározásának, hogy ebben a létért folyó küzdelemben mindvégig ki akar tartani. Nem hallgathatjuk el azonban, hogy az a derűt, amelyet — mint most kitűnik — valósággal kormányparancsra provokáltak az értékpiacon, a tőkeelhelyező közönség körében bizonyos keserűséget idézett elő és sokakat visszatartott vagy pedig megakadályozott abban, hogy hadi- kölcsönt jegyezzen. Régi igazság, hogy az emissziók sikerét csakis az értékpiac szilárdsága biztosíthatja. Ezt a szilárdságot azonban a piac most nélkülözi. Sokan azt mondják, hogy a miniszterelnök az ő kijelentéseivel, melyek a tőzsdéi oly hátrányosan befolyásolták, a hadikölcsön érdekeit akarta szolgálni. Mi nem kételkedünk a miniszterelnök jóhiszeműségében, de azt hisszük, hogy a magyar államhitelnek nagyobb szolgálatokat tett volna, ha szabadjára hagyja a tőzsdepiacot, melynek a korlátlan egyéni kezdeményezés az éltető eleme. Tudunk több olyan esetet, hogy sokan hadikölcsönkötvényeikef voltak kénytelenek eladni, hogy a krach által okozott tőzsdeveszteségeket fedezhessék. Az a „megtorló“ akció., melyet a kormány a nagybankokkal szövel- kezve a tőzsdespekuláció ellen indított, egyúttal nagyon súlyos csapást mért a magyar értékpapír-kapitalizmusra, mely pedig éppen mp&f
