Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-12 / 50. szám
99 2 Budapest, 1917. december Wohl dr. fővegyész vizsgálta meg és úgy találta, hogy éppen olyan összetételű, mint a régóta használt és kiválóan bevált karvini szén. Ha tehát valakit felelősség terhelhetne ebben a kérdésben, az tisztán Wohl fővegyész és Bernauer műszaki igazgató lehetnének, de ismétlem ne keressünk bűnbakokat, a szigor u vizsgálat úgy is meg fog indul n i. — Az uj fajta vertikális kemencék kiváló alkotások, takarékos és jól működő kemencék, de meg van az a bogaruk, hogy ezt a fajta szenet nem tűrik. A karvini szenet lepénnyé lapítva önként dobja ki magából a készülék, az oheimhüííei szén azonban darabokra törve bent marad. Felmerült az a kérdés is, hogy miért nem próbálták ki az uj szenet először egyetlen kemencében. Erre vonatkozólag is kielégítő választ kaptunk. A torony egyszerre tölti meg a kemencéket, a torony által egyes kemencéket megtölteni nem lehet, egyes kemencék megtöltését csak kézi erővel lehet eszközölni. ami legalább öt-hat napot vesz igénybe. Erre pedig, elképzelhető, hogy nincs elegendő idő. Véleményünk végleges megalkotását természetesen fel kell függesztenünk addig, amig a vizsgálat tart, amelyben indifferens vegyész is részt fog venni. Az az egy tanulság azonban már js kínálkozik, hogy a gázszolgáltatás szenével tréfázni nem szabad. Megkérdeztük F e 1 e k i dr.-í arra vonatkozólag is, hogy mi a véleménye a villamosok tarifa emeléséről: — Kereken megmondom — jelentette ki — hogy a tarifaemelésnek ellensége vagyok. Színtiszta igazság, hogy a közönség szárnál’ a a tarifaemelés komolyabb megterheltetést nem jelent, sőt igaz az is, hogy minden megdrágult, de magán- társaságnak a tarifaemelést nem szavazom meg. Egészen más lenne a helyzet, ha a közúti a városé lenne, akkor gondolkozás nélkül pártolnám a tarifaemelést. Arról egyébként, hogy a közgyűlés megfogja szavazni, sok körülményből következtetve, meg vagyok győződve. Meg lesz-e — kérdeztük végül — a főváros 250 milliós kölcsöne? — Meglesz, — volt a válasz— mert meg kell lennie. Mihelyt egy és más sürgős dolgon átestünk, feltétlenül napirendre kerül. A pénzre szükség van és az sem titok, hogy maga a kétszázötven millió sem lesz elegendő. Hiszen az összeállitoíí beruházó programúi maga is túlhaladja a nyolcszáz milliót. E mellett azonban a költségvetésből kimutatható, hogy a fölveendő kölcsönnek igen tetemes részét már előre elköltöttük. A beruházások pedig elmu- laszthataílanok. Meggyőződésem, hogy a mai kormány révén, amely belátással viseltetik a főváros szükségleteivel szemben, igen olcsó kölcsönt biztosíthattunk volna. Én legjobban szerettem volna sorsolási kölcsönt látni, amelyet akár 3°/g-os kamat mellett meg lehetett volna csinálni. A közönség nyerészkedési vágyát ha mások kihasználhatják, miért ne lehetne kihasználni közcélokra is? A pénzügyi bizottságnak azonban voltak olyan tagjai, akik nem tartották a fővároshoz méltónak a sorsolási kölcsönt, t’áris városának minden kölcsöne sorsolási kölcsön, de Budapest finynyás az ilyen kérdésekben .... Kisiparosok részesítése a városi munkáknál. Régi panasza a budapesti kisiparosoknak az, hogy a fővárosi munkálatokban tőkeszegénységük miatt nem igen vehetnek részt. Vállalkozási kedvük lenne, de nem áll rendelkezésükre a szükséges töke, amely nélkül na- gyobbterjedelmü, jelentősebb munkát vállalni szinte lehetetlenség. A városházán régen látják ezt a tarthatatlan helyzetet, amelynek azonban végét szakítani nem tudják. Ez az oka annak is, hogy a fővárosi vállalkozásokban állandóan ugyanazokat a neveket látjuk s-zere- . pe m. A tőkeszegény iparos akármilyen kiváló, szorgalmas es nagyratörő is a maga szakmájában, maga sabbra törni képtelen, kénytelen megmaradni, — hogy úgy mondjuk az apró, toldozó munkánál. Hiába bíznak meg a városházán a kisiparosok tisztességében, becsületeben jóravaló iparkodásában, a tőkeerősség hiánya gátat vet annak, hogy nagyobb vállalkozásokban resztvehessenek. A városházán most újabb okos és humánus mozgalom indult meg annak érdekében, hogy a kisiparo- ok is reszeltethetők legyenek a városi munkálatokban A főváros szerdai közgyűlése tárgyalja ugyanis azt a javaslatot, amelyben a tanács az Albrecht Hildegarde- alap tartaléktőkéjéből „Budapesti kisipari hitelszövetkezet“ megalkotására tesz előterjesztést. Az uj hitel- szövetkezet tervét, — mint a Fővárosi Hírlap már megírta — a kormány jóváhagyóan tudomásul vette és maga a szövetkezet már formálisan meg is alakult. A közgyűlés végső szankciója után pedig megkezdi működését. A háború után a fővárosnak rengeteg beruházásra | van szüksége. Nemcsak célszerű, de szinte kényszerűség is, hogy ezekből a munkákból az arra érdemes kisiparosok is kivegyék a részüket. Értesülésünk szerint az: utóbbi időben több bizalmas értekezletet tartottak abban az irányban, hogy az uj hitelszövetkezet által nyújtott kölcsönök segedelmével a kisipart is bevonják a vállalkozásba. Az értekezleteken most leginkább műszaki főtisztviselők vesznek részt, akik ennek a részeltetésnek az útjára módjára vonatkozólag teszik | meg javaslataikat. A budapesti gázgyár botránya Gázgyári karrierek. — Látogatás az ó-budai telepen. — Nyilatkozik a főkapitány. A gázbotrány volt ennek a hétnek a legnagyobb eseménye. Pénteken, december 7-ikén, esre hét órakor, az óbudai gázgyár felmondta a szolgálatot, aminek az lett az eredménye, hogy ettől kezdve Budapest utcái vaksöféíek' lettek, gyárak, üzemek, amelyek gázra vannak berendezve, teljesen megszüntették üzemüket, ahol gázzal világítottak, sötétben maradtak, ahol gázzal főztek, hideget ebédeltek és ahol gázzal fűtöttek, ott fogaikat vacogtatták és dideregtek az emberek. Budapest halott várossá lett : vájjon mi tette azzá ? Nem mi adjuk meg a feleletet, hanem a kereskedelmi minisztérium, Hantos Eilemér államtitkár személyében és a • rendőrség, Sándor László főkapitány személyében. Hantos államtitkár kategorikusan kijelentette, hogy a gázszolgáltatás beszüntetésének nem a szénhiány az oka, hanem az, hogy a gázgyár olyan ki nem próbált porosz szenet használt kemencéiben, amely technikailag erre a célra nem alkalmas. Hasonló értelemben nyilatkozott Sándor László főkapitány is, aki szerint a szokásos és kötelező próba elmulasztása mellett a gázgyárban elkövették még azt a hibát is, hogy mind a hetven tartályt megtöltötték ki nem próbált szénnel, amelyben salak is volt. Egyszóval, az ázsiai állapotot, amelybe Budapest székesfőváros pénteken belejutotf. nem a háború szülte, hanem annak eredetét magában a gázgyárban kelt keresni. Nem ludjuk, hogy a tragikus napokon, amelyeken a végzetes hibát elkövették, amikor a reforíákaf betömték", hol voltak a főváros protekciós vegyészei, de azt nagyon jól tudjuk, hogy Ripka Ferenc, a gázgyár vezér- igazgatója, mint első kerüleli törzsfőnök, politikai szerepet játszott, választáson elnökölt, miután mint képviselőjelölt már a jelölésnél megbukott. A gázbotrány egész felelőssége az ő jól megtermett vállaira nehezedik. Hantos államtitkár és Sándor László főkapitány vádjai egyedül őt illetik. Ha a fekete napok a háború miatt nehezedtek volna ránk, egyetlen' szó nélkül nyugodtan tűrné ik el a világégésnek ezt a csapását is, ha azonban nem igy van, akkor álljon elő az,’ aki a szomorú esetért egyedül felelős és vonja le a konzekvenciákat. Sem a tanács, sem a polgármester, sem az ügyosztály nem sietett Ripka igazgató védelmére : szeretnénk már ebből arra következtetni, hogy Ripka elejtett ember. Eddig csak ő maga védekezik, gáz helyett, gáz-illatu interjúkkal árasztja el a vérig felbosszantott és elégtételt követelő közönséget. Kommünikéket tesz közzé részben a sajál, részben a gázgyár nevében. Más véde’emben eddig nem volt része. A főváros közgyűlésének mindenesetre módjában lesz a ve2é -igazgató urat felelősségre vonni, de egyben módjában lesz a polgármesteri is megkérd :zni, mi a véleménye neki a szégyenletes ese ről? A gázgyári karrierek El kell azonban vonalk áztatni a botrányt Ripka személyétől, helyesebben m;g kell állapítani, hogy hol vannak az alapvető hibák. Szerintünk ott, hogy a fővárosi gázgyár élén szakértelem h i j j á n való egyének állanak, akik nagyobbrészt várospolitikai okokból kerültek oda. A gázhoz R i p ka Ferenc, a jogász csak laikus tudással szólhat hozzá. Se hódi Lipóí kereskedelmi igazgatónak könyvelői szaktudása van, Rózsa Károly h. igazg. pedig újságíró volt. Az egyetlen szakember a gyár élén Bernauer Izidor, akit azonban meglehetősen lenyomnak a szereplés színteréről. A típusa annak, hogyan lesz valakiből szakember, az, amiként Ripkából gázgyári igazgató lett. Előbb Gödöllőn Szolgabirő, majd a Ganz villamos társaságnál titkár volt Ripka, ahol bizony igen szegényes hatásköre volt. Üres idejét arra használta föl, hogy a várbeli és a kelenföldi kis korcsmákban közéleti tevékenysége! fejtsen ki és polgártársai vállán egészen a bizottsági tagságig emelkedjék. Amikor a gázgyár megváltására kerülj a sor, Ripka már az egész első kerület kegyeit biría. Helfai Ferenc mellé állt és mint született gázszakértő agitálni kezdett a megváltás mellett. Tanulmányokat irt és felolvasásokat tartott. Helfai a hasznos fegyver barátságért meg akarta jutalmazni, de Ripka kereken kijelentette, hogy csakis a központi igazgatói állást vállalja el. Ezt az állást akkor már Búzát h János dr.-nak, az akkori tartácsjegyzőnek szánták. Ripka elkeseredett harcban meghiúsította ezt a tervei és első kerületi összeköttetéseire támaszkodva, kivere- kedte magának az igazgatói állást. Buzáíhnak a főtitkári állást ajánlották föl, amit az természetesen nem fogadott el. Később H e 11 a l halála után Ripka vezérigazgató lett, azonban ez sem eléghette ki túltengő ambícióját. Minden erejével azon fáradozott, hogy közös igazgatója lehessen a gázgyáraknak és a villamosmüveknek. Ez a törekvése azonban meghiúsult, ma már azt lehet mondani: szerencsére, mert akkor ma talán a villanylámpáink sem égnének. A technikusok nemrég mozgalmat indítottak egy alpolgármesteri és több tanácsnoki állásnak műszaki képzettségű tisztviselőkkel való betöltése érdekében. Most nem mondjuk azt, hogy ezt a mozgalmat teljes egészében honorálni kell, végre is sző férhet ahhoz, hogy az ügyosztályi adminisztrációs munkát műszaki szemmel és tudással kell-e irányítani. Kétségtelen azonban, hogy a műszaki képzettségű tisztviselőknek is meg kell nyitni az érvényesülés útját. Most erre itt az alkalom. A gázgyárban nemcsak Ripka személye bukott meg, de megbukott a szakértelem hiánya is. Vétkes könnyelműség lenne, ha a főváros le nem vonná ebből a botrányból a konzekvenciákat és a gázgyári vezérigazgatói áliásí továbbra is kis kerü- leti törzsfőnököknek tartaná fenn. Helíai Ferenc kivételes tehetség volt, akihez a Ripkákaí mérni nem lehet és igy végét kell vetni ennek a katasztrófákat hozó abuzusnak. A két szomszédvár A halottkém rendesen azt szokta bejegyezni .a halál közvetlen oka“ cimü rubrikába, hogy: sziv- szélhüdés. Akármilyen betegségben hal meg valaki, a szívverés megállása az utolsó, a legszomorubb. Ripka vezérigazgató ur is a halottkémek sablonjához folyamodott és a haloíikémi jegyzőkönyvbe kurtán azt irta be: a gázkatasztrófa oka a szénhiány volt. Hát persze, hogy a végső pont ez volt. Aki azonban tovább kutat és a halál közvetlen okán túl a betegség minemüségére is kiváncsi, az hamarosan megtudhatja, hogy a gázgyár sorvasztó nyavalyái között legelsősorban ott szerepel a vezetőelemek természetes hozzá nem értése, de igen fontos tényező emellett az is, hogy Ripka igazgatónak törzsfönöki és politikai ambíciói is vannak, amelyeket nem tudott a háború idejére sem rezerválni, azok ma is époly veszedelmesen dühöngnek, mint egy isonzói csata a javából. Ripkának, ha a gázigazgatáshoz való szaktudása neun lehet is meg, de ravasz, okos feje van, amely megállhatná a helyét, ha komolyan foglalkoznék a gázgyár ügyeivel. Ripka azonban ritka energiáját, egész ravaszságát és tehetségéi az I. kerület ügyeire fordítja. Igaz, hogy az első kerületbeli törzsfőnökség nélkül ma is a Ganz-gyár valamelyik előszobájában ülne és a látogatókat jelentené be és pusztán első kerületi vezetőszerepének köszönhetjük, hogy most mint a gázgyár „vezérigazgatóját“ tisztelhettük. Most azonban Ripka ur az első kerületben n a- gyon lecsúszott. Talán a vereség fájdalma és elkeseredése az, ami megzavarta hideg számításainak egyensúlyát. Az első kerületben eddig két ur volt. Platthy György és Ripka Ferenc. Ők voltak a kef szomszédvár, ők voltak az első kerületbeli Tisza és And- rássy. Esztendők óta csöndes, de izgalmas feszültségben éltek az első kerületi erők, összecsapásra készen, de látszólagos békében. A harc akkor tört ki, amikor az első kerületi plebánosválasztásra került a sor. Itt akaszlotlak tengelyt Platthy és Ripka. A győztes Ripka maradt, Platthy pedig tövissel a szivében duzzogva vonult vissza a városi politikától, hogy akkor sújtson vissza Ripkára, amikor az annak legjobban fáj. Ez a pillanat is elérkezett akkor, amikor az öreg Hegedűs János meghalt. Mindenki tisztában volt vele, hogy Ripka minden akaratával, kemény markának mindén kapaszkodó erejével rá fogja vetni magát a mandátumra. így is történt. Ripka még Hegedűs János temetésén bemutaltatta magát Apponyi Albert grófnak és ezzel — életében először — hitvallást tett politikájáról. Addig politikai
