Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-11-21 / 47. szám

4

körülbelül 25*000 kis- és tisztviselőlakás építésére^ olyan módon, hogy ebből a 25.000 lakásból az első csoport (6—7000 lakás) építése jövő év kora tavaszán valósággal meginduljon.

2. Az összes lakásokból 70% munkáslakás, 20% egy- és kétszobás kislakás, 10% pedig két- és háromszobás tisztviselő lakás legyen.

3. A mintegy 250—300 millió koronát kitevő építési költségeknek kölcsön utján való megszerzésére hatóságoknak a kormányhatósági jóváhagyás biztosíttassák, magánosoknak pedig, méltányos második helyi kölcsönről tör - ténjék gondoskodás.

4. Ha az építtető kívánja, a lakások, mint önköltségesek részesüljenek az 1908 : 48. törvénycikk adómentességében.

5. A kormány eszközölje ki a hadvezetőségnél, hogy a hadviselés céljaira lefoglalt és az építőipar által nélkülözött azon anyagokat, melyek egy bizonyos biztonsági coeficiens figyelembevételével is fölös mennyiségben vannak a hadvezetőség birtokában, bocsássa vissza a polgári szükségletek és elsősorban a lakásépítési akció szolgálatába. Az anyagfölösleg elbírálására egy katonai és polgári megbízottakból álló vegyes bizottság küldessék ki.

6. A lakások építéséhez szükséges építőanyagoknak előállítása azonnal munkába veendő, e célból a következő intézkedések teendők:

A szén- és munkásszükségletek ökonomikus kisegítése céljából a téglát, vasat, fát, fedélcserepet, tetőpalát, homokot, gipszet, meszet és cementet előállitó gyárak üzemei koncentráltassanak akként, hogy a háború idejfí alatt csakis a nagyobb gyárak dolgozzanak, de ezek teljes termelőképességüket fejtsék ki.

Ezeknek a gyáraknak adassák meg a kormányhatósági támogatás, azáltal, hogy a szükséges mennyiségű szén és munkaerő rendelkezésükre bócsáttatik. A kisebb üzemek c o napén zálandók volnának.

7. Az épitőanyagpiacon, a gyárakban és raktárakban minden idetartozó építőanyag azonnal zár alá veendő, megváltandó és abból, valamint a lefoglalt uj termelésből elsősorban ezen építkezés céljaira történjék utalványozás.

8. A kereskedelemügyi m. kir. Miniszter és a Közmunkák tanácsa megkeresendő, hogy a k i s e b b ■szabványos tégi a-m éreteket engedélyezze, a jelenleg folyó kísérletek eredményeihez képest.

9. Eszközölje ki a kormány, hogy a monarchiában és az elfoglalt területeken lebontandó ideiglenes katonai építmények anyaga, a quota arányában a magyar építőiparnak biztosíttassák.

10. Budapesten csak olyan lakóházak építésére adassék engedély, amelyek ebbe az akcióba beilleszkednek és amelyeknél a lakások bére hatóságilag előre megállapittatott, kivévén a háború előtt már megkezdett, de félbehagyott lakóházakat, melyek tovább építésére a munkálat és az anyag engedélye- zendők.

11. A 25.000 lakásból a hatóság által építeni szándékolt építkezések részletes tervei azonnal munkába veendők.

12. Gondoskodás történjék arról, hogy az építőanyagokból előteremthető legnagyobb mennyiség és a munkaerőből, valamint fuvarokból fölszabadítható legnagyobb létszám jövő év kora tavaszára fölhasználható állapotban valósággal rendelkezésre álljon.

13. Minthogy a jelenlegi viszonyok között a lakásépítés a beruházások méltányos jövedelmezőségét nem biztosítja, keressen a kormány módot arra, hogy a kis- és tisztviselő-lakást építő magánosok és szervezetek a normális viszonyok helyreálltáig megfelelő kárpótlásban (adókedvezmény, olcsó hitel, és építőanyag stb.) részesüljene k.

14. Valamely miniszteri u m b an megf e- lelő szervezet állítandó fel, amely mindezeknek a javaslatoknak a végrehajtását a Lakásépitési Állandó Bizottsággal egyetértőén a fővárosban és az ország nagyvárosaiban megszervezze és ellenőrizze.

Mennyi építőanyagra van szükség?

Rendkívül érdekesek azok az adatok, amelyek ma már teljesen össze vannak gyűjtve és amelyek megmutatják, hogy az építő-anyagoknak mily cin szédületesen nagy tömegére van szükség az építkezések megindításához, illetve keresztülviteléhez. A lnvátosi Hírlapnak módjaoan van ezeteet az eraeiveb MdmduuiuiuiL a következőkben közölni:

Az első 6—7000 Az egész Ü5000 lakáshoz: lakáshoz:

Tégla drb

..................... 63,900.000 247,500.000

Ol

tott mész nr .... 31,075.000 120,000.000

Homok m:l...... 59,800.000 231,250.000

Ka

vics m*...... 41,825.000 158,750.000

Cement q............ 49,275.000 186,875.000

I. — vas q. .... 86,900.000 335,000.000

Gömbvas q......... 31,500.000 121,250.000

Pa m*............... 41,645.000 159,175.000

Ki

s cserép drb.... 8,195.000 31,150.000

Ho

rnyolt cserép drb. . 3,282.000 124,800.000

Miipala nT...... 225,552.000 857.500.000

Negyedm

illiárd tégla, amikor ma összesen tizennyolc millió darab van Budapesten, de az is kiégettetlentil fekszik, 121,250 métermázsa gömb- vas, amikor a Il-ik tigyósztály pár darabot közvetlen a hadügyminisztertől kénytelen kérni egy halaszthatatlan építkezés befejezéséhez! Ma, amikor minden építkezés szünetel, amikor minden a katonaság kezében van, szinte káprá- zik az ember szeme, amikor ezeken a számokon végigtekint. Ma ezek a számok a mesék birodalmába tartoznak, de: történtek már csodák, különösen ha a számok olyan ezermestere veszi kezébe a frontról hazaözönlő lakástalanok ügyét, mint Wekerle Sándor.

'Városházi kabaré

• • •

Csakis.

Az 0 r t h o n-körben nagy társaságban ült Molnár Ferenc. A szót R e i n i t z Béla dr., az Ady-da- lok zseniális költője vitte.

— Nagyszerű jelenetnek voltam tanúja tegnap. A Miksa-utcán mentem át, ahol száz és száz rikkancs tanyázik. Két parasztosabb külsejű rikkancsasszony beszélgetett eg^nassal. Szóról-szóra ilyenformán:

— Megin’ azt a Dadát adják.

— Mi a?

— Egy darab.

— Jó darab lehet!

— Csakis.

— Ennél én sokkal jobb „csakis‘‘-t tudok — mondta Molnár Ferenci

— Amikor még B á r c z y István egészen fiatal és egészen kis hivatalnok volt, beállított hozzá egy vak ember és valami bizonyitványfélét kért. Bárczy megkezdte a kérdéseket:

— Neve?

— Kohn Mór. f

— Kora?

— Negyvennyolc év..— Foglalkozása?

— Zongoraművész.

Bárczy azonnal tisztában volt a helyzettel. Mindössze ennyit kérdezett:

— Ott?...

A „zongoraművész1, pedig önérzettel felelte?

— Csakis.

botrány a Kossuth Lajos-utcában.

A főváros egyik nyugalombavonult főtisztviselője déltájban szívesen sétálgat a Kossuth Lajos- utcán. Újabban azonban elmaradt onnan és barátai érdeklődni kezdtek, mi történt az öreg úrral, hogy napi sétája alkalmával nem üdvözölhetik. Neki támadtak tehát a kérdéssel, mi az oka a Kossuth La- jos-utcai séták elmaradásának. Kimerítő és őszinte választ kaptak:

— El kellett maradnom a Kossuth Lajos-utcából, mert nap-nap után igen kellemetlen kalandom akadt. Nem múlt el egy nap, hogy ne találkoztam volna egy feltűnően szép és elegáns demimonddal, aki azt a furcsa szokást vette föl, hogy mikor mellettem elment, egyszerűen k i k ö p ö 1t előttem az aszfaltra. A dolog eleinte nem is tűnt föl. Istenem, nem a legszebb szokás ‘az utcán köpni, de hát gusztusa válogatja. Csak később ötlött az eszembe, hogy a megvetésnek ez a kifejezése nekem szól. Aztán gondolkodni kezdtem, honnan ismerem önagyságát? Végre is nem lehessen tudni... Amig az ember fiatal, sok bolondságot elkövet... De nem, nem, határozottan nem . .. Valami más okának kell a dolognak lenni. Nos hát hosszú gondolkozás után rájöttem, mi az oka a féktelen gyűlöletnek, amelynek adóját a hölgy ilyen brutális módon rójja le velem szemben.

— Most már tudom. A katonai és illetőségi iigyBudapest, 1917. november 21.

osztályban dolgoztam, amikor a legveszedelmesebben dühöngött az a szokás, hogy a rendőri felügyelet alatt álló leányok, elhárítandó a kitoloncoltatás rémét, lérjhezmentek kétes exisztenciáju, de budapesti illetőségű egyénekhez. Különösen az aggokháza lakói voltak nagyon divatban. Én teljes eréllyel hozzáfogtam ennek a visszaélésnek a kiirtásához. Többek között értésemre esett, hogy egyik aggokházabeli ápolt a maga hetvenegynehány esztendejével szintén feleségül vett egy tizenhét esztendős leányt. Magam elé idéztem az uj párt és vallatóra vettem őket. Az öreg csirkefogó hamarosan megtörött és vallott. Bevallotta, hogy egy rend ruhát és kétszáz koronát kapott azért, hogy a feltűnően szép, üde és fiatal leány az ő viharedzett nevét viselhesse. Az uj pár eddig nem élt családi életet, de ebben a pillanatban ez is megkezdődött: a menyecske ugyanis jobbról-és balról fürge és csípős pofont mért férjeura arcára. A családi életnek ez a csattanós bizonyítéka sem használt, mert a hölgyet azon az alapon, hogy illetősége kétes, kiutasítottuk Budapestről. .

— Azóta megint itt van és megfutotta pályáját, amelyen pazar eleganciára, sok ékszerre, talán egy kis vagyonra is, de mindenesetre sok jóbarátra tett szert. Engem a családi jelenet óta is legnagyobb ellenségének tart és ha én egyszer kiutasítottam Budapestről, ö most, mikor én vagyok a gyengébb, száműzött a Kossuth Lajos-utcából.

A kicserélt Bárczy. Nemrégiben történt, mint ismeretes, hogy Bárczy István dr. polgár- mestert a belvárosi bizottsági tagok elnökükké választották. Akkoriban sokat törték az emberek a fejüket, mint történhetett meg ez, miken Bárczy niem is belvárosi, hanem lipótvárosi bizottsági tag. A különös eseménynek most már magyarázatát lehet adni. Két jelöltjük is volt az elnökségre a sasoknak. Az egyik Székely Ferenc, a másik pedig Hahóty Sándor. Mindegyik népszerű ember — a maga párthívei körében, k sasoknak azonban olyan ember kellett, aki mire denki előtt egyformán népszerű. így esett a választás Bárczyra. Ekkor azonban tényleg felmerült az aggodalom, hogy a negyedik kerületi bizottsági tagok elnöke írem lehet olyan valaki, akinek az ötödik kerület adott mandátumot. A sasok azonban nem olyan legények, akik az ilyen apró akadályokon meghiúsulni engedik a szándékukat. Egyszerűen kompromisszumot ajánlottak fel a lipótvárosiaknak, amibe azok bele; is mentek. Ti adjátok oda nekünk Bárczyi, mondták, mi meg odaadjuk érte Alpár Ignácot, így cserélték ki a tagok Bárczy Istvánt Alpár [gnáecal.

Demjén tanácsnok szabadsága. Derajén Géza tanácsnok egészségében rövid szabadságideje alatt máris lényeges javulás állott be, amit mindenesetre fokozni fog az, hogy a tanácsnok a Tátrába utazott üdülésre. Ügyosztálya élére való visszatérését három hét múlva várják.

Eulenberg Salamon hideg büfíéje. Ahogy a szomorúság nem jár egyedül, úgy nem jár egyedül az öröm sem. Bebizonyosodott ezE ulenberg Salamon fővárosi bizottsági tag esetében, aki nemcsak udvari tanácsos lesz most, de a szép fiatal leányát is férjhez adta. Vasárnap volt az esküvő és a vendégek számára az örömapa hideg biiffét akart rendelni a Pannóniában. Száz vendég volt hivatalos és a biiffé szendvicsből és pezsgőből állott volna. A vendéglős ezért 5000 koronát, vagyis fejenkint ötven koronát akart fölszámítani. Eulenberg Salamon a maga okos és puritán gondolkozásával ezt az összeget túlsóknak tartotta, mire úgy határozott, hogy az esküvőn résztvevőket nem vendégeli meg, hanem az ötezer koronát jótékony célra adja. Egy részt már át is adott Bárczy István polgármesternek, a többit pedig jótékony egyesületek között osztja föl. A mai nehéz viszonyok között a tehetős polgárság okulhatna ezen a nemes és okos példán.

jubiláló nyomdaigazgató. Az Athenaeum könyvkiadóosztályának érdemes, kitűnő igazgatója, R a n s c h b u r g Viktor huszonöt év óta tölti be tisztét. Pályáját még a Eerenciek-téren levő egykori emlékezetes duplatetös ódon épületben kezdte és azóta mindig igen lelkes gonddal, megértőén teljesítette kulturális fontosságú hivatását. Kartársai a negyed- százados jubileum alkalmából szombaton este társas-