Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-31 / 5. szám
Budapest, 1917. január 31. 3 merőben felesleges. A legfontosabb tehát a munkás- képzés. E téren komoly feladatok várnak a városokra, amelyek nem csupán jótékonysági, társadalmi szempontból kötelesek az akciót támogatni, hanem azért is, mert ezzel adófizető népességük keresőképességét növeli. — Ha a székesfővárosnak tanoncotthona lesz, annak kézműipara, emelkedő, fejlődő irányt fog venni. Azok a jobb társadalmi állású szülök, akik ipari pályára szánják gyermeküket, itt fognak megfelelő iparosmestert keresni. így a jobb iparosmesterek jobb tanoncanyagot fognak kapni, végeredményben tehát a város ipari viszonyai javulnak — A tanoncotthonok létesítése azért is fontos, mert a velünk barátságos keleti és balkán államok- j A cupringerek alkonya — A cselédügy rendezése közbiztonsági és közegészségügyi kérdés egyaránt. A háború különösen aktuálissá tette e kérdést azon a réven, hogy egyrészt a nők előtt más pályák is nyíltak és cselédnek nagyrészt csak a női munkaerők legalacsonyabb fajtája megy, másrészt pedig a venereás és egyéb betegségek terjedése a cseléd utján a családba is igen könnyen be- fészkelődhetnek. Igen sok alapja van annak a föltevésnek, hogy ezek az okok is közrejátszottak, amikor Bárczy István dr. polgármester és a tanács épen a háború alatt különös figyelemmel fordultak a cselédügy felé. A tanács igen okosan olyan férfiút keresett, aki hosszú esztendők tapasztalata alapján gyakorlati vizsgálódás utján fogja megcsinálni a cselédügy revízióját. Ezt a férfiút Almády Géza udvari tanácsos, ny. tanácsnok személyében keresték ki. Almády a tanács felkérésére és a tanácstól kapott misszió alapján rengeteg munkával dolgozik és el lehet mondani róla, hogy megszolgálja, ha már régen meg nem szolgálta volna, a nyugdijat, amit a fővárostól kap. Újabban azután mind bővebben és bővebben foglalkozik a tanács cselédügyekkel, amelyek során a .cselédszerzők visszaélései ijesztő képet mutatnak. Elriasztó az a kép, amit ezen a téren látunk. A törvény áthágásával lépten-nyo- mon találkozunk és igen sok esetben bűnökkel is van dolgunk. A cselédszerzők titkos iizelmeire most derül majd csak világosság. Sajnos, a legtöbb esetben pesti csibész-rafinériával dolgoznak és a legritkább esetben lehet csak bűnüket rájuk sütni. Az alábbiakban pár eklatáns esetet fogunk ismertetni, amelyek élénken megvilágítják a visszaéléseket. Sajnos, nemcsak a cselédszerzők visszaéléseit van módunkban leleplezni, de adataink vannak arra vonatkozólag is, hogy ezekhez az élősködésekhez a törvény és szabályrendelet téves magyarázatával, azoknak esetleg kijátszásával a hatóságok is közreműködnek. Tudunk egy esetet, ahol egy cselédszerző ügyében hatósági személy ellen is van fegyelmi eljárás készülőben. Ismerünk fővárosi bizottsági tagot, aki egy cselédszerző által félrevezetve, lépéseket tett a bűnös érdekében. Végül pedig megbotránkozva látunk olyan kul- turképet is, amely a minisztériumok munkájára, helyesebben semmitevésére jellemző. A főváros határozatait a minisztériumokban félvállról veszik, sutba dobják, negligálják, ha pedig mégis elintézik, esztendőkbe keiül, mig egy akta visszakerül a városházára. A városházán igen tiszteletreméltó dolgokat hallottunk ezzel ellentétben Almády Géza munkásságáról. A közérdekért való teljes lelkesedéssel valósággal tisztitó munkát végez a nyugalomba vonult tanácsnok, aki nemcsak okos előterjesztéseket tesz a tanácsnak, de maga fáradozik a visszaélések kiderítésén, tárgyal, minisztériumokba szaladgál, kapacitál és még hajnali razziákra is eljár. Ezt a munkásságát ismerve, ellátogattunk Almády tanácsnok Szervita-téri lakására, ahol a vasárnap dacára élénk munkálódásban találtuk. Öméltósága kérdéseinkre a következő felvilágosításokat volt szives adni: Almády a cselédügyről A cselédügy revíziójával a polgármester ur és a tanács..megbízásából és felirataiból bizonyára sok ifjú fog hozzánk jönni ipari kiképzést keresni. A nyelv megtanulására a legjobb alkalom a műhely. Az iparosok is szívesen veszik, majd magukhoz ezeket az ifjakat, ha ellátásuk gondjában a város is osztozik velük. — A város dolga különben az ipari élethivatások népszerűsítése is. A pályaválasztásra vonatkozó tanácsadást a városok veszik a kezükbe. S nem szabad, hogy amikor nálunk mindenki arról beszél, hogy a hivatalnoki pályán tultengés van és a közép- osztály húzódik az ipari kenyérkeresettől, akkor minden jóravaló törekvés a tanoncotthonok hiányán akadjon meg. Városfejlesztési, pályairányitási és társadalompolitikai érdekek egyformán a székesfőváros dolgává teszik a tanoncotthonok szervezését. Almády Géza nyilatkozata mazásával foglalkozom. Addig is, mig az egész kérdést felölelő jelentésemet megtehetem, kötelességemnek ismerem a tanács figyelmét minden alkalommal felhívni az olyan visszaélésekre, amelyek a törvény és szabályrendelet módosítása nélkül is megszüntethetek. A cselédügygyel több mint tiz éve foglalkozom és különösen a cselédszerzők ellen irányuló panaszokat látom igen pregnánsaknak. —- A főváros a eselédszerző-iparra vonatkozó szabályrendeletet úgyszólván állandóan tárgyaltai és módosította, sőt hatósági cselédszerző fölállítását is elhatározta és foglalkozott azzal a tervvel is, hogy a magánközvetítést az iparjogok kisajátításával, illetőleg megváltásával megszünteti. A megváltás azonban több mint másfél millió koronába került volna, ezért erről a tervről le kellett tenni. Legalább azok ellen kellene tehát megfelelően eljárni, akik a törvényt és szabályt mindenféle fondorlattal, furfanggai és pártfogással kijátszva, a közérdek rovására élős- ködnek. A hatóság iiembánomsága. — Én nem akarok a cselédszerzők vér- birója lenni és meg is magyaráztam az ipartestületnek, hogy a tisztességes iparos polgár kenyerét akarom megmenteni. Ezeknek nem szabad elveszteni kenyerüket csak azért, mert a hatóságok tiirik az egyes közvetítők garázdálkodását és a visszaélők ellen nem iparkodnak erélyesen eljárni, illetőleg a törvények kijátszását nem akadályozzák meg. A visszaélésekről. — A visszaélések válfajai között először az úgynevezett üzletvezető-, bérlő- és kifutórendszert kell említenem. Az üzletvezetők, helyesebben bérlők követik el a legtöbb visz- szaélést, mert a bérösszegen fölül megélhetésüket és nyereségüket is ki akarják csikarni az üzletből. Azzal persze nem törődnek, hogy a tulajdonos ezen a réven iparjogát elveszti, vagy aiz üzlet hírneve forog kockán. A bérlők mindent elkövetnek, hogy az üzletbe cselédeket kerítsenek, a cselédváltozás minél gyakoribb legyen és a cselédtartó gazdákat megzsarolják. Pedig bérlőt a törvény és szabály- rendelet nem ismer, üzletvezetőt is csak abban az esetben, ha az üzlet kiskorúé, vagy jogi személyé. A cselédszerző-üzlet szorosan az iparjogosult személyéhez van kötve, azt csakúgy nem lehet bérbeaidni, mint a tisztviselő nem adhatja albérletbe hivatalát. Mindezek dacára akárhány üzletben van üzletvezető, vagy bérlő, mert egyes hatósági személyek a törvényt helytelenül értelmezik. Az ilyen esetekben szemforgatással hangoztatott humanizmus csak álhumanizmus, amely a magánérdeket a közérdek rovására táplálja és a törvény kijátszására vezet. A bérleti szerződést hatóságilag kinyomozni igen nehéz, mert a bérlő rendszerint üzletvezetőként szerepel. A .szerződést burkoltan kötik meg és le is tagadják, nehogy büntetés érje őket. Eddig csak egyetlen egy eset volt, ahol sikerült az egyik szerződő fél bevallása alapján a bérleti szerződést megállapítani. Később itt is visszavonták a vallomást, de akkor a szerződés már a hatóság kezében volt. Numerus klauzus — papíron. Az 1901-iki szabályrendelet kimondta a numerus klauzulust és azt hatvau budapesti cselédszerző-iizletben állapította meg. Kimondta-, hogy a meglevőket meghagyja, de uj engedélyeket nem ad ki a tanács, hogy igy a hatvan fölötti szám magától apadjon le. Akkor, 1901-ben, 138—140 helyszerző-üzlet volt és ezek közül ma, tizenöt év után, még mindig több, mint száz fönnáll. De ha a hatóságok tovább gyakorolják az álhumanizmust, akkor még tizenöt év múlva sem apad le ez a szám hatvanra. A kvártélyos asszony. — A másik kiküszöbölendő intézmény a kifutó-rendszer. Ezek foglalkoznak Budapesten legeredményesebben a kerítéssel. Nem ők maguk téritik le a leányokat a jó útról, hanem barátaikkal végeztetik ezt a munkát, nehogy ők maguk bajba kerüljenek. — Valamit okvetlen kell csinálni a. kvártélyos asszonyokkal is, akik szintén nagy veszedelmei a cselédeknek. A minap a rendőrséggel hajnali razzián voltam. Az egyik rettenetes bűzös, ocsmány nyomortanyán kilencen aludtak a földön. Rettenetes látvány, szörnyű élmény volt. A detetekivek három leányt bevittek innen, mind a hárman venereás betegek voltak és az egyik ráadásul riihös is. Tetvek, poloskák és nyavalyák között élnek azok a cselédek, akiket holnap házunkba fogadunk. Ennek a bajnak megszüntetésére meg kell csinálnunk a cselédotthont, amely már útban is van. A Márta-egyesületnek máris van egy százágyas otthona és néhány jótékony- egyesület segítségével hamarosan lesz négyszáz ágyas otthonunk is, ahol a kötelező orvosi vizsgálatot is meghonosítjuk. Arcképes cselédkönyv. — Egész erőmmel küzdők a belügyminisztériumban annak érdekében is, hogy megcsinálják végre a közbiztonság érdekében oly fontos arcképes cselédkönyveket. Ehhez —• és ezt a tanács utján beadott felterjesztésemben is hangsúlyozom — nem kell a törvényt megváltoztatni, mert épen a törvény mondja ki, hogy a cselédkönyv kiállításának módját miniszteri rendelet határozza meg. — Megemlítem még végül, hogy a Népjóléti Központ javaslatomra külön cselédosztályt állít föl, ahol a cselédeket minden kérdésben tanácscsal fogják ellátni. Patzauer a Semmeringen Visszaélés az iparengedéllyel Almády tanácsnok szelíd szavakkal mondta el ezekben azokat a visszaéléseket, amiket a cselédszerzők elkövetnek és adta vázlatát annak a tevékenységnek, amelyet a cselédügy revíziója érdekében kifejt. A Fővárosi Hírlap tudósítójának módjában van két esetet idézni, amelyekben — éppen Almády tanácsnok munkája révén — sikerült a visszaéléseket elkövetett cselédszerzőket nemcsak leleplezni, de méltóan meg is büntetni. Az egyik esetben már miniszteri döntés is van és itt már csak az eljárás következik, hogy a cselédszerző üzletét bezárják. A másik esetben a tanács hasonlóan döntött, ez az ügy azonban még fellebbezés alatt áll. Igen sok jellemző momentum van mindkét esetben, érdemes azokat elmondani. Az első eset hőse Pártos (Patzauer) Adolf, akit épenséggel nem lehet szegény embernek mondani. Külön szánalmat nem érdemel, hiszen a Semmer i n g e n szokta fáradalmait kipiheni! i, keresetadóján túl tőkekamat jövedelme után 429 korona adót fizet. Tőkéjéből is megél tehát és igy a törvény egyenes tilalma dacára bérbeadta Arany János-utcza 23. sz. a. levő üzletét. A bérlők, Freind Károly és Schwartz Sándor voltak, akik évi 33(50 koronát fizettek. 1915. február elsején Pártos bement az üzletbe és követelte a pénzét. F r e i n d kijelentette, hogy nem tud annyit fizetni, mint előbb, mert háború van. nincs üzlet. Ebből aztán nagy összecsapás keletkezett, végül is Pártos az V. kerületi elöljáróságra ment, bejelentette, hogy Freind már nem üzletvezető nála és uj helyiségét Nagykorona-utca 19. sz. alatt nyitotta meg, amelyet most B i s i t z Mór üzletvezető (bizonyára szintén bérlő) vezet. Freind megrrtaradt régi helyén, de fogott egy Walter Cselédsors a fővárosban
