Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-31 / 5. szám
rt 2 Építészek a közmunkatanács ellen Mozgalom az építőipar fellendítése érdekében Azok az elemek, amelyek számára elsőrendűen fontos az, hogy Budapesten a háború alatt se szüneteljen, ,ai háború után pedig megújult erővel induljon meg az építkezés, erőteljes akcióra készülnek. Ennek az akciónak legfőbb célja, hogy azokat az akadályokat, vagy vélt akadályokat, amelyek az építkezéseknek útjában állanak, kiküszöböljék. A mozgalom élén a „Magyar Építész- és Mérnök-Egylet“ áll, amely beható vita alapján olyan programmot óhajt kidolgozni, hogy az e tárgyban esetleg egybehívandó ankét teljes anyagot találjon együtt. A mozgalom éle legelsősorban a Fővárosi Közmunkák Tanácsa ellen irányul, amelyet mint az építkezések maradi, ósdi gondolkodású kerékkötőjét látnak al technikusok. Jellemző az a megjegyzés, amelyet a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt egyik legkiválóbb szakértőnk tett és amely igy hangzik: — A Fővárosi Közmunkák Tanácsára legjellemzőbb, hogy a liberális, modern és haladó szellemet ott egy jogászember, Ziibriczky József dr. miniszteri tanácsos képviseli a közmunkatanács vaskalapos technikusaival szemben. : — Az építészek és mérnökök küzdelme elsősorban az 1914-ik év óta érvényben levő építésügyi szabályzat ellen irányul, amelyet Európa legszigorúbb rendszabályának tekintenek. Szerencsétlen alkotás ez, amely tele van hibákkal és hiányokkal. Harrer tanácsnok, aki modern és alkotó elme, munkásságának legnagyobb részével azon küzd, hogy a közmunkák tanácsától a szükséges korrekciókat kiverekedj e. Hogy többet ne mondjak, elég jellemzésül az, hogy a világon sehol sincs olyan építési szabályzat, amely annyi nyers falat követelne, mint a mienk. A müncheni építési szabályzat például csekély 70 százalékkal kíván kevesebbet. Az építészek és mérnökök akciójának másik része azok ellen a megkötő intézkedések ellen irányul, amelyeket a városrendezési tervek miatt hoztak. Rettenetes gátak ezek, amelyek bizonyos területek kihasználását igen hosszú időre lehetetlenné teszik, amikor pedig azt mondja a telek tulajdonosa, hogy ha építeni Le a bakról. Óriási emelőrudat cipelnek a Váci-utca irányában. Fürge riporterünk nyomban megállapítja, hogy közgyűlésre gyűlnek össze e város atyái és hogy az emelőrúdnak szimbolikus jelentősége van: csupa emelést tárgyal a tisztelt közgyűlés. Ebben kétségtelenül van már némi gyakorlata és az emelési hangulat átragadt az elnökségre is, mert Bárczy podeszta emelt hangon nyitotta meg az ülést. Ám az emelt hang nem a bérkocsisoknak szólt, akik ellepték a karzatot és úgy drukkoltak, mint a lelkes kibi- cek. Nein is azoknak a bájos bakfisoknak, akik eljöttek, hogy 'alkotmánytani leckéket vegyenek, hanem Bécs büszke városának, a derék és nálunk népszerű Weisskirchner doktornak, aki tízezer koronát utalt át a bécsi pénztárból a budapesti pénztárba, hogy a pénzből két valgy három szegény ember egy-egy darab kőszénhez és egy-egy kenyérjegyhez jusson. Egyéb mondanivalója nincs? — kérdezték az elnöktől. És voltak egyéb mondanivalói is; hogy Krieszháber Leó Kassáról elküldte üdvözletét és mandátumát és Katona Géza ülnök elküldte pótmandátumát. Az elnök nyomban levonta a konzekvenciákat: az elhalt Biirián Béla helyébe Glass Viktort ültette be és ezzel a Vértes és Glass-cég teljes számmal veszi ki részét a köz- ügyek intézéséből. Aztán mélabúsan állapította meg az elnök, hogy Krieszháber Leó helyébe senki sem kerül, mivelhogy Krieszháber pótolhatatlan ember. ; ~ ’ Szeretném, ha engem itt Kassán pótolnának. Bizonyára igy gondolkozik kassai magányában a derék Krieszháber,- ámde miképpen ‘Kassán nem akarta senki sem az ő helyét elfoglalni, éppen úgy marad üresen a helye a közgyűlésen is. Ls miközben az emberek hadsereg- szállítók szerencsétlen sorsa fölött évűdnek, nem engedik, vegye meg a telket a város, akkor újabb elutasító választ k;ap.-— Ott szerepelnek az építészek kívánságai között bizonyos, aktuális adókedvezmények és a régi adómentességeik meghosszabbítása, valamint a telekértékadó behozatala. Mindezeken fölül pedig a legfőbb cél azoknak az elemeknek és azoknak az erőknek összpontosítása, amely erőknek e célok elérésében közösek az érdekeik és közösek az útjaik. — Föltétlenül együtt kell tartamok az építészekkel a vállalkozóknak és az építtetőknek, mert csak közös erővel lehet az építkezések megkezdését kierőszakolni. Gondoskodás az Iparos-tanoncokról Inas-otthonokat létesít a főváros A szerdai közgyűlés tartama alatt Bárczy; István polgármester a kis társalgóteremben fogadta az Ipartestületek Országos Szövetségének küldöttségét, mely az annyira sürgős és aktuális inasotthonok létesítése ügyében járult a polgármester elé. A küldöttséget Thék Endre vezette; tagjai voltak a küldöttségnek: dr. Horvát János ügyvezető társelnök, dr. D ó c z y Sámuel, a Szövetség titkára, Melkó Bertalan és Ullmann Jákó ipar-testületi elnökök. Thék Endre utalt azokra a rendkívüli veszteségekre, amelyek a kézmüiparosságot és a munkás- osztályt a mostani háború alatt érték. Ö annak idején beadott egy tervezetet a városhoz, melyben a József fiárvaház (Josephinum) kiépítését és szélesebb alapokra fektetését kérte. (Ezekről a tervekről a „Fővárosi Hírlap“ multheti számában irtunk. A s z e r k.) Ebben az előterjesztésben nagyarányú inasotthon terve is szerepelt, melyben 400 iparostanonc nyert volna oktatást és talált volna megfelelő otthont. Ha a város akkor, az akkori kedvező építési viszonyok mellett megteremti ezt az inasotthont, úgy ma, hozzávetőleges számítás szerint, az összes fenntartási és építési költségek megtérülésén kívül, már 2 millió korona tiszta hasznot mutatna ki; az intézmén y. Tudja,- hogy a város előtt feküdtek már ilyen tervezetek. A harminc milliós beruházási programúiban is szerepelt az inasotthon. Ezek a tervek akkor közelállották a megvalósuláshoz. A háború elsöpörte őket. De ugyancsak a háború volt az, ami még kinzóbb sürgősséggel aktuálissá tette, kühirtelen nyílik a nagyterem szárnyas ajtaja és Vázsonyi Vilmos karján daliás, okos nézésű, szép férfiú libben be. Desi Géza az uj fiú neve és a demokraták reverendával nyitnak utat a jövevénynek. Jobboldalt Schön Ignác, baloldalt Goldschmiedt Bernát tanítják ki az uj városatyát és ő olyan finom ur, hogy végighallgat türelmesen mindenkit. Sőt végighallgatta Stern Sándort, aki röpiratánák utolsó fejezetét olvasta fel a gázgyári költségvetés tárgyalásánál és végighallgatta fíaránszky Gyulát először, Baránszky Gyulát másodszor és — senki többet — Baránszky Gyulát harmadszor. Mert Baránszky éppen beszélő kedvében volt — ritka dolog — és szónokolt a közlekedés ezer nyavalyájáról, Buda elhagyottságáról, Pest irigységéről. Parázs kis vita támadt a hétórai záróra dolgánál. Vértes Emil a legteljesebb jóhiszeműséggel mondottal, hogy szombaton fél 8-kor csukják csak be a boltokat. Schlanger Mór viszont elérkezettnek látta az időt arra, hogy szüzbeszédét megtartsa. Felugrott Vértes nyomában és olyan talpraesetten védte meg a kereskedelmi alkalmazottak érdekeit, hogy Vértes ijedten mondott pardont. A végén megállapították, hogy tulajdonképpen egy malomban őrölnek és ebben aztán meg is egyeztek. Feleki Béla újból a helyes mederbe terelte a vitát; a kormány mulasztásait állapította meg mindabból, ami a szénhiányra és a zárórára vonatkozott. Vita tanácsnok a szénelosztó-bizottság dolgában tett előterjesztést. Nem volt senkinek sem észrevétele ellene, elfogadták — vita nélkül. Most a bérkocsisok kerültek a deresre. Ezúttal tényleg ők voltak a szenvedő hősök, a káromlásokat, amelyekkel elhalmozták a közönséget, most esőstől visszafizette nekik a közgyűlés... Kezdte a vitát egy kövér ur. Úgy hívják, hogy Perlesz. — Ebből — per lesz! szólt a derék Magyar Budapest, 1917. január 31. lön és újból felszínre dobta az inasotthon kérdését. Kéri a polgármester jóindulatát, hogy tanulmányozza a kérdést, kövessen el mindent az inasotthonok sürgős felállítása iránt. Nem luxuriozus, drága épületekre gondolnak, hanem minél egyszerűbb, de minél de- centralizáltabb ékítményekre, \ melyek minél előbb felállíthatok legyenek. Végül az ipari pálya perspektívájának szemléltetésére példának állította Thék Endre saját személyét, ki szegényen kezdte s két keze munkájával küzdötte fel magát mai vezető társadalmi pozíciójába. Bárczy polgármester válaszában kifejtette, hogy ismeri és elismeri a kérdés fontosságát s megígérte, hogy rövidesen foglalkozni kíván az inasotthonok ügyével. Javaslatokat és tervezeteket fog bekérni az illetékes ügyosztályoktól és azokat hozzászólás céljából közölni kívánja az érdekelt iparossággal is s akkor hozzálát a kérdés keresztülviteléhez. A Fővárosi Hirlap munkatársának alkalma volt beszélgetést folytatni Dóczy Sámuel dr.-ral, az Ipartestületek Szövetségének titkárával a kérdés alapos ismerőjével, kinek nemrégiben jelent meg „Hadiárvák, az ipari pályákon“ citn alatt az egész .kérdést felölelő szakmunkája. Dóczy dr. az Inas- otthon-kérdés sürgős aktualitásáról a következőket mondotta: — A huszadik 'század az ipar százada, ma az ipar félig-meddig tudomány. Gondoljunk csak a vegyi-iparra, vagy a miiszerész-iparra, hol a vegyszerek és gépek alkatrészeivel és összetételével tökéletesen meg kell ismerkedni. De más iparágakra is áll ez az állítás. Világos, hogy az ilyen tudományban tanitó-iparos csak az a mester lehet, aki bizonyos pedagógiával dolgozik. Ez a gondolatmenete az Inasotthonok létesítésének, hogy a támogatásra szoruló kiskorúakat olyanok neveljék az ipari kenyérkeresetre, akik arra a legalkalmasabbak. — A megoldás módja a következő: Állíttassanak fel az ipariskolák, vagy a jobb ipartelepek mellé szervezendő iskolával megerősített tanoncotthonok. Legyen minden gyárnak ,házi iskolá“-ja és „otthon“-a. így maga nevelhet a gyár képzett szakmunkásokat, (kikkel azután áttérhet esetlek a „Taylor“-rend- szerre). E téren a svájci S u 1 c z e r-cég és a Lesch György-féle intézmények mintaszerűek. Nálunk a Máv.-nak vannak hasonló intézményei. A most folyó világháború megmutatta, hogy az ipari teljesítőképességnek mekkora befolyása van a fegyverek mérkőzésének eredményére. Annak igazolása pedig, hogy a munkás képzettségének mekkora befolyása van az ipari teljesítőképességre, Miklós és a következmények igazat adtak néki. Mivelhogy Perlesz mester nem kívánt egyebet, mint azt, hogy utasítsák el a tanács ötven percentes emelési javaslatát és — adjanak a jó, derék, szegény, kiuzsorázott bérkocsisoknak száz százalékos emelést. — Holló! — kiáltották a városatyák. — Nem oda Buda. — Le a bakról! Nyomban a másik oldalra billent a mérleg. Nem kisebb ember, mint Vázsonyi Vilmos kezdett foglalkozni a bérkocsisokkal és a karzaton úgy izzadtak a bérkocsisok, mint — a konflislovak. Elmesélte Vázsonyi, hogy egy ilyen bérkocsis előzetes eljárás után volt csak hajlandó fuvart vállalni. — Hová akar menni a tekintetes ur? — - kérdezte a kocsis Vázsonyitól. — Kedves barátom, volt a demokraták vezérének válasza, — én előre megfelelek minden kérdésére. Tehát 49 éves vagyok, ügyvéd és bizottsági tag, ujraoltottak 1900-ban, irni-olvasni tudok, beszélek — amikor nekem úgy tetszik... — Hohó — mondta erre a bérkocsis — nekem ugyan nem beszél. És elhajtott. De már akkor kezdtek rosszat sejteni a kocsisok és a karzatot egymás után hagyták el. Sejtelmük nem volt csalóka, mert a közgyűlés egyhangúlag elvetette a tanács javaslatát és igy •— legalább egyelőre — nem lesz emelés. )Ezzel szemben a propeller és a fogaskerekű megkapta az emelést, hiába! dörgött a csavargó- gőzös és a fogatlan fogaskerekű ellen a jó fíaránszky Gyula. Még csak ai Népopera volt hátra, még csak Füredi Mór fejtette ki álláspontját és Márkus Jenő válaszolt rá. Aztán minden tárgy le volt tárgyalva és az emberek részben a Golemhez mentek a Népoperába, részben bérkocsit kerestek, részben megállották a villamos megállónál. És talán még ma is ott állnak . . .
