Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-11-07 / 45. szám

Hatodik évfolyam Budapest, 1917. nooember 7-én 45. szám

^amaniariiniiiaiignmaman8ainaninmniiioiimiiiDiiin»iBiaiauiaiiiaiiiniiiainaiüaiiia8iia«iiPiiiHiiiDiH!!

ECOf/ZE TÉS1 TÍJtnK:

Égési. évr>e ........... 2r K.

Et

il évre ............. IQ ífEgyes szűmoft kaphatót* a kiadó hivatalban.

Várospolitikai és közgazdasági hetilap

Felelős szerkesztő : If OLCSÓ Emii

Megjelenik minden szer- dón. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V/. kér. Szív-utca ...... 18. szóm

Telefon ................ 137-15

Canossát

járunk, szőrcsuhát öltünk és vezokliink a bűnünkért, hogy börtönt kívántunk olyan férfiúnak, akit a belügyminiszter csaknem ártatlannak, amolyan fél szűznek talált. Nincs mit tennünk, mint férfias nyíltsággal megállani Zeidi Vencel fővárosi bizottsági tag kitűnő polgártársunk előtt, aki mellékfoglalkozására nézve hadi- milliomos és tiszteletteljesen bocsánatot kérünk. Bocsásson meg nekünk Zeidi ur, a polgári erények makulátlanná mosdatott lovagja, akiről bizony - bevalljuk férfias megbánással — nem épen hízelgő hangon irtunk akkor, amikor egymásután, frappáns gyorsaságban következő esetekben azt a hazafias önzetlenséget követte el, hogy maximális áron fölül árulta a zsírt.

Amikor először érték az árdrágítás erényének gyakorlásán, mi meggondolatlanul azt irtuk, hogy nem elég, ha becsukják a jó Zeidi bácsit, de ki is kell dobni a főváros közgyűlési terméből. Aztán jött a második, a harmadik és a negyedik eset és mi még mindig nem láttuk, hogy Zeidi mester tulajdonképen jóltevője a hálátlan budapesti közönségnek. Gorombák és méltatlanok voltunk a hentesipar e íiniomlelkü képviselőjével szemben, de ugyancsak beleesett a mi hibánkba a rendőrség is, amely járatlan lévén a polgári erények mérlegelésében, két hónapra ítélte törvényhatósági bizottságunk eme büszkeségét. Zeidi, mint általában a nagy eszmék képviselői, szótlan megadással hordta egv esztendeig széles vállain a két hónap keresztjét, amikor jött a belügyminiszter és a két hónapot pár száz koronára oldotta fel.

Pár száz vagy pár ezer korona azonban nem lehet büntetés Zeidi Vencelnek, aki a mellény- zsebéből is sokkal többet tud oármely pillanatban előhúzni. Ha pedig valakinek nincs büntetése, az akkor nem lehet bűnös és nekünk férfiasán bocsánatot kell kérni tőle, akit ime: rehabilitálva, örömmel várunk a közgyűlési terembe, hogy ítéletet mondjon a háború hiénáiról, az árdrágítókról és egyéb .gazemberekről. Igaz, hogy a belügyminiszter nem mondta azt, hogy Zeidi ur nem követett el árdrágítást, ellenkezőleg, ebbeli tevékenységét tizennyolc darab százas bankóból fonott koszorúval igazolta. Olyan üzlet ez Zeidi számára, amelynek továbbra is csábi tólag kell hatni a pompás kereskedelmi érzékére, hiszen az árdrágítás százezreket szokott hozni és az állam igazán nem kíván magais vámot, ha a százezrekből csak tizennyolc százast vesz el.

Egyszóval bocsánatot kérünk Zeidi városatyától, egyben pedig őszintén üdvözöljük városatyatársát, Seniler Sándort, aki szintén bel- iigyminiszterileg, csak nemrégen szabadult meg a posztódrágitás vádjától. Zeidi Vencel bizonyára fütyülve rótta le az árdrágítás kiskereszt- jével való kitüntetésének az árát, de miként vélekedik a dologról a) szegény fílitz Miksa? ő se olcsóbban, se drágábban nem adta a kávéját és a cukrát, hanem szépein elzárta a raktáraiba. Ettől a vértanútól elszedték a drága árut, amely maga egy vagyont ért és ráadásul tiz kicsiny napot is a nyakába sóztak. Mi a megbánás órájában teljes megértéssel vagyunk közéletünk e jelesei iránt és még egyszer ünnepélyesen kérjük őket, bocsássanak meg nekünk, akik hivatásunk félremagyarázásával vádakat emeltünk ellenük, ahelyett, hogy az elismerés koszorúját raktuk volna le előttük.

• a o

Az átszállójegy

fölött is megkonditották a halálharangot. A fővároshoz közös beadványt intéztek a villamostársaságok, amelyben azt kérik, engedtessék meg nekik az átszállójegyek beszüntetése. Azt mondják, hogy ezt az intézményt úgyis ok találták ki és ök ajánlották föl a fővárosnak anno 1904. fia pedig ök csinálták, nekik is van joguk a visszavonáshoz, annyival is inkább, mert a forgalomban jelentéktelen hányadot ad csak az átszállóforgalom. Az első látszatra is biztos, hogy sok igazság szól a villamostársaságok mellett, mert a női személyzet a mai túlzsúfolt forgalom mellett képtelen átszállójegyeket kiszolgáltatni. Igaz, hogy a háború eme mizériájának a levét megint a közönség issza meg, amely egy tizenhat- filléres átszállójegy helyett huszonnégyet lesz kénytelen fizetni. A főváros közgyűlése azonban elsősorban magára vessen, amikor erről van szó, mert az egységes tarifa húsz fillér ds jegye még mindig olcsóbb lett volna, mint most az átszálló-jegy kikapcsolása.

Nem kell a margarin

ez a népitélet Budapesten. Makacs és kemény fajta a magyar és sok-sok konzerva- tivság van benne. Kemény a feje és nem lehet megpuhitani az akaratéit. Nem tud hozzászokni az olyan újításokhoz, amelyeknek legalább olyan jó izük nincs, mint a régi fajtának. Hiába beszél a vegyész, hogy a margarin tiszta és becsületes anyagból készül, hiába mondja az orvos, hogy nem ártalmas. Nem és nem kell a világért se. Odakint entente-éknél pedig egyenesen reklám lehet a margarin-eset a mi élelmezési viszonyainkra. Hogyan, hát Magyarországon a háború negyedik esztendejében sem fanyalodik rá a nép arra a kosztra, ami után az entente béke idején is megnyalta a száját? . . .

Most már tudjuk

miért nincs Pesten zsír, miért nincs szalonna, miért nincs disznóhus. Csalán ur, a korpaközpont igazgatója megmondta a bécsieknek, hogy miért nincs. Éppen a bécsieknek, akik mindenesetre szivük egész melegével érdeklődnek, hogy Budapesten disznózsírral, vagy margarinnal eszik-e a csuszát? Persze Csalán igazgató a korpa szempontjából nézi a\ világot és azt mondja, hogy Magyarország húszmillió sertéséből csak tizenötmilliónak jár ennivaló és igy ötmilliót le kell ölni, akkor a korpa is elég és disznóhus is bőven akad. Persze az osztrákok szívesen résztvennének az ötmilliós disznótoron, mit bánja azt az osztrák és a korpa-igazgató, ha az egész sertésállományt kipusztitjuk is. De a legújabb közélelmezési alapelvet sikerült megtalálni: akinek nem jut elég ennivaló, azt le kell ölni. Egy ilyen csalántól az is kitelik, hogy ha hatalmában állana, az emberekre is ráhúzná ezt a szabályt. Ö is, az osztrákok is.

Akadályok a Várszínház építkezésnél

A csecsemőkórház renitens vállalkozója. — Barakkórház helyett lövészárok. — Krátky tanácsnok nyilatkozata.

Az építkezési nehézségek eléggé ismeretesek már, de azt kell mondani, hogy napról- napra súlyosbodnak. Budapesten tizennyolc millió tégla fekszik kiégetetlenül kivetve. Wekerle Sándor miniszterelnök ugyan megígérte, hogy 600 vaggon szeneit fog biztosítani a tégla kiégetésére, ez azonban amig eiz az ígéret beváltásra kerülhet, mindenesetre jelentékeny időt fog igénybe venni. A fővárosi beruházó programra megvalósításához és a lakáshiány megszüntetését célzó akció megkezdéséhez mindaddig nem lehet hozzányúlni, amiig az anyagban és a munkakézben való mizériák meg nem szűntek. Alkalmunk volt ebben a kérdésben beszélni Krátky János tanácsnokkal, a középitési ügyosztály vezetőjével, aki rövid pár szóval igy jellemezte a helyzeteit:- Ma minden élő és élettelen anyag a hadsereg kezében van. A katonaság nélkül meg sem tudunk mozdulni. A lakásépítő akció megkezdése sürgető és halaszthatatlan szükségesség-, de amig a katonaság részéről garanciákat nem kaptunk, hogy az építőanyagot rendelkezésünkre bocsátja, addig meg sem tudunk mozdulni.

Ennek az építésben beállott halálos pangásnak igen jellemző példái kerültek a legutóbbi időben felszínre. Emlékezetes például az angyalföldi csecsemő-kórháznak a dolga, ahol Puss János, a vérszemet kapott vállalkozó, nem kevesebb, mint 100 százalékos egységáremelést kért. Vagy két hónapja már annak, hogy a vállalkozónak a harca folyamatban van a Xlll-ik ügyosztállyal. Ez idő alatt, ha abba nem maradt is az építkezés, de bizony az csak immel-ámmaí folyik. így aztán a csecsemő-kórház, amelynek már a nyáron fedél alá kellett volna jutnia, még mindig épülőfélben van. Előbb a kormány késlekedett a közgyűlési határozat jóváhagyásával addig, amig az anyagárak és a munkabérek megdrágultak, most pedig a vállalkozó ameri- kázása késlelteti a befejezést. Úgy tudjuk, most már Krátky tanácsnok tabula rasat kíván csinálni ebben az ügyben. Az alkudozások fonalát mindenesetre elvágta azzal, hogy a tanács keddi ülése már döntött a kérdésben. A tanács méltányos ajánlatot tesz a vállalkozónak, akinek túlzó követeléseit azonban nem hajlandó honorálni. Most már aztán a vállalkozón áll a vásár. Vagy elfogadja a tanács által megállapított uj egységárakat, vagy abbahagyja a munkát, amelyet aztán más vállalkozónak fognak kiadni. Russ makacsul ragaszkodik követeléséhez és igy aligha van sok reménység a megegyezésre.

Tipikus esete volt a W alla-r észvény társaságnak is. A részvénytársaságot a hadügyminisztérium egy barakkórház építésével bízta meg és kiutalta neki a szükséges faanyagot is. A fát vasútra is rakták, el is indították, de a vaggonok üresen érkeztek meg Budapestre. Szorgalmas kutatás után kiderült, hogy a katonai barakkórház faanyagát egy a harctérhez közeleső állomáson elfogta a katonai állomásparancsnok, mivelhogy a fára lövészárok építéséhez volt szüksége. Ma pedig még a kórháznál is nagyobb szükség van lövészárokra.

Töméntelen akadályba ütközik egyébként a várszínház átalakítása is. Dacára annak, hogy az átalakítási munkához nem szükséges tulsá-