Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-10-17 / 42. szám
Hatodik évfolyam Budapest, 1917. október 17-én 42. szám ■*? TaiiiamaiimiiiPi?ipuimHaniainainamnmpiiiaiiiDiiiniiimnmjiainaniamampmQinatiimMninaiMniítf ELŐFIZETÉSI JtnMKt Égési évr»e ........... 24 K. Fel é vre ................. 12 K. Eg yes számok hajthatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztőt Dac só Emit Megjelenik minden szerdán, Szerkesztőség ém kiadóhivatal t VI, kér. Szív-utca ........ 18, szám Tele fon ,,,,,,, 137-13 A meggyőződés nagyon, szép dolog és nagyon örülünk annak is, has a tanács büszkén hivatkozhatik a gerincére, amely nem hajlik meg kommandóra. Csak azzal nem vagyunk megbékülve, hogy a gerincmereve- dés mindig csiak olyankor következik be, amikor a nyilvános versenytárgyalásokról van szó. Teljességgel megértenénk a nyilvános verseny- tárgyalástól való irtózást még akkor is1, ha gyanús, vagy kétes erkölcsű urakról lenne szó, de a mi tanácsunk puritánsága mellett kutatva kellene keresni az alkalmat, hogy mindenre ráhúzhassák a verseny tárgyalások felelősségtől mentesítő tiszta ruháját. Ebben a tekintetben a Vigadó és kioszk esete különösen kirivó jelenség, amely miatt igazán fölösleges a tanácsnak, tengelyt akasztani a pénzügyi bizottsággal. Nem akarunk sokáig időzni a konkrét esetnél, de a városgazdasági ügyosztály érvelését még siem Lehet szó nélkül hagyni. Az Evva-örökösöket pártfogásba venni igazan fölösleges, hiába magyarázzák nekünk, hogy a háborús esztendőkben sokat küzködtek, amikor ugyancsak a tanács volt szives bebizonyítani a világítási, meg a vigalmi adók tárgyalása alkalmával, hogy kávéháznak, mulatónak, színháznak soha olyan jövedelme nem volt, mint épen a háború alatt. Aztán, hogy Evvááktiak milyen érdemeik vannak! Erre bajos hivatkozni, amikor előttünk van Vázsonyi tavalyi beszédje, amelyben kimutatja, hogy Evváék a bérlet minden objektumát Lejáratták, csak a kioszk maradt fényes üzlet, azt pedig igazán nem lehetne tönkretenni. Az öregágyu azonban az, — és ez már elvi kérdés — hogy a korcsmára, kávéházra nem lehet ráhúzni a közszállitási szabályzat intézkedéseit, sőt legjobb szeretnék a vendéglők és kávéházak bérbeadását bizalmi kérdésnek tekinteni. Az első érvvel szemben Eötvös Károly okoskodása áll: ha eddig nem volt kötelező a verseny- tárgyalás, az elég baj és minél előbb, sürgősen meg kell csinálni, hogy kötelező legyen. Ami most már a bizalmi kérdést ihleti, arra vonatkozólag szabadjon kijelentenünk, hogy a tanács sem csalhatatlan, a tanácsi is foghat, csizmadiát olyan bérlőben, akit legmagasabb bizalmából beültetett valahova. Viszont a közszállitási szabályzat sem követeli azt, hogy minden jött- mentnek, minden megbizhatatlan embernek az ajánlatát figyelembe kellene venni. A bérlőnek adandó szerződésben viszont még mindig módjában van a fővárosnak jogait körülbástyázni és a bérlővel szemben megtorló intézkedéseket bizto- sitani. Ám a tanács akkor is szívesen menekül a nyilvános versenytárgyalásoktól, ha az esetre teljesi mértékben a közszállitási szabályzat intézkedései érvényesek. Nem egyszer volt módunkban ilyen esetekre rámutatni. Pedig a versenytárgyalás természetes igazsága mellett a tanácsnak is azt az előnyt biztosítja, hogy minden néven nevezendő felelősség alól szalválhatja magát. Amikor azonban mégis idegenkedést látunk, nem hihetünk mást, minthogy a tanácsban öntudatlanul is bizonyos hatalmi kérdés kísért. Epen a Fővárosi Hírlap mai számában mutatunk rá arra is, hogy az iizlemek ellenőr zésének megoldása is ilyen hatalmi kérdésen késik, vagy talán múlik isi.' A tanács nem szívesen ad ki a kezéből valamit, amiben esietleg akaratát érvényesítheti. Gazemberek között ez üzleti elv lehetne, de becsületes, feddhetetlen jellemű férfiaknál csak hinságból ereid. A székesfőváros tanácsát pedig kicsinyes érzésnek nem szabad kormányoznia. TZ/awíkbqb • •• Vasárnaptól szerdáig nem nagy a távolság és bizony a bizottsági tag nralz, akiknek rendszerint még egy mellékfoglalkozásuk is van, nyolcvan pontból álló előterjesztés-sorozatot nem igen mának áttanulmányozni. Vasárnap kapják kezükbe a tárgysorozatot és szerdán már nyolcvan tárgyból kellene tanároknak lenniük.- Hát ez aligha megy, de még kevésbbé lehet azt kívánni, hogy olyan kérdésekben is szakvéleményt mondjanak, amit úgy hevenyészve hall az ember a közgyűlésen. Elismerjük, hogy Folkusházy tanácsnok ur, különösen most a választások előtt, parádés közélelmezési jelentést szerkesztett, de ki hiszi el, hogy senkinek nem lesz majd hozzászólni valója. A közgyűlés maga is nem egyszer panaszkodott már, hogy fontos jelentéseket és előterjesztéseket nem tesznek előzetesen közzé. És igy jó lesz Folkusházy tanácsnoknak megtanulnia, mieUjjt az alpolgármesteri székbe ül, hogy a városházán nem szabad titkokat tenyészteni- és meglepetésekre dolgozni, A cselédkérdést fényképpel és ujjlenyomattal szabályozta a belügyminiszter. Kétségtelenül tenni kellett ebben a dologban valamit, meri a Budapesten elkövetett lopások igen nagy hányadában a házi szarkáik voltak a bűnösök. Meleg érzéssel gondolunk ebből az apropóból a jó Almády tanácsnokra, aki egy életen át akarta meg javítani cselédeinket. Az arckép ellen nincsen is kifogásunk, de az ujjlenyomattal előre megbélyegezni azt, akit szomorú sorsa a cselédsorsra kárhoztatott, talán még sem szabad. Ha pedig mindenáron szükség van erre, akkor vegyenek ujjle- nyomatot rólam is, meg a belügyminiszter arról is. de a cselédeket a gonosztevőkkel egy sorba állítani nem szabad. Eddig a rossz cselédről is hízelgő bizonyítványt követeltek, ma meg már a jó cselédről is ujjlenyomatot vesznek. * Jó magyar szokás volt békében is, hogy minden kapósabb voll, ha idegen cégér alatt árulták. Mikor aztán jött a háború, mindent levakartunk, mindent szétromboltunk, ahol egy idegen szót találtunk. A Gizella-téren azonban úgy látszik már elfelejtették, hogy Franciaországgal háborúban állunk. Különben aligha merészelték volna kitenni egy borbélyüzletre a csábitó firmát: „Loius — coiffeur de Paris." Ugyanakkor, amikor a mieink Franciaországban az internáltság minden keserves kínját elszenvedik, ugyanakkor a Gizella- téren azzal kérkedik egy borbély, hogy ő a kitűnő Loius — Párisból. A türelemnek is van határa és ha a franciák még a háború után sem fogadják majd el a köszönésünket, akkor mi legalább a véráradat idejére függesszük föl, — ha még oly nehezünkre esik is — a majom-természetünket. Birokverseny az alpolgármesteri székért Kombinációk a városházán Bár az alpolgármesteri állásra eddig egyetlen pályázat sem érkezett be, a városháza és a kerületi körök választási hangulattal vannak tele. Festetich gróf alpolgármester halála után következő héten teljies csend volt, mert mindenki úgy tudta, hogy egyetlen jelölt Folkusházy Lajos dr. tanácsnok lesz, Márkus Jenő dr. megy a Magyar Bankhoz igazgatónak, Harrer Ferenc dr. pedig Folkusházy iránt való regard bői nem pályázik. A múlt héten aztán egy csapásra megváltozott a helyzet, mert Harrer tanácsnok megváltoztatta első elhatározását és most már úgy döntött, hogy fölveszi a harcot Folkusházyval. Ennek az elhatározásnak pedig pikáns háttere van. A kulisszatitkok beavatottjai úgy tudják, hogy a választást kompromisszumos alapon akarták elintézni. A . kompromisszum az lett volna, hogy Festetich helyére a TT-ik alpolgármesteri állásba Déri Ferenc kerül, alpolgármesteri címmel és jelleggel felruházott tanácsnokká (Ill-ik alpolgármesterré) Folkusházyt választják meg egyhangúlag. Harrer ebben az esetben nem pályázott volna, ellenben megvárta volna, amig Bódy Tivadar dr. első alpolgármester elmegy és kizárólag, mint a Városi Villamos vzérigazgatója működik tovább. Ezt az első alpolgármesteri állást szánták volna Harr érnék, akivel szemben viszont Folkusházynak nem lett t c Ina szabad annak idején pályázni. Ezt a kompromisszumot azonban Folkusházy nem vette tudomásul esi nem volt hajlandó magát a jövőnél nézve lekötni. Erre aztán Harrer is feloldottunk tekintette magát Ígérete alól és elhatározta, hogy már most megvívja a csatát Folkusházyval. így aztán áll a1 harc és hogy milyen elkeseredett küzdelemre van kilátás, azt legjobban bizonyítja egy fogadás, amelyet a városháza folyosóján két feltétlenül jól informált ur kötött. A fogadók egyike Torna Szilárd fővárosi rovatvezető, a másik Benedek Dezső fővárosi bizottsági tag. A fogadás összege 1000 korona. Torna favorit ja Folkusházy, Benedeké pedig Harrer. Az ezer koronát Benedek Dezső még abban az esetben is kifizeti, ha Harrer Ferne időközben visszalépne a jelöltségtől. Nem mellékes körülmény a;z sem, hogy a: fogadás tanúi között ott volt Harrer tanácsnok és Springer Ferenc képviselő, bizottsági tag is. A csata tehát áll és belőle máris meg lesz a hasznuk a fővárosi alka.l- m.sizottäk hadiárváinak, mert az ezer korona nekik fog jutni, akárki győz is. A megbukott kompromisszumos tervben azonban volt még egy igen különös jelenség, még pedig az. hogy Déri Ferencet akkor, amikor Bódy helyéről volt szó. egyszerűen kihagyták a számításból, jóllehet mindenki nagyon jól tudj at, hogy az ő népszerűsége igen komolyan esik latbiai. Ha tehát a paktum most nem hiúsult volna meg, bizonyára kutbaesett volna később. Egyébként föl kell itt jegyeznünk azt is. hogy Bódy távozását mind sűrűbben emlegetik, sőt már egy havi terminust is állapítanak meg, Bódy alpolgármester azonban ezideig még senkivel sem közölte ilyenirányú elhatározását. Tanácsnoki állás ilyenformán ezidőszerint csak egy kerül betöltésre. Folkusházy vagy Harrer helye. Pályázni fáénak erre az állásra) Szfankovics, Wittinger, Schmelhegger és Kemény főjegyzők, úgy tudják azonban, hogy legkomolyabb sánszai a most iirese'désbei kerülő
