Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-09-26 / 39. szám

4 Budapest, 1917. szeptember 26. sági épületet tervezünk, amelyre a közgyű­lés már egyizben megszavazott három millió ko­ronát, amely azonban eddig felhasználható nem volt, a mostani beruházási programúiba tehát két millió több szükségletet vettünk föl. Az uj gáz­gyári igazgatósági épület a mai Kis Rókus-kórház helyén fog épülni. Az ó budai g a z g y á r a ’t napi 250.000 m3-re építettük meg, most azonban napi 400.000 m3 maximális termelésre kell kibővi- teniink, aminek az az oka. hogy a fogyasztás rendkívül rohamosan emelkedett. A kibővítés szükségességének elérkezését ini csak tiz év múlva vártuk, de ez máris bekövetkezett. Erre a célra tiz millióra van szükségünk. A ferencvárosi gázgyár rekonstruálása hat millióba ke­rül és az átalakítás részben a termelés fokozását, részben az ökonomikusabb gazdálkodás lehetősé­gét célozza. Itt uj kemencéket építünk, mechanikai szén- és koksz-szállitó berendezéseket létesítünk. A R é v é s z-u teái műhely kiépítése és be rendezése egy millió koronát igényel. Ide iogjuk centralizálni az összes gázszerelési és javítási munkálatokat. Az óbudai munkástelep ki­bővítésére annak idején 400.000 korona engedé­lyeztetett. Most ennek többköltségei címén 250.000 koronát vettünk föl. Végül a gázcsőhálózat kiter­jesztése három millióval szerepel a programmban. — Az elektromos müveknél harminc és fél milliót vettünk föl a Budapesti Álta­lános Villamossági r.-t. megváltása ciinén, az újabb beruházások, helyesebben az uj elektro­mos telepnek a régiekkel való összhangba hoza­tala pedig öt millióba kerül. — A vízmüvek kibővítését már a háború előtt meg kellett volna kezdeni. A budai oldalon mindenekíölött sürgős a krisztinavárosi átemelőtelep átépítése. Ezt elektromos erőre kell átalakítani, ami 1,200.000 koronát vesz igénybe. Egy millióba kerül a j o b b p a r t i III. főnyomócső fektetése, aminek az lesz a hi­vatása, hogy a svábhegyi vízhiányt megszüntesse. Meg kell kezdeni a budai végleges vízmű építését is. Ennek első szakaszának megalko­tására, valamint a római fürdőtelep vízel­látására együttesen egy millió koronát vettünk föl. — A pesti oldalon a legfontosabb a ká­posztásmegyeri v i z m ü kibővítése újabb két kilométeres partszakasz bevonásával és kutak építésével, ami összesen 8 millió koronába kerül. Ebből az összegből azonban 7 milliót már a régi programúiba vettünk föl, igy itt csak 1 milliós költségtöbblet szerepel. Ezzel kapcsolat­ban a H u n g á r i a-k öruton u j a b b f ő- nyomócső fektetendő két milliós költséggel. A vízvezetéki raktárok áthelyezése 850.000 koronát, a csőhálózat kiterjesztése pedig 800.000 koronát igényel. Elkerülhetetlenül szüksé­ges a vízvezetéki medencék kibővítése, amely intézkedésnek célja a nyári lokális vízhiányok megszüntetése. A kivitelhez - szükséges összeg 1.250.00 korona. Végül a vizdijak felemelése al­kalmával a közgyűlés által elhatározott víz­in é r ő ó r á k beszerzése 1,200.000 koronát igényel. — A három üzem fejlesztésére a beruházási programmban összesen tehát 68,050,000 koronát vettünk fel, amihez hozzácsatolandó a régi pro­gramúiba fölvett 10,400.000 korona. Így együttes beruházásaink 78,450.000 koronát tesznek ki. Iskolák, kaszárnyák, csatornák és egyebek A 427 milliós beruházási Programm többi része nem kevésbbé fontos és elkerülhetetlenül szükséges. Az ut- és csatornaépítési ügyosztály pro- grammpontj aíi között szar epei a szivattyu-tellep kibővítése, az Angyalföld csatornázása, a ker­tészeti telep és aiz anyagvizsgáló-állomás na- gyobbitása és a rakpartok javítása. A beruhá­zandó összeg mintegy 20 millióra rúg. A katonai ügyosztály kaszárnyaépitései, ame­lyek között a honvéd ágyúsig,zred, a honvéd tá­bori tarackezred és egy hon/édhuszárkaszárnya a legfontosabbak, szintén 20 milliót teszitek ki. A tanügyi ügyosztály minden kerületben akar iskolákat építtetni és pedig mindenfélét, felsőkén eskcdelmi iskolát, középiskolákat és elemi iskolákat. Az összeg meghaladja a negy­ven milliót. A közélelmezési ügyosztály 12 milliót szánt az uj maihavágohid építésére, a iiaray-tércn és a Perdhiánd-téren uj vásárcsarnokot akar emel­ni. Tojás- és baromfitelep, városi jéggyár és hűtőtelep egészitik ki a programmot, amely kö­rülbelül 40 milliót fog fölemészteni. A közlekedési ügyosztály tervei: az autóbusz- közlekedés kifejlesztése, az automobil-üzem fo­kozatos bevezetése, a szeméttelep és a íuvarte- lep fejlesztése. Az ügyosztály ezekre a célokra 25 millió koronát kér. A közgazdasági ügyosztály 10 millió koronát akar a kereskedelmi kikötőbe beruházni, a tii- zelőszttrraktárra 300,000 koronát kér, tervei közt szerepel még az árverező-csarnok épitése és a zsibáriis-te|!ep kibővítése, összesen 12 millió körül. Á városgazdasági ügyosztály uj elöljárósági épületet tervez az 1., II. és VII. kerületben, 3 mil­liót fizet a Széchenyi-fürdőn ejtendő javításokra és a fürdő szállodájának felépítésére és egy mil­liót a Rudas-fürdő helyreállítására, amely ter­vek együttvéve mintegy 25 millióra rúgnak. A tanács az ügyosztályok terveiből összeál­lított beruházási programmot keddi ülésében megvizsgálta és letárgyalta. A változások azon­ban, amelyeket a programmon eszközölt, ez- ideig niem ismeretesek. Városházi kabaré • • • §2iám. Sziáinot, mi boldog pestiek bizony nem igen is­merjük. Hogy némiképen mégis népszerű közöttünk, annak két oka van. Az egyik a rokonszenves Sziám nevű elefánt, amely nemcsak családfő az állatkerti elefánt-családban, de egyben pár év előtt olyan ret­tenetes fogfájást kapott az öreg, hogy az egész ma­gyar sajtó kénytelen volt vele foglalkozni. Akkori­ban követte el élete nagy bűnét is, megölt két állat­kerti őrt. Ezt a bűnét azonban expiálta az a másik szomorú tény, hogy már előbb bűn nélkül életfogytig tartó fogházra ítélték. így aztán teljes lett a költői igazságszolgáltatás. Sziám népszerűsítéséért,azonban még többet tett- ' • • • fi Jl ti •,./ ti • . i Csulalongkorn király, akiről szegényről már azt sem tudják él-e, hal-e, amikor a millenium idején nagyon vidám napokat töltött Budapesten. A babuskák, aki­ket akkoron különböző emléktárgyakkal látott el a sziámi király, ma már bizony kiöregedtek a közfor­galomból. Életüket kisebb nyilvánosságra szorították, egyik-másiknak jutott egy-egy szürke családi házikó, ahol a pitvarajtóban ma is az exotikus fejedelem után sóhajtoznak. Nem hiszem, hogy Csulalongkorn őfelsége még életben van, mert ő nem lehetett volna olyan hálát­lan, hogy h ábor u 1 üzenjen nek ü n k. Ezzel el is árultam a szenzációt, amelyet eddig a titok legsötétebb fátyla borított. Sziám ugyanis az egyetlen ellenségünk, amely csak titokban akar há­borút viselni. Nem, ő nem csinál reklámot magának a háborúból holmi nyilvános hadüzenet révéit. Csula­longkorn vagy utódának külügyminisztere tehát — én legalább igy képzelem — bizalmasan megsiirgö- nyözte Czernin grófnak: Kedves kartárs, a háborút megüzenem de ne csinálj belőle kázust. Remélem, az újságírók nem fogják kiszagolni a dolgot. Mi szerény emberek vagyunk, nem akarunk a világtörténetben szere­lteim; de valahova mégis tartoznunk kell, hát mi az entente-ot választottuk. Czernin gróf egészen diszkrét is maradt, dé bizo­nyos hivatalos eljárás elöl nem térhetett ki, Sziám konzuljainak le kellett köszönniük erről a méltóságról. Ez is elintéződött volna szép csöndben, de a főváros­sal mégis tudatni kellett a dolgot. L e r s Vilmos ál­lamtitkárnak jutott a feladat, hogy a hadüzenetet a fővárossal tudassa Írván: „ . . . Őfelsége legfelsőbb elhatározá­sával az osztrák-magyar monarchia te­rületén működő sziámi kir. konzuli hiva­talok vezetőitől a miiködhetési jogot megvonni méltóztatván, a magyar szent korona országainak területén megszűnt a budapesti sziámi királyi tiszteletbeli főkonzulátus, arndyniuk vezetője Kanitz Vilmos tiszteletbeli íökonzul volt. Midőn' erről a Tanácsot értesíteni, egyben fel­hívom, ULnőrizze azt, hogy a törvény­hatóság területén létezett sziámi kir. ti sztélét báli főkonzulátus, működését tényleg beszüntesse“. Hát kérem, ha ez sem háború, akkor maga a vi­lágháború sem az. Csakhogy ezt finom, úri módon intézik el. Sziám nem kiabál, nem üti a nagydobot, ő csak amolyan csendes társ az entente üzletében. Tisztázni illik azonban Kanitz Vilmos urat, aki egy hajózási vállalat igazgatója, mert ő előbb lemon­dott a méltóságról, mint megfosztották volna. De ennek a hálatlan Csulalonkorntiak vagy utódának iga­zán nem tudunk semmit sem felhozni a mentségére, íme le is lepleztük őt, mert háborút is viselni elle­nünk és a szürke házikók táján népszerűnek is ma­radni, ez mégsem megy. • • • Budapest népélelmezése. A főváros tanácsa és Metélik János gróf közélelmezési miniszter kö­zött Budapest téli népélelmezése kérdésében megindított tárgyalások állandóan folyamatban vannak. Értesülésünk szerint a miniszterben megvan a hajlandóság, hogy a kérdés megoldá­sát teljes egészében a fővárosra bízza. A dön­tés, úgy tudjuk, a hét folyamán bekövetkezik és minden valószínűsége megvan annak, hogy úgy a központi konyhát, mint a népkonyhákat még október első felében megnyitják. Terraszrendelet. A háborús rendeletek özö­nében már terraszrendelet is van. Ezt nem hoz­ták nyilvánosságra, hivatalosan senki sem tud róla, de titokban él és uralkodik a furcsa intéz­kedés. A nyáron tizenkét órakor kiverték a pi­henni vágyó közönséget a kávéházakból, mit tehetett tehát szegény egyebet, mint kitelepe­dett a terraszra, ahol a nappal melegét szellőz­tette ki testéből. Most tizenegy órakor van a záróra és a rendőrlegények tiz perc múlva meg­jelennek és — el kell ismerni — tűrhetően ud­varias szóval megtisztítják a teraszokat. A jelszó: tessék hazamenni. Nem tudjuk megér­teni ezt a rendelkezést, mert ez már sem a fű­tésben, sem a világításban való takarékoskodás­sal nincsen összefüggésben. A zárórát pedig ez­zel okolták meg. A cél nem lehet más, mint a közönség agyónmolesztálása. Megint a vízhiány. Az elmúlt héten megint veszedelmesnek Ígérkező vízhiány lépett fel Bu­dapestéin a negyedik és ötödik emeleteken. Vol­tak órák, amikor egyáltalán nem lehetett egy csepp vizet sem kisajtolni a vízvezetéki csapok­ból és az emberek mosdatlanságából meg lehe­tett ismielrni, ki lakik a harmadik emeletnél ma­gasabb régióban. A vízhiány azonban egészen időleges volt ési a vízvezeték igazgatóságának hibáján kívül esett. Az egész nyári és őszi szá­razság ugyanis tulajdonképen csak most boszul- ta meg magát és az öreg Duna úgy megapadt, mint azt már évtizedek óta nem tette. Eső ugyan volt a múlt héten Budapesten, ez azonban a víz­vezeték számára legföllebb annyit jelentett, hogy a budapstiek kevesebb vízvezetéki vizet használtak, mig a vízvezeték számára pozitív vizszaporitást csak az idéz elő, ha fönt a fölső Duna környékén esfik. A egutóbbi napok egyi­kén azután a Duna vízállása egy szénnél 18 cm.- rel emelkedett és most már a viz emelkedése állandóan várható. Baj tehát nieui eishetik, ami­nek kilátásait növeli az is, hogy a budai be­gyekből immár hazajöttek a nagy öntözők, akik annyi vizet locsoltak széjjel a nyáron át, hogy nekünk itt a poros Pesten mosdani is, inni is alig jutott. A vurstli meg az állatkerti Hire terjedt, hogy ez év október végével lejár a városligeti mutatványo­soknak a fővárossal kötött szerződése. A fővárosnak régi terve, hogy ama mutatványosoknak szerződését, akiknek telepe az útnak az állatkert felől eső részén van, nemfogja megújítani, hanem ezt a jelentékeny területet az állatkerthez csatolják, ami egyben a vurstli halálát jelentené. Illetékes helyen közük, ve­lünk, hogy a mutatványosok szerződése csak a jövő év októberében jár le és igy a kérdés egyelőre nem aktuális. Hadiárvák és hadirokkamtak gyermekeinek nevelési segítsége. Az Országos Hadigondozó Hivatal redclete alapján a hadiárvák és hadirokkantuk gyer­mekei részére nyújtandó nevelési _segítség ügyében

Next

/
Oldalképek
Tartalom