Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-26 / 39. szám
Budapest, 1917. szeptember 26. ^omk^HI^MÍP á 427 milliós beruházási programm Nem elég a 250 milliós kölcsön. — Mit kivannak az ügyosztályok? A főváros beruházási kölcsöntervc nagyobb port vert föl, mint arra számítani lehetett. Mindenekelőtt hírek kerültek forgalomba arról, hogy a kormány nem hajlandó hozzájárulni a kölcsön tervéhez, mert ez az eljövendő hadikölcsön sikerét veszélyezteti. Ez a feltevés tulajdonképen dicséretnek tetszenék a főváros vagyoni viszonyaival szemben, bár ha a hírek igazak lennének, ezt szegényes vigasztalásnak kellene mondani. Azonban még a feltételezhető legrosszabb esetben is, hogy a kormány nem járulna hozzá a főváros kölcsön-terviéhez,;ez a negáció csak ideiglenes lehetne, mert a kormány épen olyan jól tudja, mint mindenki ebben az országban, hegy. a beruházásokra szükség van a béke beálltának pillanatában és ei téren az állam után a íö\ á: ostói várják a legtöbbet és a legsürgősebbet a-' ország helyreállításra szoruló gazdasági viszonyai. Aligha lehet tehát ezt a gondolatfüzért tovább fűzni, mert rövidesein a hadihelyzet tárgyalásába szédülnénk bele. Annyit azonban föltételezhetünk, hogy a béke kérdése tényleg ossz függésiben van a kormány e tekintetben elfoglalandó álláspontjával és mihelyt ezen a téren világosabban lehet látni, a döntés akár jobbra, akár balra akkor következhetik el. A kósza hírek másik csoportja arra vonatkozik, hogy milyen formája lesz a főváros beruházási kölcsönéllek. Ezen a téren aztán már igazán eigyügyü híradásokat is kellett olvasnunk. Mindez természetesen csak jámbor, néha rosszindulatú kombináció, annyival is inkább, mert a polgármester e tekintetben az egész kérdésit a saját kezében tartja. Szinte azt kellene mondani, hogy az illetékes faktort, a pénzügyi ügyosztályt sietni avatja be terviéibe. Ö maga tárgyal e kérdésben, és pedig olyan titoktartással, hogy bizonyosat senki sem tud, legkűvésbbé pedig egyes, a jólértesültséget színlelő városatyák, akik a sajtót naiv hírekkel árasztják el. A Fővárosi Hírlap munkatársa előtt illetékes | helyen lebben a kérdésben a következő rövid, de megbízható kijelentést tették: — .4 kölcsön típusára vonatkozólag ezideig semmiféle döntés nem történhetett. A polgár- mester ur kijelentette legutóbb, hogy e tekintetben a pénzügyi bizottság fog dönteni. A helyzet ma is ez és igy minden egyéb, ami kósza hir forgalomba kerül, teljesen értéktelen. Kétségtelen, hogy a polgármester ma is érdeklődik egyes pénzügyi előkelőségeknél, de ez az érdeklődés az előzetes információk határát aligha lépi át. Meg kell várnunk tehát a pénzügyi bizottság ülését, ahol a döntésnek megkell történnie. Közben pedig befejeződtek a városházán a tervezések. Az egyes ügyosztályok — mint a Fővárosi Hírlap legutóbbi számában megírtuk — már összeállították programmterveiket és beszolgáltatták azokat a pénzügyi ügyosztálynak. A beruházási programmot a pénzügyi ügyosztály már össze is állította és kinyomatva meg- küldötte azt az ügyosztályokat vezető tanácsnokoknak és természetesen az alpolgármestereknek. A beruházási programm azonban a szigorúan bizalmas jelzést viseli Ami tehát e tekintetben is napvilágot látott, merő kombináció. Értesülésünk szerint azonban az egyes ügyosztályok által benyújtott prograrnniterveze- tekben feltüntetett szükségleti összegek végszáma messze túlhaladja nemcsak a kétszáz, de a kétszázötven milliót is. Úgy tudjuk, az ügyosztályok programmterveinek megvalósítására több mint négyszáz millióra volna szükség. Mcig kell jegyeznünk előre is, hogy minden ügyosztály csak a lehető legszükségesebb és lehető legsürgősebben megvalósítandó terveket vette föl a programmba. Olyan tervek ezek dgytől-egyig, amelyeket már régen meg kellett volna csinálni. így is mérhetetlenül több a szükséglet, mint amennyi fedezetre a legjobb esetben is kilátás van. Nem is szólva arról, hogy az építkezéseknek szinte óráról-órára súlyosabbak a kilátásai és minden építkezésnek a költségei szintén óráról-órára emelkednek. Itt előbb részlutes'ebb tudósítást közlünk a beruházási programúiról, amelynek adatai teljesen megbízhatók. A teljes beruházó programmot közölni természetszerűen nekünk sincsen módunkban, a legfontosabb részeket azonban az az alábbiakban adjuk a leghitelesebb források alapján. A lakásépitő-akció A szociálpolitikai ügyosztály tervei. mmbbbmmbmimmMMMBB—iyiiMiwiiiMMna fásaként nem is kíván a vármegye kevesebbet, mini azoknak azonnal való eltörlését, „mindennemű céhek és v elük eme visszaélések eltöröltessenek és megsemmisitfessenek“. Úgy vélik a megyeházán, hogy a céhek eltöröltetvén, „szaporodni fog a mesteremberek száma“ és olcsóbbak lesznek az ipari cikkek. Megökolásként aztán ezt a közgazda- sági fejtegetést fűzik hozzá: „Mert minden kézmü- és gyáripar szabaddá tétetvén, szaporodnak az iparcikkek, s következőleg olcsóbbak lesznek — s az iparos, hogy eladhassa készítményét, kénytelen alább szállítani az árát. Mivel a céliek súlyos költségek által állíttatnak föl s az iparos nem kis költséggel jut a céhbe, ezen költséget a készítmény árába tudják be. Ezért a céliek megszüntetését sürgetni kell. Mit ha ki nem lehet vinni, kérni kell, hogy a megye limitációia terjesztessék ki a királyi városokra. Aki áthágja, annak a megyei szolgabiró, vagy esküdt elkobozhatja minden kiállított cikkét“. Erre a kis agrárius íegyvercsörtetésre még az öreg Salamon Ferenc is megcsóválta a fejét és csak ennyit mond: —■- Nagyérdekü a Pestmegye és Buda' között fenn- forgott meghasonlás. Mily nagy a különbség a jelenlegi 11862—1872) Budapest polgársága és az- ezelőtt 126 évi között! Szintoly érdekesen jellemző Pest- megye rendéinek liberalizmusa a szabad ipar dolgában. A rendek szabadelvűek, de nem azért, mintha az ipart és iparost emancipálni akarnák, hanem éppen arisztokratikus, s mondhatni földbirtokosi eastaérdekből. Azért tehát nem lehetünk nagyon büszkék arra, hogy Pestmegye rendei ötnegyed- századdal ezelőtt az ipar&zabadság őszinte hívei voltak , , . * A beruházási kölcsönnek legelsősorban természetestül a lakásínséget és a majdan eljövendő lakásdrágaságot kiéli enyhíteni. Ennek kell a gerincnek lennie és épen ezért megokolt, hogy e tekintetben találtunk érdeklődésünk során a legteljesebb zárkózottságra. A legfontosabb feladatok egyikei Demjén Géza dr. tanácsnokra, a szociálpolitikai ügyosztály vezetőjére hárul, aki értesülésünk szerint a lakásépítési akcióra és a népjóléti intézmények fejlesztésére hetven millió korona Összeg körül kér a beruházási kölcsönből. Ismerve ennek az akciónak fontosságát és ismerve a mai drágasági viszonyokat, a legjobb akarattal sem lehet ezt az összgieit soknak mondani. fia visszaemlékezünk az 1909. évi építési programmra, amely száz millió korona körül mozgott, s amelyben sem csatornázás, sem vízvezeték és világítás, sem a kórházépítés nem szerepelt, komolyabb összeget (32 milliót) csak az iskolaépítésre adtak, igazán nem lehet soknak mondani a 70 milliót az akkori 63 millióval szemben. A szociálpolitikai ügyosztály a következőkben állította össze szükségleteit: Lakásépítésre egyszoba-konyhás lakásokra tanoncotthonra két diák-szállóra két népfürdőre szükséglakásokra esetleges telékszerzésre I6.noo.noo K 29.000. 000 „ 1,000.000 „ 2.300.000 „ 1.300.000 „ 1.900.000 „ 12.000. 000 „ 63,500.000 K A fenmaradó 7 millió koronából — úgy tudjuk — két népiszállót kívánnak építeni. A kórházépítések — Márkus Jenő dr. tanácsnok nyilatkozata. — A kórházak építésére és kiegészítésére vonatkozólag a X. ügyosztály a programmot állította össze: következő építőA Szent István-kórház átalakítása és kibővítése 3,701.000 K A Szent János-kórház kibővítése 376.111 ,. A Szent János-kórház elmebeteg megfigyelője 500:000 „ Tüdőbeteg-kórház 2,500.000 „ A Gyáli-uti fertőtlenítő átépítése 225.000 „ Kerepesi-uti 700 ágyas kórház 7,000.000 „ Központi 400 ágyas gyiijtőkórház 6,000.000 „ 400 ágyas hevenyfertőzőkórház 423.000 „ Egy uj csecsemőkórház 2,000.000 „ Uj tüdőbeteg-gondozók 1,000.000 „ 23,725.1 iTk Márkus .kinő dr. tanácsnok kérésünkre pro- grammtervezetére a következő feKilágositáso- kat adta a Fővárosi tiirlup tudósítójának: — Mindenekelőtt meg kell állapítanom, hogy amikor beruházó programmunkat megállapítottuk, csak a múlhatatlanul sürgős és szükséges terveinket választottuk ki, igy magyarázható csak meg, hogy mindössze huszonhárom-huszonnégy milliót kérünk, amikor tudvalevőleg régóta készen van egy munkaprogrammunk, amely túlhaladja az ötvenmilliót. Amit ebbe a megnyirbált épitöpro- grammba felvettünk, az tulajdonképpen a népegészség m e g ó v á s á t és a gyermekek pusztulásának me gakadályozását célozza. — Elsőrendű szükségletnek tartom a Szent István kórház átalakítását és kibővítését, mert ez egyik legkiválóbb kórházunk. A népegészség szolgálatában fog állani az uj tüdőbeteg-kórház, amelyre a háború után olyan igen nagy szükség lesz. Vele együtt szaporítani kívánjuk a dispen- saire-ket is, eddig három van, de szükségesnek tartom, hogy1 a negyedik és ötödik kerületek kivételével mindegyikben állítsunk fel. A most épülő angyalföldi csecsemőkórházon kívül egy másodikat is szándékozunk építeni, amely célra két millió koronát vettünk föl a programúiba, fiasonlóképen fontos és már régen követelt szükségesség a Ke- repesi-uti 700 ágyas és a központi 400 ágyas gyiijtőkórház, valamint a 400 ágyas hevenyfertőző kórház fölépítése, végül a Gyáli-uti fertőtlenítő átépítése is. Természetesen sejteni sem lehet, hogy a mai munkabérek és anyagdrágaság mellett elegendők lesznek-e ezek a mérsékelt összegek, amiket az egyes tételeknél megjelöltünk. — Azt hiszem különben, hogy igazán a szükségesre szorítkoztunk, amikor Budapest közegészségi intézményeinek fejlesztésére és újak alkotására a fölveendő beruházási kölcsönnek mindössze tiz százalékát kértük. Ennyit minden bizonnyal adni kell közegészségi célokra. A gázaz elektromos- és a viz-müvek fejlesztése Buzáth János dr. tanácsnok nyilatkozata. — A világítási és vízvezetéki ügyosztály beruházó programmja szintén egyike a legjelentősebbeknek. A gázmüvek nem tarthattak lépést a rohamosan fejlődő várossal és a gázfogyasztás napról-napra emelkedik. Az elektromos müveknél a Budapesti Általános Villamossági r.-t. megváltása teremtett uj helyzetet, a vízmüvek pedig már a háború előtt sem elégítették ki a szükségleteket. így nem lehet csodálkozni azon, ha a XII. ügyosztály az uj beruházási kölcsönből 68 millió koronára tart igényt, de hozzáveszi ehhez a múlt év nyarán felvett nyolcvan millió koronából kért és fel nem használt összeget, amivel együtt a 68 millió mintegy 80.5 millió koronára kerekedik ki. A 68 millió a három üzem között igy oszlik meg: gázmüvek 22,250.000 K elektromosmüvek 35,500.000 „ vízmüvek 10,300.000 ,, összesen 68,050.000 K A szükségletekről Buzéith János dr. tanácsnok a következő felvilágosításokat volt szives adni a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A gázmüveknél mindenekelőtt igazgató-
