Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-09-19 / 38. szám

.Budapest, 1917. szeptember 19. 9f íme ez a kimutatásunk az állami intézmé­nyek elterpeszkedéseit mutatja magánlakásokul szolgáló házakban. Vájjon nem volna-ei rög­töni segítség, hacsak ezek az egész házakat is lefoglaló hivatalok középületekbe vonulnának. Pénzügyi részét ennek a rendszernek nem tag­lalhatjuk, mert immár negyedik éve nélkülöz­zük az állami költségvetést és a legutóbbiban sincs föltüntetve, mennyi is az egyes helyisé­gek lakbére, csupán tárcánként vannak fölso- rolviai a bérösszegek, amit a fővárosi és vidéki hivatalok fizetnek. Elrémitő képet ad az állami hivatalokról szóló kimutatás és ha ehhez hozzávesszük, hogy a fővárosnak mennyi hivatala, a hadiintézmé­nyek, központok és magánvállalatok hány lakást vesznek igénybe, rájöhetünk, hogy az első se­gítség a lakáshiányon csak az lehet, ha ezek az intézmények vonulnak középületekbe, vagy pe­dig szükséghajlékokba. Illetékes tényezők azzal a tervvel foglalkoznak, hogy a polgárság vonul­jon barakkokba. Nem volna-e helyesebb, ha a hivatalokat rendeznék be barakkokban és a föl­szabaduló lakásokba bocsátanák azokat, akik nemcsak napi néhány órát töltenek el a házak­ban, hanem állandóan ott tartózkodnak. A sok előszoba, titkári szoba, fogadó- és tanácskozóterem megszüntetésével is rengeteg szobát lehetne kapni. A gazdag magánvállala­tokat pedig rá kellene szorítani, hogy a maguk céljaira házakat építsenek. Ez lenne egyedül csak alkalmas első segítségül és ezt a lakás­hiány megszüntetéséért fáradozó tényezőknek tisztelettel figyelmébe ajánljuk. Nádor Jenő. Ni történt a nürnbergi Dunakonferencián? Győzött a magyar álláspont Niirnbergben, a németek drága öreg városában nagy tanácskozások voltak a Dunáról, németek, osztrákok és csekélyke számmal magyarok jártak ott. Budapest tanácsát hívták, nem ment el. Nem volt kiváncsi Luitpold régens büszke szobrára, Hans Sachs köriilpiszkos kis korcsmájára, a Dutzenteickra, az állatkert tudós elefántjára, a vár szöges ölelésü vas-szüzére, de még a nürnbergi tölcsérre sem. Pe­dig ott volt a bajor király is, aki tartja olyan fontos kérdésnek a csatornát, mint mások a világháborút. Mi történt Niirnbergben? — erre a kérdésre, tehát nem kaphattunk feleletet a városházán. Tré­fa i t s c h Miksa királyi tanácsos úrhoz, a MFTR igazgatóhelyetteséhez fordultunk tehát, aki privát- érdeklődésből is érdemesnek tartotta kimenni Nürn­bergire és aki a következőket volt szives elmondani a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Niirnbergben tulajdonképen két konferen­cia volt. Szeptember 2-ikán tartotta meg hu­szonötéves jubileumát a „Bayerischer Kanal­verein“, amely jubiláris ülésen megjelent III. Lajos bajor király is. Örökre feledhetetlen ma­rad előttem a bajor király őfelségének ez a sze­replése. Nem lehet elfelejteni azt ia kedves köz­vetlenséget, az ügynek azt a bámulatos szerető­iét és a tiszteletreméltó szaktudást, amelylyel a király rendelkezik. Keresetlen, meleg és találó szavakkal méltatta az egyesülőt huszonötéves munkáját, amelylyel tulajdonképen elérte cél­ját: a Rajna—Majna—Duna-csatorna megalko­tása immár állami feladat lett. A bajor képvise­lőház már az idén elfogadta a csatorna tervét, a birodalmi gyűlés pedig már szintén foglalko­zott vele. — A másik konferenciát másod- és harmad­nap tartották meg: ez a Középeurópai Gazdasági Egyesülés dunai bizottságainak együttes ülése volt, amely ear Wolff titkos tanácsos, beirlini egyetemi tanár elnökölt. Az osztrák dunai bi­zottság elnöke1, Csatáry Frigyes udv. tan., a DOT. vezérigazgatója, a magyaré pedig győri Végh Károly udv. tan., a MFTR. igazgatója volt. Az együttes ülés a magyar dunai bizottság javaslataival foglalkozott és azokat nagyjában el is fogdta. Voltak ugyan egyes pontok, ame­lyeket kikapcsoltak és amelyeknek tárgyalását későbbi időpontra halasztották. Az eredmény- nyel azonban mi, magyarok, igy is teljes mér­tékben meg lehetünk elégedve. — Az összs határozatokat ugyan nincs fel­hatalmazásom közölni, de többek között ki­mondta a konferencia a dunai forgalom szabad­ságának minden eventualitással szemben való biztosítását, a Dunának Rgonsourgtól kezdődő, két méter mélységű hajózhatóvá tételét. Elhatá­rozták továbbá, hogy hajózáson alapuló illeté­keket egyik állam se szedjen és hogy az egyes államok gondoskodjanak megfelelő téli kikötők­ről. Mindez azt bizonyítja, hogy a nürnbergi na­poknak a dunai hajózás szempontjából nagy je­lentősége volt. Legutóbbi számunkban a nürnbergi konfe­renciáról szóló cikkre vonatkozólag Vita Emil dr. tanácsnok úrtól a következő helyrcigazitó- sorokat kaptuk: Igen tisztelt Szerkesztőség! A „Fővárosi H i r 1 a p“-nak f. hó 12-én kelt számában megjelent s „Budapest ráunt a Dunára“ cimü cikke tévedésen alapul. Niirnbergben f. hó 2-án nem a budapesti s bécsi viziuti kongresszusoknak megfelelő konferencia gyűlt egybe, hanem a hozzánk eljutott meghívó szerint csupán a „Bayerischer Kanalverein“-uek volt évi s egyúttal jubiláris köz­gyűlése. A szóbanforgó egyesületi közgyűlés napi­rendjén olyan ügyek, amikben a főváros ér­dekében szót kellett volna emelni, nem voltak, egyébként pedig, ha ilyenek szóbakerültek volna, a magyar kormány kiküldöttei s a magyar érdekelt­ség felkérésünk folytán bizonyára megfelelően kép­viselték volna a főváros érdekét is. Budapest, 1917. szeptember 15-én. Kiváló tisztelettel: Dr. Vita Emil tanácsnok. Amikor a helyreigazító soroknak készséggel helyet adunk, a magunk információinak megerő­sítésére szabadjon pusztán Trebitsch Miksa taná­csos ur fentebb közölt nyilatkozatára utalnunk. • • • Guthi Imre meghalt. Guthi Imre, a Pesti Hír­lap fővárosi rovatvezictőője:, hétfőn este 45 éves korában hirtelen meghalt. Hatalmas, tudásában és lelkiismeretességében kiváló munkát végzett a magyar sajtó egyik legjelentősebb orgánumá­ban, ahol a fővárosról szóló Írásai és gerinces kritikái mindenkor feltűnést keltettek és nagy befolyással voltak ott is, ahol a sajtó szava és tanácsa hathatós volt, mindenkor számoltak Guthi Imre tapasztaltságával és tudásával. Év­tizedeken át dolgozott a városházán, ahol abban a legintienziviebb munkában vett részt jeles tollá­val, amely munka az uj Budapestet építette fel. Halála mély részvétet keltett a fővárosi tudósi- tók szindikátusának tagjaiban is. A szindikátus rendkívüli ülésén méltatta Guthi Imre érdemeit és koszorút helyezett ravatalára, a főváros, ta­nácsa pedig díszsírhelyet adományozott a sajtó e kiváló munkásának. Dupla vagy semmi. Az összeférhetetlen Fa- ludi Gábor igen rendes ember, mielőtt ugyanis a Városi Színházba bevonultatta társulatát, annak rendje és módja szerint fölemelte a helyárakat. Ezt a föküidő mozdulatot viszont a gazdag Li­pótvárosban tanulta, ahol a szegénység nem di­vatos. Dupla vagy semmi — mondta és a duplá­nál maradt. így történt az, hogy az Istenben bol­dogult Népopera helyén, amelynek a népies és olcsó művészet jegyében ingyen telket adtak, ma Budapest egyik legdrágább színháza áll. Csak azt nem tudjuk, hogy miért kellett a „Városi“ nevet megint drágasággal kezdeni és kompro­mittálni. De hiába, a Faludi-dinasztia nem áll be Olcsó Jánosnak. Uránia A Möwe harmadszor is! Ezzel együtt: FELSÉG...SZERETEM! c. 4 részes királyidul, a főszerepben a világhíres szépségű Hesperia. Előadások : Hétköznapokon 6, S/4S és 915 érakor. Vasárnap 3, 1/25, 6, 1/28 és 9 órakor. Modern Színpad. Téli iramban indult meg a Modern Színpad őszi szezonja, mióta gazdag, változatos uj műsorát színre hozta. Az összes jegyek elkeltét hirdető táblát nanonta már délután ki kell tenni, csakúgy, mint a téli szezon derekán. A műsor főbb szerepeit Medgyaszav Vilma, Mészáros Gizi, Kökény Ilona, Vendrey, Boross, Békeffy, Bánóczy, Palotay, Földváry játszszák. A Möwe harmadszor. Amióta az Uránia megnyi­totta a ragyogó díszbe öltözött uj csarnokait, a Möwe- film iránt megnyilatkozó páratlan nagy érdeklődés minden előadásra sziniiltig megtölti a színház néző­terét. Ez a szenzációs siker valóban megérdemelt. Nem lehet elég sokszor hangsúlyozni, mennyire sze­rencsés gondolat volt, gróf Dohna Schlodien parancs­noknak, magával vinnie egy mozgófényképezőgépet, mikor legendás hirii hajóját a páratlan hőstettek uijára elindította. — Megörökíteni mindenki számára az óceánokon lejátszódó tengerészhőstetteket.. va­lóban csak praktikus germán főben támadhatott ez az eszme. Baketow cirkusz. Páratlan sikerű évad után a Beketow cirkusz e héten búcsúzik közönségétől és vasárnap, 23-án tartja utolsó két előadását. Az utolsó műsoron újdonságok szerepelnek. A 2 R a i n a t s mesés artisták, akik gyönyörű dolgokat produkálnak, E 1 w i n o, akit a közönség előtt élve eltemetnek, a legnagyobb érdeklődést kelti, Car­mel 1 i n i és neje, uj dolgokat produkálnak és mint gondolatolvasók nagyszerűt produkálnak, a nagy mű­sorban még Sawade tigrisei is láthatók, az idomi- tás ezen igazi csodája. A Kristálypalota előadásai pontban fél 9 órakor kezdődnek. A rendkívüli sikerű és minden részében kitűnő szeptemberi műsor a megrövidült záróra dacára is teljes egészében kerül bemutatásra, élén a nagyszerű Steinhardttal, akit rendkívül vidám szólójában és könnyekig megkacagtató „Az árvácska“ cimü bohó­zatban egyaránt ünnepel minden előadásában a kö­zönség. Steinhardton kivid Kornai Berta, Szőllősy Rózsi, Herendi Manci, Pártos Jenő és az utolérhe­tetlen Paul Förster erősségei még a műsornak, amely az első számtól az utolsóig csupa attrakcióból áll. Korábbi kezdés a Télikertben. A Télikert előadásai pontban negyed 8 órakor kezdődnek, hogy a megrövidült záróra mellett is lejátszható legyen az egész fényes szeptemberi műsor. Ehhez képest a kiváló számok mindegyike korábban kerül most sorra, úgy, hogy 8 órakor Mizzi Freyhardt fellép a „Dolores“ cimü operettben, 9 óra után néhány percig Trude Voigt lép a színre. Igen ajánlatos a műsor elejére ott lenni a Télikertben, mert az első perctől kezdve csupa kiváló szám lép fel, amelyeknek a megtekin­tését kár volna elmulasztani. A Henry-aréna őszi szezonja a siker legnagyobb fokáról tanúskodik, mert az előadások állandóan táb­lás házak előtt folynak. Ez bizonyltja, hogy Henry igazgató a szezon végére is gondoskodik vonzó atrakciókról. Az aréna meleg hangulata meghazud­tolja a naptárt: az előadások zsúfoltsága a legforróbb nyári napokra emlékeztet. Az igazgatóság különben a páratlan siker láttára a szezont október végéig szándékozik kitolni. A TŐKE • • • Szemle. A kormány gazdasági programmja. — A tőkeemelések. — A tőzsde. A Wekerle-kormány elég változatos gazda­sági programmot adott. Az ország elvárja1, hogy az ne csak a papíron maradjon, hanem meg is va'lósittassék. Elég volt a meddő politikai har­cokból és közjogi vitákból, melyek az ország anyagi fejlődését a béke idején is megakasztot­ták. Most, a háború alatt, a kormány és a parla­ment tevékenységének túlnyomóan gazdasági téren kell mozognia. A kormány politikai pro- grammjániak kimagasló pontja: a választójog kiterjesztése is mélyen belevág az ország gaz­dasági életébe. A tapasztalatok ugyanis azt bi­zonyítják, hogy a nép összes rétegeinek az al­kotmány sáncaiba való bevonását mindig az illető ország anyagi föllendülése követte. A kormány első feladata az állami pénzügyek rendezése leend, mert rendezett állami finan- ciák nélkül gazdasági fejlődés se képzelhető. A miniszterelnök prog' ammbeszédében a kiegye­zés kérdését is érintette. Részletekbe nem bo­csátkozott, de még általános tájékoztatást se nyújtott. Eszerint a titkolódzás, melyért az akkori ellenzék :a: Tisza-kormányt oly erősen támadta, tovább folyik. Ez semmiesetre se he­lyes. Attól tartunk, hogy az országot ismét fait accompli elé fogják állítani és a gazdasági érdekeltségeknek nem lesz módjuk beleszólni ama fontos kérdések elintézésébe, amelyek pe­dig elsősorban őket érdeklik. Osztrák lapok­ból tudjuk, hogy a kiegyezés húsz évre van megkötve és hogy most tárgyalások folynak a bankszabadalomnak is ennyi időre való meg­hosszabbítása ügyében is. Ilyen hosszúlejáratú

Next

/
Oldalképek
Tartalom