Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-09-19 / 38. szám

Budapest, 1917. szeptember 19. 3 Közélelmezési morzsák Három hónapra szóló kenyérjegyek készül­nek. — Újra megengedik a zsemlye-sütést. — Rekvirálni kell a tea-készleteket. A múlt napokban F o 1 k u s h á z y tanácsnok el­mondott egyet-mást az uj kenyérjegyekről. De még ezeken is túlmenő tervek foglalkoztatják a liszthi­vatalt. amely a kenyérjegyek kezelését már csak az oly szükséges papirkimélés okából is egyszerűsíteni kívánja. E tervek között van legelső sorban az, hogy ezentúl három hónapra szóló kenyérjegyeket kívánnak kibocsátani, aminek oka az, hogy olyan esetekben segítsenek az eljárás bonyodalmasságán, ahol bizonyos egyesülések és szövetkezetek látják el hosszabb időre tagjaikat. Eddig ugyanis ezek a szövet­kezetek egész esztendőre kiadták tagjaiknak a lisztet s ezzel szemben a tagok azt a kötelezettséget vállalták, hogy! a lisztjegyeket beszolgáltatják a szövetkezet­nek, amely azokkal köteles lett volna elszámolni. Ehhez azonban semmiféle büntető szankció nem fű­ződött, s igy csak az szolgáltatta be lisztjegyét, aki­nek lelkiismerete nem engedte meg ezt a büntetés alá nem eső csalást. így azután igen sokan része­sültek Budapesten a kétszeres ellátás örömeiben. Most ezeket a visszaéléseket úgy fogják megakadá­lyozni, hogy három hónapra szóló lisztjegyeket bo­csátanak ki és a szövetkezetek is három hónapon- kint egyszerre és előre adják ki kenyérjegy ellenében a lisztet. Az egyes kenyérjegyí-szelvé- nyeket viszont két részre fogják osztani bécsi minta szerint, úgy, hogy ezáltal a kenyérjegyek drága papírjában lényeges megtakarítást fognak elérni. A sok lesújtó közélelmezési hir között akad végre egy, ami örömet is hoz. Arról van szó, hogy értesülésünk szerint Folkusházy Lajos dr. ta­nácsnok a zsemlyének jogaiba való visszaiktatása érdekében igen komoly lépéseket tett és minden re­mény" megvan arra, hogy felsőbb helyen akceptálni fogják és akkor ismét boldogan ropogtathatjuk a szép pirosra sült zsemlyéket. Folkusházy! ta­nácsnok, úgy tudjuk, bebizonyította Hadik János gróf közélelmezési miniszter előtt, hogy a zsemlye nem jelent lisztpazarlást, ellenben sok más fontos anyagban takarékoskodhatunk ezen a réven, bete­geinknek, gyengébbgyomru és kisebbétvágyu em­bertársainknak pedig egyenesen áldás lesz az uj életre kelő zsemlye. A zsemlyéhez egy dekával több liszt sem kell, mint a kenyérhez és ha eddig el volt tiltva a zsemlye sütése, az nem jelentett egyebet, minthogy a háborús takarékosságot félremagyaráz­ták és elvontak a közönségtől egy olyan élelmi­szert, amelyet elvonni fölösleges volt. Azzal a féle­lemmel szemben, hogy1 a külföld majd ismét szemre­hányásokat fog tenni a mi bőségben való élésünk miatt, teljesen kézenfekvő az ellenérv, hogy hiszen a zsemlyét is kenyérjegy" ellenében adjuk. Sőt szinte azt mondhatnánk, hogy" a zsemlye visszaállítása ta­karékosságot jelent azzal a mérhetetlen pénz-, liszt- és cukor-pocsékolással szemben, ami a zsemlye hiá­nyában a cukrászsütemények körül elharapódzott. Mindezek az okok nemcsak megengedhetővé, de egyenesen célszerűvé teszik azt, hogy újra zsemlyé­hez jussunk és már meg is van rá a reménység, hogy ez mielőbb meg is fog' valósulni. A multkorjában a Közélelmezési Hivatal nagy igyekezettel razziázott a sörgyárakban; le is foglalt némi mézet, később azonban igen határozottan ki­derült, hogy a Közélelmezési Hivatal a méz-ügyben egy kicsit elgaloppozta magát. Megállapítást nyert ugyanis, hogy a sörgyárakban talált mézmennyiség nem több, mint az évi méztermés 5 százaléka. Ennél is fontosabb szempont azonban az, hogy a. mézet semmikép sem lehet elsőrendű élelmicikknek minő­síteni és igy annak kisebb mértékben való gyűjtése nem esketik komoly beszámítás alá. Ha azonban a Közélelmezési Hivatal ilyen rigorózusan kezeli a dolgokat, akkor nem szabad figyelmen kívül hagyni az olyan élelmiszereket, amelyek a háború alatt el- sőrendüekké avanzsáltak. Ilyennek kell tekinteni a teát is, amely elől a fontossági névsorból immár teljesen kiesett a két előttelevő: a tej és a kávé. Reggeli és uzsona-tápláléknak maradt egyedül a tea, ami — nincs. Hogy hova tűnt, arra mi már rá­mutattunk, a Közélelmezési Hivatalnak nem kell utána sokat kutatni. A teakészleteket a Város és Községfejlesztő r.-t. vásárolta össze és mi­után az árakat a végletekig felhajtotta, nem bo­^xmzasiJiijzMp csátja ki az árut raktáraiból: spekulál vele. Ebben az esetben a Közélelmezési Hivatalnak igazán ké­nyelmes helyzete van, az elsőrendű élelmicikké avanzsált tea egy csomóban van fölhalmozva, csak Népjólét, népélelmezés, a lakáskérdésben előfor­duló visszaélések, ezek azok a kérdések, amelyek a városházán most a beruházási Programm és a köz­élelmezés nagyobb problémái után leginkább érdek­lik a közvéleményt. A nap sugarai máris meggyön­gültek és elfonnyadtak, a háború negyedik telének küszöbére értünk. Budapest népe tele van remény­séggel, hogy még az idén eljutunk a várva-várt béké­hez; de ha a frontokon a lábhoz kerülnek is a fegy­verek, ha nyugalomba is vonulnak a harminc és fele­sek, az idei tél még mindig a háború szörnyszülött gyermeke lesz — idehaza.. Az itthonlevők gondja nem fog azért megfogyatkozni jóidéig, csak az ide­gek nyugosznak meg, de tovább tart a nyomorúság, a nélkülözés nehéz küzdelme. A szociálpolitikai ügy­osztályban Demj é n Géza dr. tanácsnok és a Nép­jóléti Központban Csergő Hugó dr. igazgató együtt készülődnek erre a télre Déri Ferenc dr. alpolgármester vezetésével, akit azzal a kéréssel ke­restünk föl, mondjon el egyet-mást erről a készülő­désről, adja vázlatos képét annak a munkának, amit máris megkezdték. Az alpolgármester ur a következőket volt szi­ves elmondani a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt: Tanácskozások a Közélelmezési Hivatallal. A Központi konyha lesz egyik legjelen­tősebb intézménye annak az akciónak, amelyet a főváros a Közélelmezési Hivatallal együtt a népélelmezés megjavítása érdekében indított. A Központi Konyhát azonnal meg fogjuk nyitni, mihelyt a Közélelmezési Hivatallal a már folya­matban levő tárgyalások befejeződnek. Ezek a tárgyalások tulajdonképen többé nem elvi kér­désekre vonatkoznak, hanem a kiutalandó élel­miszerekre. A Központi Konyha tulajdonképen a polgári családok élelmezését fogja szolgálni, mig a szorosabban, vett népélelmezési missziót a népkonyhák fogják végezni. Erre a célra na­gyobb teljesítőképességet biztosítanak a már meglevő népkonyháknak. Most többek között arról is tárgyalunk a Közélelmezési Hivatallal hogy a népkonyhák kezelését és azoknak élel­miszerekkel való ellátáséit is bízza a fővárosra, ő maga pedig csak ai felügyelet és ellenőrzés jogát gyakorolja. Valószínű, hogy ezek a tár­gyalások hamarosan eredményre is fognak ve­zetni, annál is inkább, mert egyszerűbb az el­járás, ha a népkonyhákat is mi fogjuk kezelni, ahol a szükséges szerv megvan, mig a Közélel­mezési Hivatalnak erre al célra külön uj kivál­tait kellene teremtenie. Népéielinezési kirendeltség. — Mi épen most csináljuk meg a Népjóléti Központ keretében a szükséges uj hivatalt Nép­élelmezési kirendeltség névért. Ez al hivatal fogja terveink szerint a Központi Konyhát és a nép­konyhát a szükséges élelmiszerekkel ellátni, ez fogjat biztosítani az ellátás egységességét és megcsinálni az egységes étlapokat. Reméljük, hogy a Népélelmezési kirendeltség, amelynek szervezései és működésbe hozatala már útban van, október havában megkezdheti tevékeny­ségét. 30,000 gyermek felruházása. — A tél beköszöntése előtt természetesen több és uj terjeszkedései is vannak a Népjóléti Központnak. Munkája fokozódik, szervezete erősbbödik. így most kezdjük meg teljes erő­vel a gyermekfelruházó akciót, amelynek igém nagy terjdelmünek kell lennie, mert az idén a szükséglet e tekintetben a drágaság révén na­gyon megnövekedett. Számítunk rá, hogy az idén nem kelve s eb b, mint 30,000 gyermeket fo­gunk felruházni, kit cipővel, kit ruhával, kit téli­kabáttal. — Az eredeti tervek szerint, amikor a Nép­jóléti Központ megalakult, az volt a szándé­kunk, hogy a! kerületeket, jótékony egyesülete­ket és asztaltársaságokat meghagyjuk régi mü­rá kell tennie a hatóságnak a kezét. Központot sem kell csinálni, mert az összegyűjtés már megtörtént a Város- és Községfejlesztő r.-t. szívességéből, csak okosan és igazságosan szét kell osztani. ködésükben és csak figyelemmel kisérjük mun­kájukat. Mindinkább bebizonyosodott azonban, hogy ez a mai viszonyok között, amikor nem­csak nagyobb összegek szükségesek, de az anyag beszerzése is elháríthatatlan akadá­lyokba ütközik, legokosabb a feladat legnagyobb részét a Népjóléti Központra hárítani, amely az anyagbeszerzést könyebben tudja elintézni. Ezért most az az eljárás, hogy miután pénzt még tudnak ugyan szerezni, de anyagot nem, a kerületi bizottságok megbízásokat adnak a központi bizottságnak és a kiadásokból egy részt megtérítenek. Természetesen ia.z ellen sincs ki­fogásunk, ha az ilyen jótékony egyesületek, körök és asztaltársaságok önállóan intézik be­vásárlásaikat, a fontos csak az, hogy bejelent­sék, kiket 'ruháztak fel, nehogy mások rovására egyesek kétszer is kapjanak. A diákokéi t. — Másik fontos akciója a Népjóléti Központ­nak az, amelyet a diákok elhelyezése érdekében indítottunk. Ennek érdekében felhívással fordul­tunk a fővárosi alkalmazottakhoz, a közigazga­tásiakhoz csakúgy, mint a tansziemélyzefhez, hogy amennyiben viszonyaik megengedik, fo­gadjanak be lakásukba egyetemi hallgatókat, lássák el azokat lakással ósreseteg' koszttal is, hogy igy megkönnyítsük a diákok 'elhelyezkedé­sét. Eredményről természetesen még nem tu­dunk beszámolni, meírt az akció most indult, a felhívás most ment széjjel. Ebben a kérdésben különbéin állandó összeköttetést tartunk fenn az Egyetemi Lakásügyi Bizottsággal. Megalakul a népjóléti megbízottak szervezete. — Hozzáfogtunk már a népjóléti megbízottak szervezetének megalakításához is. Ezek tulajdon­képen az előbbi közgyámok rendjének leszárma­zottai lesznek és sizámszerint vagy negyedfél- ezren lesznek. Hivatásuk, hogy a népjóléti gon­dozást közvetlen érintkezéssel szervezzék, mind­egyiknek gondjaira egy-két családot bízunk, hogy azoknak ügy ét-baj át figyelem miéi kisérje és minden tekintetben segítségükre, gyámolitásukra legyen. Most mentek szét a felhívások az egyes kerületi elöljárókhoz, hogy Írják össze az erre a tiszteletbeli tisztségre jelentkezőket és jelöljék meg azokat, akiket erre a célra alkalmasoknak tartanak. Egyben buzdító felhivásiokat intéztünk a fővárosi egyesületekhez és körökhöz is, amely­ben kérjük őket, animálják tagjaikat ebben a ne­mes társadalmi mentő munkában való részvé­telre, mert nagy fontossága van annak, hogy ezt a munkát lelkiismeretesen és szeretettel végez­zék azok, akik vállalkoznak. — A Népjóléti Központban különben állan­dóan folyik a társadalmi segítés munkája. Az uj intézményhez igen sokan fordulnak a szegény emberek, akiknek segélyre és tanácsra van szük­ségük. Fölállítják a lakáshivatalt. — Ami még a lakáskérdést illeti, a tekintet­ben Szabó Imre dr. tiszti főügyész urnák azokat a javaslatait, amelyek a momentán segítésre, a fellépési dijakkal való visszaéléseknél és egyéb uzsorára,- valamint a hónapos szobákra vonat­koznak, a jövő hétfőn, szeptember hó 24-ikén tárgyalja a szociálpolitikai bizottság. A szociál­politikai ügyosztály már elkészült előterjeszté­sével, amely nagyjában és egészében akceptálja a főügyész ur propozicióit és pusztán némely kievésbbé jelentős részletkérdésben tér eí azoktól. — Ezeknek a kérdéseknek nagyobbrésze kor­mányintézkedéssel oldható meg és igy ezeknek érdekében felirattal fordulunk a kormányhoz. Ha etziek a kormányintézkedések megtörténtek, akkor föl fogjuk állítani a fővárosi lakáshivatalt. Ennek tulajdonképen nagyarányú intézménynek kell majd idővel Lennie, miután azonban ma édes-kevés kiadó lakás van, ezeknek közvetíté­sét és az uzsoráskodások fölött való őrködést Gondoskodás a főváros szegényeiről Déri Ferenc alpolgármester nyilatkozata a népélelmezésről, a Népjóléti Központ uj akcióiról és a lakáshivatal felállításáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom