Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-12 / 37. szám
Budapest, 1917. szeptember 12. 3 jfXMUZaVJliKMP R RENDŐRSÉGRŐL • • • Sándor László nyilatkozata a rendőrség élelmezési raktáráról. — Újabb kinevezések és előléptetések. — Geguss Dániel reaktiválása. A főkapitány, amikor hivatalát elődjétől átvette, tudvalévőén programmjában kijelentette, hogy első feladatai között fog szerepelni a nefndőrtisztikar státuszának rendezése és az egész rendőrség anyagi helyzetének megjavítása. A detektívek és a rendőrlegénység fizetésének megjavítása fölött már komoly tárgyalások folynak a belügyminisztériumban. Sándor László főkapitány előtt Ugrott Gábor belügyminiszter kijelentette, hogy föltétlenül keresztül- vi'S'zi az anyagi rendezés tervezetét, s addig, amíg ez megtörténik, előléptetésekkel és kinevezésekkel igyekszik a rendőrség helyzetét megkönnyíteni. A főváros közönségének eminens érdeke, hogy sorsával megelégedett és anyagilag rcindezicttt viszonyok között élő rendőrség legyen őre a közbiztonságnak. A legutóbbi tömeges előléptetés a tisztviselői karban összefüggésben van ezzel az intencióval. Del Sándor László főkapitány még más újítást isi életbeléptét. A háború alatt minden bank, részvénytársaság, nagyobb üzem és hivatal könnyített az alkalmazottai sorsán, áldozatokat hozott, hogy biztosítsa emberiéi élelmiszcrsziik- ségletét, beszerzési szövetkezetek létesültek minden elképzelhető tizemben, csak az egyetlen mostoha, az ügyletien elhagyatott testület a fővárosi államrendőriség volt. Boda Dezső a tisztviselők és a legénység kívánságait nem vette figyelembe ebben a kérdésben sem. Most azonban Sándor László megcsinálja. A budapesti rendőrség a saját kezelésében fogja élelmezni összes tisztviselőit és; a legénységet: beszerzési szövetkezetét létesít. A főkapitány tervezete szerint és a belügyminiszter jóváhagyásával létesül a rendőrség fogyasztási szervezete, amelynek megalapítása örömet és megelégedést keltett. Maga Sándor László főkapitány igy nyilatkozott nekünk a rendőrség helyzetének c legújabb megkönnyítéséről: — A tervezettet már jóváhagyta a belügyminiszter s a kormány Ugrón Gábor javaslatára hétszázezer koronát szavazott meg erre a célra. Ezért az összegért beszerezzük az élcl- micikkeket, egyéb fontosabb háztartási cikkeket s a tisztviselők és a rendőrlegénység, — amelynek sorsát, azt hiszem, lényegesen meg fogja könnyíteni a dolog, — a fiztésének megfelelő arányban veheti igénybe az anyagot. Gondoskodtam már róla, hogy a legszükségesebb anyagokat megkapják. Néhány nap múlva meg is kezdi működését a szövetkezet, amelynek vezetésével Markovich Imre főtanácsost és Illek Aladár kapitányt bíztam meg. Elsősorban az idénynek megfelelő élchnicik- kieket és ruházati cikkekéit biztosítottam, hogy ezzel is enyhüljön a háborús nyomor. Ezeket mondta a főkapitány. Végeredményében a rendőrség anyagi helyzetének javítása csak a közönség hasznára lhiaet. * Talán már ezen a héten nyilvánosságra fognak kerülni az uj rendőri kinevezések, illetőleg előléptetések. Az arányositási keresztülvitelével kapcsolatos minden előléptetés, s bár tömegesen történtek legutóbb is kinevezések, Sándor László még nem fejezte be munkáját. Amint értesülünk, több rendőrtisztviselő főtanácsosi ciinet fog kapni, ami a magasabb fizetés osztályba való előlépési jeilenti. Főtanácsos lesz dr. Nagy Károly, a volt dctekfivfőnök, aki jelenleg az erzsébet- falvai kapitányság vezetője. Es főtanácsos lelsz Szeszlér Hugó rendőrtanácsos is, aki jelenleg az ötödik kerületi kapitányság vezetője. Velük együtt még többen előlépnek. Érdekes volt a napilapokban legutóbb megjelent ama nir, hogy a főkapitány visszahelyezte hivatalába Geguss Dániel nelndőrtanácsost. Reaktiválták. Gegussnak tudvalevőén a volt főkapitánynyai volt dissizo- nánciája, fegyelmi vizsgálat során küldték nyugdíjba. Sándor László azonban méltányolta érdemeit ési méltányolta, figyelembe vette, hogy kitűnő rendőr, s reaktiválta. Geguss Dániel már megkezdte működését: a gyemiekbiróság vezetője. .. .. Közélelmezési morzsák. Hentes-jeremiádák. — Husinség a szénhiány miatt. A főváros a népélelmezési kérdéseket tizes bizottságban intézi, vagy nem intézi. Illett tehát, hogy a hentesiparosok is megcsinálják a maguk tizes bizottságát, amely mindenesetre buzgóbb lesz a hentesekkel szemben, mint a fővárosé a néppel vonatkozásban. Máris tevékenykedik a hentesek vészbizottsága és statisztikai adatokkal felszerelten száll síkra a kishentesek érdekében. A budapesti közönséget nem kell a kisipar érdekében kedvező hangulatra bírni, a közönség nagyon jól tudja, hogy a nyomor és drágaság szerzőit tulajdonképen a nagy tolvajok táborában kell keresni. Hogy azután kik ezek a nagy tolvajok, a termelők-e, a közvütitők-e, az azután egészen más kérdés, nekünk csak az lehet a megnyugvásunk, hogy a puritánság fölülkerekedése mégis csak hoppon tudja venni az igazi bűnösöket. A kishentesek egyelőre a kormányon kiviül, rí nagyhenteseket illetik vádakkal. A kormány szerintük csak a nagytőkének adott módot arra, hogy vásároljon, a kishentesek piacára, a ferencvárosi vásárra, nem érkezik áru. De nem marad vád nélkül a főváros élelmiszerüzeme sem. Azt mondják: a főváros ahelyett, hogy okszmi anyagkészlet fölhalmozásával biztosította volna a hivatott s z a k i páros o k közreműködésével a népélelmezést, egyre-másra nyitja a boltokat, azokban minden elképzelhető cikket árusít, magát a hentes ipart ■azonban a szó teljes értelmében kisajátította és előidézte azt, hogy boltjai előtt a közönség hosszú sorban órákig ácsorog, amig valamelyes húshoz jut. Az a kívánsága tehát a kishenteseknek, hogy a tanács az élelmiszerüzem árujának szétosztását ő reájuk bízza, amit az is indokolttá látszik tenni, hogy a községi üzemek semmit egy fillérrel sem tudnak olcsóbban adni, mint bárki más. A kishentesek panaszai azonban alighanem a pusztába fognak elhangzani, mert F o 1 k u s- h á z y tanácsnok mereven ragaszkodik a bódék ser- téshüs-monopóliumához. Pedig — s ezt már mi mondjuk' — a bódékban néhány jólképzett tülekedő jut csak húshoz, de a közönség soha egy dekához sem. A tiilekedők pedig kizárólag a vendéglősök strómanjai. Innen van az, hogy amíg a budapesti családok asztaláról teljesen hiányzik a sertéshús, addig a vendéglőkben, természetesen horribilis árakon, minden nap, délben és este korlátlan mennyiségben lehet kapni. A kishentesekről senki sem mossa le, hogy a háború alatt gyászosan élhetetlenek voltak, árujuk sohasem volt, amit pedig mégis kiárusítottak, azt patika-áron adták. Szánalmat tehát nem igen érdemelnek, de amit a főváros élelmezési politikájáról mondanak, abban — sovány vigasztalásként — legalább igazuk van. * A sertéshús körül tapasztalható bajok főoka azonban mégsem egyedül abban rejlik, hogy a főváros a maga bódéiban, vagy éppepn a tejcsarnokokban árulja azokat. Az a mennyiség, ami itt eladásra kerül, a vendéglők szükségletein túl alig terjed. Egészen bizonyos tehát, hogy a felhajtás nem elegendő. Erre vall az az értesülésünk is, hogy a sertésköz- vágóhidon ai hét két napján beszüntették a vágást. Erre vonatkozólag a sertésközvágóhidon a következő információt kaptuk: — Tény az, hogy a hét két napján, kedden és csütörtökön, nincsenek vágások a sertésközvágóhidon, de mind a két napon más ennek az oka. Csütörtökön azért nincsen vágás, mert pénteken hústalan nap van és a hústalan napokról szóló miniszteri rendelet értelmében az előző napon állatot kiölni tilos. A vágásoknak kedden való szünetelése a szénhiány miatt van: nem tudjuk állandóan üzemben tartani a kazánokat. A két napi szünetnek azonban a közönségnél nézve nem lehet hátránya, mert a felhajtás a vásárokra amúgy is olyan csekély, hogy A sertéshús körül mutatkozó bajok mindenesetre a zsírra is vonatkoznak és ha a hushiány nem is lehet katasztrofális, a zsir érdekében a kormánynak mindent el kell követnie és hozzá kell nyúlni azokhoz a rendszabályokhoz, amelyeket már tervbe is vettek. A vidék számára legfeljebb a sertéshizlalás lehet probléma, zsírral azonban, a nagyobb városokat kivéve, az ország jobbadán házilag ellátja magát. Budapestet azonban teljes egészében kell ellátni és pedig nem úgy, mint tavaly, amikor a szükségletet a kefíometlenízü, sózott szalonnával pótolták, amelyet megenni alig lehetett. Mindenesetre elérkeztünk ahhoz az órához, amikor komolyan kell gondoskodni a főváros lakosságáról, mert a zsir van olyan fontos élelmicikk, mint talán maga a liszt. Városházi ha boré € • • Idegenforgalmi novella. — Emlékeztek-e — kezdte az előre jóiziinek Ígérkező történetet dr. Városházy — a peches, ember esetére, aki reggel lekésett a hivatalából, délben elvesztette a bugyellárisát, uzsonnánál a szivart tüzes végével dugta a szájába, este ir.eg, amikor hazament vacsorázni, beleült a kocsonyába, amely hogy teljes legyen a pech, a kocsonya történetesen halkocsonya volt, amely tudvalevőleg sokkal alkalmatlanabb az ülésre, mint a keresztényebb jellegű disznókocsonya. Dr. Városházy nagyot szítt a szivarján és máris kész volt az „osz-posz‘'-szal: — Hát igy jártam én is az idegenek kiutasításával, helyesebben az illetéktelen idegenforgalommal. — Illetéktelen idegenforgalomnak nevezem például azt, ha az anyósom meglátogat, amely — miután a becsületesség betegsége, a házasság, Becsben éit utói, — ezúttal igen költséges mulatság. Máskor a drága mama apró kis ajándékokkal szokott meglepni. A háború alatt az apró ajándékok helyett jól kifejlődött, pompás étvágyat szokott magával hozni. Szegénykék odahaza, a magyarfaláson kívül, pusztán répafőzelékkel és komiszkenyérrel táplálkoznak és miután Pozsonynál igen szigorúan őrzik a határt, kénytelen egy kis húst magára szedni, hogy átcsempészhesse. Ebben már igen jeles gyakorlata van a mamának és úgy jól tud lakni, mint egy boa konstruktőr. — A boa konstruktőr érkezése nagy riadalmat keltett a családban, különösen az aggasztott bennünket, hogy a gyerekek is vad elszántsággal versenyeztek a nagymamával az ebéd elfogyasztásában. Csodálatosképen a vacsorái kávéról is leszokott a nagymama és újabban még a szalámi sem nyomja éjszakára a gyomrát. — Egyébként újra bebizonyosodott, hogy én vagyok a famíliában a legötletesebb. Végre is nem kerüli nagy megerőltetésembe, hogy eszembe jusson: az idegeneket be kell jelenteni a főkapitányságon, amely két hétnél hosszabb időt a gyomorfölsegítés céljaira nem engedélyez. Na két hét, azt még ki lehet valahogy vagyoni összeomlás nélkül is bírni. Mint egy evetke, rohantam a főkapitányságra. Ott jegyzőkönyvet vettek fel, rubrikát töltöttek ki cs én boldogan lélekzettem föl; a pech itt van ugyan, de időbeli tartamát m.eg fogjuk rövidíteni. Egyszerre azonban fölvillan a rendőrtisztviselő szeme: —■ Uram! — mondja lelkendezve —- nincs semmi baj: őnagyságának nem kell két hét múlva elutazni, őnagysága itt maradhat az emberi kor legvégső határáig. Bárgyú szemeket meresztettem. A rendőrtiszt- viselő pedig rábökött egy aktára: — Ezennel megállapítom, hogy őnagysága ugyan harminc éve lakik Becsben, de még mindig p o z s o - nyi illetőségű. — Hiszen tudjátok, hogy mint derült égből a villám . . . Elképpcdve álltam ott cs a szivem húrjain a vagyoni romlás indulóját játszotta egy láthatatlan kéz. Elérkeztem tehát a peches ember kocsonyájához, ma azonban egy pozsonyi illetőségű anyós többet jelent, mint az a halkocsonya, amibe vigyázatlanul beleülünk. Uránia a páratlan sikerre való tekintettel egész héten 3, 5, 7 és 9 órakor A Möwe Ezzel együtt Florence ö! hibája cimu 5 felv. amerikai különleges film. Vízvezetéki javítások Pogány Budapest VIII., Rökk Szilárd-utca 30. Telefon: József 1- 48. sz,
