Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-27 / 26. szám
4 r> Budapest, 1917. junius 27. Dr. Hein — mit schwerem Herzen — Bécsi levél. — Bécs, junius hó. Bizony megváltozott egy kicsit az idők iáiása fölöttünk. Bécsben ritka a magyar vendég ha csak kormányválság előszele nem mutatkozik. Ilyenkor magyar politikusok surrannak a sikátorokban és viselik a bécsi kenyértelenséget. Mert a kenyértelenség nem magyar embernek való itt, ahol bevállt a légi szólás-mondás, hogy hátán háza, keblén kenyere. A szállodában selyempapirba csomagolva kapja a napi két szeletke kenyeret: — zárja jól a keblére, mert mása se égen, se földön, se padláson nincs több. És nincs kivétel se. Bécs városa dezsönet adott a napokban a Wasserstrassen-Tag vendégei tiszteletére, de kenyeret nem szolgáltak föl. Akinek volt. előszedhette a zsebéből. A városi urak közül is W e i s sík i r eh n e r fordul meg többet Budapesten, mint B árcz y Bécsben. A tanulmányutak is Budapestre visznek, s hogy úgy mondjam, a császárváros egy kicsit lecsúszott. Nem a háború az ok, Budapest nemcsak ebédelő és vacsorázó idegenforgalmat kapott, de Bécsben magában sincs meg a régi tekintély. És Weisskirchner nem Lueger, a keresztényszocialisták meg éppenséggel kisebb legények, mint valaha voltak. Többé a városházán való uralmuk sem egyedülálló, már ez sem csorbithatatlan. Éppen a múlt hetekben történt valami, ami mutatja, mennyire árnyékhatalom ma már az évek előtt még megingathatatlannak ismert keresztényszocialista-párt. Nem tudom ismerik-e Budapesten Bécs város szervezetét. Valamit bizonyára nem tudnak. Hogy itt nem a városi tanácsnok urak, a hivatalnokok közül kikerülök, referálnak a tanácsülésben. A városnak ugyanis nemcsak magisztrátusa, hanem Stadtrat-ja is van, amelyet a Gemeinderat választ. A Stadtratnak eddig huszonhét tagja volt, természetesen nem a fiskálisok és jogvégzettek közül, hanem népszerűség szerint kiválasztva. így azután nem tartoznék a lehetetlenségek közé, hogy a bécsi Stadtratban az egységes villamos-tarifáról szóló előterjesztést egy tiszteletreméltó cipészmester referálja. Persze a városi tanácsnokoknak rettenetes szívfájdalmaik vannak, amikor egy-egy talpraesett előterjesztésüknek valamelyik derék fűszeres kitekeri a nyakát, kificamitja a karját és úgy ellapositja, hogy a jó isten se ismerne rá. A legutóbbi időkben azután a községtanácsban az ellenzék igen szorongatni kezdte a keresztényszocialistákat. Ezek összedugták hát a fejüket, hogy valamit mégis csinálni kellene. Valami koncot dobni az ellenzéknek, mert igy nem lesz jó vége a dolognak. — Jöjjenek be — mondta Weisskirchner — a Stadtratba. Mégis csak a tűznél melegszik az ember és itt ebben a bizalmasabb körben könnyebben meg lehet magyarázni. — Igen ám — vetették ellen, — de a mi keresztényszocialista suszterjeink és fűszereseink közül senki sem hajlandó a liberálisok, vagy radikálisok kedvéért lemondani a mandátumáról. Ami igaz, az igaz, de viszont Weisskirchner sem esett a fejelágyára és hamarosan készen volt a haditervvel. Most úgyis mindenki stájgerol, hát ő is felemelte a Stadtrat tagjainak számát huszonhétről harmincra. Szóval három helyet biztosított a község- tanácsbeli ellenzék számára. És a keresztényszocialista többség, mint már az egy guvarnemantalis párthoz illik, szépen leszavazott az ellenzékre. Megválasztottak egy liberálist, egy szélső radikálist és egy szociáldemokratát. R e i- mann, a szocialista — jó pesti kifejezéssel élve — „hagyta magát megválasztani“, aztán megköszönte szépen a megtiszteltetést, de nem fogadta el. Hogyne, majd bolond lesz, a mai nehéz időkben felelősséget . vállalni! A legkedvesebb volt azonban Hein dr.-nak, a liberálisok jelöltjének az esete. A keresztényszocialistáknak már nem is lett volna különösebb kifogásuk Hein dr. liberális politikája, vagy világfelfogása ellen, de a vallás miatt egy kicsit dörmögtek magukban: zsidó a Stadtratban, ki az ördög látott már ilyet? Dei leszavaztak rá is, csak egyetlen voks öntötte ki bu- bánatát a szavazócédulán isi, amelyet igy állított ki: Dr. Hein - - mit schwerem Herzen. Bi. Hein, a bécsi Stadtrat egyetlen zsidó tagja, azonban nem akadt meg az ilyen csekélységeken. Purcsa is lett volna, ha például Vázsonyi nem fogadta volna el odahaza a miniszteri tárcát, csak azért, mert Polcnyinak fájt a szive miatta Weisskirchner meghátrált A magyarok és bajorok sikere az osztrák viziutak napján Weisskirchner második pucscsa, amelyet a Duna-ügyben Budapest ellen tervezett, nem sült el. Budapesten, a Dunaikonferencián csinálta az első pucscsot, amikor egész magisztrátusával megjelent és a kora reggeli elöértekez- leten a miaigyarokkal és a bajorokkal szemben érvényt tudott szerezni annak az akaratának, hogy a határozati javaslatból kihúzzák azt a passzust, amely arra vonatkozott, hogy Budapest lesz a dunai központ. Most viszont, mint a Fővárosi Hírlap megírta, azt akarta elérni, hogy az „osztrák viziutak kongresszusán“ a magyarok és bajorok csak mint vendégek szerepeljenek és szóhoz se jussanak, ellenben az osztrákok a mieink jelenlétében fogadjanak el egy határozati javaslatot, amely legelső feladatnak a Duna—Odera-csatorna! kiépítését mondja. Kovács Sebestyén Aladár volt az, aik'i egy bizalmas értekezleten megkonditotfa a vészharangot, s igy Weisskirchner pucscsa» nem találhatott bennünket készületlenül. Sikra kellett szállani a Rajna—Majna—Duna-csatorna érdekében, mert az osztrákok a Duna—Oderai-csatorna kiépítésével el akarták sikkasztani azt a kötelességüket, amely a felső Duna szabályozására vonatkozik. E nélkül ugyanis lehetetlen a Rajna—Majna— Duna-csatornát megépíteni. Az osztrák pucscs megakadályozása a bajorok támogatásával teljes mértékben sikerült a magyar delegáltak, Fociz Ede és Vita Emil dr. tanácsnokok, a főváros képviselői, arról számolhatnak be, hogy a magyar álláspontnak érvényt szereztek. Beszámoltunk már arról, hogy a magyar delegáltak a bajorokkal érintkezésbe léptek a konferencia előtt és megállapodtak abban, hogy miután itt életkérdésekről van szó, még akkor is felszólalnak, ha netán ezt az osztrákok a vendégjog megsértésének vennék. Magyar részről ezen az alapon Vágó József, a kereskedelmi és iparkamara titkárai, mondott jelentős beszédet. Az örvendetes végeredmény az, hogy sikerült az osztrák határozati javaslatot előnyösen megkorrigálni. Mindenekelőtt kidobatták a határozati javaslatból azt a szót, hogy „legelsősorban“ a Duna—Odera-csatornát kell megépíteni. Ehelyett az elfogadott szövegben az van, hogy „a mesterséges viziutak között“ kell elsősorban ezt megvalósítani. Benne van ezenkívül a javított szövegben az is, hogy teljes épségében fen tartják a budapesti Dunakonferencia határozatát, amelyben tudvalevőleg benne van a felső Dunának Ulmig valló két méter mély szabályozása és az ezer tonnás hajók járatására alkalmassá tétele. Fock tanácsnok nyilatkozata. F o c k Ede tanácsnok, aki mint a főváros egyik képviselője részvett a bécsi Wasserstrassen-Tag—on, annak eredményeiről a következőket mondotta a Fővár o s i Hírlap munkatársának: — Bécsi utunk eredményével meg vagyok elégedve. Nem tagadom, nem minden agodalom nélkül indultunk el, de szerencsére a magyar érdekek a bécsi viziuti konferencián nem szenvedtek csorbáit. A mi érdekeink (és ez ha a térképre egyetlen pillantást vetünk, nyiltan látható is) teljesen azonosajk a bajorokéival. Nekünk a Rajna—Majna—Duna-csatorna a fontosabb, mig az osztrákok a Duna—-Odera-csatornát akarják mielőbb megcsinálni. Nekünk is, a bajoroknak is, jól kellett vigyáznunk, nehogy olyan határozatot hozzon a konfrencia, ami ránk nézve káros, vagy sérelmes. — Weisskirchner polgármester ur igen előzékenyen fogadott bennünket és igen konciliáns volt velünk szemben. Kimentettem előtte fíárczy polgármester ur távolmaradását, mire fölkért hogy mint Budapest deputátusa foglaljam el az egyik elnöki széket. — Mi egy deklarációra voltunk elkészülve, amelyet azonban nem kellett felolvasnunk, mert a konferencia rezolucióját a mi kívánságaink szerint kikorrligálták. Így álláspontunkat Vágó József kamarai titkár ur irtai körül egy beszéd keretében. A rczolución esett korrektúra igen fontos, mert nemcsak az inkriminált „legelőször“ kifejezés helyett kaptunk érdekeinknek megfelelőbbet, de az uj szövegbe egyszersmind belekerült az is, hogy al múlt nyári budapesti Dunakonferencia határozatai egész terjedelmükben épségben maradnak. — Magánbeszélgetések során osztrák mérnökkollégáim két ponton is igyekeztek kaipacitálni. Az egyik a Morva-folyónak a Duna—Odera- csatornába való bevonásának kérdése. Olyan érveket hoztak fel, amelyeket szakszerű vizsgálódás nélkül visszautasítani nem lehet. Ezt a kérdést mindenesetre meg kell hányni-vetni, hogy végleges véleményt alkothassunk róla. A másik az ezer tonnás haj óknak a felső Dunán való járatása. Az osztrákok arra» hivatkoznak, hogy a németek, akik ezt a tételt felállították, nem ismerik kellőképpen a felső Duna viszonyait, s szerintük elegendő lenne, ha 650 tonnás hajókról lenne szó, holott a német mérnökök újabban már az 1200 tonnás hajókról is beszélnek. Ez megint olyan kérdés, amelyben csak később lehet dönteni, az azonban már ma is bizonyos, s ez az, hogy Ausztria nem térhet ki a felső Duna hajózhatóvá tételének feladata elől. A rezolució szövege. Az osztrák viziuti konferencián elfogadott rezolució teljes szövege magyar fordításban a következő: HATÁROZATI JAVASLAT. Az osztrák Wasser strassent a g a monarchia gazdasági fejlődése, valamint a szövetséges központi hatalmak közgazdaságának emelése érdekében sürgősen szükségesnek tartja az egységes osztrák viziuthálózat kiépítését és ennek a némiet birodalmi viziutaival való összeköttetését. A mesterséges viziutak tekintetében a Wasserstrassen tas azoknak minél előbb való kiépítését kívánja. Elsősorban a Bécsiből kiindulandó Dun a-0 dera csatorna volna megvalósítandó. Ez a csatorna az Elbával és a Visztulával, valamint a galíciai szénvidékkel volna összekötendő. Gondoskodni kell arról, hogy a fontosabb ipari centrumok, különösen pedig Brünn, a csatornával kapcsolatot nyerjenek. Minthogy a Duna hajózástechnikai viszonyai a folyam egyes részein e forgalomnak nehézségeket okoznak és minthogy a tervbe vett mesterséges viziutak a Dunára újabb forgalmat fognak vinni, a Wasserstarassentag azt kívánja, hogy a Duna az 1916. évi budapesti Dunakonferencia határozatai értelmében szabályoztassék, hogy igy a központi hatalmak között egy teljesitőképes viziut létesüljön. A Wabserstrassentag követeli továbbá a bel- hajózás fejlesztését úgy a monarchia természetes, mint mesterséges viziutain, különösen kívánja elegendő rakpartok, kikötők, vágányok, raktárak építésiét, a vámkezelés megkönnyítését, megfelelő tarifák kreálását a vasutakkal való átrakási forgalomban is, hajósiskolák felállítását és egységes belvízi jog alkotását. A Wasserstrassentagnak végül az a véleménye, hogy a viziutak kiépítése egyúttal fontos eszköze a földmivelés előmozdításának és talajjavítások, valamint vizi erők létesítésének is. A Wasserstrassen- tag végül kívánatosnak tartja, hogy az összes osztrák viziut-iigyek egységesen kezeltessenek. Apróságok a konferenciáról. A magyar kiküldöttek mondtak még el némely jellemző apróságokat a konferenciáról. így közölték velünk azt az értesülésüket, hogy az Odera-csatornának a Dunába való kitorkolásának helye már meg is van állapítva. Ez Florisdorf lesz, ahonnan Bécs egyik alpolgármestere Hoss ur származik. Ezt a Florisdorfot sürgősen Bécshez csatolták, hogy igy Bécsinek, mint dunai kikötővárosnak annál nagyobb jelentőséget adjanak. A másik érdekessége a konferenciának az volt, hogy nekünk magunknak a Duna-kérdésben a bajorokon kiviil uj szövetségeseink is akadtak a fel ső ausztriaiak személyében. Ezeknek érdekköre szintén inkább a Majna-Rajna-Duna-ut felé gravitál. Igen erős kifejezést adott ennek a felfogásnak Dinghofer linzi polgármester. A linziek különben a bécsivel szemben egy k o n t r a-ii lést is rendeztek. Igaz viszont, hogy a szászok és poroszok valószimileg az osztrák álláspont felé hajlanak. A Duna-iigy különben ezzel az értekezlettel bizonyos tekintetben határkőhöz jutott. A döntés, a - megegyezés kérdésében ugyanis most a kormányokon van a sor. Emésztést elősegíts nyálkolfió savközömbösitö MATTON! GIESSHUBLER JISZTA TERMÉSZETES ALKALIÁS ^AVAIVYirVl