Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-06-27 / 26. szám

Budapest, 1917. junius 27. 3 drága, hogy Krőzusnak kell annak lenni, aki megfizeti. Hát természetes, hogy a közélelmezők most kormányválságról beszélnek. Hát persze különösnek tűnik fel egy kicsit, hogy a kor­mányválságot a zöldbabfőzeléken kell meg­szenvednünk. Mi is tudjuk nagyon jól, de Kiirthy báró is tudja, hogy a gyümölcs- és főzelékhiány, illetve drágaságának oka 'a'külföldre való kivitel. Bécs- ben persze jobb árakat fizetnek, mint Budapesten ; de telve is vannak a bécsi lapok az örömhírekkel, hogy a császárvárosba érkező vonatok ontják a magyar főzeléket. De tudjuk azt is, hogy már három hét előtt elkészült a rendetet, amely a gyümölcs- és főzelék-kivitelt akarta szabályozni. Aztán jött a kormányválság és igy a ícndeletet nem adták ki. Nem az uj kormány az oka, hiszen Mezössy földmivelési miniszter minden szépet és jót igér a fővárosnak. Csak a, közélelmezési hivatalon kereshetjük a mulasztást. Hogy Kiirthy megy, vagy marad, egészén mellékes: az ügye­ket ma is ő viszi. Amint ki lehetett adni a ter­més rekvirálásáról szóló rendeletet, ennek sem lett volna szabad elmaradnia. De hiszen ráér a zöldbab-kivitel szabályozása októberig, amikor már úgyis mindnyájan szárazbabot eszünk. Elbúcsúzhatunk végre-valahára a háború egyik, nem mondhatnánk legkellemetlenebb, de semmiesetre sem kellemes vendégétől: a sózott szalonnától. Hónapokig élt vele egész Budapest és a hire rosszabb volt, mint maga a szalonna. Mi nem akartuk kritizálni ezt a rossz hírre ver­gődött élelmiszert, mert íz emberek úgyis ele­get elégedetlenkedtek vele és eleget dörmögtek miatta. Most azonban, mikor a sózott szalonna már a múlté, leszögezhetjük, hogy senki sem volt valami túlságosan elragadtatva tőle. Talán legkevésbbé maga Folkushúzy Lajos dr. tanács­nok, akinek mégsem érheti gáncs pesszimista óvatosságát, amelylyel mindent megvásárolt, ami megvehető és megehető. A sózott szalonna halotti torán bevallhatjuk, hogy ha ez a zsiradék nem is elégítette ki Ízlésünket, de mindenesetre jobb volt mint a semmi. Londonban, Berlinben, vágy Bécsben megürültek volna néki, mert végre is tegyük a kezünket a szivünkre és vall­juk be hogy mi itt Budapesten időnkint. el-el- felejtjük, hogy háborúban élünk. zaton is lábujjhegyen tipegnek a különben nagyon is zajos legények., Magyar ruhás háznagy, kezében karddal vezeti be a minisztereket. Mindenki Vázsonyit nézi. A de­mokrata fiskális, a főpapok, főurak s milliomosok zordon előkelőségül termében! Mosolyog, de nem néz sem jobbra, sem balra. Leül á bársonyszékébe, Zichy Aladár gróf súg neki valamit. Ez a szomszéd inkább itthon van ebben a társaságban, mint minisiztertársa. Az őszszakállu, pátriárka külsejű Zichy József gróf, az agg koronaőr Széchenyi Béla gróf, az összetört, nyolcvanéves Batthyány Elemér gróf s a diszmagyar ruhás háznagy Rudnyánszky József báró ülnek a demokrata miniszter háta mögött. S z a p á r y László gróf siet hozzá. Barátságosan üdvözli, majd Rudnyánszky báró udvarol neki. Még a jegyzeteket is megnézi. — Csak nem azt nézi méltóságod, — tréfálko­zik Vázsonyi, — hogy héberül jegyzek-e? Ledarálják az ülést. Vége. Széchenyi Aladár gróf és H a d i k János gróf lépnek eléje: Csakhogy végre idekerültél Vilmos. Esterházy Miklós herceg — huszártisizti ruhá­ban — csapja össze előtte bokáit: — Legyen Ön üdvözölve. Zichy Aladár hozza eléj'e a galambősz Zichy József grófot és igy mutatja be: — A legöregebb Zichy. Az .agg főur, aki oly fiatalos, mint egy gyerek­arc ...dnagy, a szava dörgő és a járása ruganyos, hatalmasan megszorítja a demokrata-vezér kezét: — Sokban nem értünk egyet. De régen figyelem már. Kiváló embernek tartom Önt. Hogy érzi magát — n á 1 u nk? Még a román és szerb főpapok járulnak eléje mély meghajlással, alázatosan, ahogy ők ezt minden miniszterrel tenni szokták. Zubkovics, a budai szerb püspök, kétszer is meghajol előtte. A karzaton pedig izgatottan, kipirultan figyeli minden mozdulatát egy úrnő és egy serdülő fiú. A felesége és János fia. K. A. A sózott szalonnától senki sem halt meg, senki sem betegedett meg, csak épen hogy nem Ízlett. Végül pedig minden jó, ha a vége jó: a sózott szalonnát sikerült másra elsózni. Ebből is látszik, hogy vannak még jobban megszorul­tak is, mint mi budapestiek, ámbár szalonna- szakértők azt mondják, hogy a főváros sózott szalonnája csak zsírnak nem jó, a föld népe igen jókat falatozik belőle. Most Eolkusházy megcsinálta az üzletet a Közélelmezési Hivatal­lal, illetve a Haditerménynyel, amely céljának megfelelő helyre fogja juttatni a sózott szalon­nát, mi pedig cserébe friss hájhoz jutunk. Mi mindenesetre boldogan búcsúzunk el tőle és kí­vánjuk neki, hogy épen olyan örömmel fogadják ott, ahová kerül, mint amilyen könnyű szívvel eresztjük ntjára. * A központi liszthivatal uraihoz is lenne egy szavunk. Rövid kérdés: tudják-e az urak, hogy mibe kerül ma egy napi fuvar? Tudják-e mennyi pénzt pocsékolnak el azok a szerencsét­len kereskedők, akiket a sors azzal vert meg, hogy módjukban áll lisztet árusítani? A Gubacsi-út felé hatszáz kereskedő átka száll. Hajnaltól késő estig kocsitábor várja a jó szerencsét, hogy liszthez, jusson és a kereskedő­nek módjában van, hal tetszik itt szidni a vá­rost, amely az ügyetlen1 berendezkedés miatt nem tudja lebonyolítani simán a liszt kiadását. De sokkal jobban teszi, ha otthon a boltjában káromkodik, mert ott a közönség is segít neki. Ilyen körülményeik között íztán hiába dolgozik Kürthy, a Haditermény, meg Folkusházy, hiába van íiszt, ha a liszthivatal nem érti a mestersé­gét. Es végeredményben hiába mondják, hogy polgári hasznot biztosi tanok a kereskedőnek, aki talán még a polgári haszonra is ráfizet a horri­bilis fuvar és a tűrhetetlen ácsorgás miatt. Jog­gal mondhatják a liszthivatalnak: adtál uram áldást, de nincs köszönet benne. Gyöngyös míntovnros lesz Harrer dr. kormánybiztos terve Mint ismeretes, ai kormány Harrer Ferenc dr. székesfővárosi tanácsnokot, a városrendezési ügyosztály vezetőjét, nevezte ki Gyöngyös vá­ros kormánybiztosává, akinek hivatása lesz, hogy az elpusztult Gyöngyös újjáépítését ve­zesse és a tervezést irányítsa. A Fővárosi Hír­lap irta meg először, hogy Harrer dr., mint a városok kongresszusának alelnöke, behatóan foglalkozik azzal, miként vehetné kezébe a vá­rosok kongresszusa Gyöngyös újjáépítésének kérdését. Akkor még csak ebben az értelemben volt szó Harrer dr. gyöngyösi szerepléséről, de már akkor meg volt az ideája, hogy bármi mó­don bele kell avatkozni Gyöngyös fölépítésébe, nehogy átabotában épüljön föl az uj város, amint azt eddig nálunk mindenkor láttuk. A po­raiból megelevenedő Gyöngyösnek, modern, uj városnak kell lennie, meghatározott terveknek, ai városrendezés praktikus és esztétikus elvei­nek teljes érvényesülésével kell újjászületnie. Az uj kormány gyorsan megértette, hogy Gyöngyösnek legelső sorban mire van szük­sége. Tudta, hogy a pénzbeli segedelem nem a legfontosabb, hiszen jómódú, gazdag nép lakik Gyöngyösön és maga a város sem szűkölködik anyagiakban. Megértették legfelsőbb helyen, hogy Gyöngyösnek olyan alkotó elmére van szüksége, aki meg tudja csinálni a modern mintaí-várost, amely mindenekfelett rendezett szépségeivel és magyar stílusával fog kiválni. Az előző kormány még az azóta már szintén leköszönt hevesi főispánt akarta kormánybiz­tossá kinevezni, de iákkor már megindult Harrer dr. akciója, amelynek szépségét látva az uj kor­mány, sietett a díszes megbízatást reá ruházni. Harrer dr. június 17-ikén járt először még megbízatás nélkül, mint ai városok kongresszu­sának alelnöke, Gyöngyösön. Útjára elkísérte Várhidy Lajos, a városok kongresszusának tit­kára, Warga László műszaki tanácsos, város­építési szakértő, Farkas Árpád műszaki taná­csos, csatornázási szakértő, Szabó Gyula mű­szaki tanácsos, építési szakértő és Pazar István főmérnök, mint a vízvezetéki kérdések szak­értője. A bizottságot Kemény János, a város agilis pol­gármestere fogadta, aki terjedelmes, kidolgozott elaborátumot nyújtott át Harrer dr.-nak. Az az elaborátum többek között magában foglalta azokat a kérdőpontokat is, amelyekre Gyöngyös városa választ kér ,a. szakértőktől. E kérdések elseje arra vonatkozik, mi volna a módja a mo­mentán segítésnek? A szakértők e tekintetben valószínűleg a barakkok mellett fognak dönteni, amelyeket az őszig könnyű szerrel föl lehet építeni és igy Gyöngyös lakói a télen nem ma­radnak hajléktalanul. Az elaborátum további kérdései a végleges fölépítésre és a kimerítő részletekre vonatkoznak. Ez az elaborátum lesz a tanácsnok munkájának kiinduló pontja. Amikor Harrer dr. hazatért Gyöngyösről, itthon már a kormány megbízatása fogadta, ami rendkívüli előnyére szolgál missziójának, mert az újjáépítés munkáját a maga régen bevált, modern elvei Szerint, teljhatalommal intézheti. Egyelőre a szakreferensek dolgoznak a fölme­rült kérdésekre adandó feleleteken. Ezekkel a re­ferátumokkal indul el 8—10 nap múlva az uj kormánybiztos hosszabb tartózkodásra Gyön­gyösre. Első feladatai lesz, hogy a momentán fölmerült szükségletekről, ideiglenes lakásokról, vízvezetékről és csatornázásról gondoskodjék. Harrer dr. — úgy tudjuk —- csak egy hónapot, ami most kezdődő szabadságidejének felel meg, fog a helyszínen tölteni. Vele mennek, rövid időre a fönt már említett szakemberek, akik­nek névsorában csak az lesz ai változás, hogy Szabó Gyulát, Kabdebó Gyula műszaki taná­csos, a főváros országos hirü építési szakértője, fogja felváltani. A végleges szabályozás, építkezési, csator­názási és vízvezetéki tervek már Budapesten a városházán fognak elkészülni. Itt végzi majd nagy és felelősségteljes munkáját Harrer dr. kormánybiztos is. Amennyiben ezek a tervek nagy kontúrjaikban már látható. Harrer dr. szé­les utcákat, ízléses köztereket, jó, a helyi viszo­nyokra szabott csatornázást, vízvezetéket, egészséges lakóházakat, olcsó kislakásokat, is­kolákat, kórházakat akar építtetni. Be akarja hozni mindazokat a telekpolitikai és közteher­viselési terveket, amelyek körül Budapesten is eredményes munkát végzett. Ami a végleges épületterveket illeti, itt Kabdebó tanácsosnak jut nagyszerű feladat. Az elv, hogy minél több­féle és miinél művészibb épületet kapjon az uj város. Népies motívumok érvényesüljenek, az egész városon, annak minden házán meglássák, hogy a teleyény hevesi földből sarjadt. Egy elpusztult magyar városnak emez. egé­szen újszerű, minden méltánylást megérdemlő ujjáteremtése iránt szakkörökben máris igen nagy érdeklődés mutatkozik. És megvan a re­mény arra, hogy a legelső szakemberek, nagy­szerű épitőmüvészek bevonásával fognak dolgoz­ni. Építőművészeink közül máris sokan meg­ígérték, hogy munkájukban nem anyagi szem­pontok fogják vezetni, hanem elsősorban a nagyszerű feladat és ai magyar városok uj kor­szaka felé tett első hatalmas lépés lelkesítő ha­tása. ................................... Mé g egy Írét és Gyöngyösön megkezdődnek a legelső előmunkálatok: a kitűzések, a felmé­rés, a nivellálások. És megkezdődik Harrer dr. kormánybiztos legnehezebb munkája: a mai nehéz viszonyok között való anyagbeszerzés, pénzteremtés, munkáskezek előállítása. Az anyagbeszerzésben első sorban az államnak kell rendelkezésre állania, a pénzt valamelyik al­truista bank fogja aídni, a munkáskezeket pedig nagyrészt hadifoglyok szolgáltatják. És akkor nekilát a magyar mérnökök és művészek utol­érhetetlen talentuma, hogy megmutassák, mi­lyennek kell lennie az uj, a modern magyar vá­rosnak. Vízvezetéki javítások Pogány Budapest Vili., Rökk Szilárd-utca 30. Telefon: József 1—48. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom