Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-13 / 24. szám
biiiaiimiiiaiiimiiaiiimiiniiimiiaiiiamaiimmmiinmaiimiiiaiiimiinmniiiamniunNiatiimiimiiaiimiiic ELŐFIZETÉSI TtRJiKi Egész, óvwe .......... 20 K. Fé l évre .......... IO K. Eg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő í DOLCSÓ Emil Megjelenik minden szerdán, Szerkesztőség ám kiadóhivatal t V/. kér. Szív-utca 18. szám Telefon 137-13 Esterházy Móric gróf vette át az ország gyeplőjét Tisza István gróftól. Ez a tény három szempontból örvendetes; nagy öröm, hogy Tisza távozik, még nagyobb, hogy a megcsontosodott, kivénült, korhadt 'rendszer meghalt, de legnagyobb, hogy a magyar politika érintetlen, szieiplőnélküli, elsőrendű tehetségei alkotó munkát vállalhattak. A napi politika nem a mi kenyerünk, de a kormány- és rendszerváltozásnak olyan kihatásai lesznek a fővárosra, amelyeknek megállapításai elől nem zárkózhatunk el. A lilémet: közmondás szerint ritkán jön jobb ember a bukott után; ez a közmondás nálunk megdőlt, mert a Tisza-kormány után csakis jobb jöhet. Tis'záék- mak az volt egyik legnagyobb bűnük, hogy semmi érzékük nem volt a városi polgárság és népesség bajai iránt. Junkerek voltak, távol minden szabad szieillemtől és: minden szociális érzéktől. Elnyomták a városokait, egyenesen városellenes adópolitikát folytattak, agrártemdenciákkal voltak telítve, lenézték a munkásságot, nem akarták elismerni, hogy Magyarország gerince mégis csak a polgárság és a munkásság, nem pedig az arisztokrácia és a! zsentri. A tárgyi okokon kívüli azonban örvendetes személyi mormemtumok is vannak, ametyek Budapest lakosságából a megnyugvásnak esi a szebb jövőben vailó bizakodásnak az érzését váltják ki. Az uj kabinet feje Esterházy Móric gróf, akinél n:em lényeges az, hogy Esterházy és hogy gróf, mert kiváló képesiségeinek, tehetségének, jeles szociális érzékének többizben adtai már tanujelét. Munkatársainak a megválasztása jellemzi legjobban azt az irányt, amelyet: követni óhajt és ebből a szempontból elsőrendű jelentőségei van annak :ai ténynek, hogy az első államférfin, akire gondolt és akinek miniszteri tárcát ajánlott fel: Vázsonyi Vilmos volt. Vázsonyi Vilmos! —- ehhez a névhez nem kell külön Programm. Harcos, küzdelmes, zajló időknek volt hűséges krónikásai ez a lap és e harcokban, <& küzdelmekben! mindig a demokraták vezérének szeplőtlen lobogója volt az útmutatónk. Nagy dicsőségünknek valljuk, hogy mindig egy táborban lehettünk vele és hogy elveinek kiküzdésében mindig követhettük. Az országos politikában: voltak és vannak ellenfelei, — a városházán c^ak bámulói és tisztelői. A közgyűlés vezére volt és marad; egyénisége összeforrt Budapesttel, a főváros legutolsó huszonöt esztendejének minden mozzanatával. Vá- zsionyinak köszönheti Budapest Bárczy polgár- mestert is!, Vázsonyinak köszönheti a polgármester, hogy hatalmas programmját, legalább részben, megtudta valósítani. Tiszta, nemes karakter, fényes tehetség, magyair demokrácia és Budapest forró imádata: — az uj miniszter lelki és szellemi struktúrájának ezek az elemei. Az egyetlen magyar államféríiu, akinek múltjában nincsn következetlenség, akii: mindig a maga útját járta s aki ütköző volt mindenben, amihez hozzáfogott. Nem nehéz megjósolni, hogy Vázsonyi minisztersége csak jót jelenthet Budapest számára. Vázsonyival bevonul a kabinetbe Budapest bajainak, vágyainak megértő ismerete és akárki lesz a belügyminiszter, nem fogja nélkülözhetni Vázsonyi tanácsát, amikor Budapestről lesz szó. Meg fognak szűnni azok az idők, amikor Budapest a Prügelknabe ja volt a mindenkori kormányoknak, meg fognak szűnni a félj ajánlások a főváros üldözései miatt. • • • Vázsonyi Vilmos mait pénteken megállította a főváros népének munkáját, Ünneppé avatta, a becsületes munka ünnepévé és a választójog győzelmi ünnepévé a napot, amelyen százezrek esküdtek fel a demokratáik vezérének lobogójára. Hatalmas, impozáns, feledhetetlen nap volt, olyan demonstráció, amely felér a királyok szavával, a parlamentek eminciációival, Budapest bebizonyította, hogy nemcsak szive, hanem agya és keze az országnak. A főváros polgár- mestere történelmi szerephez jutott, amikor a nép és a polgárság megbízásából a királylyal beszélt. Dicsőség ezért Barczy- nak és Vázsonyinak és talán az uj kormány, amely az általános választójogot hozza és a demokratikus haladás királya, más hangon fog a fővárossal beszélni, mint Tiszáék. A hivatalos Budapest azonosította magát a néppel és a polgársággal; illő tehát, hogy Budapestnek vezető szerepe tegyen mindenben V. Budapest megkapja azakat a jogokat, amelyek nélkül nem tud fejlődni. Akik ezt megakasztották, régen megértek az elmúlásra. Üzemi központot létesítenek, mert a közgyűlés azt a kívánságát fejezte ki, hogy nagyobb befolyást gyakoroljon az 'izeinek ellenőrzésére. Főeltenöri és ellenőri állásokat szerveznek, vagyis uj hivatalt, uj hivatalnoki állásokat. Ha ebben merül ki a reform, akkor nem sokat várhatunk tőle, mert nyilvánvaló, hogy az üzemi központról szóló előterjesztésnek egyetlenegy mondatból kellene édlania: minden üzem élére megfelelő vezetőt állítsanak, Mert nem a városatyák hatalmának, befolyásának a növelésére van szükség, hanem az üzemvezetők helyes kiválasztására. A gázgyár igazgatósága a tanács elé terjesztette beszámolóját a tavalyi üzletmenetről. Kitűnik ebből a jelentésből, hogy soha sem volt még olyan súlyos helyzetben egy üzem, mint tavaly a gázgyár, mert voltak napok, amikor úgy látszott, hogy nem lehet tovább fentartani az üzemet. Az olvasó nyilván jól emlékszik még a szénkri- zis szomorú napjaira és arra az emberfeletti küzdelemre, amelyet a gázgyár vezér- igazgatója ezekben a napokban az üzem és a közönség érdekében kifejtett. Súlyos volt az esztendő és a pénzügyi eredmény mégis kielégítő. Közel hat millió koronával járult hozzá a gázgyár a főváros háztartásához, olyan összeggel, amely nélkül a deficit az eget verte volna. Mi azonban mégis óva intünk mindenkit attól, hogy ebből a relativ eredményből a községi üzemek létjogosultságára vonatkozólag kedvező következtetéseket vonjon le. Nem lehet általánosítani a jót, amit a gázgyárnak köszönhet a főváros és a közönség; a vezetés kitűnőségén kívül nagy előnye ennek az üzemnek, hogy monopóliuma van, versenyen kívül áll. Ulgynznt! öelssklrchner lesben Újabb osztrák merénylet készül Junius 20-ikán tarják meg Bécsben a/z osztrák Wasserstrassien-Taigot, amely félig-meddig a budapesti Dunakonferenciáuak lesz a: pan- dánja. Ez a Wasserstrassen-Tag volt ai főtárgya annak a dunabizottsúgi ülésnek is, melyet ai múlt hét szombatján tartottak meg Déri Ferenc dr. aílpolgármester elnöklésével. A kérdéshez többen hozzászóltak, de vall a mennyien egyértelműen amellett foglaltak állást, hogy a Dunabizottság- nak el kell menni aiz osztrákok által rendezendő vizjutáik konferenciájára. Értesülésünk szerint a főváros képviselőit maga Bárczy István dr. polgármester fogja vezetni, a fővároson! kívül azonban képviseltetni fogja magát a! Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, az Országo® Iparegyesület, a Városok Kongresszusa és több dumaparti magyar város is. Hogy tulajdonképpen mi lesz ez a Wasserstrassen-Tag, arra megkapjuk iái feleletet ama. tanácskozások egyikének jegyzőkönyvéből, amely tanácskozást még a budapesti Dunakon- ferertcia előtt tartottak meg. Ez alkalommal Weisskirchner Richard dr. bécsi polgármester, meghívta a Dur.amenti államok és városok képviselőit! egy bécsi értekezletre, amelynek kizárólagos célja az osztrák viziutak fejlesztésének megbeszélése. Az értekezletet még 1916. szeptemberére! tervezték, de mostanáig el kellett halasztani. Annak idején a bécsi polgármester erélyesen hangoztatta, hogy pusztám az osztrák viziutakról lesz szó, de: szívesen látják vendégekként ai többi Dunamenti szövetségeseket is. És ez az az ok, amely miatt mégis okvetlen el kell menni a bécsi szelíd nevű Wasserstras- sen-Tagra esi ott erőteljesem! hangoztatni kell a magyar álláspontot. A Dunabizottság szombati ülésén ezt az álláspontot legpregnánsabban Kovács Sebestyén Aladár műegyetemi rektor hangoztatta. Azt kell: hinnünk ugyanis, hogy Bécsben újabb merénylet készül nemcsak a magyar, de ezúttal a bajor érdekek ellen is. Budapestnek dunai központtá való avatásának kérdését megakadályozhatta! a Dunakonferenciáni Weiss- kirchner pucscsa, de ezúttal minden fegyvert meg kell ragadni az újabb gáncsvetéssel sízieimben. A bécsi vizinapon együtt kell küzdenie a magyaroknak és a bajoroknak, mert közösek az érdekeink az osztrák érdekekkel szemben. Áz osztrákok ugyanis a Duna—Odera-csatorna kiépítésére akarják a hangsúlyt helyezni, amivel az Északi tengerrel való kapcsolatot érnék el. Ezzel szemben a bajor és magyar érdek az, hogy előbb a Rajna—Majna—Duna-csatorna épüljön ki. Annál is inkább fontos ez, mert Ausztriának, amelynek egy Duna—Odera-csatornája lesz, semmi érdeke nem lesz abban, hogy a Duma amaz osztrák területen lévő részének szabályozását és hajózhatóvá tételét is forszírozza, amely a Rajna—Majna—Duna-uttal van összefüggésben. Igen nagy érdekek forognak tehát kockán, hogy junius 20-káig a bécsi Wasserstrassieu- Tagon a magyarok képviselői ott legyenek és minden erejükkel a bajor álláspont érvényesülése mellett küzdjenek. Menjenek el a magyarok is olyan számban és olyan felkészültséggel, mint ahogy Weisskirchner is két alpolgármesterrel és vagy tizenöt tanácsnokkal vonult föl
