Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-13 / 24. szám
Budapest, 1917. junius Í3. 2 a budapesti Dunakonferenciára, hogy meghiúsítsa Budapest dunai központtá való dezigná- lását. Weisskrichner újra mesterkedik, jó lesz minden mozdulatára vigyázni. Zöldborsó, vajbab, burgonya A zöldségüzem gondoskodása A napokban kommüniké jelent meg, amely azt jelenti be a közönségnek, hogy nincs^ burgonya és igy a tanács tudatja a közönséggel, hogy azokon a napokon, amikor az elárusító- bódékban nincsen burgonya, a fölösleges ácsor- gást elkerülendő, ezt a szomorú tényt már a kora reggeli órákban tudatni fogják a közönséggel. A rideg kommüniké vigasztalanságát lényegesen enyhíteni fogja azonban az alább következő nyilatkozat, amelyet ebből az apropóból Bérezel Jenő dr. tanácsnok, a városgazdasági ügyosztály vezetője tett a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt. A tanácsnok nyilatkozatából kiderül, hogy a burgonyaválságnak részben nem a főváros gondoskodása az oka, részben pedig hogy a burgonyahiány nem fog soká tartani, addig is azonban a zöldségüzem értékes pótlékot nyújt kora-nyári zöldségnemiiekben, amelyet nagy mennyiségben és igen olcsó áron dob a piacra. Bérezel tanácsnok nyilatkozata a következő : Burgonya helyett zöldfözelék. — Tény az, hogy ezidöszerint nem tudunk olyan mennyiségű burgonyát a közönséghez juttatni, mint amennyivel eddig simán és akadálytalanul elégítettük ki az igényeket. Ennek azonban nem mi vagyunk az oka, mert nekünk tulajdonképpen van burgonyánk, hiszen az Országos Burgonyaközvetitő Iroda mintegy 400 vaggonnal tartozik, de szállítási kötelezettségének ezidöszerint csak gyéren tud eleget tenni, őszi burgonyánk tehát ma kevés van, a korai burgonya felhasználását pedig a kormány — igen helyesen — junius 15-ikéig eltiltotta. Ennek a kormányrendelkezésnek az a haszna, hogy gátat vet annak a. pazarlásnak, amit ma nem szabad megengednünk magunknak, hogy tudniillik a diónagyságu uj burgonyát cseA történelmi Péntek. A budai várkert rózsalugasában a fiatal uralkodó egy fiatal csukaszürkeruhás, bajonet- tes huszárfőhadnagygyal beszélgetett. A virágos domb alatt 'a1 Duna ezüst pántlikája húzódott méltóságos nyugalommal, tovább a városháza sárga ódon falakkal keretezett udvarán a nép tízezreinek diadalmas csatakiáltásia: — Jogot a népnek! Csodákat müveit ez a történelmi Péntek. Ki hitte volna, hogy odaát a rózsafákszegélyezte, göröngytelen utakon a fiatal király nemcsak meghallja, de meg is érzői, mit akar a nép? Ki hitte volna, hogy a csukaszürkeruhás fiatalember egy órával később Magyarország miniszterelnöke lesz? Ki hitte volna, hogy a népgyü- lés vezérszónokát, a győzelmes nép szószólóját, pár nap múlva Magyarország egyik minisztereként köszöntik? Csak egyet tudtunk, egyet láttunk: a polgármester küldetésének nagyságát, történelmi voltát. Láttuk, amint a király és a nép kezét egymásba illeszti. A történelmi Pénteken, a király kertjében a magyar demokrácia vörös rózsái nyíltak . . . * fis milyen más volt ez a> városháza, amelyet — mint Vázsonyi mondta — ezen a napon a nép házává avattunk. Jelöljék meg márványtáblával a vásárcsarnok fakó falát, amely alól elhangzottak ezek a szavak, melyekkel nemcsak a főváros, de a magyar nép történetében is uj fejezet kezdődik. Kettőtől négyig a reménység száz és száz karavánja zarándokolt végig a budapesti utcákon. A háború harmadik esztendejének végén egyszerre fölocsudott ez a nép, a szemekben izzó tüzek égtek, az arcokon az akarat fénylett, a karokban az erő duzzadt. Aztán zárt sorokban a pesti polgárok. Ki látott már ilyet? Az Andrássy-uton kerek fehér papír-jelvényükkel megbámulják a demokratáinegeképpen .élvezhessük. A szószoros értelemben pazarlás lenne, ha most használnánk föl ezt a burgonyát akkor, amikor az egy-két hét alatt kétszeres, háromszoros nagyságra, nö meg a földben. — A burgonya helyett tehát zöld- főzelékekről gondoskodtunk. Az elmúlt napokban rendkívül sok cukorborsót hoztunk a piacra és a mi olcsó árainkkal sikerült az árakat példátlanul leszorítani. A zöldborsó kilóját eddig 6 koronájával adták a piacon, ma pedig már 1 korona 20 fillérért lehet kapni, ami természetes következménye annak, hogy a főváros árúja naponkint nagy tömegben érkezik. — A főváros zöldborsóját nemcsak a főváros bódéiban lehet kapni, hanem a kereskedők is azt árusítják. Nagymennyiséget osztunk ki a kereskedők között és igy kereskedelemellenes politikával sem lehet bennünket megvádolni. Megállapodást kötöttünk e tekintetben a zöldségkereskedők egyesületével, amelyet az elé az alternativa elé állítottunk, hogy zöldségakciónkat vagy velük, vagy ellenük fogjuk megcsinálni. Igen helyesen, az egyedül okos álláspontot foglalták el a kereskedők, akiket ilyenformán bőven ellátunk kitűnő minőségű zöldborsóval és 10—15 százalékos polgári hasznot biztosítunk nekik. Az újvidéki akció. —- A nagymennyiségű zöldborsót Újvidékről és környékéről kapjuk. Olyan vásárlásokat sikerült itt eszközölnünk, hogy a főváros közönségét állandóan és zavartalanul elláthatjuk. Újvidéken zöldségüzemünknek jól berendezett különítménye működik, Schwartz Ármin, a zöldségüzem igazgatója, jelenleg is Újvidéken tartózkodik és több százezer koronát kitevő vásárlásokat eszközöl. Szerencsére olyan garanciákat kaptunk, amelyek biztosítanak bennünket, hogy a zöldfőzeléknemiieket elsősorban Budapest vásárolhatja meg olyan mértékben, amilyenben szüksége van rá és a termelők csak azután, a fölösleget árusíthatják el a külföld és igy Bécs számára. — A magyar államvasutak előzékenységét dicséri az az intézkedése, amelylyel Újvidékről m i n- den reggel zöldség vonatot indít, amely Budapest szálmára szállítja a napi főzelékanyagot. — Az újvidéki akcióval azonban nem szüntetjük meg munkánkat. Később' tovább megyünk az ország más részeibe, ahol későbben kaphatunk züldfőzelék- nemiieket. Ezeken a vidékeken is ugyanez lesz az eljárásunk, amit most Újvidéken gyakorolunk. kát. Díszére vált volna1 ez a rend és fegyelem akármelyik szakszervezetnek. A városházudvar képe felejthetetlen. Mintha emberfejekkel lenne kikövezve. A világ legdrágább, legszentebb trotoárja. Az emberfej-tenger- ből négy oldalt a kapukon emberfejfolyók szakadnak ki és elárasztják a körülfekvő utcákat, a belső udvarokat. A tenger fölött kemény szavak, vágyak, akaratok sirályai szálldosnak. A nép felfelé veti tekintetét az égre, farkasszemet néz az Istennel . . . Az emelvényen különös összetételben mindazok, akikben bizalma van a népnek, akikhez hit köti az embermilliókat. Ahogy ma visszagondolok erre a képre, különösen, kissé bolondosán látom, mintha csupa miniszter és államtitkár, a jövő Magyarországja szorongott rajta és ott voltak azok is, akik a jövő nagyurainak csak az ajtót nyitogatják. Vázsonyi . . . Károlyi . . . Batthyány . . . Honnan lehetett volna sejteni, amint ott álltak egymás mellett, hogy holnap ama csukaszürke ruhás fiatalember miniszteri tárcákat fog nekik kjináln.i? Vázsonyi , szava a gránát bugásával szállt cl a nép fölött. Bárczy olyan szilárdan, olyan mereven áll, mint egy dór oszlop. Hajadonfővel tiszteli a népet és szembenézett a nappal. Igaza volt: soha nem volt igazabb polgármester . . . Lent egy lámpavas alatt a százezer fej közül kiemelkedik egy, dörgő hangját visszaverik a rozoga falak, hatalmas, fekete üstöké meglebeg a szélben és alul a kemény fej alatt a gomblyukában boldogan mosolyog a piros szekfii. A virágok mindent előbb tudnak. A piros szekfii is érzi már, hogy gazdájának, Garbói Sándornak, zuhogó szavait, simán, szelíden ismétli túl a Duna ezüst pántlikáján, a várkert rózsái között a fiatal uralkodó: — Igen, jogot és békét adok a népnek . . . Vájjon egy ilyen népvezérnek maradt-e valami romantika a szivében? Vájjon eltette-e — A zöldborsó után viszont a vajbab következik, amelyet hasonló módon és hasonló nagy meny- nyiségben fogunk piacra hozni. Uj burgonya — ó-burgonya. — Ami most már az uj burgonyát illeti, azt a föntebb már említett kormányrendelet miatt csak későn hozhatják föl, de bizonyos, hogy junius 20-ikán már kapható lesz a budapesti piacon. Addig pedig meg kell elégedni a régi burgonyával, amennyiben azt még kapni fogunk. A budapesti közönség azonban, amely már május végén sem szokott régi burgonyát enni, nem is igen vágyódik utána. Vigasztalásul legyen mondva, hogy a háborús viszonyok között a külföld nagy városaiban sehol sem volt a közönség úgy ellátva burgonyával, mint Budapesten. Nem is szólok Bécsről és Berlinről, de tudjuk, hogy Londonban is öt burgonya nélküli nap van. — Uj burgonyáról és kései burgonyáról elegendő mennyiségben gondoskodtunk. Az idén is, mint tavaly, nagy bevásárlásokat eszközlünk, azonkívül magunknak is sok burgonyánk fog teremni. Hiszen körülbelül 3500 holdat vetettünk be, illetve adtunk hozzá vetőmagot. Ennek a 3500 holdnak legna- gyobbrésze az országban van, de Budapest környékén is. béreltünk 15—20 holdas területeket. A 3500 holdból mintegy 1000 holdon korai, a többin pedig kései burgonyát termelünk. — A vetőmag adásával bérelt földjeink szerződése ismeretes. A föld birtokosainak adtunk vetőmagot, amiért visszaadni tartoznak a vetőmagot plusz 33 százalékot, a termés többi részét pedig szintén nekünk kötelesek eladni. Ha maximális ára lesz a burgonyának, akkor a maximális áron • vesszük, ha pedig nem, akkor napi áron, megegyezés, vagy bírói döntés szerint. Az uj burgonyát elosztó bizottság. — Az uj burgonya elosztására különben nemrég országos bizottság alakult, amely ebben a kérdésben teljhatalmuan intézkedik. A bizottság tagja K ii r t h y Lajos báró, a Közélelmezési Hivatal elnöke, a földművelési minisztérium és a Burgonyaközpont megbízottja és a székesfőváros, amelyet én képviselek. Teljes elismeréssel kell adózni a fővárosnak Kürthy báróval szemben, aki előzékeny belátással volt mindenkor a főváros ellátása iránt és mindig azt az okos elvet követte, hogy a főváros ellátatlansága, amely emlékbe Garbai elv társ ezt a piros szekfüt? fin azt hiszem: igen. * Gyönyörű volt a szétoszlás. Lelkesen, fiatalon hömpölygőit a nép végig a körúton, a mellékutcákon. A nép őfelségének pénteken délután őt órakor nagyon jó kedve volt. A nép őfelsége meg 'akarta látogatni királyi testvérét is, de zord bosnyák bakák útját állották a Lánchíd feljáratánál. Nem baj — gondolta a nép őfelsége — rántott egyet a vállán és mosolyogva, fütyörészve, mint egy vidám bohém, hátat fordított a hidniak. Nem lehetett baj, hiszen odaát az az egy szív együtt dobogott azzal a negyedmillióval, amely ideát volt. Nem lehetett baij, mert a nép küldötte automobilon járt és az automobilokat nem szokták megállítani a bosnyák bakák. A történelmi futár Bárczy István volt, boldogan, büszkén zárhatja szivébe ezt a napot, mert életének legszebb feladatát teljesítette. A király kertjében édes illattal szívta tele tüdejét a polgármester. A népjogok és a béke szent illatával. A kapuban feszesen tisztelgett egy rendőr. Egyszerű szivében érezte, hogy Budapest polgármestere soha, de soha nagyobb ur nem volt, mint ebben a pillanatban. A szabad, napsugaras, mosolygó téren előbb még lehorgasztott fejű, öreg politikusok baktattak el lehorgasztott fejjel. Tisza István ablakai fátyolos szemmel néznek körül, amint szembejön egymással és találkozik egymással ott, ahol valaha Hentzi szobra állott, két férfi, a jövő két embere: Bárczy és Esterházy. Melegen megrázzák egymás kezét. Ök ketten már mindent tudtak . . . * Mint az árvíz, úgy önti körül az öreg Ká- roly-kaszárnyát ai fiatal nép. Halmos, Ráth Károly talán a sirjokban fordulnak meg. Mi történt, uramisten? — kérdik riadtan — a városháza muskátlis ablakaiban szocialista fejek jelennek
