Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-06 / 23. szám
gedték a szennyvíznek a Dunába való torkollá- sát, de azzal a kikötéssel, hogy a kitorkollásnak egészen bent a viz sodránál kell megtörténnie. '— Egyébként a budapesti szennyvíznek ma nincs meg még az a sűrűsége sem, mint volt a háború kitörése előtt. Bizony ez is szemmel látható bizonyítéka a háborús szegénységnek, amelynek következése az, hogy az emberek minden anyagot kihasználnak. A háboru előtt tele volt a szennyvíz béldarabokkal, a felszínén pedig zsir úszott. Ha ma olyan lenne a szennyvizünk, mint volt a háború előtt, akkor a főváros nagyon jó üzletet csinálna a szennyvízben levő zsiradék és bél kiválasztásával és az abból készítendő szappannal. Ezek az anyagok azonban ma mind eltűntek, nem kerülnek bele a csatornákba. Tudunk például több gyárat, amely ma maga választja ki a^szennyvízből a zsiradékot és magai dolgozza azt föl. A háborús szegénységnek igy lett egyik példája a budapesti szennyvíz, amely pedig békében sem volt valami különösképen értékes.- A berlinieknek ez a körülmény valószínűleg elvette a kedvét a vállalkozástól, nem is szólva arról, hogy a szennyvíz elvezetése igen nagy költséget képviselt volna. Hiszen közeli területek, ahol a zöldségakciót véghez lehetett volna vinni, nem igen vannak, de meg a szennyvizet előbb valami magaslatra kellett volna fölvezetni, mert az öntözésnek más lehetőségei nincsenek. Tanácskozás a fuuarkérdésről Előtérben a fuvarközpont terve Úgy látszik, még mindig kevés a központunk, igy vélekedik legalább a kereskedelmi miniszter, aki leiratot intézett a budapesti kereskedői mi és iparkamarához, hogy mondjon véleményt rókái, nem volna-e okos dolog megcsinálni a fővárosban a Fuvaros-Központot, hogy ilyenformán a fuvarok könnyebben hozzáférhetők legyenek. Egyben felhívta a miniszter a kamarát arra is, hogy kezdjen tárgyalásokat az érdekeltekkel és az igy kialakult véleményről tegyen jelentést. A kereskedelmi miniszter a Fuvar-központ ötletéhez a példát több kis1 német várostól vette, ahol — úgy mondják - nagyszerűen működik az intézmény, ami valószínű is olyan helyen, ahol két-három fuvaros van. Sokkal nehezebb lenne azonban a probléma megoldása Budapesten, ahol a fuvarokat központból igazgatni alighanem nagy feladat lesz. Az érdekelteknél a Fuvarközpont ötlete nem váltott ki valami különös örömet. A központszakértők ugyanis azt mondják, hogy központosítani olyasmit, ahol állatról és emberről, tehát egyéni erők igénybevételéről lehet szó, igen nehéz dolog..Az álllat és ember ereje, egészsége, munkabírása nagyon különböző, úgy hogy papiroson, telefonon, központban kormányozni alig lehet. A fuvarosok természetszerűen ellenségei a gondolatnak és arra hivatkoznak, hogy ai fuvarok maximálva vannak, a központ egyéb céljai pedig elérhetetlenek. A főváros ,a< kamarával való tárgyalást ebben a kérdésben Vita Emil dr. tanácsnokra és Gátiéin Hugó dr.-rai, a fuvartelep igazgatójára bízta. Az ő álláspontjuk az, hogy ,ai Fuvarközpont megalkotása teljesen zab és sorozás kérdése. Ha lesz zab, akkor van a lovaknak munkabírása, ha kevesebb lesz a sorozás, akkor lesz fuvaros1 is. Ebben a kérdésben különben hétfőn délben tartották meg a kereskedelmi kamarában a jelzett értekezletet. Képviseltették magukat az ülésen a Közélelmezési Hivatal, a katonai parancsnokság, a széke sfő vá- íos, valamint az összes érdekeltek, köztük a malomiparosok, sörgyárosok, szén- és iakereskedők, általában mindazok az iparágak, amelyek könnyű vagy nehéz fuvart igényelnek és ott voltak természetesen a fuvaros-ipartestület küldöttei. Az. értekezleten mindenekelőtt exponálták a kereskedelmi miniszter leiratát, amelyben több német város példájára hivatkozva, nyilatkozattételre szólítja föl a kamarát, szükségesnek tartja-e a fuvarközpont fölállítását. A vita során azok, akik bizonyos érdekképviseletek kiküldötteiként szerepeltek, kijelentették, hogy ők fuvar dolgában jól vannak szervezve, már amennyire azt a háborús állapot megengedi. Hasonlóképpen perhorreszkálták a jtuvarköz- pont tervét a fuvaros-ipartestület kiküldöttei is. A főváros képviselői azt hangoztatták, hogy akár lesz fuvarközpont, akár nem, egy dolgot mindenesetre organizálni kell és ez a szénnek és fának jövő télen leendő szállítása. Előadták a főváros képviselői e tekintetben azt a konkrét kérésüket is, hogy azokat a katonai fuvarokat, amelyeket a múlt télen a főváros rendelkezésére bocsátottak, az idén is megsiiket, amely arra vonatkozott, hogy a vasúton érkező áruk, tehát nemcsak személypodgyász, hanem mindennemű áru házhozszállítása körül kapjanak segítséget. A kamara a mai ülésén különben határozottan nem foglalt állást a fuvarközpont dolgában, hanem egy albizottságot küldött ki, amely konkrét prepozíciókat fog tenni. Ennek az albizottságnak tagjai sorában ott lesznek a katonai parancsnokság, a Máv., a főváros, a kereskedők és a fuvaros-ipartestület képviselői. Megalakult az uj városháza tervpályázatának szakbizottsága Az uj városháza ügye végleg és igen komolyan napirendre került, fíárczy István dr. polgármester utasítására minden készen áll, hogy az a szakértő bizottság, amelyet az álandó városház tervpályázatának előkészítő munkálatai céljából küldtek ki, hozzá fogjon tanácskozásához. A szakbizottság számára szükséges anyagot a középitési és városépítési ügyosztályok szolgáltatják és Kalxlebó Gyula, műszaki tanácsos, mint a bizottság előadója, nagyszabású tanulmányokat végzett. A szakbizottság első ülésére máris készen állanak a meghívók, mindössze még a dátum nincsen kitöltve rajta. Annyit azonban biztosan tudunk, hogy az uj városháza tervpályázatát előkészítő szakbizottság első ülése junius 14-én, vagy 15-ikén, vagy 16-ikán lesz. A háiom nap valamelyikén megkezdi munkáját a szakbizottság, amelynek tagjai a következők: Elnök: fíárczy István dr. polgármester; tagjai: dr. Harrer Ferenc és Krátky János tanácsnokok, mint a tanácsi III. és XIII. ügyosztályok vezetői; Alpár Ignác és Freund Vilmos a székesfővárosi törvényhatósági bizottság részéről; Hauszrnann Alajos, a Fővárosi Közmunkák tanácsa részéről; Hikisch Rezső és Sváb Gyula, a Magyar Mérnök- és Épitész-Egylet részéről; Lajta Béla, a Magyar Építőművészek Szövetsége részéről; Kertész K. Róbert, Korb Elóris, Pecz Samu és dr. Schulek Frigyes építészek, mint ai székesfőváros tanácsa által megbízott magyar építészek; Pucher István és Wellisch Alfréd, a középitési bizottság részéről; Lyka Budapest, 1917. junius 6. kaphassák. Végül még a speditőrök adták elő kérér Ébred már ligetünk ... Reggel kilenc óra ... A hosszantartó forró, szép, de gyilkosán szép idő után hirtelen lehullt üdítő zápor utolsó cseppjei a hajnali harmattal elvegyülve, még a liget fűszálain remegnek s opálosan csillognak a feltüző napfényen. A liget lassan ébred, az álmos madarak szárnyainak surrogása csak néha hallatszik a süni lomb között, a vurstli későn kel, a mutatványos bódék varázslatos világot rejtő deszkafala, vasredőnye is lassan kerül le az utca felőli részen, mint nagy- szernek bátortalanul nyiladozó pillája; a vurstli lusta, s a pesti ember szórakozása unottan gyürkőzik neki a napi munkának, — mulatságnak. A bódék előtt piszkos, rongyos suhancok ődönge- nek, söpörgetnek kénytelen-kelletlen, a tegnapi kréta, korom, vagy kármin utolsó nyomaival arcukon. Aztán egy-egy kanna vizet mutatnak meg a portól felhozó járdának, s mint akik jól végezték dolgukat, visszavonulnak a bódé hüsébe, pihenni vagy toalettet csinálni, mert vasárnap van és megkezdődik a forgalom, a cselédkorzó és katona-processzió, a mu- latnivágyó oroszok felvonulását nem is említve. Félóra múltán minden készen áll. A ringlspil félig lehúzott rolók mögött megtartja a reggeli próbautat, amit — ha jól hallottam — olajozó m enet n e k neveznek, s a gyorsan összeverődött suhancok fájón nézik, mily mesés gyorsasággal röpülnek tova a szürke csikók és pejlovak, utas nélkül, mint valami megvadult ménes, gyorsan és mégis nesztelenül, az automata mennyei zenéjétől kisérve. — Nincs szive a „tulaj“-nak, nincs szive beengedni minket, — mondják, loppal egy,-egy hüvelykkel följebb taszítva a vasredőnyt, hogy közelébb jussanak az ígéret [földjéhez, — pedig egy vörös vasába sem kerülne és söpörni is isegitenénk, ha éppen fizetséget akar . . . Úgy látszik, ostromló kérésük nem talál meghallgatásra sehol, egyik bódétól a másikhoz mennek, beszélgetnek, alkudoznak, hogy néhány perc múltán növekvő rossz kedvvel, hosszú orral álljanak odébb. Egyedül a „p o f-a utómat a, u j j h u z ó és i z o m- e r ő-p r ó b a“ gazdája volna hajlandó természetbeni ellenszolgáltatás Ifijében segítségüket igénybe venni, ajánlata azonban nékik nem konveniál, s abból a helyes meggondolásból kiindulva, hogy ha ütni kell, hát elverik egymást, roppant lenéző pillantásokkal vonulnak el a lekopott képű gummiember mellett, magára hagyva az öreget, ki buzgón tisztogatja büszkeségeit, a fényes rézgombokat, amelyek most díszül vannak felrakva az oldaldeszkára, bár valaha ott csillogtak a jóltáplált gummiember gömbölyded hasán. Lassanként mindenütt felhangzik a zene, a B e k e- t o w-cirkusz tenyérnyi ablakaiból trombita és nagydob zúg elő, hogy mi folyik odabenn, persze nem tudom, Beketow mester bizonyára ismét valami meglepetést készít elő számunkra. A Henr y-aréna porondján otthoni negligében járkálnak a művészek, ott is serényen folynak a próbák. A törött üvegablakon benyúlnak a csibészek, felemelik a nehéz vászon- függönyt, ,s a résen a jóvoltukból magam is benézek. Az urak ingujjban járkálnak, néhány hölgy gummi- cipőben, térdig selyemharisnyában, kék vászonbluz- ban, bugyogóban, mint a „jelmeznélküli“ cirkuszi próbákon szokás. Közöttük vagy négy-öt fiatal, kilenc év körüli gyerek, — csupa leendő „világsláger“ — akiknek még imponál az ingyenközönség tapsa, veti nyakra-főre a bukfencet és hányja a cigánykereket. A porond közepén egy kopaszodó, mellényes úr, mellette két szőke, kékszemii, nyilván germán fiatal lány, hatalmas, fényes trombitával a vállán, szintén próbálnak, zenekari kísérettel játszanak, bennük ugyan senki sem ismerne rá ebben a toalettben az este olyan káprázatos pompájú, ördöngősen ügyes „zenetrióra.“ A zenekar rosszul muzsikál, — úgy látszik, a kezdet kezdetén állanak az uj darabbal —- a kopasz férfiú káromkodik, s dől a szájából a szó, mint a záporeső, de mert ő németül hozza a karmester föl- és lemenő, meg oldalági rokonait közelebbi összefüggésbe a jó istennel, kénytelen egy munkást segítségül hívni, hogy a bonyolódott családfát ezen a cikornyás módon — magyarul világítsa meg az emeleten izzadó és fáradhatatlanul hadonászó zenekari főnök előtt. A nap közben deleidre hajlik, pokoli meleget sugároz, amely elől tanácsosabbnak tartom hűvösebb vidékre visszavonulni. A Barlangvasut előtt megyékéi, ahol akaratlan is látom, mint csinálja heti tisztálkodását a félelmetes, motorgyomru sárkány. Ápolója, gépésze és lovasa is egy személyben, friss, égő vörös villanykörtéket rak be az elhomályosult régiek helyett, tiizokádás céljaira szintén hatalmas égőt helyez a szájába, majd a kedves állat farkát porolja le, hogy az ördögien csillogjon a barlang sötétjében is, aztán a zene-automatát helyezi működésbe, amint ez reggelente a jólnevelt sárkány-családoknál szokás . . • Ilyesfajta magasszárny alásu műélvezetek után misem természetesebb, hogy ügyet sem vetek az „Első Magyar Nemzeti H a j ó h i n t á“-ra cs csak egy pillanatra állok meg a Lóri, a csodapapa- gály előtt. Itt is csak azért, mert közönsége akadt, — két, tizennyolc éven aluli, összebújt szerelmes pár — és a kikiáltó szapora szóval invitálja őket, mondván, hogy, Lóri, a csodapapagály, bár odabenn íélho- mály van, mindent megmond és mindent lát. Mire a párocskák egymásra néznek, is bár a belépésre a sötét és mégis csábitó kilátások miatt nagy' kedvük lett volna, hirtelen ijedten tovarebbennek, hiába szalad utánuk kapacitálni a gyorsbeszédii kikiáltó. Igazuk is van, olyan hely, ahol mindent tudnak, főként mindent 1 á t n a k, valóban nem nekikvaló. Magam is elmegyek, a szomszédba benézni, régi barátomhoz, Helfgott bácsihoz, aki amellett, hogy városszerte ismert fényképész, nagy' tiszteletben álló elnöke a Mutatványosok egyesületének. Ö a legrégibb lakója a vurstlinak, s emellett arról nevezetes, hogy bódéját minden szezonban más és más divatos színre festi át. Tavaly kávébarna szinti volt, az idén már fraise-re vedlett át, mint a háborús kávéházi eper-fagylalt, s bár tiz év előtti képek vannak a Falára rakva, oly varázslatos, vonzó ereje van, hogy Helfgott bácsi nem adná oda ősi fészkét a legna- gyobb váci-utcai műteremért sem.
