Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-06 / 23. szám
Budapest, 1917. junius 6. 3 Károly szakértő, a képzőművészeti albizottság tagjai közül és végül Kabdebó Gyula műszaki tanácsos, mint előadó a székesfőváros építész- tisztviselői közül. A bizottság tagjai elé pontokba foglalt kérdéseket fog a középitési bizottság terjeszteni. Az ezekre .a kérdésekre adandó válaszból formálódnak ki majd azután idővel, amikor a véleményeket már összeegyeztették a városház tervpályázatának alapelvei. A kérdések közt természetesen fölveszi a magáéit a városépítő ügyosztály is, mert természetesen az uj városháza fölépítése igen fontos városépítési kérdéseket is érint. A bizottság junius folyamán több ülést is fog tartani, úgy, hogy valószínűleg még a nyári szünet megkezdése előtt ki fog alakulni azoknak az alapelveknek az általános képe, amelyeket az uj városház fölépítésénél érvényesíteni kívánnak. Julius és augusztus hónapban szünetelni fognak ezek a megbeszélések, hogy azután szeptemberben újból nekilássanak a munkának. Ez a két hónap arra való lesz, hogy azalatt a középitési és városépítési ügyosztályok előkészítsék azokat az adatokat, amelyeket a bizottság munkálataihoz kíván. Statisztikai adatok, térképek fognak a legforróbb nyárban is a városházán készülni, hogy mire eljön az ősz, tovább haladhasson minden azi utolsó évtizedek legnagyobb budapesti tervpályázata felé. Bérmozsalom a Míítzerüzemften Bedo Tivadar, a szárazpipás uzemigazgató Még nem felejtettük el azokat a dolgokat, amelyeket Dénes Gy. Aladár bünperének főtárgyalásán hallottunk. Ismerjük a Dénes bűneit, cl e vissza emlékszünk arra is, hogy sok tekintetben jók okosan és mindenekfölött jövedelmezően (a fővárosnak is jövedelmezően) sáfárkodott Dénes Aladár. Amikor azonban Dénest lecsukták, megkezdődött a Miiszerüzemben a! nagy ördögűzés. A jelszó az volt: kifüstölni a Dénes emlékét, eltüntetni mindent, ami rá emlékeztet, lerombolni még azt is, ami jót csinált. Bedö Tivadar, ajki előbb a számvevőségnél aratta babérjait, most mint üzemigazgató, nem a jövedelemfokozással, hanem spórolással akarta a Míiszeríizem mérlegét megjavítani. Annyira ment ebben ai kereskedelemgyilkos bürokratizmusban, hogy még a munkások hetibéreit is reHelígott bácsi régi ösmerőshöz illő, lekötelező szívélyességgel fogad, s miután biztosit arról, hogy annyi a dolga, hogy nem ér rá, egy szó — nem sok — de annyi nyilatkozatot sem adni, s azért a napilapok tudósítóit is a jövő hétre kérette magához, kivételesen beszélni kezd. Elmondja, hogy csodauj dolgok készülnek a vurstliban, s bár az előkészületek a legnagyobb titokban folynak, annyit mégis elárulhat, hogy csodájára fognak járni az emberek heted- hétországból is. Csak a tanács engedélye kell még hozzá, de az is meg lesz hamarosan, Helfgott bácsit szeretik a városházán és nem fogják hevertetni soká az aktát, amely alatt az ő patinás, jócsengésii neve díszeleg. Ha meglesz az engedély, akkor majd beszél amennyit akarok, sőt talán egyszeri belépésre jogosító szabadjegyet is szerez a számomra, persze baráti alapon, különös kedvezményképpen, de — ismétli — csak a jövő hét folyamán. Jövő hét, az persze nekem hosszú terminus, túl akartam hát járni Helfgott bácsi eszén és a saját szakállamra megindultam újdonságot keresni a vurstliban. De Helfgott bácsinak igaza volt, idekünn minden titokban történik és máról holnapra gombamódra sarjad elő a földből. Semmi előkészület nyomát nem találtam, csak a Hadi-Park készülő épületeit, de az nem a vurstli birodalma és azt Heljigott bácsiék lenézik szörnyliimód, mert nem a nagyközönségnek való és külön belépődíjjal jár, akár a Nemzeti Park, vagy más egyéb, önkéntes uraknak és. őrmestertől fölfelé . . . így hát bele kell nyugodnom a változható tlanba s a főváros tanácsától függővé tennem, hogy mikor publikálhatom Helfgott bácsi nyilatkozatát a „Fővárosi Hi r Fa p“ hasábjain. Miértis alázattal figyelmeztetem a tekintetes Tanácsot, miszerint kegyeskednék hamar elintézni a vurstli kérvényét, mert csak Így juthatok be Helfgott bácsi fogadó-szobájába és igy kaphatom meg a nyilatkozatot és a megígért szabad-jegyet, amelyre pedig az előrehaladt idényre való tekintettel, sürgető szükségem vagyon . . . B. P. dukálta. Heti 2—12 koronával kaptak akkor a munkások kevesebbet, mint Dénes idejében, pedig a drágaság is nőttön-nőtt. A múlt ősszel azután ai munkások a tanácshoz fordultak, hogy orvosolja sérelmüket. Márkus Jenő dr. tanácsnok fogadta a vezér fémmunkások küldötteit, de minden hiába. A városházán kimondták a szentenciát, hogy Dénes pazarolt, ,2' munkásokra dobálta ki a pénzt. Egyben azonban felhatalmazta a tanács Bedö üzemvezetőt, hogy utólagos jóváhagyással fölemelhesse a munkások hetibérét 58—75 koronára. Bedő azonban nem igen élt a tanács engedel- mével. Spórolt tovább, körörnszakadfig. Tudniillik a munkások körömszakadtáig. Most aztán újra elfogyott ai munkások türelme. Újabb beadványnyal fordultak a tanácshoz. A beadvány szerény, csöndeshangu és- szóról-szóra igy hangzik: Budapest Székesfőváros tele. Tanácsának. Alulírottak, a Községi Műszerüzem munkásai, azon alázatos kérelemmel járulnak a tek. Tanácshoz, miszerint a mai nehéz megélhetési viszonyokat tekintetbe véve, segíteni kegyeskedjék rajtunk, mert a mai nehéz megélhetési viszanyokat tekintetbe véve, majdnem teljes lehetetlenség mai keresetünkből megélni. Szabad legyen hivatkoznunk a békeidőbeli állapotokra, amikor a munkás keresete meghaladta a 40—50 koronát. Akkor igen szépen meg tudtunk élni, de ha tekintetbe vesszük a mai állapotokat, akkor azt látjuk, hogy mai jövedelmünk a békeidőbelinek csak negyedrészét teszi, hiszen a tek. Tanács figyelmét sem kerülhette el, hogy a.z élelmiszerárak 400—500 százalékkal emelkedtek, a ruházati cikkek pedig ennél is nagyobb mértékben. Ismételve kérjük á tek. Tanácsot, méltóztassék nekünk, mint más üzemeknél az szokásban van, drágasági pótlékot adni, vagy ha ez nem lehetséges, akkor fizetésjavitást adni. Aláírások. Így beszélnek a müszerüzern munkásai, akik még elmondták, hogy más üzemekben a szerelődnek heti 80—100 korona a fizetésük, míg a miiszerüzemben legfeljebb 60—70 korona. Úgy értesülünk, a tanács legközelebbi ülésén fog a munkások kérelme fölött dönteni. A lnMMtieetíM Az építkezések megkezdésének előfeltételei: olcsó hitel, célszerű adózás és az építkezési szabályzatok liberális kezelése Kabdebó tanácsos nyilatkozata Az a lakás-meeting, amelyet a Magyar Mérnök- és Építész-Egyesület Wekerle Sándor dr. elnöklésével csütörtökön tartott meg, kiindulópontja lesz annak az akciónak, amely a háborúról a békére való átmenet egyik természetszerűen legfontosabb problémáját lesz hivatva megoldani. Ami eddig történt, méltó nyitánya az elkövetkezendő hatalmas munkának. Az elfogadott határozati javaslat négy pontja a legelső szükségességeket foglalja magában. Hogy az építkezési kérdések iránt érdeklődőket minden idevágó kérdésben tájékoztassák és hatékonyan támogassák, ez elmaradhatatlan feltétele annak, hogy' az építkezések meg is kezdődjenek. Életbevágó kérdés az is, hogy a hatóságok és magánosok által való lakásépítések számára olcsó hitelt, célszerű adózást és az építkezési szabályzatok liberális kezelését biztosítsák. A gondoskodás másik legfontosabb feltétele, hogy ,az építkezéseket ne csak a pénzügyi oldalról támogassák, hanem hogy az építőanyag hozzáférhetősége is meglegyen. Ezért kívánja a lezajlott lakás- meleting az épitő,-fuvar, épitő-anyagok, munkaerő és az építkezés minden szükségletének alkalmas eszközökkel és módokkal való előteremtését és a háború után felszabaduló összes építőanyagok, szerszámok és szállítóeszközök Magyarországot megillető részének biztosítását és arányos elosztását. Ezeket a határozatokat pedig olyan tanácskozás hozta meg, amelyen minden, a legellentétesebb érdekek is képviselve voltak. És éppen ez az, ami a határozat igazi, komoly, nagy értékét megadja. A lakáskérdés megoldásának egyik leglelkesebb és legtevékenyebb mozgatója Kabdebó Gyula műszaki tanácsos, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet építkezési osztályának kiválóan agilis elnöke, akinek ,a lakás-meeting megtartása és sikere körül is rendkívüli érdemei vannak. Éppen ezért hozzá fordultunk, hogy vázolja a Fővárosi Hírlap olvasói előtt a meeting eredményeit és azokat az irányokat, amelyeket az akció a jövőben követni kíván. Kabdebó tanácsos a következőket volt szives előttünk kifejteni : — Ami mindenekelőtt a tanácskozás célját illeti, nem kell másra hivatkoznom, minthogy láttuk a lakáshiány növekedését s igy felmerült a szüksége annak, hogy behatóbban mérlegeljük a helyzetet. Viszont annak megokolása, hogy éppen Wekerle Sándorhoz fordultunk, légióként abban rejlik, hogy Wekerle csinálta meg 1908-ban a főváros fejlesztéséről szóló törvényt, amely szerint mindazok a lakóházak, amelyeket a hatóság azért épit, hogy önköltség mellett adja bérbe, minden adótól és adópótléktól mentesek. Az önköltség azonban az építési töke 6 százalékát és a telekérték 4 százalékát meg nem haladhatja. Tekintve, hogy Budapesten 25 százalékra tehető az adó és adópótlék a bérből véve, az ennek a törvénynek alapján épített ház 25 százalékkal olcsóbb lakásokat tud produkálni, mint az adóköteles ház. — Ennek a Wekerle-féle törvénynek kieszközlése tulajdonképpen Bárczy István dr. polgármesternek az eszméje volt és azt a paragrafust, amely .aiz egésznejk legfontosabb pontja, együtt szövegezte meg Wekerle és Bárczy. Ennek a törvénynek alapján azután két irányban kezdődött meg a munka. Wekerle megalkotta a kispesti állami munkástelepet (Wekerlc-telep), ahol 4000 lakás épült huszonöt millió költséggel, Bárczy pedig fölépítette a budapesti 6000 kis lakást harminc milliós költséggel. Azonkívül, hogy Wekerle nagy egyéniségét és fölényes közgazdasági tud.ását mindnyájan módfelett becsüljük, mégis csak a,z előzmények voltak azok, amelyek természetessé tették, hogy Wekérlét arra kérjük, hogy a mozgalom élére álljon. —• Wekerle már a meghívásnál is kijelentette, hogy a hatósági lakásépítést ma is szükségesnek tartja és sajnálja, hogy a főváros a háborút megelőző depresszió idején a kölcsönök drágasága következtében nem volt képes folytatni az akciót, mert most már a 6 százaléjk a drágább kölcsönök idején nem fedezné az önköltséget, tehát a törvényt módosítani kellenei Azt is sajnálta, hogy a kormány sem folytatta a hatósági építkezést, ami pedig annyira elő volt készítve, hogy Wekerle Kőbányán az O- hegy dűlőben már a nagy telekkomplexumot is megvásárolta. Ezeken a telektömbökön nemcsak egészen kislakások, hanem már a tisztviselőknek való három szobás lakások is épültek volna, mert a főváros akciója mutatta meg éppen, hogy a főváros által épített ilyen lakásokra milyen nagy szükség volt. A törvényben ugyanis maximálisan a három szobás lakások vannak ebbe a kategóriába beillesztve. — A főváros lakásépítési akcióját a magánfeladatkörbe való beavatkozás címén a közgyűlésen is megtámadták, amikor Vázsonyi Vilmos kifejtette, hogy a főváros egy fillér terhet sem vállalt, mert a bérek nemcsak az önköltséget fedezik, hanem a telkeket is kamatoztatják, úgy hogy az olyan telkek, amelyek azelőtt értéküknek fél százalékát sem. hozták, most 4 százalékot jövedelmeznek. — Naigyon fontos ezeknek megvilágítása azért, mert a már január óta folyó mérnökegyleti tárgyalások a lakásínségen való segítés pozitív és leggyorsabb eszközéül csakis a hatósági és pedig állami lakásépítést állították oda, mert az építkezésekhez szükséges különböző anyagokkal a központok következtében kizárólagosan a kormány fog rendelkezni, — Magát az ankétet mindama nagy politikai szervezetekből és egyesületekből állították ösz- sze, amelyek a lakásépítés kérdésében bármiyen kapcsolatban vannak. Ott voltak a lakók, a háziurak, a munkaidők, a munkások, a mérnökök, az építészek, az orvosok, a bankok és más hasonlók. A hatóságokat, a kormányt és a fővárost hivatalosan azért nem hívtuk meg, mert az ankét határozataival kérelem formájában épen ezekhez fogunk fordulni. Azért a hatósági személyek is számosán vettek részt az ankéten, mint egyszerű hallgatók. — A határozati javaslat négy pontja, véleményem szerint, kifejezi mindazt, amit a mai viszonyok között, mint előkészítést, meg kell és meg lehet tenni. A legfontosabb kérelem azT hogy széles hatáskörrel felruházott olyan állami szervezet létesüljön, amely a lakásépítés ügyét gondjaiba veszi. Sokan közmunka-minisztériumra, sokan pedig lakásközpontra gondolnak. Ezt a javaslatot az ankét egyhangúlag fogadta el és akkor még egy indítványt tettek
