Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-29 / 13. szám
Ötrdik évfolyam _________________________ RnnnPp*t 1916. március hó 29-én jgii iaiimiiianimiiaiiiniiiaiiiaiiinniaiiiniHDiiimiinmoiiiamamampmamamamamatunmagnHmDmc MŐFíZJErÉíi MRJtHi Egész évve ........ 20 K Fé l évvé........................ IO K Eg yes számolt ft ap hatóit a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő Dacsó Emil. Társ szerkesztő dv. Szilágyi Hugó n/legjelen, ft minden s^.ev- ílíÍTi. Szevhesztöség és kiadóhivatal: V/. hév.. Szív-utca ....... IS. szám Te lefon ............. 137-15 9 közgyűlés határoz és a tanács — nem végez. Amikor a deficites költségvetést tárgyalták a közgyűlésen, a város pénzügyi bölcsei szép sorjában állitották fel a pénzügyi egyensúly Kolumbusz tojását: ha a kiadásokat nem lehet mérsékelni, akkor fokozni kell a bevételeket. És kivételesen nem a tanács kigondolóira bízták az elmés ötlet megvalósításához szükséges töprengést, hanem útmutatással szolgáltak és kiszámították, hogy ha a főváros részt kér a színházak, mulatók és egyéb szórakozóhelyek háborús jövedelméből, ha megadóztatja a mozikat, ha adóbé’yeget ragaszt a pezsgőspalackokra, és ha mindern lukszuskiadásnál jelentkezik,, ugv egyszeriben milliós uj jövedelmi forrást talál, olyant, amely igazságos, méltányos, szociális, arányos,, könnyen kezelhető, könnyen ellenőrizhető és mert nem a főváros találta ki, hanem a külföldön és a vidéki városokban bevált már, , a magas kormánynak sem lehet kifogása ellene. Tüköryné sem kellett ennek a forrásnak a felkutatásához. A tisztelt tanács úgy tett, mintha örülne a felfedezésnek és mintha jómagának is régóta szive-vágya lett volna ennek az uj jövedelemnek a megszerzése. De múlnak a hetek, hónapokká Sűrűsödnek, egykét nap múlva megnyiiik a ügeti müintézet, ami Budapesten a szezon végét jelenti, — ám a közgyűlés akaratának végrehajtásáról, az uj adóról szó sem esik a városházán. Talán még az előkészítő munkálatok kezdetén sem es-tek túl, pedig a letűnő szezon önmagát nem ismétli meg, a mostani Hcch-konjunkturának a hasznát már nem fogja látni a főváros. Éppen a múlt héten volt alkalma olvasni az olvasónak e lap hasábjain, hogy a főváros pályázni kiván arra a százötvenezer koronára, amelyet egy vidéki ügyvéd oly célból hagyományozott,, hogy a legelső krematóriumot felállító városé legyen a pénz. Bezzeg, ha a mulatók adójának életbeléptetése 'ett volna a verseny célkarikája, úgy Budapest a vert mezőnyben kulloghatna, A kicsufclt, uracsainak mondott ,,jó vidék‘‘, amelynek pedig nincs húsz millió deficitje s amely nem remélhet milliós bevételt egyik adónemből sem, egyik napról a másikra megvalósította a luk- szusadót, Mísko’con, Szegeden, Váradon nem probléma többé az a fogas- kérdés, hogy vájjon kulturális és liberális nézőpontból nem hátrányos-e a mulatótulajdonosok és a lumpok zaklatása és szabad-e a köznek lefölözni azt a tejecskét, amelyet egy-két vállalkozó közélelmezési szándék nélkül fej ki a könnyelmű, vagy a mindenképpen szórakozni vágyó publikumból. Hatezer sertést hizlal a főváros a kőbányai szállásokon. Nem nagy mennyiség, ha figyelembe vesszük, hogy húszezernél több volt a fővárosi disznók száma és hegy ez a szám a pesti fogyasztáshoz képest nem sokat jelent. De menten jelentős numerussá válik a hatezer, mihelyest tekintetbe vesszük, hogy Budapesten a sertéshús már-már történeti emlék, az emberek nemsokára úgy fognak beszélni róla, mint a bölényhusról, mert a sertés majdnem úgy veszett ki, mini a bölény. És éppen azért volna kötelesége a fővárosnak, hogy a hatezer sertést sürgősen hozza piacra és igyekezzék a sertéshús árusításának folytonosságát fenntartani, amíg bírja s amig a rátartás disznókereskedők kilépnek passzív rezisztenciájukból. Ha már nem tud a főváros gondoskodni a sertésfelhozatal növeléséről, legalább ő maga ne álljon a készlethalmozók közé, hanem itt lévén a teljes hiány, a végső szükség esete, siessen a sertések levágásával es higyje el, hogy a pesti közönség ma nem fog zúgolódni, ha a főváros disznói még nem is érték el a hizóképesség maximumát. Betegnek lenni sohasem volt nagy élvezet, de ma Budapesten a legnagyobb szerencsétlenség. Hajmeresztő dolgok derülnek ki naponkint; most már nemcsak az a baj, hogy nincs hely a kórházakban, de százszorosán fokozza a veszedelmet, hogy elvitték a kórházi orvosokat és szigorló növendékekkel pótolják őket. A pesti ember bőrén tanulnak az orvosjelöltek gyógyítani s a szomorú a dologban az, hogy a tandijat nem ők fizetik, hanem a betegek. Ily módon a tandíj a szó legszorosabb értelmében vérdij, amiből következik, hogy a , mögöttes területeken", a fronttól ezer kilométernyire is elvérezhetnek a hazáért az emberek. Csakhogy ez nem hősi halál és a főváros ügyefogyottságát, tehetetlenségét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy felsőbb helyen nem tekintik fontos és legelsőrendü érdeknek Budapest egészségügyi szolgálatának ellátását. Ember legyen aki ki'sm.eri magát a községesites elvének változásainál. Amikor arról van szó ^ hogy negyven millió koronás áldozatot hozzanak a másik villamosú lágitási vállalat megváltásáért, akkor azt mondják: Koszt vasz koszt, meg kel1 lenni, a községesites elvét szigorúan keresztül kell hajtani, — holott negyven millió mégis csak tekintélyes summa és a városnak más eszköze is van arra, hogy a konkurenciát féken tartsa. Amikor egy évtizedes óhajnak a teljesülése tisztán a főváros akaratától függ, amikor a propeller-koncessziói küzdelem nélkül megkapná a város, amikor a közlekedés monopóliumához közelébb jutnának: — akkor nem szükséges, nem célszerű a községesités, nincs praktikus haszna annak, hogy a propeller a fővárosé legyen. Aki eboől a két esetből sem tudja megérteni, hogy mi a községesitési politika, az — ne foglalkozzék községi politikával. Versengés a pesti Dunáért. Propeller helyett autóbusz. Félmilliós szubvenció. — A kormány feltételei. Egységesítik a helyi hajózást. — Uj propellerek. _ Modern kikötők építése. A székesfőváros közlekedési bizottsága meglehetős határozottsággal elutasította azt a gondolatot, hogy a helyihajó-közlekedést a város vegye át saját kezelésbe. Kétségtelen,, hogy ennek a községesitésnek a tervét még a közgyűlési teremben, is a Bombatér katasztrófája érlelte meg. Hogy a terv megvalósításától mégis elállottak, annak oka nyilván abban rejlik, hogy a fővárosnak már nincsen ideje a csavargőzös és D. G T. koncessziójának lejártáig a nagyarányú berendezkedésre. A probléma azonban mégis nagy gondot ad majd a fővárosnak, mert nem fog olyan simán menni a dolog, mint a hogyan ma gondolják. Kétségtelen ugyanis, hogy bárki lesz is a vállalkozó, bármelyik hajóstársaság veszi Kezébe a helyi hajózás lebonyolítását, mindegyik jelentékeny követelésekkel fog föllépni nemcsak az állammal, de a fővárossal szemben is. Előreveti az árnyékát az a valószínűség, hegy az ajánlattevő hajózási vállalatok mindegyike félmilliós szubvenciót fog kérni, A Fővárosi Hírlap munkatársának alkalma volt a legkiválóbb hajózási szakértők egyikének véleményét kikérni arról, hogy mi módon Lehet a budapesti helyihajózás kérdését megoldani? A figyelemreméltó válasz a következő volt: — A főváros közlekedési bizottságának határozata után nincs más megoldás, mint hogy a helyihajózás lebonyolításával vagy a M. F, T. R.-t, vagy a D. G. T.-t, vagy a Csavargőzöst bízzák meg. A megoldás alapvető tételének annak kell lennie, hogy nem szabad elzárkózni a forgalomnak bár áldozatok árán való fejlesztésétől, mert a mai állapotokat éppenséggel nem lehet világvárosiaknak mondani. A forgalom fejlesztése alatt legelsősorban a rövid és olcsó járatokat értem. Be kell kapcsolni azonban a helyihajózásba a szomszédos forgalmat is, amelynek a nagyváros élelmezésében döntő szerepet kell játszania. Meg vagyok róla győződve, hogyha Budapestnek jobb lenne a szomszédos hajóforgalma — helyesebben, ha egyáltalán volna ilyen, __ akkor ma nem állanánk ot t a közélelmezés dolgában, ahol állunk. — Szerencsétlen ötletnek tartom azt, hogy a főváros, amikor elveti a helyi hajózás közsé- gesitésének gondolatát, akkor az autódusz-tot - galom fejlesztését játsza ki, mint kárpótló intézkedést. De kár is volt ezt így előre elárulni, hiszen beláthatta volna a közlekedési bizottság, hogy amikor vállalkozót akar fogni egy deficites üzletre, ugyanakkor nem oppertunus dolog rögtön a konkurrencía módozatait is megismertetni. Hogy gondolják a városházán, kannak-e olyan vállalkozót, aki be1 emenjen az üzletbe akkor, amikor tudja, hogy az első, aki konkurrenciát csinál neki maga a főváros lesz az autóbuszokkal? —• Figyelembe kell venni a városházán azt is, hogy a vállalkozónak hatalmas tőkebefektetést kell eszközölnie. A főváros alaposan elé-
