Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-29 / 13. szám
2 bevág a vállalkozási kedvnek, amikor előre dokumentálja, hogy a vállalkozás veszteséggel fog járni. A három számításba jövő hajóstársaság közül bármelyik vállakozik is, el nem lehet kerülni, hogy szubvenciót ne adjanak. Miután pedig a kormány mindent szeret a fővárosra tolni, meg (kell mondani azt is, hogy ezúttal az állami szubvenció aligha lesz elegendő. Szubvenciót eddig is adott az állam. A D. G. T. kapott évi 200.000 koronát, a Csavargőzös pedig hallgatagon nem fizette azt a hért, amit a Dunán minden személyszállító közlekedési vállalat fizet mintegy h dvám fejében. — Most azonban az ál'ami szubvenció nem lesz elég. Ezen az áron senki sem fog vállalkozni. Hiszen, megközelítő számítás szerint a mai ár és munkadrágulás mellett az uj hajók megépítése és a k kötő-állomások berendezése legkevesebb 3—4 milliós befektetést igényét. Tessék most számításba venni a személyi és üzemkiadásokat, a befektetett tőke kamatját, valamint az ezzel szemben állói mai bevételt. A veszteség evidens. Ezt a veszteséget pedig fedezni kell, s miután az elsőrendű érdekelt a székesfőváros( valószinii, hogy neki is meg kell nyitnia az erszényét. Ehhez a nyilatkozathoz hozzáfűzhetjük azt az értesülésünket, hogy a kormány az említett három vállalatot már föl is szólította ajánlat- tételre. A révjog 1936-ig a kormányé. A főváros kérte, hogy adják neki, most aztán látja, hogy nem jó üzlet, többé nem reflektál rá. A kormány közölte a fö.tételeit az ajánlat- tételre fölszólított vállalatokkal. E Altételek legfontosabbika, hogy az egész budapesti helyíhajó-közlekedést egy kézbe akarja adni, nem úgy mint eddig, amikor a D. G. T. és a Csavargőzös bonyolították le a forgalmat. Ezenkívül tíz perces, esetleg negyedórás járatokra kombinálják az uj helyihajó közlekedést, amelyet a tízperces járatok esetén mintegy tizennyolc, a negyedórásoknál mintegy 14 hajó tudna lebonyolítani, A kormány apróbb kikötések mellett a kikötők modern berendezését és vashidakkal való fölszerelését is követeli. Mindezekbe1 látható, hogy a budapesti helyihajózás gyökerében való ujjáalakitása van útban, de a megvalósítás még igen sok akadályba ütközik, resii kabaré. Az uj záróra-rendeletnek legtermészetesebb következménye, hogy a tiszteletreméltó kávés céh megint fölemelte az árakat. Megszoktuk már, hogy mindennek — mi publikum isszuk meg a levét . , . De mért drágul a lé?! Remegve gondolok a záróra majdani eltörlésére; arra az időre, mikor Pest ismét egyrendbeli folytatólagosan elkövetett léhaságban élhet.. — Szegény kávésok — ebből az aproposból megint föl kell, hogy emeljék az árakat. * Fiam, ha életpályádon emelkedni akarsz, kérjél praktikus tanácsot a kávéházi árjegyzéktől. Berlinben behozták a vajjegy-rendszert. Ez az, amire nálunk sohase lesz szükség. Itt, ahol minden második embernek vaj van a fején , . . * Kései idők krónikása számára hadd jegyezze fel a Ma Íródeákja, hogy a háborús pesti korzón feltűnően sok a becézett öleb. Sokkal több, mint békében; sokkal több, mint valaha. Úgy kell (lenni valahogy: a maga maradt szomorúság alkalmat keres, hogy jó legyen, hogy szeressen, hogy círóka-rnarókával himezze szinesre a bus köznapokat, mert ugye maholnap két esztendeje, hogy nem volt szerelmes ünnepe?! Igen-igen, itt van a kutya eltemetve. Börzemanőver és a villamosvasufak fúziója. Készül a farifa-revSziő. Hetek óta jelentékeny árfolyamemelkedés tapasztalható úgy a Közúti, mint a Városi Villamos részvényeinél. A Közúti részvények, amelyek 1914. július 25-íkén hivatalosan 627.50 koronával jegyeztettek a tőzsdén, ma 672 koronán állanak, a Városi részvények kurzusa pedig 305-ről 324-re szökkent fel. Az áremelkedésnek eleintén az volt az indokolása, hogy a két vállalat között fúzió létesül, később azonban, amikor a fúzió hírét — amelyet egy-két bécsi lap közölt — energikusan megcáfolták, tarifaemelést emlegettek a börzén és kiszámították, hogy a Közúti tiszta nyeresége a legmérsékeltebb emeléssel is harmadfél millióval, a Városié pedig négy millióval nagyobb a jövőben. Ezekről a híresztelésekről olyan személyiséggel volt alkalmunk beszélni, akinek a szava döntő súlyú. Éppen azért kommentár nélkül közöljük a következő nyilatkozatot: —■ A fúzióról ma komikus dolog volna beszélni. A fővárosnak még a folyó kiadásaira sincsen elég pénze, egyszerre több, kisebb kölcsönt kellett igénybe vennie, arra pedig, hogy külön kölcsönből fizesse a Közúti részvényeinek megváltandó többségét, gondolni se lehet, hiszen kb. 95 millióra volna szüksége erre a célra, ezt az összeget pedig megfelelő feltételek mellett ma nem tudja előteremteni, A Közúti vasútnak bizonyára nagy érdeke fűződik ahhoz,, hogy ne a főváros szerezze meg az ö részvényeinek többségét, hanem ellenkezőleg, ő vegye meg a főváros tulajdonában levő Városi részvényeket; hiszen ílymóden megszabadulna veszedelmes kcnkurrensétől, megszűnnének az örökös féltékenykedések, torzsalkodások, a főváros többé nem pártolhatná vele szemben a Városit. Csakhogy a dolog úgy áll, hogy a főváros közlekedési politikájának teljes bukását, a községesités elvének csődjét jelentené a Városi részvéraytöbbségének átengedése, másfelő1 pedig a Közúti nem őrült meg, hogy megfizesse azt az árát a részvényeknek, amelyet a főváros fizetett értük. Bizony, tagadhatatlan, hogy pénzügyileg is nagyon szerencsétlen üzletnek mutatkozik a Városi rész- vénytöbbségéraek megszerzése. A főváros 420 koronát fizetett részvényenkiní, ma pedig 324 korona az árfolyamuk. Elatvannyolcezer részvénynél az áríolyamdiíferencía, helyesebben árfolyamveszteség: hét millió korona körül jár. Ezt a horribilis differenciát pedig semmiTiszteletreméltó kései kollégám, aki fölhasználod majdan ezt az adatot, kérlek: ne viccelj és ne mondjad majd, hogy szimbólum volt a sok kutya a pesti hadi korzón. Igaztalan leszel, mert nem azt jelentette, hogy kutya jó dolgunk volt. Bizonyos, hogy a kutyák megsokasodása miatt rendelte el a városi tanács a sürgős kutya-népszámlálást. A kutya tudniillik (és tudni mindig illik, mondotta egykori derék históría-profesz- szorom, Szélba József) a kutya nemcsak kutya, de egyúttal adóalany is, Érdemes elolvasni az összeírásra vonatkozó tanácsi plakátot, a 26912—1916. VI. ügyszámút ,,Az ebek bejelentéséről és az ebadó befizetéséről . . Érdemes elolvasni nemcsak azért, mert megtanulja belőle az ember, hogy a kutyának hivatalosan ,,eb“ a neve, de tudósa lesz a plakát-kutató egyebeknek is. Kiderül ugyanis a plakátból, hogy az ebtársadalom adórendszere fejlettebb, mint a mienk, mert amig mi például hiába küzdünk a progresszív adóért, addig az ebvilág már régen a helyes tehermegosztás alapiján áll, mert a belterületi módos eb „fajra és nemre való tekintet nélkül" évi húsz korona adót fizet, míg a nincsetlen kültelek ebje csak két koronával járul hozzá a közterhekhez. Őszintén örülök, hogy most már ezt is tudom; boldogság látni, hogy van fejlettebb szocíetás is, mint a mienk; hogy nem mindenki olyan állat, — mint az ember. Budapest, 1916. március 29. esetre sem egyenlítené ki a Közúti, már pedig a főváros — ha elvi okok nem zárnák ki a részvényeladást — effektiv ráfizetéssel nem adhatna túl a részvényállományán. Már csak azért sem, mert az árfolyamdífferencía addig, amig a város tárcájában vanrpk a ré&zvények, amig tehát nem akar velük spekulálni, tulajdonképpen csak akadémikus, elméleti baj, de mihelyt a főváros a részvényeladás útjára lép, számolnia kell azzal, hogy az árfolyamkülön- bözetből árfolyamveszteség lesz, ebbe pedig nem egyeznék bele sem a közgyűlés, sem a belügyminiszter. Tagadhatatlan, hogy ma a főváros effekive ráfizet a Városi részvényekre évente mintegy 900.000 koronát, mert a 28 milliós megváltási ár után — melyet kölcsönpénzből fedezett — 1,600.000 korona kamatot fizet, viszont az osztalék tavaly tíz korona volt s bizonyára az idén sem lesz több, tehát osztalék fejében 700.000 koronát kap mindössze a főváros. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a Városi részvénytökbségei- nek megszerzése annakidején nem volt öncél, hanem csak egy lépés a villamos közlekedés községesitése felé. Nem igy gondoltuk mi azt, nem akartuk elszigetelten, csak a Városi részvényeit megvásárolni:, hanem arra gondoltunk, hogy lassan megszerezzük a Közúti részvényeinek többségét is. Ebben a beállításban pedig már egészen másképpen fest a Városi- tranzakció, mert természetes, hegy ha egyesíthettük volna a főváros kezében a villamos közlekedést, centralizálhattuk vo!na a vezetést, akkor oly nagy anyagi és közlekedés- politikai előnyöket tudtunk volna elérni, hegy számba Km jöhetett volna a részvények esetleges tu1 fizetése. Sajnos, a gazdasági válság szele elsöpörte jó időre ennek a tervnek a lehetőségét; a fővárosnak súlyos zavarokkal kellett megküzdenie és a Közúti részvénytöbbsé- gének megváltása egyre elérhetetlenebb ideállá válik. Taríía-revízíó, És főleg ennél a pontnál kezd kíber/ta- kezní a homályból a másik terv: a tarifa-revízió. Fúzióról ma nem lehet szó, azt pedig nem lehet tovább ölhetett kézzel nézni, hogy ily nagy összeget ráfizessünk a részvényeinkre. Nem marad tehát más hátra, mint hogy gondoskodjunk a Városi jövedelmezőségének emeléséről. Feltétlenül és sürgősen meg kell változtatni a mai viteldijakat, még pedig oly- íermán, hogy a szakaszhatárokat kitoljuk, de vi szőné a szakasz jegyek árát legalább két filKutyából nem lesz szalonna ... Az ilyen badar közmondások hatályát úgy hiszem, a háborús időkre helyes lenne felfüggeszteni! Vannak még bankok Magyarországon, amelyek vállalnák a kutya-osztály rizikóját! A pászka-plakátot is elolvastam, meit én egy úgynevezett szorgalmas vagyok. Látom, oogy kenyérjegy ellenében adnak pászkát. Tisztelettel inkompatibilitási bejelentést teszek. A tej-kérdés megint meg van oldva; a tej ismét drágább. Anatole France gyilkos kedve mondja valahol: ,,A gondolkodás egynéhány ember sajátos betegsége, amely ha elterejdne, — hamarosan a faj kihalására vezetne.' A pesti városházán nyoma sincs ennek a különös kórságnak, csupa egészség minden korifeusunk. Ha vissza akarom varázsolni a boldogságos múltat, megállók az öreg kávémérések kirakata előtt és olvasom: kis kávé 7, nagy kávé 9. — Tudom, hogy ez a matematikai kinyilatkoztatás már régen nem gilt, de az én számomra mégis kedves, mert egy pillanatra elhiteti velem, hogy nincs Verdun, nincs Isonzó, nincs vérözön, nincs mankó, nincs rendkívüli háborús nyereség, nincs hősi halál, ellenben a kis kávé 7, a nagy kávé 9. * Pá ros napokon rendszerint azon gyötrődöm: miért is nem lettem költő?! Ó, én nem vagyok egy „anyagias", nem vagyok egy pénzsóvár és
