Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-03-29 / 13. szám

Budapest, 1916. március 29. lérrel emeljük. Rekompenzációképpen a peri­fériák szegény népéről gondoskodni kívánunk s evégből a leghosszabb távolságokra érvé­nyes jegyek mai árát mérsékeljük. Számítá­sunk szerint néhány millió korona nyereség- többletet fog hozni ez az elkerülheteten re­vízió. Nagyon természetes, hogy számítunk a Közúti Vasút hasonló irányú kérelmére és ba­jos dolog volna ez elől elzárkózni, mert hiszen tagadhatatlan, hogy a nyersanyagok ára és a munkabérek legalább is olyan arányban emelkedtek a Közútinál, mint a Városinál. De a főváros legridegebb, legönzőbb anyagi szem­pontjából sem volna helyes, ha mereven el­zárkóznánk a Közúti tarifaemelése elől, hi­szen a Közúti ma 2 és fél millió koronát fizet a fővárosnak nyereségrészesedés címén és könnyen kiszámítható, hogy ha a tarifaemelés révén csak négy millió koronával emelkedik a Közúti bruttó bevétele, úgy a főváros nye­reségrészesedése 2 és fél millióról 3 és ne­gyed millióra fog emelkedni. Egészen, simán azonban még sem fog menni a dolog, mert van egy áramlat, amely azt kívánja, hogy a Közúti a tarifaemelés kedvéért húsz százalé­kos nyereségrészesedést vállaljon. Természe­tes, hegy a Városi csekély nyereségrészesedési kvótáját egyidejűleg jelentékenyen kell emelni. Lakásuzsora a nyaralótelepehen. A villatulajdonosok háborús konjunktúrája. Nincs már messze a nyár, amikor a pesti embert kisüti a forróság a városból a hegyek közé, az er­dőkbe, a zöldbe. A meteorologusok jelentése sze­rint az idén különösen meleg nyárra van kilátás, hamarább kezdődik a kánikula. A pestiek koráb­ban menekülnek el tehát az idén a városból a zöldbe. Ezelőtt nem okozott a nyaralás akkora gondot, mint most. Az ember fölült a vonatra és elmene­kült pár hétre Abbáziába, a Tátrába vagy a Ke­leti-tenger mellékére. De a háború óta nem lehet a régi fürdőkbe utazni, a Balaton partja is túl­zsúfolt lesz s a pestiek nagy része kénytelen az idén a Pest körüli nyaralótelepeken, vagy a kö­zeli falvakban keresni menedéket a nap égető sü­tése ellen. A múlt hét ótai csakugyan valóságos népvándor­lás indult meg a közeli nyaralóhelyekre. Mindenki már most gondoskodik nyári lakásról, mert mire nem azt fájlalom, hogy mint költőnek' ma már kettőszázezer korona adósságom lehetne, __ én cs ak a témákat sajnálom, a ragyogó témákat, a melyek itt fekszenek előttünk a pesti aszfalton és várják a költőt, de hiába várják: a nappal élő téma, az éjszaka élő költő sohase találhatnak egymásra. Pedig a mai Pest __ igy érzem, a leg­há lásabb regény-matéria! Ez a drága, részeg vá­ros, ez a könnyelmű, ez a csibész — különb anyagból, háíásabból — nem gyúrt, nem faragott még művész. A pesti forradalmakat meg kell tirni! A végsőkig elkeseredett utcát, amely a háború második esztendejének vége felé nem bir immár többé magával; a drágaság, az uzsora végső kétségbeesésbe kergeti a tömegeket, ro­hamra indul a fékevesztett indulat és — kost, was kost — kifosztja a ragyogó üzleteket. Teg­nap egy selymesbolt előtt mentem el. Az aszta­lokon, a pádimentumon százszámra egymásra dobálva feküdtek a kincsek: a délutáni bestiális sturm emlékei. Szegény selymesek, szegény ék­szerészek, szegény cípőkereskedők — hogy bír- |ják ki ezeket a rémnapokat, mikor a betéti ka­mat egyre kisebb?! * Konyhám főnöknője: Mari, aki hadbavonult /férje arcképét és házam érdekeit szivén viseli, a kávéárak emelése alkalmából összekülönbö­zött a fűszeresemmel és hogy helyes kifejezést használjak __ megadta neki: — Nem lesznek maguk mindig ilyen urak! Lesz még egyszer béke is . , . itt lesz a nyaralás tulajdonképeni ideje, vagyonért sem lehet majd lakáshoz jutni. A környékbeli vil­lák tulajdonosai azonban nem engedik kijátszani magukat, s számitva rá, hogy mindenki már a ta­vasz elején igyekszik olcsó nyári lakást szerezni, alaposan fölemelték a házbéreket. Némely lakás­ért épen száz százalékkal fizetnek többet az idén, mint a múlt esztendőben. Különösen megdrágult a Svábhegy, a Zugliget, a Rózsadomb és a Mátyás­föld. A Svábhegyen az a lakás, amely tavaly még leg­feljebb 1500—2000 koronáért kibérelhető volt a nyári szezonra, most három-négy, de némelyik öt­ezer koronába is kerül. Megkérdeztük a Svábhegyi Egyesü'etet, mi az oka a nyári lakások hallatlan drágaságának? Girardi József, főv. biz. tag, az egyesület elnöke, a következőkép válaszolt kér­désünkre: — A lakások árának hirtelen való emel­kedését bizonyára az okozta, hogy a pestiek valósággal megrohanták az első tavaszi napsütésre a villatulaj (Ionosokat s mindent, ami kiadó volt, kivettek. Ma már alig van kiadó lakás az egész Svábhegyen. Legalább én nagyon kevésről tudok. Hasonlóak az állapotok a Zugligetben. Itt sem lehet már lakást kapni a nyárra, pedig minden kis zug rendkívül drága. Vasárnap nagyon sokan jár­tak kint Zuglígeten s a legtöbben szomorúan és lakás nélkül voltak kénytelenek visszatérni Buda­pestre. Rózsadombon és a vidéken szintén rendkívül drágák a lakások. A Farkasvölgyön, Orbánhegyen és Mátyásföldön három—négyszáz koronát kérnek két piciny szobácskáért havonta. Két évvel ezelőtt száz—százötven koronával is megelégedtek itt a víllatulajdonosok, most azonban, hogy a tenger­parti fürdőkre nem utazhat a budapesti közönség, háromszorosára emelték az árakat. Ki kell hasz­nálni a kedvező viszonyokat. Mentőkörülmény is akad, amivel védekezni lehet: háború van . Zöldmálon, Pálvölgyön, Csatárkán és Vérhal­mon ugyancsak magasra emelkedtek a nyári la­kások árai. Ellátogattunk az itteni házak és telkek tulajdonosainak egyesületébe, ahol érdekes ada­tokat tudtunk meg a nyári lakások drágulásáról. Kiadó lakás nagyan kevés van már, mert a buda­pestiek minden lakható helyiséget bérbe vesznek. A háztulajdonosok a nagy kereslet következtében természetesen fölemelték az árakat. A legjobban azok jártak, akik az első tavaszi vasárnap mentek ki lakást keresni. Akkor még aránylag olcsó volt minden, a következő vasárnapra azonban közel ötven százalékkal emelkedtek föl az egyébként is-JxMeasijíwMP A fűszeres ur megnyugtatta Mari háborgó ke­dély világát: — Lelkem, mire béke lesz, én a saját házam saját ablakán könyökölök ki és fütyülök a kun­csaftra. Mari komoly haraggal referált a viaskodásról, pedig abszolúte nem volt igaza. Nem volt igaza első sorban azért, mert nem rezón előre össze­veszni valakivel, aki esetleg a háziuram lesz, de nem volt igaza azért se, mert valóban minden tiszteletet megérdemel, aki a mai drágaság kö­zepette is úgy tud takarékoskodni, hogy a házi- uri vágányon robog be a vonata. * Önöket talán nem érdekli, de el kell fecseg­nem, mert az én számomra egyenesen lelki szen­záció: kávéházat változtattam. Hősies és szilárd elhatározással otthagytam a régi kávéházat és két nap óta másutt iszom a pikkolómat. Úgy ér­zem magamat, mintha kivándoroltam volna: uj arcok, friss impressziók, más eug és más kabát­tolvajok; Ferenczi professzor ur kegyes figyelmé­be ajánlom: rendeljen néha kávéház-változtatást a petyhüdt pesti idegeknek. Az iskolák minisztere leírt a fővároshoz, hogy a háború tartama alatt uj tankhönyvek kiadását megtiltja. Helytelen rendelkezés, mert a hittan­ból egész nyugodtan megjelenhetne már a javí­tott és kurtított kiadás. Olyan, ahol a tízparan­csolatból a „Ne ölj!" és a „Szeresd felebaráto­3 háborús árak. A drágaság okai tehát a háztulaj­donosok szerint maguk a nyári lakást kereső pes­tiek. Dunakeszin, Palotaujfalun, Csornádon, Foton és Leányfalun is sokan biztosították már előre nyári lakóhelyüket. Ha a meteorologusok jóslata beválik, akkor az idén nagyon korán, már május elején ki fog köl­tözködni Budapest a zöldbe. A nyári lakások drágábbak a télinél is. Két kis szoba három—négy hónapra annyiba kerül, mint idebent Budapesten egy négyszobás lakás félesztendőre. Úgy látszik, egyetlen mód van csak a drágaság megakadályo­zására: maximálni kellene a nyári lakások árát... Nyolc teleküzlet. A Központi tejcsarnok ajánlata. Előrelátható volt, hogy Harrer tanácsnok kor­szakos telekreformja hatalmas vitát fog támasz­tani a pénzügyi bizottságban. Kellemetlen hatást keltett itt Preyer Hugó felszólalása, amelynek lényege az volt, hogy a főváros szerinte kiuzso- rázza a szegény gyáriparosokat. Viszont nagy el- isméressel nyilatkozott mindenki Jiinker Pál ra­dikális irányú beszédéről és nem lehetetlen, hogy a pénzügyi bizottság, esetleg a közgyűlés csak­ugyan rövidebb terminust fog szabni a három- lásra és nagyobb hasznot fog statuá'ni az érték- emelkedésből a főváros számára. Köztudomású, hogy a Központi Tej csarnok ismeretes telekvételi ügyét levették a pénzügyi bizottság ülésének napirendjéről. Ez azonban korán sem jelenti az előterjesztés hosszabb időre való elhallasztását. A magyarázat az, hogy a Központi Tejcsarnok pótlólag több olyan kon­cessziót tett a fővárosnak, amelyek Budapest közélelmezésének javítására vonatkoznak. Éppen ezért az ily módon kiegészített előterjesztéssel elsősorban a régóta pihenő közélelmezési bizott­ság fog foglalkozni s csaik azután kerül az ügy a pénzügyi bizottságba. A nagy telekreform elintézésére egyébként so­kan várnak. Az utóbbi időben ugyanis több nagy ipari vállalatnak jött meg a kedve fővárosi telkek szerzéséhez.Be is nyújtották erre vonatkozó aján­latukat, de Harrer tanácsnok kijelentette, hogy a mostani alapon nem hajlandó többé telket el­adni s ezért valamennyi ajáMat függőben maradt a nagy előterjesztés eldőltéig. Nyolc nagyobb te­leküzlet rekedt meg ilyenformán; ezekre majd csak a legközelebbi jövőben kerül a sor. dat, mint tenmagadat!" — hiányzanak. Elvégre ilyen időkben izgató tendenciájú, elavult erköl­csök megmételyezhetik az iskolákat. Egy Erzsébet-köruti kirakat öreg, német mustra után készült színes poharakat kínál. Ma­gas és vastag poharak; az egyiken szarvasok hancuroznak, a másikon Sprudel bugyborékol; ilyen serlegekkel köszöntötte Hoffmann .— Olim­piát, Antóniát, Stellát és a többieket, a kiket Offenbach se ismert; ilyeneken stoppolt a bán­halmi tanyán a nagyanyám. Az elmés botos ki­találta a módját: hogyan adjon túl gyorsan a nem módís poharakon — táblát akasztott a nya­kukba ezzel a felirattal: „Békepohara k". Bizonyos, hogy hamar népszerű lesz a mohos portéka, mert a reklám-ötlet álmokat ád a szí­veknek, a megsebzetteknek a megmarcangoltak- nak és az álom drága, az álom a kincsek kincse. Emberek ácsorognak a kirakat előtt és bámész­kodnak. Máskor meg se látták az ilyen ócska talpas poharat — most kitágul a szemük, úgy nézik, úgy lesik, úgy fürkészik: koccintanak-e már a germán öregek? Az én orvosom, az ön orvosa, az összes or­vosok, a dohányzók és italszeretők is azt prédi­kálják, hogy a nikotin, az alkohol káros. A béke­pipára, a békepohárra gondolok és tiltakozom, kedves doktorom. Szentmiklósí József.

Next

/
Oldalképek
Tartalom