Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-29 / 13. szám
Budapest, 1916. március 29. lérrel emeljük. Rekompenzációképpen a perifériák szegény népéről gondoskodni kívánunk s evégből a leghosszabb távolságokra érvényes jegyek mai árát mérsékeljük. Számításunk szerint néhány millió korona nyereség- többletet fog hozni ez az elkerülheteten revízió. Nagyon természetes, hogy számítunk a Közúti Vasút hasonló irányú kérelmére és bajos dolog volna ez elől elzárkózni, mert hiszen tagadhatatlan, hogy a nyersanyagok ára és a munkabérek legalább is olyan arányban emelkedtek a Közútinál, mint a Városinál. De a főváros legridegebb, legönzőbb anyagi szempontjából sem volna helyes, ha mereven elzárkóznánk a Közúti tarifaemelése elől, hiszen a Közúti ma 2 és fél millió koronát fizet a fővárosnak nyereségrészesedés címén és könnyen kiszámítható, hogy ha a tarifaemelés révén csak négy millió koronával emelkedik a Közúti bruttó bevétele, úgy a főváros nyereségrészesedése 2 és fél millióról 3 és negyed millióra fog emelkedni. Egészen, simán azonban még sem fog menni a dolog, mert van egy áramlat, amely azt kívánja, hogy a Közúti a tarifaemelés kedvéért húsz százalékos nyereségrészesedést vállaljon. Természetes, hegy a Városi csekély nyereségrészesedési kvótáját egyidejűleg jelentékenyen kell emelni. Lakásuzsora a nyaralótelepehen. A villatulajdonosok háborús konjunktúrája. Nincs már messze a nyár, amikor a pesti embert kisüti a forróság a városból a hegyek közé, az erdőkbe, a zöldbe. A meteorologusok jelentése szerint az idén különösen meleg nyárra van kilátás, hamarább kezdődik a kánikula. A pestiek korábban menekülnek el tehát az idén a városból a zöldbe. Ezelőtt nem okozott a nyaralás akkora gondot, mint most. Az ember fölült a vonatra és elmenekült pár hétre Abbáziába, a Tátrába vagy a Keleti-tenger mellékére. De a háború óta nem lehet a régi fürdőkbe utazni, a Balaton partja is túlzsúfolt lesz s a pestiek nagy része kénytelen az idén a Pest körüli nyaralótelepeken, vagy a közeli falvakban keresni menedéket a nap égető sütése ellen. A múlt hét ótai csakugyan valóságos népvándorlás indult meg a közeli nyaralóhelyekre. Mindenki már most gondoskodik nyári lakásról, mert mire nem azt fájlalom, hogy mint költőnek' ma már kettőszázezer korona adósságom lehetne, __ én cs ak a témákat sajnálom, a ragyogó témákat, a melyek itt fekszenek előttünk a pesti aszfalton és várják a költőt, de hiába várják: a nappal élő téma, az éjszaka élő költő sohase találhatnak egymásra. Pedig a mai Pest __ igy érzem, a leghá lásabb regény-matéria! Ez a drága, részeg város, ez a könnyelmű, ez a csibész — különb anyagból, háíásabból — nem gyúrt, nem faragott még művész. A pesti forradalmakat meg kell tirni! A végsőkig elkeseredett utcát, amely a háború második esztendejének vége felé nem bir immár többé magával; a drágaság, az uzsora végső kétségbeesésbe kergeti a tömegeket, rohamra indul a fékevesztett indulat és — kost, was kost — kifosztja a ragyogó üzleteket. Tegnap egy selymesbolt előtt mentem el. Az asztalokon, a pádimentumon százszámra egymásra dobálva feküdtek a kincsek: a délutáni bestiális sturm emlékei. Szegény selymesek, szegény ékszerészek, szegény cípőkereskedők — hogy bír- |ják ki ezeket a rémnapokat, mikor a betéti kamat egyre kisebb?! * Konyhám főnöknője: Mari, aki hadbavonult /férje arcképét és házam érdekeit szivén viseli, a kávéárak emelése alkalmából összekülönbözött a fűszeresemmel és hogy helyes kifejezést használjak __ megadta neki: — Nem lesznek maguk mindig ilyen urak! Lesz még egyszer béke is . , . itt lesz a nyaralás tulajdonképeni ideje, vagyonért sem lehet majd lakáshoz jutni. A környékbeli villák tulajdonosai azonban nem engedik kijátszani magukat, s számitva rá, hogy mindenki már a tavasz elején igyekszik olcsó nyári lakást szerezni, alaposan fölemelték a házbéreket. Némely lakásért épen száz százalékkal fizetnek többet az idén, mint a múlt esztendőben. Különösen megdrágult a Svábhegy, a Zugliget, a Rózsadomb és a Mátyásföld. A Svábhegyen az a lakás, amely tavaly még legfeljebb 1500—2000 koronáért kibérelhető volt a nyári szezonra, most három-négy, de némelyik ötezer koronába is kerül. Megkérdeztük a Svábhegyi Egyesü'etet, mi az oka a nyári lakások hallatlan drágaságának? Girardi József, főv. biz. tag, az egyesület elnöke, a következőkép válaszolt kérdésünkre: — A lakások árának hirtelen való emelkedését bizonyára az okozta, hogy a pestiek valósággal megrohanták az első tavaszi napsütésre a villatulaj (Ionosokat s mindent, ami kiadó volt, kivettek. Ma már alig van kiadó lakás az egész Svábhegyen. Legalább én nagyon kevésről tudok. Hasonlóak az állapotok a Zugligetben. Itt sem lehet már lakást kapni a nyárra, pedig minden kis zug rendkívül drága. Vasárnap nagyon sokan jártak kint Zuglígeten s a legtöbben szomorúan és lakás nélkül voltak kénytelenek visszatérni Budapestre. Rózsadombon és a vidéken szintén rendkívül drágák a lakások. A Farkasvölgyön, Orbánhegyen és Mátyásföldön három—négyszáz koronát kérnek két piciny szobácskáért havonta. Két évvel ezelőtt száz—százötven koronával is megelégedtek itt a víllatulajdonosok, most azonban, hogy a tengerparti fürdőkre nem utazhat a budapesti közönség, háromszorosára emelték az árakat. Ki kell használni a kedvező viszonyokat. Mentőkörülmény is akad, amivel védekezni lehet: háború van . Zöldmálon, Pálvölgyön, Csatárkán és Vérhalmon ugyancsak magasra emelkedtek a nyári lakások árai. Ellátogattunk az itteni házak és telkek tulajdonosainak egyesületébe, ahol érdekes adatokat tudtunk meg a nyári lakások drágulásáról. Kiadó lakás nagyan kevés van már, mert a budapestiek minden lakható helyiséget bérbe vesznek. A háztulajdonosok a nagy kereslet következtében természetesen fölemelték az árakat. A legjobban azok jártak, akik az első tavaszi vasárnap mentek ki lakást keresni. Akkor még aránylag olcsó volt minden, a következő vasárnapra azonban közel ötven százalékkal emelkedtek föl az egyébként is-JxMeasijíwMP A fűszeres ur megnyugtatta Mari háborgó kedély világát: — Lelkem, mire béke lesz, én a saját házam saját ablakán könyökölök ki és fütyülök a kuncsaftra. Mari komoly haraggal referált a viaskodásról, pedig abszolúte nem volt igaza. Nem volt igaza első sorban azért, mert nem rezón előre összeveszni valakivel, aki esetleg a háziuram lesz, de nem volt igaza azért se, mert valóban minden tiszteletet megérdemel, aki a mai drágaság közepette is úgy tud takarékoskodni, hogy a házi- uri vágányon robog be a vonata. * Önöket talán nem érdekli, de el kell fecsegnem, mert az én számomra egyenesen lelki szenzáció: kávéházat változtattam. Hősies és szilárd elhatározással otthagytam a régi kávéházat és két nap óta másutt iszom a pikkolómat. Úgy érzem magamat, mintha kivándoroltam volna: uj arcok, friss impressziók, más eug és más kabáttolvajok; Ferenczi professzor ur kegyes figyelmébe ajánlom: rendeljen néha kávéház-változtatást a petyhüdt pesti idegeknek. Az iskolák minisztere leírt a fővároshoz, hogy a háború tartama alatt uj tankhönyvek kiadását megtiltja. Helytelen rendelkezés, mert a hittanból egész nyugodtan megjelenhetne már a javított és kurtított kiadás. Olyan, ahol a tízparancsolatból a „Ne ölj!" és a „Szeresd felebaráto3 háborús árak. A drágaság okai tehát a háztulajdonosok szerint maguk a nyári lakást kereső pestiek. Dunakeszin, Palotaujfalun, Csornádon, Foton és Leányfalun is sokan biztosították már előre nyári lakóhelyüket. Ha a meteorologusok jóslata beválik, akkor az idén nagyon korán, már május elején ki fog költözködni Budapest a zöldbe. A nyári lakások drágábbak a télinél is. Két kis szoba három—négy hónapra annyiba kerül, mint idebent Budapesten egy négyszobás lakás félesztendőre. Úgy látszik, egyetlen mód van csak a drágaság megakadályozására: maximálni kellene a nyári lakások árát... Nyolc teleküzlet. A Központi tejcsarnok ajánlata. Előrelátható volt, hogy Harrer tanácsnok korszakos telekreformja hatalmas vitát fog támasztani a pénzügyi bizottságban. Kellemetlen hatást keltett itt Preyer Hugó felszólalása, amelynek lényege az volt, hogy a főváros szerinte kiuzso- rázza a szegény gyáriparosokat. Viszont nagy el- isméressel nyilatkozott mindenki Jiinker Pál radikális irányú beszédéről és nem lehetetlen, hogy a pénzügyi bizottság, esetleg a közgyűlés csakugyan rövidebb terminust fog szabni a három- lásra és nagyobb hasznot fog statuá'ni az érték- emelkedésből a főváros számára. Köztudomású, hogy a Központi Tej csarnok ismeretes telekvételi ügyét levették a pénzügyi bizottság ülésének napirendjéről. Ez azonban korán sem jelenti az előterjesztés hosszabb időre való elhallasztását. A magyarázat az, hogy a Központi Tejcsarnok pótlólag több olyan koncessziót tett a fővárosnak, amelyek Budapest közélelmezésének javítására vonatkoznak. Éppen ezért az ily módon kiegészített előterjesztéssel elsősorban a régóta pihenő közélelmezési bizottság fog foglalkozni s csaik azután kerül az ügy a pénzügyi bizottságba. A nagy telekreform elintézésére egyébként sokan várnak. Az utóbbi időben ugyanis több nagy ipari vállalatnak jött meg a kedve fővárosi telkek szerzéséhez.Be is nyújtották erre vonatkozó ajánlatukat, de Harrer tanácsnok kijelentette, hogy a mostani alapon nem hajlandó többé telket eladni s ezért valamennyi ajáMat függőben maradt a nagy előterjesztés eldőltéig. Nyolc nagyobb teleküzlet rekedt meg ilyenformán; ezekre majd csak a legközelebbi jövőben kerül a sor. dat, mint tenmagadat!" — hiányzanak. Elvégre ilyen időkben izgató tendenciájú, elavult erkölcsök megmételyezhetik az iskolákat. Egy Erzsébet-köruti kirakat öreg, német mustra után készült színes poharakat kínál. Magas és vastag poharak; az egyiken szarvasok hancuroznak, a másikon Sprudel bugyborékol; ilyen serlegekkel köszöntötte Hoffmann .— Olimpiát, Antóniát, Stellát és a többieket, a kiket Offenbach se ismert; ilyeneken stoppolt a bánhalmi tanyán a nagyanyám. Az elmés botos kitalálta a módját: hogyan adjon túl gyorsan a nem módís poharakon — táblát akasztott a nyakukba ezzel a felirattal: „Békepohara k". Bizonyos, hogy hamar népszerű lesz a mohos portéka, mert a reklám-ötlet álmokat ád a szíveknek, a megsebzetteknek a megmarcangoltak- nak és az álom drága, az álom a kincsek kincse. Emberek ácsorognak a kirakat előtt és bámészkodnak. Máskor meg se látták az ilyen ócska talpas poharat — most kitágul a szemük, úgy nézik, úgy lesik, úgy fürkészik: koccintanak-e már a germán öregek? Az én orvosom, az ön orvosa, az összes orvosok, a dohányzók és italszeretők is azt prédikálják, hogy a nikotin, az alkohol káros. A békepipára, a békepohárra gondolok és tiltakozom, kedves doktorom. Szentmiklósí József.
