Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-01-12 / 2. szám

2

Budapest, 1916 január ,12.

adók életbeléptetését. És itt átengedjük a szót a törvényhatósági bizottság egyik legtekintélyesebb, legsúlyosabb szavú tagjának, F ele k i Bélának, aki munkatársunk előtt a következőket mondotta:- A mulatóhelyek megadóztatása múlhat - lan szükségesség. Világháború vám reng a föflid és az összes pesti színházak, kabarék, éjjeli mulatóhelyek, mozgó-színházak zsúfolva vannak, nem lehet jegyeket kapni. Ez azt mutatja, hogy ezek a helyek mind kitűnő üzletek és mind üzleti vállalkozások. Nem lehet tehát a kultúra hamis jelszavával védeni a mulatókat az ellen, hogy a főváros is hasznát lássa a nagy forgalomnak, amelyet lebonyo- litnak.

F e 1 e k i Béla dr. kétségkívül fején találta a szöget. Amit a vidéki városok már régebben megvaiiósitottak., azt Budapestnek sürgősen meg kell valósítani. Nem járja, hogy a mulatóhelyek refcordnyeres,égeket vágjanak zsebre ugyanakkor, amikor Budapestnek húsz millió a deficitje. A mulatók tulajdonosai — nem kell félteni őket — egyszerűen áthárítják majd az adót a látogató közönségre. Ez azonban nem nagy baj, mert aki mulatni akar, nem sajnálja azt a tiz-tizenkét fillért, ami a fővárosnak jutna. Tűrhetetlen dolog hogy a pezsgőfogyasztások ismert helyiségei ne járuljanak hozzá a közterhekhez, vagy csak oly mértékben, mint a komoly üzletek tulajdonosai. Ha más címen nem, hát azért kellene alaposan megadóztatni ezeket a helyeket, mert a főváros megtűri eket. Az összes mulatókat kivétel nélkül és sürgősen meg kell ismertetni ezzel az uj adónemmel, amely kizárólag a főváros jövedelme volna és amely évente milliókat hozna a fővárosnak.

Kibővítik a megyeri vízmüveket.

Nagyszabású tervek 12.000.000 korona befektetéssel.

A vízvezetéki és világítási ügyosztály már régen elkészült egesz csomó tervvel, amelyeknek kivitele azonban a mai viszonyok között, amikor sem munkaerő, sem a munkához szükséges anyag nem áll rendelkezésre, meg nem valósítható. Már az 1914,-v évre tervezett építkezéseket bizonytalan időre el kellett halasztani a háború következtében beállott kedvezőtlen pénzügyi helyzet miatt. Az elmúlt esztendőben mindössze a Vár vízzel való ellátása érdekében

fektettek a krisztinavárosi vízvezetéki átemelő telepből' egy uj fővezetéket, megtörtént azután a Markó-utcai vizmütelep áthelyezése. Ez volt az egész, amit a XII. ügyosztály az elmúlt évben készen levő terveiből meg tudott valósítani.

Hogy azonban a bábom után annál nagyobb lesz a megvalósítandó feladatok száma, az egészen természetes. A Wekerle Sándor elnöklete alatt működő Közmunkákat előkészítő országos bizo t.t.s.á g azt a kérdést intézte a főváros tanácsához, hogy ismertesse a háború utánra kilátásban levő közmunkáit. Az anyag összegyűjtését a XIII. ügyosztály végezte . Ebben a tervezetben a XII. ügyosztály mintegy tiz-tizenkét m i 1,1 ,i ó k,o.r,o.n.a beruházást jelentő közmunkával szerepel Hogy mik lesznek ezek a teljesítendő munkálatok, arra vonatkozólag illetékes helyen a következő felvilágosítást kapta a Fővárosi Hírlap munkatársa:

A vizvezetéki munkálatok programmját természetesen a háború miatt nem valósíthatjuk meg. Pedig van elegendő kidolgozott tervünk, olyan is, amely már a műszaki tárgyalásokon, sőt olyan is, amely a közgyűlés jóváhagyásán is átesett. Mi igazán nagy örömmel látnánk, ha már belekezdhetnénk a munkálatokba, azonban teljes lehetetlenségekkel állunk szemben. Az egész pedig azon múlik, hogy nincsen ólmunk. Már háromszor kértük a kormányt, hogy adjon ólmot, de mindháromszor azt a választ kaptuk, hogy pótoljuk az ólmot cementtel. Ez azonban a vizvezetéki igazgató véleménye szerint egyenesen lehetetlenség.

—- Tény az, hogy tiz—tizenkét milliót fölemésztő .munkatervünk áll készen. Ezek között ott van a műhelyek k ö z p o n t o s.i.t.á.s.a. Az uj mühelytelepet a VI. kerületben a Madarász-utca és Rákospalotai-ut sarkán levő telektömbre tervezik. Ennek költségeit már a közgyűlés is engedélyezte, a közgyűlési határozatot azonban a belügyminiszter azzal hagyta jóvá. hogy a munkálatokat csak a hadiállapot megszűnte után szabad végrehajtani. Akkor azonban azonnal hozzáfogunk.

— Az uj központi raktárh'o.z, amely a Váci-uti raktárhelyiségek helyett a Tomcsá- nyi-utcai gázométer mellett fog épülni, a tervek már elkészültek, de még tárgyalásokat igényelnek.

— A krisztinavárosi s z'i'v a't't.y,Lite le p átépítése és villamos üzemre való berendezése az 1916-ik év feladata lenne. Hozzániil csinálni kell valamit, mert hiszen évről-évre nő az az összeg, amellyel több kamatot fizetünk, mint amennyi osztalékot kapunk. Uj beruházás nélkül nem képzelhető el a Városi jövője, viszont az uj beruházások tőkéjének nagyobbik felét a fővárosnak kell adnia.

Az állami adók legnagyobb részéhez hozzá simul a községi adó, mint szerény pótlék. E tekintetben tiszta a helyzet, mert hiszen ha a háború elmúltával az illető adónemek állami bevétele emelkedik, vagy legalább visszatér a normális mértékhez, úgy a községi pótlék is megfelelő jövedelmet fog biztosítani a fővárosnak. Abban, hogy az állam egyes adókat átenged a fővárosnak, annál kevésbbé lehet bízni, mert hiszen az államnak magának is súlyos gondja lesz a háború milliárdos pénzáldozatának kiegyenlítése. Az államnak minden fillérre szüksége lesz és naiv optimista az, aki arra számit, hogy az állam fogja talpra állítani a fővárost. Egyébként nem vagyunk nagyon elragadtatva ettől az eszmétől, mert hiszen a főváros autonómiája sinylené meg első sorban, ha az állam pénzügyi gyámsága alá kerülne Budapest. Ha a krónikus deficitet az állam fedezné, akkor az államhatóság teljes joggal és az eddiginél sokkal szigorúbb módón ellenőrizné a főváros minden lépését és beleavatkozna olyan ténykedésekbe, amelyek az autonómia jogán elsősorban a tanács és a közgyűlés hatalmának a szférájába tartoznak. Az állam nem enged át jövedelmeket, az állam nem ad pénzt Budapestnek; ennél csak egy bizonyosabb, hogy a háború után újabb, hatalmas állami adóemelés jön, amely nemcsak azért lesz súlyos, mert a jövedelmet fogja érni, tehát a főváros még pótlék formájában sem fogja hasznát látni, hanem mert úgyszólván lehetetlenné teszi a községi adópót- lék kulcsának felemelését, ami nélkül pedig radikális orvoslás aligha képzelhető el.

A konklúziót ezek után levonhatjuk: Budapest csakis a saját erejéből heverheti ki a háztartás nagy betegségét. A fővárosnak olyan jövedelmeket kell teremtenie, amelyek nem konkurrál- nak az állami jövedelmekkel és amellett lehetőleg tág teret engednek a progresszív adózás elvének, a szegényebb osztályok kímélésének. — Már a háború előtt sok szó volt a külön fővárosi ingatlanadóról, amely nagyon igazságos adó és nagy összeget jelent. Az é r t é k e m élik e d é s i adó éppen olyan érett kérdés, mint az üres telkek in e g a d ó z t a,t á,s,a. Nem késhet soká a külön fővárosi örökösödési a d ó és nem lehet tovább halasztani a luxusPesti kabara.

A Józseí-köruton v:n egy ..Enyves Hát nevű mü- intézet. Semmi köze az enyvhez, de mégis enyves; semmi köze a háthoz, de még:s hátas Fs itt nem rejthetem e! nagyon régi bosszankodásomat azon, hogy a becsületes hátat miért blamirozzák úton-útíéién az- zT. hogy enyvvel keverten emlegetik; miért van annyi értelmetlen „Enyves Hát" cégtábla Pesten és miért nincs egyetlen „Enyves Kéz" se, holott ezerszámra tudok alkalmas helyet az „Enyves Kéz" feliratok számára. Nem a bankokra, nem a háziurakra, nem a kis- uzsorásokra, nem a pékekre gondolok A költő kissé molett és így nem szokott személyeskedni, mert fél az izgalomtól és a gutától. A költő nem céloz tulajdonképpen senkire, a költő cs k úgy egyszerűen megjegyez és már siet is vissza a József-körutra, ahol a szőnyegen forgó „Enyves Hát" kirakatában ez a táblácska fityeg:

Vöröskeresztes áppolónői dresszek a felvételez díjmentesek.

Ne méltóztassanak a két p-én nevetni! Én is tudom, hogy minden tisztességes ápolónő megelégszik egy pével, de tudom azt is, hogy az enyve^ hátas ember nem analfabéta, hanem egy vicces pesti, aki azért írja az ápolónőt úgy, ahogy írja, mert egy vicces ember . . .

Egyébként pedig pompás üzleteket csinál. Esténkint óraszámra az a szórakozásom, hogy megállók boltja előtt és vigadok, bámészkodók. Bemegy a mindenesleány és bemegy a sarki csókkofa, benn ráadják a vöröskereszttel ékes fehér ápolónői köpenyt, bekötik a fejét az ártatlanság fehér gyolcsával, barátságos arc

vágatik, szánakozó. siránkozó, szamaritánus var- riácíókkal és kész a kép. így játszanak Pesten ápolós- dit az Úrnak, Hadúrnak 1916-ik esztendejében. És nehogy a múlt esztendő megsértődjék, ide kell iktatnom, hogy már 1915 végén is igy murztak a Josefstadtban. Mondanom se kell. hogy a fölvételekhez álsebesültek is rendelkezésre álPnak, csekély pótdíjért, a nagyérdemű közönségnek. Őrmestertől lefelé tizenöt krajcár. őrmestertől fölfelé húsz krajcár

Sajnálnám, ha bárki is félreértene! Nem rendőrért ordítok, mikor ezt megírom, csak a kuplégyárak szives figyelmét óhajtottam felhívni a vicces enyvesre.

*

Miután az eddig elő.dottakból világos, hogy én egy úgynevezett szellemes vagyok és miután természetes, hogy senkise lehet szellemes csak úgy mírnixdirnix, azt hiszem, nem fog a szenzáció erejével hatni, ha bevallom, hogy szellemességi előkészitő tanfolyamom a magyar királyi opera. Operánk szövegkönyveinek köszönhetem, hogy az vagyok, aki vagyok és nem pusztában elhaló szó.

Ezt azért kellett előrebocsátanom, hogy megértessem önökkel: miért akartam a múlt héten is az operába menni? És most jön a hiteles eset:

Kérem a telefonközponttól az operai pénztárt. Mással beszél. Kérem még egyszer. Mással beszél. Újra kérem.

A központi angyal: Kár a fáradtságért.

Csekélységem: Ha szabad érdeklődnöm, miért kár?

A központi angyal: Mert míndm jegy elkelt.

Csekélységem: Nagyon kedves, hogy nagysád informál. Talán mindjárt azt is megmondhatná, hol kaphatok mégis ma estére jegyet, ha már az operába nem mehetek?

A központi angyal: Tessék csengetni öt perc múlva, talán az „Omniába" szerezhetek egy jegyet.

C;ekélységem: Ne tessék fáradni nagysád ott lakom a szomszédságba és igy nem karom terhelni.

A központi angyal: Hiába tetszik ott lakni, ott sincs már jegy. de nekem protekcióm v. n, mert a vőlegényem unokafivére hadifogolytárs ?. az .,Omnia" tulajdonosa felesége fivérének, a Kállai urnák, Astrachánban.

Öt perc mulv 1 csengettem és a drótangyal, a drága, a jó istenke sokáig éltesse, boldog n jelentette, hogy az astracháni összeköttetés révén kivételesen egy pótszék a zenekari zongora alatt rendelkezésre áll.

Ez az én édes. jóságos, csibész Pestem! Ez! Ahol, ha az ember az operai pénztárt hívja, a telefonos központ rögtön kitalálja, hogy jegyei akarnak és nem csincsilla garnitúrát. És igy jön rá az ember, hogy miért is van világháború, miért is dörögnek ágyuk Cal'istól—Bagdad g? Azért, hogy astracháni hadifoglyok kegyes, jóakaratu protezsálásával helyet lehe- sen kapni egy pesti moziban. Egy picike helyet a moziban — akkor, mikor egy kiló hús ezer korona, egy kiló zsir kétezer korona, egy darab szappan ötezer korona, egy liter tejért pedig vagy sziilni>kell, vagy jöjjön protekciónak a tüdőnyavalya.

*

Szülő vagyok, szülő — Fyötgy és András fiaim avattak ezzé — és mint szülőnek kötelességeim vannak. Oltatok, ujraoltatok, beíratok, jó példával járok elől — ami nem is olyan könnyű feladat, mint ahogy hinni méltóztatn"k és újabban szülő’ értekezletekre járok. Vasárnap is értekezleten voltam a józsefvárosi elöljáróság tanácstermében, hogy háborogjam azon, hogy a Tavaszmező-utca két esztendeje a Népligetben van és kílencszáz kis diákot nyomorítanak meg azzal,