Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-01-12 / 2. szám

Budapest, 1916 január 12. a kapcsolódik ehhez a ill-ik kerületi viztnü kibő­vítése, valamint az Istenhegyi és budakeszi-uti szivattyútelep építési munkái. A krisztinavárosi szivattyútelep elektromos üzemre való átszere­lésének és az óbudai 800 milliméteres átmérőjű főnyomócső fektetésének tervei készen állanak, műszakilag is letárgyaltattak már, mindössze a fedezeti kérdés megoldása van még hátra. — A legnagyobbszabásu megoldandó feladat a káposztás megyeri vizmíitelep kibővi- tése. itt a Dunapartot mintegy négy kilométer hosszúságban ki kell építeni, tij kutakat kell fúr­ni, szivócsőhálózatot, továbbitó berendezéseket és egyéb munkálatokat kell végezni. Ezekkel a vizmü napi 240,000 ma termelőképességiivé vá­lik. Erre vonatkozólag az általános tervek rész­ben készen vannak, az eisö sorban kivitelre ke­rülő részekre vonatkozólag a részletes tervek is készen állanak. Most a műszaki tárgyalások következnek, majd a közgyűlés elé kerül a ki­bővítési terv. A kibővítési munkálatok több mint hét millió koronába kerülnek. — A műhelyek központosítása, a krisztina­városi szivattyútelep átépítése, a 800 milliméte­res főnyomócső elhelyezése, ha a háború ki nem tör, már készen is lenne. De munkában ál­lana már az uj központi raktár is és igy tár­gyalás alatt már csak a megyeri vizmíitelep ki­bővítése lenne, — Az ügyosztály tervei jelentékeny beruhá­zásokat igényelnek, de ezeknek a beruházások­nak nincsen rizikója. A vízvezeték és világítás mindig meghozza a maga hasznát és nem fek­tethetünk le egyetlen méternyi csövet sem anél­kül, hogy az ki ne fizetné magát. Éppen ezért ezek a beruházások nemcsak szükségesek, de jövedelmezők is és igy a háború befejezése után sürgősen megvalósitandók. üiláguárosias sporttelep Háfeosfalflán. Télen korcsolyapálya, nyáron strandfürdő A ma már Budapest X-ifc kerületéihez tartozó R á k o s f a 1 v a az utóbbi években igen élénk fejlődésnek indult. Különösen sokat lendített rajta az a körülmény, hogy mind többen van­nak azok, akik nyári pihenésüket itt töltik, sőt Budapestnek ez a kies része csupa nyaraló- szerű házból áll. De mindenekíölött jelentöséges lesz erre a vidékié az a körülmény, hogy itt épül az uj lóversenytér, amivel vonatkozásban tervbe van véve a városi villamos egy uj vona­lának kiépítése is. hogy kitelepítették a Tavaszmező-utcai gimnáziumot a Népligetbe és rokkantakat helyeztek el a tantermek­ben. holott a múzeumkor nyéki paloták sokkal alkal­masabbak lettek volna a rokkantak bekvártélyozására. Ez azonban a mi keservünk és nem akarom véle önö­ket untatni. Ezt csak mi, józsefvárosi szülők tudjuk átérezni, ez csak nekünlk fáj! Mit tudja egy terézvá­rosi szülő, mi az a fáj dalom 9! Szóval nekünk fájdal­maink vannak; értekeztünk, indítványoztunk, határoz­tunk. A határozat, — amelyhez a teljes tisztelettel alólirott, nem járult hozzá, az volt — hogy szeretett képviselőnket kell felkérni a kerület sérei mének sür­gős orvoslására. Szeretett képviselőnk ügybuzgalmába vetettük hát reménységünk horgonyát, de horgony- vetésünk magasztos pillanatát megzavarta egy bor­zalmas közbeszólás: — Kérem szépen, tisztelt értekezlet, ki most a mi szeretett képviselőnk? És mert a kíváncsiság ragadós, egymásután még má­sik három szülő érdeklődött, hogy ki most a József­város szeretett képviselője? Ó, hogy utálom magamat közéleti tájékozatlanságomért, az egyik szülő, én vol­tam. A szomszédom, aki nero tudta kielégíteni a kí­váncsiságomat, egy nagy lap szerkesztője volt. De ah — égi hang, a szolga jő és pihegve súg: — A Jakabffy kegyelmes ur! Boldogan lélegzettem föl és az volt az érzésem, hogy most már nyugodtabb'ui leszek gyertyaszál, amely elhagyott, üres szobában áll, most már tudom, hogy a Jakabffy kegyelmes ur az én képem hőn sze­retett prokurístája a törvényhozásban. Ó, hogy hiányzol derék jó néhai Hűvös József! Amíg Te itt jártál köztünk, sose voltunk ínformátlanok, Te mindég megmondtad: kit kell hőn szeretnünk?! Szentmiklósi József. A világvárossá fejlődő Budapestnek ilyenfor­mán igen jellegzetes és kellemes része lesz Rá­kost alva, amely talán már a közelben újabb vonzó érdekességet tud fölmutatni. A budapesti hirdető-vállalat, mielőtt községesitették, Em­merling Adolf tulajdona volt, akinek most az az életrevaló gondolata támadt, hogy Rákosfal- va^ nyaralón télre és nyárra egyaránt kellemes szórakozótelepet létesít. Emmerling Adolfnak a régi vámmal szemben 4400 négyzetméter területű telke van. Ebből a telekből télre korcsolyapályái, nyárra pedig hatalmas strandfürdőt akar létesíteni. Előbb úgy tervezték, hogy a szórakozóhely számára szükséges vizet a Rákospatakból szer­zik be, de miután ez ellen a többi telektulajdo­nosnak, illetve vizjogosultnak kifogása lehetett volna, úgy határoztak, hogy a Rákospatakból veendő kisebb vízmennyiség mellett artézikutat furatnak, amely az uszodát vízzel fogja ellátni. Az uszodát, illetve korcsolyapályát minden­esetre a legmodernebb berendezéssel akarják ellátni a vál lakó zó k, akik az uszodához még alagcsöveket is fektetnek le, hogy szükség ese­tén a vizet ezek által melegítsék föl. Emmer- lingék hatalmas arányokban fogják ezáltal a nyaralótelepet föllenditenie és nemcsak a nya­ralóknak, de a környékbeli lakosságnak is kivá­lóan kedves szórakozóhelyet nyújtani. Ida a'lóversenytér is megnyílik, a villamos uj vonala is kiépül, a budapesti közönség minden­esetre fel fogja íödözni Rákosfalvát, ahol a vál­lalkozók modern, uszodájukkal) és korcsolyapá­lyájukkal bizonyára jelentékeny forgalmat tud­nak majd teremteni. A vállalkozók tervei teljesen készen vannak, azt már be is nyújtottak a X. kerületi elöljáró­ságon, ahol az érdekeltekkel szombaton tartot­ták meg a tárgyalást. Az érdekeltek a környék föllendátésének egyetemes, nagy érdekét véve figyelembe, nem is emeltek komolyabb kifogá­sokat és igy az életrevaló gondolat hamarosan testet fog ölteni. A szombati előljárósági tárgyaláson Em­me r 1 i n g Adolf, a vállalkozó, egyelőre csak a korcsolyapálya kiépítésének engedélyezését kér­te. Erre meg is kapta az engedélyt. Emmerling további tervei szerint nemcsak uszodát akar rákosfalvi telkén létesíteni, hanem az uj bécsi strandfürdő mintájára, meg akarja csinálni a budapesti homokfürdet is, amelyet a főváros közönsége már régen nélkülöz. E célból 4400 négyzetméternyi területét meg akarja két­szerezni és hatalmas szórakozótelepet fog léte­síteni, amelyen vendéglő, tejcsarnok és három tenniszpálya is lesz. Ilyen nagyszabású vállalkozás mindenesetre megérdemli, hogy a városi villamos tervbe vett vonala kiépüljön annál is inkább, mert ez a für­dőtelep a budapesti közönség régi igényeit elé­gíti ki, amelyet a strandfürdő megvalósításához fűzött. 9 kegyvesztett Császár-malom. Magasan számította az őrlési dijat. Ismeretes, hogy a pékek és a fűszeresek a várostól, vagyis a közélelmezési ügyosztály lisztutalványozó hivatalától kapnak utalványt lisztszükségleteik kielégítésére. Ez az utalvány több malomra szól és a malmokkal a városnák külön elszámolása van. A malmok a várostól kapják a gabonát és ebből a gabonából őrölt lisztet adják ki a város utalványaival jelentkező pékeknek és fűszereseknek. Eddig a Schmidt és Császár-féle malom is őrölt a városnak és a kereskedők és pékek utalványainak egy- része ehhez a malomhoz is szólt. Újabban a hatóság beszüntette a Schmidt és Császár-malomhoz szóló utalványok kiállítá­sát és csak azt a lisztet utalja ki, ami a régeb­ben átadott gabonából készült. Újabb gabona- mennyiségeket azonban őrlés céljából nem ad a közélelmezési ügyosztály ennek a malomnak és úgy tudjuk, ennek az eljárásnak az oka az, hogy Schmidt és Császárék az őrlési dijat ma­gasabban számították és számlájukat az ügy­osztály nem akarta akceptálni. A következmé­nye azután a tulkövetelésnek az lett, hogy a város a céggel minden további összeköttetést megszüntetett, amit részben annak is tulajdoní­tanak, hogy sokan kifogásolták a közélelme­zési ügyosztálynak a malommal való egyéb üz­leteit is. ••■•■■umtHiiiuimmiiiuaataia(aamiallllai Zrínyi városatyát tettenérték egy garniban i Történetünk hősnőjéről ne essék szó. Egyike ő ama névteleneknek, akik kéjek adásával és vételével ipar- szerüleg foglalkoznak. A lovugias magyar nemzet ren­des tagjai vagyunk és a magyar lovagiasság sárii köd­fátyol t szokott borítani a kényes ügyekben szereplő hölgyekre. Nevezzük tehát hősünk hősnőjét egyszerűen Fátia Ne gr ónak. Vagy Nigrának. 2. Hősünk ama sasok közül való, akik csak sast nem­zenek, de nyulat soha. Még tévedésből sem. A neve: Zrínyi. Majdnem úgy hívják. Nem hadvezér, hanem ellenkezőleg: ügyvéd. Azonkívül székesfővárosi bizott­sági tag és közlekedési szakértő. Ez okból tagja a köz­lekedési bizottságnak. 3. Doktor Boda kiadta a rendeletet, hogy nxeg kell tisztítani a zugszállókat. Nem a férgektől, hanem ama névtelenektől, akik . . . stb. (L első strófát.) Doktor Boda erről az elhatározásáról elfelejtette értesíteni a városatyákat. Zrínyi atya sem tudott róla és egy ködös éjjelen kirohant a sasok fészkéből. Zsebeibe 300— fillért tett, amivel alánoson devalválta hadvezér- névrokonának valutáját. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy világháború van és hogy az aranyak kimentek a forgalomból. 4. Történetünk Zrinyi-je meg sem állt a Gyulai Pál- utcáig. Ezt az utcát azelőtt Gyöngytyuk-utcának hív­ták. Nyilván gyöngy-tyukok laktak benne. A gyöngy- tyukokra ma már csak egy garniszálló emlékeztet, amely egyszerű, diszkrét menhrlye a szerelem hajlék- talainak. Vagy a hajléktalan szét elemnek. Ide rohant Zrínyi atya és a portás tisztelettudóan köszön­tötte. Bizonyára gyakori vendég eme falak között Zrínyi atya. És bizonyára kitűnő vendég, buzgó vendég. 5. Doktor Boda jelt adott, mire egy fogalmazó és két detektív hóditó körútra indult az éjszakában. A ke­délyes társaság első útja a pesti garnizón legszolidabb garnija felé vezetett. Oda, ahol a Gyulai Pál-utca ta­lálkozik a Stáhly-utcával. Oda, ahol Zrínyi városatya találkozott — Fátia Negrával. Vagy Nigrával, 6. Éjfélt ütött a Rókus-kórház beteg órája. Doktor Boda küldöttsége kopogtatott a városatya szobájának ajtaján. — Ki az? — riadt fel Zrínyi sötéten. —• Jó emberek. Doktor Boda emberei. Nyissa ki az ajtót, hogy bemutatkozhassunk. Zrínyi városatya gyorsan magára kapta Fatia Nigra otthonkáját, aztán ajtót nyitott és mereven bá­mult maga elé. 7. A fogalmazó tekintetével nézte az ifjú párt. Előbb a hősnőhöz fordult: ■— Igazolja magát! És a hősnő igazolta magát. Megmutatta a munka­könyvét, amelyből kiderült, hogy dolgozó tagja a társadalomnak. — Hát Ön kicsodaV — Én Zrínyi városatya vagyok, — mondotta hősünk nem minden büszkeség nélkül. — Ohó, azt mindenki mondhatja, Mivel tudja iga­zolni magát. Van fényképes igazolványa? — De mennyire! —■ szólt élénken Zrínyi atya és ki­vette a tárcájából — a Közúti és Városi villamos sza­badjegyeket. Amely jegyek dukálnak néki, lévén ő a közlekedési bizottság érdemes tagja. 8. A fogalmazó szalutált. Még csak egy kérdése volt: __ Mi járatban volt itt bizottsági tag ur? — A főváros közlekedési viszonyait tanulmányozom. Mondotta negédesen Zrínyi atya és azzal távozott. Távozása előtt azonban rendbehozta — a számláját. Háromszáz fillért adott át Fátia Nigrának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom