Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-12 / 2. szám
Ötödik évfolyam Budapest, 1916. január hó 12-t KKÖFMZETÉSI JinnK Kq4sx étrwm 16 K Fér évvé ...................... S K Mgyes sxdtmoft ha ft ft «■ Mlüt a kiadóhivatalban.. Várospolitikai és közgazdasági hetilap----------««.ö A..SmUda9lHMaó ** •»/ etenth minden szw« ddn. Szerkesztőség éa kiadóhivatal: VI. kar.. Szív-utca • • • 7«. >z<tan r mim fan................ « 137-19 üa lánafi pedig egy nyelvűek a népek Bábel környékén, mikor arról volt szó, hogy épittessenek-e fiir- döpalctákat, kisajátittassanak-e a May értélé telkek ,vásároltassék-e villamos vasúti részvény, községesittessék-e a gáz és villám, megváltassék-e a társaskocsi, adas- sék-e ingyen telek a Népoperának s legyen-e tyuk minden város körüli patrícius fazékjában? De nyomban bábeli zűrzavar keletkezett, amikor a pénzügyi bizottság tanácstermében beállították az Eiffel-tor- nyot: a húszmilliós deficitet. Kuka lett ott egyszerre mindenki. Csak hosszú, kínos szünet után oldódtak beszédre a nyelvek. De már nem magyarul beszéltek, Az egyik cseremiszül dadogott, csuvasziu1 a másih ostyákul a harmadik; sokfajta zagyva nyelven a többi. Még olyan is volt, aki a francia kölcsön esedékes kuDcnjaira pislogva, ellenséges nyelven riadózott. A nagy, a szörnyűséges deficit apaságát senki nem vállalta, hanem rákenték kulimásznak annak a nagy szekérnek a tengelyére, amelyre a háború taxija van fölszerelve. Ezen a szeké- ug\ is annyi a teher, hogy rajia a városnak békeidőben hangyaszorgalommal összegyűjtött 20 milliós deficitje meg se kottyan. Egy sercintés a tengerbe, mondották a deficites urak. Milliárdos hadi hegy mögött mit jelent a húszmilliós székesfővárosi vakondtúrás.'1 Szerencsére a város nem hitelező, hanem adós. Van katonaiigvosztálya s ig' könnyű kiállítani a bizonyítványt, hogy ő is hadbavonultnak özvegye. Kilakoltatás! pert indítani ellene kegyetlenség; elárverezni nem lehet, mert nincs fuvaros, aki értékeit elszállítsa. A tanácskozás második részletében aztán abban állapodtak meg, hagy deficit ide, deficit oda: ott üli a budavári kastélyban az amerikai nagybácsi: Teleszkv István. A la.i- bija zsebében ez a húsz millió meg se kotv- tyan. De mert akadt a tanácsbeliek közt. aki Teleszkyt zsugorinak ismeri s tudja róla azt is, hogy gyűlöli a rekedthaneu primadonnát, aki aszályos selyem ruhában jár: kiderítették, hogy deficit tulajdonképpen nincs is és a deficit proficitnek bujdosik a költségvetésben. Va!a„ tudvalévőén, egy jámbor muzulmán, aki elment az ő szomszédjához, hogy kölcsönkérje a szamarát. A próféta szakállára, mondta a szomszéd, odaadnám, ha voilna. De nekem nincs számárán. E percben megszólal a szérű alul egy hang. A szamárnak a hangja. Van szamarad. Hiszen hallom a hangiát. A jámbor szomszéd megütődve és sértődötten válaszolja: — Ó, testvér, kinek hiszel te inkább. Nekem, vagy a-szamárnak? Mi is iámborul e'hmnők a nincs deficit meséjét, ha a városi szérű alul nem hallanék a hangját ma épp ugv. mint hallottuk háború előtt. Közgyűlése lesz szerdán a törvényhatósági bizottságnak és a tárgysorozat nem kevesebb) mint 136 pontból áll. Az 1916. évi költségelőirányzatot, a Népopera ügyét, az autótaxik ügyét, az állatkerti és kórházi költségvetést, az élelmiszerakció pénzszükségletét, az aliigyész választást, a kenyér- jegy-rendszer életbeléptetését, a kibukott főjegyzők nyugdíjazását és még több fontos tárgyat akarnak egyetlenegy közgyűlésen letárgyalni. Régi hibája a tanácsnak, hogy ugyancsak alaposan próbára teszi a városatyák emésztőképességét; arra azonban aligha volt még példa, hogy ugyanakkor, amikor egy deficites költségelőirányzattal kellene alaposan foglalkozni a közgyűlésnek, egész csomó egyéb és hasonlóan alapos megvitatást igénylő előterjesztést akarjanak letárgyaltatni. Ez nem lehet komoly vita, nem lehet üdvös, hasznos munka. A tapasztalat is azt mutatja, hogy a túlzsúfolt napirendeknek első, második pontjához még csak vannak felszólalások, de később teljesen ellanyhul az érdeklődés és a napirend többi pontjait egyszerűen a referensek gondjaira bízzák. Félő, hogy szerdán is hamarább fog kimerülni a közgyűlés, mint a napirend. Deficittel végződik az állatkert költségelőirányzata, ami nem is meglepő dolog, mert a befektetett tőke amortizációjáról sohasem tudott gondoskodni ez az üzem és mert az állatkert nem üzlet, hanem elsőrendű kulturális vállalkozás, amelynek nincsen párja az országban s amelyet még akkor is fenn kellene tartani, ha egy milliót fizetnének rá évente. Az állatkertbe a háború alatt kevesebben járnak, mint békeidőben: — nemde, ez több, mint természetes és az volna érthetetlen, ha fordítva állana a helyzet. De éppen azért, mert az állatkert az egész országnak és a Budapesten megforduló nülföld látványossága, illő volna, hogy az állatkert fenntartásához az állam járuljon hozzá. A kultúra elsősorban állami feladat, nem pedig városi. A tizes bizottságban — amely e pillanatban csak kilences bizottság — kínos zavart okozott az a kérdés, hogy vájjon a kenyér jegy kiosztást rendszerbe kell-e foglalni, vagy sem. Ezen vitatkoztak, ezen rágódtak és kínos látvány volt, ahogyan a közélelmezési ügyosztály vezetője mindenképpen visszaverni igyekezett a bizottsági tagoknak a rendszerre irányuló offenziváját. Arról volt szó, hogy a lisztösszeirásnál egységesen kezeljék-e az összes lisztfajokat, vagy pedig külön osztályozzák, hogy valakinek hány kilogramm nullás lisztje van és hány kilogramm főzőlisztje, meg kenyérlisztje. Folkusházy tanácsnok egészen természetes dolognak tartotta, hogy egyszerűsítsék a kezelést és duzzogva hátrált, amikor megmagyarázták néki, miért fontos a kü- lön-külön való kezelésnek a rendszere és hogy egy hivatalnak tulajdonképpen az volna a hivatása, hogy dolgozzék. Nagyon aggasztó tünet a tizes bizottságban tapasztalt vergődés. Azt mutatja, hogy a kenyérjegy Budapesten nem fog nyugvópontot hozni és hogy a bajoknak, a kellemetlenségeknek, a hatóság lehetetlenségének újabb forrása lesz az uj rendszer. Dj jövedelmek. A mulatóhelyek megadóztatása, Súlyos gond szakadt a főváros pénzügyeinek intézőire. A deficitről már senki sem állítja, hogy egyedül a háború az oka s a költségelőirányzatot kisérő tanácsi jelentés maga állapítja meg, hogy a kiadások rohamos emelkedésével szemben a bevételek nem szaporodnak a kellő arányban. A költségelőirányzat pénzügyi bizottsági vitájában — amelyet az e célból kiküldött albizottság részletes tárgyalása előzött meg — az a vélemény alakult ki, hogy a kiadásokat nem lehet lényegesen restringálni, viszont a bevételek tetemes növelése csakis uj adókból várható. Nagyon figyelemreméltó, tanulságos, hasznos vitája volt a pénzügyi bizottságnak, azonban, egyelőre csak akadémikus jellegű, teoretikus értékű megbeszélést hozott a vita, kész eredményeket nem. Ami a kiadások redukálásán illeti, magunk is azt valljuk, hogy ezeknél a tételeknél nem lehet olyan megtakarításokat eszközölni, amelyek radikálisan javítanák a háztartást. Átmenetileg azonban sok kiadást lehet mellőzni, mert sok olyan tétel van — mint pl. az utcák tisztítása, épületek jckarbantartása — amely a háború alatt mérsékelt dotálással is be kell hogy érje, bárha egyáltalában nem mondható lukszus- kiad'ásnak. A háború idején mérsékelni kell azokat az igényeket, amelyeket a főváros közönsége az adminisztrációval szemben egyébként joggal támaszthat. Ha az épületeket csak a háború után tatarozzák és ha az utcák tisztogatására csak félannyit költenek, mint normális időben, — akkor senkinek sem lesz ez ellen panaszos észrevétele és a mérleg mégis jelentékeny összeggel, talán másfél millió koronával is javul. Ismételjük, csakis a háborúra vonatkozik ez az eszme és csakis a háborús esztendők költségelőirányzatát lehetne javítani vele. A bevételek fokozása sokkal tágabb körben mozoghat, mint a kiadások redukálása. Három csoportba oszthatók általában ezek az eszmék, u. m. 1. az üzemek jövedelmezőségének fokozása, uj üzemek létesítése; 2. az állami adók egy részének átengedése, az állam segítségének igénybevétele; 3. uj városi adóknak a kreálása. Az üzemek jövedelmezősége szorosan összefügg a gazdasági helyzet kialakulásával. A gázgyár és a villamos üzem most is szépen prosperálnak, dacára a villamos üzemvezetés egynémely hibáinak. Ha majd ezekntrc az üzemeknek meglehetősen önző pénzügyi politikája megszűnik, ha nem arra fognak törekedni, hogy tartalékokat gyűjtsenek, hanem első sorban a főváros pénztárát fogják gyarapítani, akkor ezek az üzemek a háború után remélhető konjunktúrák nagy hasznával; nagy segítségére lesznek amúgy is a főváros háztartásának. Es szinte bizonyos az is, hogy a háború után végre hasznát fogja látni a város a fürdőinek és jövedelme lesz a többi üzemekből is. Uj üzemek létesítésétől általában nem vagyunk elragadtatva. A községesités politikája általában nem hozta meg a várt eredményt ^és ezért ennél a pontnál a legnagyobb ^óvatosságnak van helye. Félünk minden pénzügyi tranzakciótól és tartunk tőle, hogy a régi tranzakciók is még nagyon sok'pénzébe fognak kerülni a fővárosnak. Elég. ha e tekintetben a Városi Villamosra céhünk, amellyel a háború után feltette
