Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-02-09 / 6. szám
2 Budapest, 1916. február 9. — Vizet! Vizet! Végem van! Erre az erkély népe, amely még kevésbbé tudta, mi történt, egészen megvadult. Teljes lett a pánik, amikor eey hang harsogott: — Tűz van! Földszinten, erkélyen felbomlott minden rend. A sok száz összezsúfolt ember bősz kavarodásban a kijáratok felé igyekezett, mindenki mihamarább szabadulni akart. Lökték, taposták egymást az emberek, kétségbeesetten sikitoztak a nők s brutális férfiöklök törtek maguknak utat. Drága toaletteknek súlyos pusztulása volt ez a pár perc. A mozitulajdonos végre belátta, hogy ennek feje se tréfa, megállította a mozigépet s kigyulladtak a lámpák. De ekkor már késő volt, a pánikot nem lehetett lecsillapítani, a tömeg kétség- beesett erőlködéssel vonszolta magát a kijáratokhoz. Itt aztán még nagyobb baj támadt. A kijáratokat, melyek egyúttal bejáratokul is szolgálnak, kividről elállta az uj tömeg, amely a legközelebbi előadásra várakozott. A kifelé törtető tömeg tehát harcba bocsátkozott a kívül várakozó tömeggel, amelyet szintén elfogott a pánik. Ez a tömeg ugyanis már percek óta hallgatta a nézőtéren tomboló vad zajt s itt is akadt egy őrült kakadu, aki tüzet kiáltott. Különösen az emeleten, az erkély kijáratainál, melyek itt is bejáratok egyúttal, volt életveszélyes a tolongás. A pánikot fokozta, hogy az erkélyre szák falépcső vezet fel, melynek korlátjába ájuldozó nők kapaszkodtak. Csodálatos dolog. minden fából van, még a lépcső is, ebben a sziik, túlzsúfolt, emeletes „színházzá“ dagasztott vendéglőben. Mi történnék itt komoly katasztrófa. például tűz esetén? Több nő elájult s néhány hölgy és ur, akiknek helyén van a szive, ápolás alá vették őket, vízért szaladtak. De vízvezeték az emeleten nincs, s a büffé'ben sem volt egy pohár viz. Nagyne- hezen sikerült a földszinten egy-két pohár vizet szerezni. Egy keserves negyedórába telt, mig az emberek belátták, hogy oktalanul rémültek meg s a nyugalom helyreállt. Néhány ájult asszony és számos letépett blúz és egyéb toolettdarab esett a pánik ádozatául. A publikum egy rémes élmény- nyél gazdagabban tért haza. Ez történt szombat este tiz és tizenegy óra között a Mozgókép-Otthonban. Eía már a főváros abban a szerencsében részesült, hogy a 111. kerületi Takarékpénztárnál elveszett pénzét ennél a mozinál megtalálta, gondoskodhatna arról, hogy ott hasonló pánik többé elő ne forduljon, hogy a helyiség nagyságának s levegőjének arányában bocsássák be a közönséget, hogy külön kijáratok és bejáratok legyenek s hogy a feljáratok tekervényes falépcsőit tüzmentes anyagból való lépcsőkkel cseréljék ki. Háztulajdonosok a liftgyárosok és kéményseprők ellen. A Budapesti Háztulajdonosok Szövetségének . nagyobb tagú küldöttsége tisztelgett szombaton Harrer, Vit a tanácsnokoknál és Hanvai Sándor fő-elöljárónál. A küldöttség szónoka és vezetője Perl Soma dr. bizottsági tag volt. Vázolta a háztulajdonosok hátrányos helyzetét, előadta, hogy mig a földbirtokosok a háborúban fokozott jövedelmekhez jutottak, addig a háztulajdonosok Budapesten nagyrészt a tönk szélén állanak. Békeidőben 90 százalék volta tényleges házbérbevétel, ma pedig 42 százalék, mert az üres lakások nagy száma miatt a házbéreket a perifériákon le kellett szállítani s mert a hadba- vonultak vagy semmit, vagy csak. annyit fizetnek, amennyit hozzátartozóik lakbér fejében az államtól kapnak. A 42 százalékból kell fizetni az adót, a vizdijat* s az amortizációs terheket, úgy hogy akinek második, vagy harmadik helyen bekebelezett jelzálogkölcsönt kell fizetnie, az elöbb- utebb csődbe jut. Éppen azért annak a tervnek az ujrafelvételét kérik a háztulajdonosok, amelyről a Fővárosi Hírlap annakidején megemlékezett s amely abból áll, hogy a hadba- voniuttak lakbérét fizesse az állam. Harrer tanácsnoktól a 1 i f t g y á r‘o‘s‘o‘k ellen kértek segítséget a háztulajdonosok. Részletesen kifejtették, hogy a budapesti liftgyárosok valósággal kizsarolják őket. Kartellbe léptek egymással és a liftjavitási munkákért horribilis összegeket kérnek, holott azelőtt ingyen vállalták az általuk felállított liftek jókarbantartását. Napról-napra zaklatják a liftesek a háztu- Lapo no sokat 100-—200 koronás számlákkal s a háztulajdonosok ezzel szemben azt kérték H a r- rer tanácsnoktól, járuljon hozzá ahhoz, hogy a háború alatt a főváros tekintsen el a liftszabályzat ama pontjától, mely szerint a liftet csakis a liftgyárosok javíthatják. A háztulajdonosoknak az a tervük, hogy néhány szerényigényü, kevésbbé elfoglalt magán mérnököt bíznak meg a liftek ellenőrzésével, javításával. Harrer tanácsnok megígérte, hogy a legnagyobb jóindulattal fogja a kérelmet elintézni. Vita tanácsnoktól a házbérek dolgán kívül a kémé n y s c p r ő k rje nanaszkodtak a háztulajdonosok. Elmondták, hogy a kéményseprő- mesterek legutóbb 25 százalékkal emelték fel az árakat, ez pedig teljesen jogtalan dolog, mert a kéményseprés nem lett drágább, a háború ezt az ipart nem érintette, kéményseprő- legényeket könnyen kapnak a mesterek s amikor a háztulajdonosok bevételei annyira csökkentek, nem szabad megengedni, hogy a terheik ugyanolyan arányban növekedjenek. Vita tanácsnok kilátásba helyezte, hogy érintkezésbe lép a kéményseprők ipartestületével. Minden hely elkelt! Zsúfolt házak a Népoperában. A Népopera nézőtere talán sohasem látott annyi közönséget, mint most, amióta a sok vihart látott müintézet a főváros úgynevezett „házi kezelésébe“ jutott. Egyelőre ezzel azonban csak az bizonyosodott be, hogy olcsó és jó előadással lehet publikumot fogni. Nem tudjuk azonban azt. hogy a főváros és a V i g s z i n h á z között létrejött szeződés olyan-e, amely biztosítja a főváros számára az elérhető'legnagyobb jövedelmet. Sőt azt kell hinnünk, hogy ettől az ideális állapottól lényegesen messzire estünk. Semmi okunk Márkus Jenő tanácsnok helyes intencióiban kételkedni, sőt mint üzletembert is kellőképen miétányoljuk, de azt hisszük, kár volt a Népoperát az első jelentkezőnek szabad prédájára bocsátani, kár volt Faludl Gábor bizottsági tagnak és színházigazgatónak horribilis, kockázatnélküli és befektetést sem igénylő jövedelmet biztosítani, amikor némi körültekintéssel föltétlenül versenyre került volna a sor és ebiből a versenyből mindenestre tömöttebben került volna ki a főváros erszénye, mint a most kialakult rendszer mellett. Ha azonban hiba történt is, amikor a főváros hosszú megállapodással illetéktelenül nagy jövedelmet biztosított Faludyékiiak, nem szabad elfelejtenünk, hogy Márkus tanácsnoknak sikerült legalább a kisebbik rosszat elérnie és ez az, hogy ma legalább valami hasznot hajt az előbb üresen kongó épület, amelyet akár inkább magtárnak adhattak vcina bérbe, minthogy teljesen parlagon heverjen. Magát a Vig,színház szerződését különben sűrű fátyol fedi. Márkus tanácsnok azonban jogosan nyugtatja meg lelkiismeretét azzal, hogy ha nem is a legtökkéletesebben, de jövedelmezővé tette a Népopera épületét. Mindössze ez az, ami Márkus Jenő tanácsnoknak abból a nyilatkozatából kicsendül, amelyet a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt ebben az ügyben tett: — Azzal a megoldással’ —- mondotta amlelyet a Népopera hasznosítására alkalmaztunk, teljesen meg vagyok elégedve. Arra vonatkozóiaigl azonban, hogy számszerűleg mit jövedelmez tna a Népopera^ a fővárosnak, sajnálatomra nem adhatok föl- világositást. Eziránt különben már a közgyűlésen is kérdést intéztek hozzám, de már akkor kénytelen voltam kijelenteni, hogy ezeket az adatokat legföllebb az első esztendő befejezővel hozhatom nyilvánosságra, mert ha nyílt kártyákkal kellene ezen a téren játszanunk, az esetleg káros befolyással lein " további szerződések kötésénél, (• azonban elárulhatok, hogy percentuális részesedésünk van a jövedelemből, arnig a buffet és a ruhatár teljesen a mienk. A buffefc-eifc bérbeadtnk, a ruhatár pedig házikezelésben van. — Jövendő terveinkre vonatkozólag csak annyit mondhatok, hogy a háború végéig minden körülmények között meg akarjuk tartani a mai állapotot, amely biztosítja azt, hogy a Népopera ne maradjon jövedelem nélkül. A Vígszínházzal szemben semmi néven nevezendő kötelezettségeink nincsenek, nem vagyunk vele szemben semmiképpen sem lekötve. A meghatározott napokon a szezon végéig előadásokait tartanak és pedig mint a példa mutatja gazdag repertoire-ral. Egyéb napokon szabadon rendelkezünk az épülettel és a színpaddal. !gy állandóan a Népoperában tartják hangversenyüket a filharmonikusok is, de amellett más művészi célokra is bérbeadjuk a Népoperát. Hogy a háború után mi fog történni, arról természetesen még nem döntöttünk. Ez a nyilatkozat is megerősít bennünket abban a hitünkben, hogy a Vígszínház sokkal jobb üzlethez jutott, mint amilyet a főváros édekei megengedtek volna. Nem hihetjük, hogy ne akadt volna magánvállalkozó, talán éppen maga Beöthy László, aki van olyan üzletember és színházigazgató is, mint Faludyék, aki előnyösebb feltételeket juttatott volna a fővárosnak. De még annak a lehetőségében sem kételkedünk, hogy az állami színházak is szívesen játszottak völna a Népoperában. Ma azonban azt látjuk, hogy a Vígszínház rendkivül nagy jövedelmeket biztosit magának és nem tudjuk, mi jogon jut ehhez egy magánvá’lalkozás? Ráadásul miég föl kell jegyezni azt is, hogy a Vígszínház a saját művészeivel szemben is megrovandó módon szűkkeblű akkor, amikor nagy jövedelmei egyenesen gavallériáját hívnák ki. A színészek ugyanis semmi külön díjazást, vagy rekompen- zációt nem kapnak azért, amiért egy idegen színházban játszanak és amikor az üzletet vezető direktoraik megsokszorozzák nyereségeiket. Mindössze annyit tesznek meg Faludyék nagy kegyesen, hogy az otthon, a Vígszínházban is esedékes tulíellépti dijakat itt is kiutalványozzák. Az azonban, hogy a művészek olyan színpadon játszanak, amelyhez semmi közük, amelyhez őket szerződics nem köti, számításba sem jön. A Vígszínház művészgárdája között emiatt napról-napra élénkebb a panasz és Márkus tanácsnok, akinek tiszteletreméltó szociális érzékét ismerjük, jól tienné, ha ezeket az immár el nem titkolható kifakadásokat egyszer figyelembe is venné. « a ■ i n ■ i ■ ■ ■ i ■ ■ ■ ■ b a a a ■ a b ■ ■ i ■ i ■ i ■ ■ a ■ ■ b ■ a «»«« « ■ m a • * * « «« Tisztviselők öröme. Drágasági pótlék, Uj állások szervezése. — Kitüntetések, Aki napról-napra szemléli azt a munkát, amelyet a főváros tisztviselői a háború alatt kifejte- nek. lehetetlen, hogy megtagadja az elismerést különösen az alsóbb rangú, kisfizetésű, fokozott munkájú, rossz sorsban élő hivatalnokoktól. Az elismerést részben a kormány által nyújtott drágasági pótlék, részben a közgyűlés által megszavazott fizetési előleg, részben az újabb állásszervezés, részben pedig a közeljövőben várható kitüntetések formájában bizonyára megkapják a tisztviselők. Erről a kérdésről igen illetékes helyről származó információt kaptunk. E szerint a drágasági p ó 11 é‘k kiutalására vonatkozó előkészületek megtörténtek, az elnöki és pénzügyi ügyosztályok és a számvevőség elvégezték munkájukat, a négy millió korona rendelkezésére áll a fővárosnak. A jövő héten alkalmasint kiutalják a tisztviselőknek a havi fizetés 20 százalékát olymódon, hogy tiz hónapon keresztül mindenki húsz százalékkal nagyobb fizetést kap. Természetes, hogy csak a törzsfizetést veszik alapul cs a korpótlékokat, ellenben a lakbért nem- Amennyiben a jövő héten nem lehet kiutalni a pénzt, úgy az első részlet a márciusi fizetéssel együtt fog kiutaltatni. A fizetési előlegeké t a drágasági pótlék nem érinti, ezekre vonat-
