Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-02-09 / 6. szám
Ötödik évfolyam Budapest, 1916. február ho 9-én. 6. 520171 MiíaHtninamaniaiiiaiiiaiHamd?f<öiHő?tinmBmüi8!aMsmamaniasiipma6imiuqHiatnatimaniiiitían\t Várospofíílfíal és foözgazdasáai hetilap **••/•#«■#* minden ***** tiain. SxenSteszlösétj és ^•tOÍSm n«v*«U'< Oat %*> JEunilm TAw'.sm.+T.Uammta fin. S Z.ÍÍÍ& tfyi H-XJifJ ó ftifxsi ö hivat űll t VjI. Sx.tv-iftca • • • IS. tzdui Tnámffsn • • ■ • o e a 137-IS mcőrtxETÉst Ajmki K-a«*sz évnm .......................16 X # él évne ............................. iS K í>a szá mok ha-ph a* a tgiazj hivatal fson. Városházi Poró Pál ur fürdőkádban áztatja a testét, csinosítja az ábrázatát, fésülködiik, a tvu- szemét vágatja, aztán a pihenőbe vonul s megkéri a fürdőszolgát, hogy letelvén a fürdőzés órája, hagvia őt még aludni, mert ráér s a mi akta garmadába ■gyűlt az asztalán- nem szökik meg s ami sürgős Közérdek urnáik, az nem sürgős neki. Az express se annak sürgős, akinek címére küldték, hanem aki küldte. Igv értékelvén a közügyeket városházai Pató Pál ur, akinek a dolmányán a pi'tykék jelentik a hivalkodó nagy méltóságot, aminek gyűjtő szóban Tanács a neve, önmamát szórakoztatja ásítással s a közgyűlést sem zavarja, hovv az övéhez illeszkedő mulatságban legyen része. Ha nyár válna, légy csapóval indulna szórakozásra, vagy horgászva vízbe áztatná a lábait; ha ősz volna, tanulmányúton himbálta,tná a testét városi koszton, köz tarisznyából osztott pótlékkal, hóna alatt foszlós cipóval, hogy megmutassa a külföldinek: ilyen kenyéren él a háborús Budapest. Haad pukkadózzanak az irigységtől. De tél van. Más ember leikéből, éppúgy mint a tanácsbeliéből, kikivánkozik a zsörtö- lődés, a harag; frontnyelven: egiy-egy káromkodás. És nem jogos-e a mutatónak ide- szegzett ilyenfajta szózat: A fene ezt a telet egye meg! Ha már tél: mért nem tudott úgy befagyni a Duna. hogy a Bombatér cimü fekete propeller tovább folytathassa téli alvását. Sejtem, hogy a Tanács a Duna ellen keres büntetőparagrafust s ezért tolja, taszitja odébb a közgyűlés egvbehiivásának napját, amelyet sebtiben meg kellett volna tartania, mert a propeller katasztrófa csak borzalmas záradéka annak a bűnsorozatnak, amelyet a városházán erről a közutálati vállalatról évről-évre lajstromoztak. A tanács jóvoltából mozdulatlan a közélelmezés tizes tanácsai is. Ráér. A műit péntekről ráháritották a közélelmezés gondját a jövő péntekre. Mivel hogy pénteki nap lesz több is. Ha háborúban nem: lesz a bériében is. Mélységes csönd a városháza valamennyi emeletén. Szinte áhitatos, a várakozásnak ingerlő csöndje. A gyermekszobák csöndje karácsony estéjén, a mikor lélekzetét visszafojtva lesi a gyereksereg nyíl fát a szomszédos szoba ajtajának, hogy berohanva beleesim- pajkodjék a karácsonyfa drágaságokkal megrakott ágaiba. Csitt gyerekek. Lábujjhegyen. Zörög ábank- stráfkocsi. Hozzák az uj huszonötmilliós kölcsönt. . ■--Kölcsönt vesz föl a főváros és ez újabb alkalom arra, hogy szemére hányják a rendszernek az adósságok halmozását. Nem a huszonkéi milliós kölcsönt értjük az uj kölcsön alatt, mert hiszen ez a pénz egy tavaly felvett s most lejáró kölcsönnek a kiegyenlítésére kell, ez tehát olybá vehető, mintha a tavalyi adósságot porlongálnák. Ellenben komolyan történik említés egy 50 millió koronás, vagy 30 millió márkás kötvénykölcsönrőt< amelyből nemcsak adósságokat fizetne a főváros, hanem a beruházási politikáját is folytatná a tanács. És ez az, amiről szólni akarunk. Túl vagyunk azon a naiv állásponton, hogy a kölcsön feltétlenül és mindenképpen rossz dolog, a kölcsönért mindig hibáztatni kell a tanácsot, általában a fővárost. A pénz rendkívüli drágasága, a nagy pénztelenség és az ennek tulajdonítható teljes pangóra az építőiparnak arról győzhetett meg minden objektiv és gondolkodni tudó embert, hogy nem az a haj, ha sok az adósság, ellenben abból származnak súlyos következmények, ha nincs pénz. Tehát: sohasem az a hiba, ha a fővaros — megfelelő feltételek mellett — kölcsönt vesz fel, hanem mindig az a lényeges, hogy milyen célokra használja fel a pénzt. Ha hasznos, jövedelmező beruházásokra, akkor kitűnő üzlet, de ha fényüzési, vagy nem feltétlenül szükséges, vagy inproduktiv célokra, akkor nem lehet hozzájárulni senkinek sem, aki szivén viseli a főváros sorsát. Szegény nagyvágók elspekuiaíták magukat és most a kormánytól, meg a fővárostól várják a segítséget. Milliókra rug a Budapesten felhalmozott szalonnának az értéke és abból a memorandumból, amit a múlt héten ismertettünk, megállapítható az a tény, hogy a tisztelt nagyvágók nem a főváros fogyasztói számára gyűjtötték a szalonnát, hanem kifelé gravitáltuk vele, Bécsbe akarták szállítani, mert óit nem maximálták az árakat, ott bátran kérhetnek akármennyit érte. Nem tudunk lelkesedni tehát a nagyvágókért és nem igen hisszük, hogy a kormány vagy a főváros beleavatkozzék abba a harcba, amely a nagyvágók és a bécsi pinkaufstelle között folyik s melynek egyik oldalról cem az a célja, hogy Budapest szükségletén enyhítsenek, hanem hogy önmaguknak biztosítsák a hasznot. Solymáron ahol a rózsalányok születnek és férjhez mennek, luxustemetőt akar csinálni a főváros. A halottakról tehát gondoskodik a főváros, az élőkről azonban legföljebb annyiban, hogy nem igyekszik megakadályozni, hogy mennél korábban és időnek előtt halottakká válván, ő rájuk is kiterjedjen a város atyai gonaoskodása. A luxustemető gondolata kétségkívül nemcsak poé- tikuz és művészi, de anyagi szempontból is helyes. Ámde a szóban és fogalomban benne van, hogy nincsen erre feltétlenül szükség és hogy várhatnak vele addig, ami^ egyéb kötelességeit elvégezte a közönséggel szemben a város. Luxus- dolgoknak nincs most sürgősségük és jobb, ha a főváros ideálisan gondolkodó tanácsa inkább a szegény élőkkel törődik, ' mint a gazdag halottakkal. Pánik a Mozgókép-Otthonban. Sikátorokon és falépcsőkön keresztül Szombat este történt. A restaurációból nagymozivá gyarapodott Mozgókép-Otthonba a Te- réz-körut minden tájékáról özönlött a nép, hogy gyönyörködjék A rezervista kadétban, kinek költői szépségeiről, irodalmi színvonaláról és több mint kétezer méter hosszúságáról hasábos tudósításokat olvastak a napilapok Szinház és Művészet rovatában, ahol szerény 5—10 sorban húzódik meg egy-egy Shakespeare-repriz. A Mozgókép-Otthon ki volt világítva s a fény, mint az éj bogarait, úgy vonzotta, csalta magához az embereket, telt volt a ház, illetve a házak, mert hiszen naponta négyszer produkálja magát uköltöi szépségeiben, irodalmi színvonalában és több mint kétezer méter hosszúságában A rezervista kadét. „Minden jegy elkelt“ hirdette gőggel a pénztár előtt kifüggesztett tábla s amennyiben van a fö és székvárosnak nemtője, az bizonyára boldogan dörzsölgette kezeit, mert a havi ezer korona, amelylyel a főváros A rezervista kadét bevételéből részesedik, biztosítottnak látszik. Akinek jegye volt, boldogan szorongatta, akinek nem jutott, az melankolikusan ballagott haza. Pedig ezúttal nekik kedvezett a szerencse. Végefelé iáit az utolsó előadás. Tíz óra elmúlt. A rezervista kadét háborús élményei már tuipe- regték a kétezer métert, amikor a nézőtéren a földszinten egy eleven katonatiszt rosszul lett. Elvágódott szegény, már amennyire a hering- zsuíoltságu helyen lehetett és azt mondta: „Jaj, de rosszul vagyok!“ — Rosszul van! Egy katonatiszt rosszul van! — mondták megiiletődve a szomszédos széksorokban, de már a negyedik széksorban komo- rabb variáció tört kti az izgatott kedélyekből: — Meghalt egy ember! Orvost! Telefonáljanak a mentőknek! —- Gyújtsák fel a villanyt! Szakítsák félbe az előadást! — kiátották többen, bizonyára a hig- gattabb emberek. S tényleg , ha a mozitnlajdonos hallgatott volna erre az értelmes tanácsra, talán elejét lehetett volna venni a további zajnak s a pánik elkerülhető lett volna. Pillanatok alatt vad izgalom és aggodalom vett erőt a földszint néző- közönségén, aminek első sorban az volt az oka, hogy az emberek csak izgató és ijesztő felkiáltásokat, rejtelmes lármát hallottak, de az éjszakába borult nézőtéren nem láttak semmit. A mozitulajdonos nem gyujtatta fel idején a lámpákat, nem függesztette fel az előadást, mert neki drága minden perc, od'künn az ajtók előtt már uj publikum vár türelmetlenül az uj előadásra, ezt a vége felé közeledő előadást tehát, ha törik, ha szakad, minél hamarább be kell fejezni. Hogy a publikum ijedelmét a sötétség pánikká fokozhatja, amiből katasztrófa is származhatik, ezzel nem törődik a filmes ember. Folyt tehát az előadás, a nézőtér sötét maradt, a lárma egyre nagyobb lett, az emberek, többnyire asszonyok, felugráltak a helyükről, kifelé akart rohanni mindenki, de senki sem tudott, részben a sötétség miatt, részben azért, mert az emberek a túlzsúfolt helyiségben egymás hegyén-hátán állottak. Most az erkély is beleszólt a vad koncertbe. Itt is felugrott mindenki és rémülten meredt a sötét éjszakába. Valaki, egy asszony, elkiáltotta magát:
