Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-12-27 / 52. szám

4

nők- és Építés z-E g y 1 e t é volt, amely a Belváros szabályozására szolgáltatott terveket. Akkor vetették föl azt az ötletet is, hogy a VII-ik kerület a Belvároson keresztül a Dunára jöjjön ki a következő formában: Erzsébet sugárút — Városház-udvar — Eskü-tér — Erzsébet-hid.

Ugyanekkor kezdte meg a főváros a Szabadságtér kialakítását az Uj-épiilet helyén,. Természetesen a fontosabbik' feladat a Belváros szabályozása lett volna, de ez H e u f e 1 és D e v i c i s összezördülése miatt meghiúsult. Heufelnek az volt az álláspo* hogy a belvárosi templomot okvetlenül meg kell tartani, Devicis a templom eltávolítása mellett kardoskodott. A közgyűlés Heufel terve mellett foglalt állást, mert azt takarékosnak találta. Mikor elkészült a terv, akkor sült ki, hogy a templomot nem lehet megtartani. Ez volt az első nagy hibája a szabályozási tervnek. így történt azután, hogy a Rákóczi-utat megtörték, de minden hiába, ekkor már be kellett látni, hogy a belvárosi templomot le kell bontani.

Próbálkoztak többféle megoldással. Különösen a piaristák telkének fölhasználásával szerettek volna kísérletezni, de a piaristák nem tettek semmiféle kon- cessiót. Most hogy felépült a rendház, a belvárosi templom egyenesen el van ásva.

Sokkal szerencsésebb volt a másik szabályozási terv, amely a Szabadság-térre vonatkozott. Itt Faló c z i terve ment keresztül, nagyszabású, szép megoldás. Fölépültek az összes épületek, a börze, az Osztrák-magyar Bank, a bérpaloták. Most már csak a szobrok hiányoznak. A végébe jön a Szabadság-szobor, a tengelyébe pedig a Kossuth-szobor. Elmondhatjuk róla, hogy tökéletes munka.

A Belváros szabályozása igy nem volt lebonyolítható. Közbeeső megoldást kellett keresni. A központi városházát behelyezték a Károly-kaszárnyába. Legelőbb a Károly-köruti frontot lakositották be, majd egymásután következtek a Gránátos-utcai front igen kis átalakítással, miután kevéssé váltak be, a két összekötő frontot, a Károly-utcait és a Gerlóczy-utcait átalakították középfolyosós rendszerre. Ezen az utón sikerült is kitűnő hivatalokat csinálni.

Ide a Károly-kaszárnyába kerültek lassan a r é g i városházából, amelyet lebontottak, a polgár- mesteri hivatal, a tanácsterem, az egész számvevőség és a segédhivatalok; az uj városházáról a mérnöki hivatal; a L i p ó t-u t c a i bérházból az árvaszék; a Bor z-u teái bérházból az élelmefenntartott helye. A demokrata sorban E b n e r Jánosnak van táblája és a Józsefváros részén Bochko r Károlynak, aki volt és nem lesz városatya és a táblája — elkopott bocskor — hiába várja vissza gazdáját. Egészen más jellegű táblája van Vázsonyi Vilmosnak, kívüle még W e 11 i s c h Alfréd és Erdős Sándor a táblás urak.

Mindez azonban nem igen tartozik a vitához, amely újból életre kelt s amelyet Becsey Antal és Vértes Emil után a kitűnő Waiga-nd József folytatott. Waigand szavának súlyát jelenti, hogy Vázsonyi nem hagyta szó nélkül a beszédet és azon nyomban felkelt és újabb babérokat szerzett a nevének. Nagy beszédét Vázsonyi úgy fejezte be, hogy azt mondta, magasra emeli zászlóját és harcoljon mindenki a saját zászlója alatt.

— Mi az, kérdezték, annyi zászlós ur van itt? Vázsonyi is zászlós ur és Waigand is?

— Tévedés, felelték. Hazánkban ez idő szerint két igazi zászlós ur van, ezek: Csat hó és R u inból d urak:

— Részt fognak venni ezek az urak a koronázáson?

— Nem valószínű, mert — összes zászlójukat eladták és most zászló nélküli zászlós urak.

E közjogi eszmecsere után következett a szavazás. Amelynél kiderült, hogy mindössze 116 városatya van jelen és ebből 16 atyának nem kell az uj adó. Pont száz igennel szavazó városatya akadt és már a legnagyobb zavarban voltak, hogy — isten ments! — megbukik a javaslat, de a végén leszavaztatták a tekintetes tanácsot és a tanács 19 szavazattal gyarapította az igenlőket, úgy, hogy január elsejétől kezdve kevesebb gázt és villanyt tessék fogyasztani, máskülönben felborul a háztartás egyensúlya.

Pillanat alatt végeztek az atyák az összes többi javaslattal és Rózsavölgyi Gyula öreg méltó- ságos alpolgármester ur azt mondta a barátainak:- Feltürt nadrággal léptem be iá közgyűlési terembe. Nagyon rösteltem a dolgot, de hirtelen eszembe jutott, hogy itt is sárban gázolunk, hát tovább tűrtem, hogy feltörtem a nadrágomat.

Budapest, 1916. december 27.

zési és jótékonysági ügyosztályok; ä Sorház-utcai bérházból a pénzügyi ügyosztályba Mol- n á r-u teái bérházból a tanügyi osztály; a M a- gyar-utcaf béfházbóll fez adóügyosztály; a Soroksári-utcai bérházból a katonai ügyosztály. Az újvárosház megüresedett helyére egy bérházból beköltözködött a belvárosi elöljáróság. Ezzel nyolc rossz és drága bérlet szűnt meg, azonkívül a központi városházán a hivatalok jó helyet kaptak, a főváros pedig időt nyert a városház kérdésének és a Belváros szabályozásának alapos elintézésére.

A városház rendezésének kérdését összekötötték az Erzsébet-sugárut megépítésével, amelyet az akkor meghalt Erzsébet királyné emlékének akartak szentelni. Ez lett volna a VII. kerület disz boulevardja, ami tulajdonképen minden kerületnek megvan, csak az Erzsébet-város szűkölködik nélküle. A Programm most igy alakult: az uj útvonal a városházából, a város szivéből induljon; az egyik oldíalon a belvárosba vezessen az üzleti forgalom élénkítésére, a másik oldalon a nagy körútra a közlekedési forgalom miatt. Az ideák gombamódra fölszaporodtak. Az egyik tervezgető például egészen a Városligetig akarta vezetni az Erzsébet sugárutat, egy másik még túlzóbb a Városligeten keresztül a rákosi homokbuckákig és az oldalára akarta építeni az artézi fürdőt.

Több állandó kikötés volt, hogy a szabályozás dacára a városháznak a Városház-utcai fronton levő míiemlékszerü homlokzata megmaradjon és a Károly- köruton az Erzsébet-sugárut betorkollásánál tér keletkezzék. A harmadik kikötés szerint a városház belső udvarainak nem szabad holt-területté lennie, hanem bazárszeriien elhelyezett üzletek tarkítsák. Bizony ez nehezen keresztülvihető három kikötés volt.

Újabb ideák is merültek föl. A legszebb volt az, hogy az Erzsébet-tér tolassák ki a Ká- r o 1 y-k ö r u t r a és az Erzsébet-tér hátuljába kerüljön a Központi városháza. Így a városháza a főváros legforgalmasabb utjának, az Andrássy-utnak tengelyébe került volna. Az elrejtett Erzsébet-tér viszont kikerült volna a körútra, a központi városház telke pedig fölszabadulva minden kikötéstől, a városrendezés érdekében parcellázhatóvá vált volna, hogy a hatalmas területen bérházak épülhettek volna. A Városligettől a várig, a milleniumi emléktől a királyi palotáig disz útja lett volna a fővárosnak. A diszut oldalán ott lettek volna a legszebb épületek, a történelmi múzeum, a Szépművészeti Muzeum, iá modern művészeti kiállítási csarnok, az opera, a bazilika és a városháza.

Olyan szép volt ez a terv, hogy már csak azért sem sikerülhetett. Az akadály mindössze az az e g y,-k ét millió volt, amit az Erzsébet-tér és Károly-körutra eső telektömb vételára fejében ki kellett volna fizetni. Ez a pár millió is bőven megtérült volna azonban a kamatveszteség révén, amely kamatveszteség abból származott, hogy a városház óriási telke húsz esztendeje kihasználatlanul áll. El érték volna ezáltal, amit a VII. kerület kívánt, hogy tudniillik a mai városház helye legyen az összekötő kereskedelmi gócpont a IV. és VII-ik kerületek között, mert bizonyára egy modern üzletház inkább kereskedelmi gócpont, mint egy középület.

A harmadik (korszakban az első lépés az Erzsébet-sugárut tervének végleges megoldása volt. Az elfogadott terv most a nagy- körutról indul ki körülbelül a Royal-épülettel szemben és enyhe hajlással megy iá; központi városháza Károly-köruti frontja közepéig. Az uj városháza a mai helyen szabadon nyerhet elhelyezést. A kikötés csak az, hogy az Erzsébet-sugárut tengelyéhez városépítési szempontból művészileg legyen szituéivá és a nagy és értékes telekből a szükségesnél többet ne emésszen föl az építkezés és a megengedhető legtöbb telekrész legyen bérházajc számára értékesíthető.

*

Azzal a kérdéssel, hogy milyen stádiumban van ma az uj városház megépítésének kérdése, mint bevezető sorainkban említettük, olyan személyiséghez fordultunk, aki nemcsak tisztában van a helyzettel, de önmagának is intéző hatásköre van. Az illető személyiség felvilágosításai a maguk teljességében igy hangzanak.

Ismeretes, hogy pár hónap előtt tervpályázatot előkészítő bizottság alakult, amelyben az Összes illetékes faktorok, a tanács érdekelt tagjai, műszaki tanácsadók, a közgyűlés

kiváló szakértő tagjai, meghívott magán-emberek, szaktekintélyek foglalnak helyet.

— A bizottság a tervpályázat programmját mielőbb letárgyalja és azt a békekötés napján, de valószínűleg már a fegyvreszünet első napján publikálni fogja. Sőt az sem lehetetlen, hogy úgy, mint az Erzsébet-szobor pályázatnál történt, az összes érdekelt művészek felmentését fogjuk kérrii, hogy a pályázaton résztve- hessenek.

— A cél az, hogy olya,n időben írjuk ki a pályázatot, amikor azon minden magyar építész résztvehet benne. Az uj városház építésének pénzügyi keretei ma még nincsenek megszabva, de úgy számítunk, hogy tiz milHóba bele fog kerülni a telektömb beépítése, ami egyben azt is jelenti, hogy az Orszdghúz építése óta Magyarországon ilyen nagy munka építőművész számára nem kínálkozott. Sőt az uj városháza fölépítése bizonyos tekintetben még az országház építésén is túltesz, mert amig amott nemzetközi volt a pályázat, itt csupán magyar művészek pályázhatnak. Teljes a meggyőződésem, hogy ezt tiszta lelkiismerettel megtehetjük, mert a magyar művészek között ma már számos olyan kiválóság van, akik bármely külföldi tekintélylyel kiállják a versenyt és nagyszerűen oldják meg a hatalmas feladatot.

Udvari szállító lett a tőváros

— Az élelmes élelmiszerüzem —

Reich Samunak, a hatósági élelmiszeriizein íö- intézöjének titkos vágya immár testet öltött: az Ur ezerkilencszáztizenhatodiik esztendejének karácsonya óta a községi élelmiszerárusitó-vállala-t már nemcsak a népségnek és katonaságnak szállít, a főváros kuncsaftjainak sorába belépett a legmagasabb udvar is és rövidesen a városi vállalat cime is kibővül és uj cégtáblák kerülhetnek a bódékra, ezzel a fölirással:

• Budapest Székesfőváros *

Községi Élelmiszerárusitó Üzeme

Császári és királyi udvari

m szállító. „

A nagy eseményről különben már hivatalos kommünikék is jelentek meg, kár, hogy ezekben a büszke Írásokban nem emlékezett meg a város arról a néhány kereskedőről, akinek az élelmiszer-vállalat hálával tartozik azért, hogy rövid fennállása ellenére is bejuthatott az udvari szállítók sorába.

Mert a városból a kereskedők csináltak udvari szállítót és bármennyire is furcsán hangzik, Budapest székesfőváros községi élelmiszerárusitó üzeme a Löwenstein Mihály utóda cégnek és K á 1 i x Ödön pékmesternek köszönheti, hogy ezentúl1 a Lehel-téri bódé mellett az udvar exclusiv közönségét is kiszolgálhatja.

így történt az érdekes eset:

Az udvar lisztje és a liszthivatal.

A Löwenstein cég már ötven esztendő óta szállítója az udvarnak. Valahányszor az udvartartás a fővárosba jött, a gazdasági hivatal mindig előre rendelte meg a cégnél azt, amire szükség volt.. Még a nagygyakorlatokra is ez a cég szállított az udvar részére és akárhányszor előfordult, hogy Bécsből táviratilag rendeltek itt meg egyet-mást. így volt az idén is.

őfelsége legutóbbi itt tartózkodása alkalmával az udvari gazdasági hivatal két zsák lisztet rendelt a cégnél. A cég tulajdonosa, Horváth Nándor természetesen azonnal szállította a lisztet. Kenyércédulát nem kapott és maga ment fel a Központi Liszthivatalba, hogy ott a kenyércédula kérdését rendezze.

— Az udvartól — mondotta a liszthivatal helyettesvezetőjének, Illyefalvi Lajos dr.-nak — lisztcédulát nem kaptam. Minthogy azonban én a fővárostól azzal a feltétellel kapom a lisztet, hogy azt csak cédula ellenében adhatom el, kérem: adják nekem vissza a két zsák lisztet.

Illyefalvi dr. azt mondta erre, tessék igazolni, hogy a két zsák fővárosi lisztet tényleg az udvarnak szállította, s kérje a pótlást Írásban, akkor majd rendbehozzák a dolgot. Horváth Nándor igy is cse-