Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-12-20 / 51. szám

2 nitóknak, akik a fronton vannak, két évet szá­mítunk be, a többieknek pedig egyet. Ez sem­miképen sem végleges eredmény, hanem - — nem győzöm eléggé hangoztatni — csak beszél­getés a dologról. — Ha mégis azt mondom, hogy ennek in­kább van valószínűsége, mint a koronázási aján­déknak, annak igen egyszerű és természetes oka, hogy a háborús éveknek a nyugdíjba dup­lán való beszámításához momentán nem kell pénz. Ezt az ajándékot majd későbben kell ki­fizetni és igy a mai pénztelen helyzetben is.meg lejiet csinálni. Kifejlődik az autobusz-forgalom v • >... , ; . ..... . ... I ' -• A kísérletek fényesen beváltak A közlekedési ügyosztály ma még azon az állás­ponton van, hogy az autóbuszokkal tulajdonképpen csak próbálkozik, a valóság azonban az, hogy az autóbusszal már mint komoly közlekedési eszközzel kell számolnunk. A közönség nagyon megszerette a tiszta és kényelmes kocsikat, ami azt eredményezte, hogy az úgynevezett próbaesztendő ami például Becsben komoly ráfizetést jelentett, Budapesten egyenesen jelentékeny haszonnal járt. Nem lehet ta­gadni, a városházán büszkék arra, hogy a háború alatt nemcsak fönn tudták tartani az autobusz-forgal- mat, de sikerült azt egyenesen fejleszteni is. Ez a fej­lesztés egyelőre nem jelenthet túlságosan sokat, de nehány nap óta már nemcsak az Eskü-térre, de az Országház-térre is járnak az egyelőre háborúsán zörgő és járda-rongáló, de kényelmes alkotmányok. Egy kicsit a fejlődéshez tartozik az is, hogy az ára­kat is fölemelték. Az áremelés egészen mérsékelt és a közönség is nagy nyugalommal fogadta. Az autóbusz fejlődése életszükségévé lett Budapestnek, ami arra inditott bennünket hogy erről a kérdésről Rényi Dezső tanácsnoknál, a közlekedési ügyosztály veze­tőjénél érdeklődjünk, akinek felhatalmazására Till Antal tanácsjegyzö a következő értékes felvilágosí­tásokat volt szives adni: Daimler-, Benz-, Marta- és Büssing- autobuszok a forgalomban.- Az elmúlt nyáron hét autóbuszunk volt forgalomban: 1 villany üzemű osztrák Daimler, 2 német Daimler-tipusu Marta-auto, 4 gaggenaui Benz-kocsi,- Az egész nyáron öt kocsit járattunk ál­landóan, amelyek nyolcperces menetrend mel­lett bonyolították le a forgalmat. A közönség Próbaemelések. Ülésezik a t. pénzügyi bizottság és a Pro­gramm a régi: a jövedelmek szaporítása. Hu­szonöt kemény markit székesfővárosi szolga ci­peli be az ülésterembe a városigazgatás szim­bólumát: egy kétkarú emelőt. Mert emelés a jelszó itt, emelnek rendületlenül mindent, ami nem emelhető. Bíró Henrik például füstmentes Duna-korzót kíván, s a végén emeli poharát Vita tanácsnokra; ezzel szemben Jenes és Bér­ezel budai városatyák fenyegetőleg emelik fel kezüket a gonosz hajózási vállalatokra. Min­denki emelt itt; akik beszéltek, emelték a part­béreket, akik hallgattak, csak azért tették ezt, hogy aranyaiknak a számát emeljék. A part­bérek után a zsibárusok és ószeresek kerültek sorra és Hűvös Iván, mint diszószeres és disz- zsibárus síkra szállt a Teleki-téri börzetaná­csosok és brözetagok mellett. Sikerült is tiz százalékot lefaragnia az emelésből, pedig Vita tanácsnok, aki szintén diszószeres és diszzsib- árus, fájlalta a lecsípett tízezer koronát. Emelkedett hangulatban tértek át a diszbi- zottság tagjai a járdafoglalási dijak emelésére. Nehogy tévedésben legyen az olvasó, sietünk hangsúlyozni, hogy a járdafoglalási dij a kávé­házi kerteknek a bére, ama szindús és illatos kerteké, amelyeket az első tavaszi napsugár kicsal a föld alól, s amelyeket az utolsó őszi napsugár csal vissza a föld alá. Ezekben a ker­tekben nem a flóra, a virágzat és növényzet a fő (ámbátor egynémely nyári kertekben Flórák is akadnak talán), hanem a fagylalt, a jeges­kávé, a málnaszörp, a frissen habzó sör és min­den ital, amelynek hűsítő hatása van. Ezekért nagyon megszerette az autóbuszt, úgy hogy nem mondok újat, ha konstatálom, hogy különösen délben és este valóságos tolongás van a Kigyó- téren, ahol a közönség az autóbuszt várja. De még többet mond a statisztika, amely szerint a budapesti autóbuszokon hallatlanul nagy a férő­hely kihasználás. Az egyik utas a másiknak adja át a helyét, úgy hogy autóbuszainkon 100 szá­zalékon felüli férőhely kihasználást tudunk ki­mutatni. A tarifaemelésről. Ezzel szemben a viteldij rendkívül olcsó volt, amit legkönnyebben a bécsi példával illusz­trálhatok. Bécsben a háború alatt mindössze két villamosiizemü kocsit tudnak járatni. Ezek a kocsik a St.-Stefan-Platz és a Nordbahnhof között közlekednek 2'2 kilométeres útvonalon. A közönség egységes viteldij szerint ezért az utért 24 fillért fizet. Ezzel szemben a mi vitel­dijunk a következő volt: az egész 3'7 km.-es vonalon------20 fillér a 2’2 km.-es szakaszon —--------- 14 fillér- Egyszóval a különbség 10 fillér volt, ami természetesen igen nagynak mondható. Ilyen­formán a bécsi viteldijakkal szemben a mi föl­emelt uj viteldijunk, amely az egész útvonalon 24 fillért, a szakaszon pedig 16 fillért tesz ki, igen mérsékeltnek mondható. Egyben pedig konstatálni kell, hogy a közönség zúgolódás nél­kül fogadta a pár nap előtt életbelépett emelést és az uj viteldijakat is szívesen fizeti, mert az áremelés csekély is, megokolt is. Városliget Országház-tér. — Az újonnan megállapított viteldijakkal egyidöben megcsináltuk a második vonalat is. A Lipótváros belterületének a Városligettel eddig nem volt közvetlen összeköttetése. Ezért kellett uj útvonalnak azt választani, amely a Városli­getet az Országház-térrel köti össze. A Lipót­város nagy örömmel fogadta ezt az uj közle­kedési módot.- Veit azonban egy kényszerítő körülmény is, amely szerint ez volt az egyetlen lehetséges vonal a berendezkedésre. A Sembusto-gummi- val ellátott vaskerekek kitünően beváltak ott, ahol aszfalt és faburkolat van. Ki kellett keres­nünk tehát azt az útvonalat, ahol kocsiink csak aszfalton és faburkolaton járnak. A kocsiállo­mány az uj összeköttetéshez rendelkezésünkre állott, úgy hogy most három kocsink a Kigyó- térre, három pedig az Országház-térre jár.- Nagyon fontos volt az uj autóbuszjárat a pót-kávéházakért, a kávéházak kiugró mellék­leteiért bátorkodik a főváros a dijacskákat szedni. Dijacskákat, — mert példának okáért a Deli- kávéház tizenkét koronát fizet mindössze négy- zetméterenkint és ez a legmagasabb tarifa. Holott világos, hogy ez a dij nem a járdafogla­lásért, vagy járdaelfoglalásért jár csak, hanem azért is, mert ezek a Potemkin-kertek kitűnő üzletek és főerősségei az anya-kávéházaknak, főreménységeí a kávéháztulajdonosoknak. A főváros papírformája itt is érvényesült; min­dent felemelnek az urak, csak éppen azt nem, amit idétlenül fel kell emelni. Bérezel tanács­nok jelentette, hogy, az I. kerületi elöljáró urnák az a véleménye, hogy a Vérmezö-kávéház sokat fizet a járdafoglalásért, a II. kerületi elöljáró urnák szent meggyőződése, hogy az Alagut- kávéház amúgy is ráfizet az üzletre; a 111. ke­rületi elöljáró ur tragikusnak mondja az Ujlaki- kávéház pénzügyi helyzetét; a IV. kerületi elöl­járó ur kávéházi sztrájkokkal fenyeget; az V. kerületi elöljáró ur a Vizafogó-kávéház kétség­beejtő üzletmenetére utal; a VI. kerületi elöl­járó ur hivatkozik arra a közismert tényre, hogy az Abbazia-kávéház mindig üres; a VII. kerületi elöljáróság felhívja a tanács figyelmét arra a jellemző körülményre, „miszerint“ ai ke­rületében székelő kávéházak tulajdonosai le­szállították az árakat, mert csak igy maradhat­nak fenn. A Vili. kerületi elöljáró ur közölte, hogy a Baross-kávéház kénytelen volt a Baross- szobrot akvirálni vendégnek — egyéb hiányá­ban. A IX. kerületi elöljáró ur jelentette, hogy a Magyar Ipar-kávéház fuzionál a Rapszky- kávéházzal, mert csak a rezsi egyesítése ment­heti meg őket a sorvadástól. Végül a X. kerületi elöljáró ur fájdalomtól megtört szívvel tudatja, Budapest, 1916. december 20. az Andrássy-ut szempontjából is. Az Andrássy- ut közlekedési eszközökben meglehetősen sze­gény, különösen azóta, amióta a háboriu kény­szere az omnibuszjáratok számát megapasz­totta. Most, hogy úgy a kigyó-téri kocsik, mint az országháztériek az Andrássy-uton át men­nek, a közönség 6lh percenként kap itt kocsit. Havonkint 360.000 utas. Kocsiál lomanyunkrá vonatkozólag is mondhatok reményteljes dolgokat. A Gatiz- gyárnál megrendelt braunschweigi Biissing-ko- csikból kettőt leszállítottak, kettő pedig, nemso­kára szintén leszállításra kerül.- A kereskedelmi miniszter is kívánja a Büssing-kocsik kipróbálását, hogy végre ki tud­juk választani, milyen kocsik lesznek legalkal­masabbak a forgalom lebonyolítására. Később még négy, esetleg öt újabb kocsit is forgalomba fogunk helyezni. Ilyen körülmények között az autobuszfor- galomnak igen szép jövőt jósolhatunk. Ma egy kocsi 1200 utast visz naponként, ami, ha ter­veink rövidesen beválnak, tiz kocsival napi 12.000, havonként pedig 360.00 utast jelent. Ami az országházi vonalat illeti, ezt a közönség még nem ismeri eléggé. Időbe telik, mig az eskütéri forgalmat ezen a vonalon utol­érhetjük. Egyelőre ez a vonal gyengébb, mint a nagyon népszerű eskütéri. Kísérletek a kocsiiipusokkal.- Hangsúlyozni kívánom, hogy mi még tu­lajdonképen mindig csak kísérletezünk. Való­jában még mindig a típusok kipróbálásáról van szó. Az országházién vonal megnyitásakor az első napon három kocsink szenvedett kárt és ép­pen ezért, mert próbálkozunk, a közönséget is türelemre és elnézésre kell kérnünk.- Komoly vigasztalásként mondhatom, hogy Bécs az első évben, amikor próbajáratait rend­szeresítette, 120.000 koronát fizetett rá. Nálunk a próbaév pénzügyileg is jövedelmező volt. Utrongáló autóbuszok. — Ügyosztályok nézeteltérése. — . Az utóbbi időben az autóbuszok ellen többször panaszkodott az ut- és csatornaépitési ügyosztály. Azt panaszolta, hogy az autóbuszok nehéz terhe és háborús vaskereke lényegesen rontja a budapesti ut­cák amúgy is leromlott burkolatát, amelyet a háborús anyag- és munkáshiány miatt nem lehet kellőképpen javítani. Megemlítjük ezt Till tanácsjegyzőnek, aki igy válaszolt: hogy „Kávéház a disznószállásokhoz“ nevű kávé­ház becsukja a boltot, mert Eolkusházy tanács­nok egymásután küldi vérpadra a törzsvendé­geit. Több elöljáró ur nem lévén, Bérezel tanács­nok azt indítványozza, hogy a járdafoglalási dijak maradjanak meg változatlan összegükben. — Hohó, — mondják az atyák, ez rut becsapás, hiszen bennünket azért hívtak ide, hogy emel­jük. És emellett maradtak; visszaadták az elöl­járók jelentéseit a tanácsnoknak azzal, hogy csak emeljen egészen bátran. Aztán felemelték az atyák a burkolási já­rulékot is és már éppen a saját nívójukat akar­ták felemelni azzal, hogy az ideiglenes tanerők­nek a dijait emelik, amidőn felállt, vagy felült bizonyos Preyer nevű Hugó, egyike ama Sasok­nak, akik villamosvasúti tanitémeket nemzenek. A tekintélyét akarta emelni, de támadását csú­nyán visszaverték. Azt mondta, hogy a tanerők menjenek napszámosoknak.- Hiszen ők napszámosok, a nemzet nap­számosai. — Hát akkor forduljanak bizalommal a nem­zethez. így riposztozott a keményszívű, kérges- lelkű Preyer, aztán szidta tovább a szegény, ártatlan tanerőket, elannyira, hogy Wildner ta­nácsnoknak könyek hullottak a szeméből. Meg­védte a tanítókat és tanítónőket és mondani sem kell, hogy a beszédnek felemelő hatása volt. Preyer Hugó dühösen távozott; távozás előtt rendbehozta lelki és szellemi ruházatát és szólott: — Nagyon sajnálom, de én emlőn táplálkoz­tam, nem pediglen emelőm!

Next

/
Oldalképek
Tartalom