Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-12-20 / 51. szám
2 nitóknak, akik a fronton vannak, két évet számítunk be, a többieknek pedig egyet. Ez semmiképen sem végleges eredmény, hanem - — nem győzöm eléggé hangoztatni — csak beszélgetés a dologról. — Ha mégis azt mondom, hogy ennek inkább van valószínűsége, mint a koronázási ajándéknak, annak igen egyszerű és természetes oka, hogy a háborús éveknek a nyugdíjba duplán való beszámításához momentán nem kell pénz. Ezt az ajándékot majd későbben kell kifizetni és igy a mai pénztelen helyzetben is.meg lejiet csinálni. Kifejlődik az autobusz-forgalom v • >... , ; . ..... . ... I ' -• A kísérletek fényesen beváltak A közlekedési ügyosztály ma még azon az állásponton van, hogy az autóbuszokkal tulajdonképpen csak próbálkozik, a valóság azonban az, hogy az autóbusszal már mint komoly közlekedési eszközzel kell számolnunk. A közönség nagyon megszerette a tiszta és kényelmes kocsikat, ami azt eredményezte, hogy az úgynevezett próbaesztendő ami például Becsben komoly ráfizetést jelentett, Budapesten egyenesen jelentékeny haszonnal járt. Nem lehet tagadni, a városházán büszkék arra, hogy a háború alatt nemcsak fönn tudták tartani az autobusz-forgal- mat, de sikerült azt egyenesen fejleszteni is. Ez a fejlesztés egyelőre nem jelenthet túlságosan sokat, de nehány nap óta már nemcsak az Eskü-térre, de az Országház-térre is járnak az egyelőre háborúsán zörgő és járda-rongáló, de kényelmes alkotmányok. Egy kicsit a fejlődéshez tartozik az is, hogy az árakat is fölemelték. Az áremelés egészen mérsékelt és a közönség is nagy nyugalommal fogadta. Az autóbusz fejlődése életszükségévé lett Budapestnek, ami arra inditott bennünket hogy erről a kérdésről Rényi Dezső tanácsnoknál, a közlekedési ügyosztály vezetőjénél érdeklődjünk, akinek felhatalmazására Till Antal tanácsjegyzö a következő értékes felvilágosításokat volt szives adni: Daimler-, Benz-, Marta- és Büssing- autobuszok a forgalomban.- Az elmúlt nyáron hét autóbuszunk volt forgalomban: 1 villany üzemű osztrák Daimler, 2 német Daimler-tipusu Marta-auto, 4 gaggenaui Benz-kocsi,- Az egész nyáron öt kocsit járattunk állandóan, amelyek nyolcperces menetrend mellett bonyolították le a forgalmat. A közönség Próbaemelések. Ülésezik a t. pénzügyi bizottság és a Programm a régi: a jövedelmek szaporítása. Huszonöt kemény markit székesfővárosi szolga cipeli be az ülésterembe a városigazgatás szimbólumát: egy kétkarú emelőt. Mert emelés a jelszó itt, emelnek rendületlenül mindent, ami nem emelhető. Bíró Henrik például füstmentes Duna-korzót kíván, s a végén emeli poharát Vita tanácsnokra; ezzel szemben Jenes és Bérezel budai városatyák fenyegetőleg emelik fel kezüket a gonosz hajózási vállalatokra. Mindenki emelt itt; akik beszéltek, emelték a partbéreket, akik hallgattak, csak azért tették ezt, hogy aranyaiknak a számát emeljék. A partbérek után a zsibárusok és ószeresek kerültek sorra és Hűvös Iván, mint diszószeres és disz- zsibárus síkra szállt a Teleki-téri börzetanácsosok és brözetagok mellett. Sikerült is tiz százalékot lefaragnia az emelésből, pedig Vita tanácsnok, aki szintén diszószeres és diszzsib- árus, fájlalta a lecsípett tízezer koronát. Emelkedett hangulatban tértek át a diszbi- zottság tagjai a járdafoglalási dijak emelésére. Nehogy tévedésben legyen az olvasó, sietünk hangsúlyozni, hogy a járdafoglalási dij a kávéházi kerteknek a bére, ama szindús és illatos kerteké, amelyeket az első tavaszi napsugár kicsal a föld alól, s amelyeket az utolsó őszi napsugár csal vissza a föld alá. Ezekben a kertekben nem a flóra, a virágzat és növényzet a fő (ámbátor egynémely nyári kertekben Flórák is akadnak talán), hanem a fagylalt, a jegeskávé, a málnaszörp, a frissen habzó sör és minden ital, amelynek hűsítő hatása van. Ezekért nagyon megszerette az autóbuszt, úgy hogy nem mondok újat, ha konstatálom, hogy különösen délben és este valóságos tolongás van a Kigyó- téren, ahol a közönség az autóbuszt várja. De még többet mond a statisztika, amely szerint a budapesti autóbuszokon hallatlanul nagy a férőhely kihasználás. Az egyik utas a másiknak adja át a helyét, úgy hogy autóbuszainkon 100 százalékon felüli férőhely kihasználást tudunk kimutatni. A tarifaemelésről. Ezzel szemben a viteldij rendkívül olcsó volt, amit legkönnyebben a bécsi példával illusztrálhatok. Bécsben a háború alatt mindössze két villamosiizemü kocsit tudnak járatni. Ezek a kocsik a St.-Stefan-Platz és a Nordbahnhof között közlekednek 2'2 kilométeres útvonalon. A közönség egységes viteldij szerint ezért az utért 24 fillért fizet. Ezzel szemben a mi viteldijunk a következő volt: az egész 3'7 km.-es vonalon------20 fillér a 2’2 km.-es szakaszon —--------- 14 fillér- Egyszóval a különbség 10 fillér volt, ami természetesen igen nagynak mondható. Ilyenformán a bécsi viteldijakkal szemben a mi fölemelt uj viteldijunk, amely az egész útvonalon 24 fillért, a szakaszon pedig 16 fillért tesz ki, igen mérsékeltnek mondható. Egyben pedig konstatálni kell, hogy a közönség zúgolódás nélkül fogadta a pár nap előtt életbelépett emelést és az uj viteldijakat is szívesen fizeti, mert az áremelés csekély is, megokolt is. Városliget Országház-tér. — Az újonnan megállapított viteldijakkal egyidöben megcsináltuk a második vonalat is. A Lipótváros belterületének a Városligettel eddig nem volt közvetlen összeköttetése. Ezért kellett uj útvonalnak azt választani, amely a Városligetet az Országház-térrel köti össze. A Lipótváros nagy örömmel fogadta ezt az uj közlekedési módot.- Veit azonban egy kényszerítő körülmény is, amely szerint ez volt az egyetlen lehetséges vonal a berendezkedésre. A Sembusto-gummi- val ellátott vaskerekek kitünően beváltak ott, ahol aszfalt és faburkolat van. Ki kellett keresnünk tehát azt az útvonalat, ahol kocsiink csak aszfalton és faburkolaton járnak. A kocsiállomány az uj összeköttetéshez rendelkezésünkre állott, úgy hogy most három kocsink a Kigyó- térre, három pedig az Országház-térre jár.- Nagyon fontos volt az uj autóbuszjárat a pót-kávéházakért, a kávéházak kiugró mellékleteiért bátorkodik a főváros a dijacskákat szedni. Dijacskákat, — mert példának okáért a Deli- kávéház tizenkét koronát fizet mindössze négy- zetméterenkint és ez a legmagasabb tarifa. Holott világos, hogy ez a dij nem a járdafoglalásért, vagy járdaelfoglalásért jár csak, hanem azért is, mert ezek a Potemkin-kertek kitűnő üzletek és főerősségei az anya-kávéházaknak, főreménységeí a kávéháztulajdonosoknak. A főváros papírformája itt is érvényesült; mindent felemelnek az urak, csak éppen azt nem, amit idétlenül fel kell emelni. Bérezel tanácsnok jelentette, hogy, az I. kerületi elöljáró urnák az a véleménye, hogy a Vérmezö-kávéház sokat fizet a járdafoglalásért, a II. kerületi elöljáró urnák szent meggyőződése, hogy az Alagut- kávéház amúgy is ráfizet az üzletre; a 111. kerületi elöljáró ur tragikusnak mondja az Ujlaki- kávéház pénzügyi helyzetét; a IV. kerületi elöljáró ur kávéházi sztrájkokkal fenyeget; az V. kerületi elöljáró ur a Vizafogó-kávéház kétségbeejtő üzletmenetére utal; a VI. kerületi elöljáró ur hivatkozik arra a közismert tényre, hogy az Abbazia-kávéház mindig üres; a VII. kerületi elöljáróság felhívja a tanács figyelmét arra a jellemző körülményre, „miszerint“ ai kerületében székelő kávéházak tulajdonosai leszállították az árakat, mert csak igy maradhatnak fenn. A Vili. kerületi elöljáró ur közölte, hogy a Baross-kávéház kénytelen volt a Baross- szobrot akvirálni vendégnek — egyéb hiányában. A IX. kerületi elöljáró ur jelentette, hogy a Magyar Ipar-kávéház fuzionál a Rapszky- kávéházzal, mert csak a rezsi egyesítése mentheti meg őket a sorvadástól. Végül a X. kerületi elöljáró ur fájdalomtól megtört szívvel tudatja, Budapest, 1916. december 20. az Andrássy-ut szempontjából is. Az Andrássy- ut közlekedési eszközökben meglehetősen szegény, különösen azóta, amióta a háboriu kényszere az omnibuszjáratok számát megapasztotta. Most, hogy úgy a kigyó-téri kocsik, mint az országháztériek az Andrássy-uton át mennek, a közönség 6lh percenként kap itt kocsit. Havonkint 360.000 utas. Kocsiál lomanyunkrá vonatkozólag is mondhatok reményteljes dolgokat. A Gatiz- gyárnál megrendelt braunschweigi Biissing-ko- csikból kettőt leszállítottak, kettő pedig, nemsokára szintén leszállításra kerül.- A kereskedelmi miniszter is kívánja a Büssing-kocsik kipróbálását, hogy végre ki tudjuk választani, milyen kocsik lesznek legalkalmasabbak a forgalom lebonyolítására. Később még négy, esetleg öt újabb kocsit is forgalomba fogunk helyezni. Ilyen körülmények között az autobuszfor- galomnak igen szép jövőt jósolhatunk. Ma egy kocsi 1200 utast visz naponként, ami, ha terveink rövidesen beválnak, tiz kocsival napi 12.000, havonként pedig 360.00 utast jelent. Ami az országházi vonalat illeti, ezt a közönség még nem ismeri eléggé. Időbe telik, mig az eskütéri forgalmat ezen a vonalon utolérhetjük. Egyelőre ez a vonal gyengébb, mint a nagyon népszerű eskütéri. Kísérletek a kocsiiipusokkal.- Hangsúlyozni kívánom, hogy mi még tulajdonképen mindig csak kísérletezünk. Valójában még mindig a típusok kipróbálásáról van szó. Az országházién vonal megnyitásakor az első napon három kocsink szenvedett kárt és éppen ezért, mert próbálkozunk, a közönséget is türelemre és elnézésre kell kérnünk.- Komoly vigasztalásként mondhatom, hogy Bécs az első évben, amikor próbajáratait rendszeresítette, 120.000 koronát fizetett rá. Nálunk a próbaév pénzügyileg is jövedelmező volt. Utrongáló autóbuszok. — Ügyosztályok nézeteltérése. — . Az utóbbi időben az autóbuszok ellen többször panaszkodott az ut- és csatornaépitési ügyosztály. Azt panaszolta, hogy az autóbuszok nehéz terhe és háborús vaskereke lényegesen rontja a budapesti utcák amúgy is leromlott burkolatát, amelyet a háborús anyag- és munkáshiány miatt nem lehet kellőképpen javítani. Megemlítjük ezt Till tanácsjegyzőnek, aki igy válaszolt: hogy „Kávéház a disznószállásokhoz“ nevű kávéház becsukja a boltot, mert Eolkusházy tanácsnok egymásután küldi vérpadra a törzsvendégeit. Több elöljáró ur nem lévén, Bérezel tanácsnok azt indítványozza, hogy a járdafoglalási dijak maradjanak meg változatlan összegükben. — Hohó, — mondják az atyák, ez rut becsapás, hiszen bennünket azért hívtak ide, hogy emeljük. És emellett maradtak; visszaadták az elöljárók jelentéseit a tanácsnoknak azzal, hogy csak emeljen egészen bátran. Aztán felemelték az atyák a burkolási járulékot is és már éppen a saját nívójukat akarták felemelni azzal, hogy az ideiglenes tanerőknek a dijait emelik, amidőn felállt, vagy felült bizonyos Preyer nevű Hugó, egyike ama Sasoknak, akik villamosvasúti tanitémeket nemzenek. A tekintélyét akarta emelni, de támadását csúnyán visszaverték. Azt mondta, hogy a tanerők menjenek napszámosoknak.- Hiszen ők napszámosok, a nemzet napszámosai. — Hát akkor forduljanak bizalommal a nemzethez. így riposztozott a keményszívű, kérges- lelkű Preyer, aztán szidta tovább a szegény, ártatlan tanerőket, elannyira, hogy Wildner tanácsnoknak könyek hullottak a szeméből. Megvédte a tanítókat és tanítónőket és mondani sem kell, hogy a beszédnek felemelő hatása volt. Preyer Hugó dühösen távozott; távozás előtt rendbehozta lelki és szellemi ruházatát és szólott: — Nagyon sajnálom, de én emlőn táplálkoztam, nem pediglen emelőm!
