Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-12-13 / 50. szám
Budapest, 1916. december 13. 5 Betyárkodás a szalámival. A budapesti boltokban már hónapok óta nem lehetett szalámit kapni. Nem kellett hozzá valami különös időjósnak lenni, hogy kitalálja az ember, miféle manőverről van szó. A szalámigyárosok indították meg oífenzivájukat a városháza ellen és amig a maximális árak emeléséért folytatott küzdelmüket siker nem koronázta, nem voltak hajlandók árut forgalomba hozni. A régi szalámi utolsó maximális ára 14.4U korona volt, amit éppenséggel nem lehetett olyannak tekinteni, hogy a .gyárak ráfizettek volna. Az uj ostromra való tekintettel azonban a gyárosok szívesebben vállalták a be- száradási rizikót és reménykedve bíztak az uj nagy nyereségekben! A türelem ezúttal is rózsát termett és most már a szalámi detail á r a h'uszone g y ésfélkoro na. A főváros szánalmas jó szive ezzel a szalámit teljesen kivonta a közélelmezési cikkek közül, ami nyilván komoly hiba. A szalámigyárosok .egyik .legfőbb oka az volt a maximális árak emelésének kicsikarásában, hogy a hadvezetőség már előbb [beszüntette a vásárlást, mert úgy látszik, szomorú ta: pasztalatokat szűrt le a szalámikirályokkal való üzleti iösszeköttetésből. A, gyárosoknak ez természetesen ;jgen érzékeny veszteség volt es igy azt a bőrt, amit a katonaságról le nem tudtak huzni, most a polgári lakosságról szeretnék leoperálni. A másik ok, ami a [városházán való kétségbeesett;kilincselésre szorította ja gyárosokat, az volt, hogy amig tavaly a szalámihoz |5—5.50 koronás sertéshúst használtak, az idén 7.40 ;koronás húsból gyártották árujukat. Mindez azonban a szalámigyárosok magánügye és épenségge! nem jogosíthatták föl ezek az érvek ,a fővárost arra, hogy huszonegy és félkoronás fantasztikus maximális áxakat állapítson meg. A vidék semmiesetre sem lesz abban a helyzetben, hogy a szalámigyárosok vagyonát ilyen árakkal növelje, ha tehát mégis sikerül portékájuk egy részén túladni, akkor erre a szeren- icsétlen szerepre a nyomorult pesti közönség van predesztinálva. A bajcsináló fogaskerekű. A fogaskerekűt a főváros az egyik héten megváltja,. a másik héten nem váltja meg. Azonközben pedig, amig a főváros a kabátja gombjain számitgatja, hogy mitévő legyen, a svábhegyi haláltalyiga egyik szerencsétlenséget a másik után produkálja, Szinte «-zz a- színezete van a dolognak, mintha a kisiklásokat, pánikokat, sebesüléseket is alkalmas eszköznek tartanák a megváltás kipresz- szionálására. A héten újra szerepelt a rendőri krónikában a fogatlan fogas, amely ezúttal elvesztette a talajt a fogai alatt és veszedelmesen kezdett visszafelé haladni. Az utasok, akik már csak úgy szállnak be az ócska vas-skatulyába, ha előbb végrendelkeznek és fölveszik az utolsó kenetet, természetesen megriadtak és a tolongásban többen megsebesültek. Történt pedig ez az eset azután, hogy a kereskedelmi kormány, a főváros és vasúti és hajózási főfelügyelőség számtalanadikszor, de ezúttal utoljára és nagyon erélyesen fenyegették meg a kis bajcsináló masinát. Reméljük, ezúttal nincs többé figyelmeztetés, nincs pardon, mert a Svábhegyből nem szabad Herceghalmát csinálni. Helyreigazítás. Igen tisztelt szerkesztő ur! Becses lapjának legutóbbi, 49-ik számában Bayer Antal gyógyszerész urra vonatkozó állítólagos vádakért, én, mint a „Kereszt“ gyógyszertár jelenlegi gondnoka vállalom teljes mértékben a felelősséget. Egyben tudomására hozni kötelességem hogy az egész ügy, — amelyet mélyen tisztelt szerkesztő ur jóhiszemüleg, de téves információ alapján közölt, - nem más, mint egy becsületes, önzetlen, a közügyek terén már több, mint 25 év óta működő köztiszteletben álló polgártársunk személye ellen irányuló hajsza. Tisztelettel kérem szerkesztő urat, hogy becses lapjában ezen helyreigazítást elhelyezni méltóztassék, melyek után vagyok teljes tisztelettel: L a n g J ó- zsef, okleveles gyógyszerész, mint a ,.Keresztihez címzett gyógyszertár gondnoka. Adományok. A Budapesti Állat vásárpénztár és a Húskereskedelmi Részvénytársaságok igazgatóságai a mai napon dr. M e 1 1 y Béla elnöklésével tartott ülésükön a népkonyháknak 8000 koronát, az p^vetemi ifjak menzájának 1000 koronát, a műegyetemi ifjak menzájának 500 koronát, az állatorvosi főiskola menzájának 500 koronát, a képzőművészek támogatására 2000 koronát, az árvaszék hadiárvaalapjára 2000 koronát, a katonák karácsonyára 1000 koronát szavaztak meg. Tízezer koronát azzal a rendeltetéssel adnak át a poj- gármesternek, hogy abból 5000 korona értékű fűtőanyagot osszanak ki a szegények között, 5000 koronából pedig adjanak 20 koronánál nem nagyobb segítséget azoknak téli ruháik kiváltására, akik téli ruháikat ez év november 1-e előtt - elzálogosítani voltak kénytelenek. Húszezer koronát fordítanak a munkások, hajcsárok és napszámosok gyermekeinek felruházására. Elhatározták továbbá, hogy karácsonyra 5000 kilogramm szalonnát. 42.000 korona értékben, félkilogrammos adagokban, ingyen osztanak ki a szegények között. A Diana sósborszesz védjegybitorlási pere. Sárközi Adolf budapesti lakos sósborszesz-gyárat rendezett be és „Menta“ elnevezés alatt sósborszeszt hozott forgalomba, melynek csomagolása megtévesztésig hasonlított a közismert „Diana sósborszesz“ külsejéhez. A Diana Kereskedelmi Részvénytársaság védjegybitorlás miatt eljárást indított Sárközi ellen s a bíróság a napokban Ítélkezett ez ügyben, Sárközit bűnösnek mondotta ki a védjegybitorlás elkövetésében s ezért fogházra átváltoztatható pénzbüntetésre ítélte. Kötelezte továbbá az ügyvédi költségek megfizetésére, az összes lefoglalt címkék, üvegek, csomagolószerek megsemmisítésére, 10(10 korona kártérítésre. A Kristálypalotában Claire Wald off, a „Prinz Rappaport“ cimü német operett és a „Mi boldog pestiek“ cimü káprázatos revü és a többi kitűnő szám minden este óriási közönséget ragad tapsra. Télikert. A Télikert pompás decemberi műsorán a színházi részben Josef fi József vendégjátékával a Szervusz Mádéi cimü operetten mulat esténként a közönség, mig a magyar operettben, A z éhenkórászokban R á t k a y és Somogyi Nusi ragadják siirii tapsra a közönséget. Szalon- tai, Borbély, Kovács, Szécsy pompás uj szólószámokkal, a varietérészben pedig Pantzer Vili, K u t i 1 Viola, A r d e a és Kara Iki aratnak sikert. A Milliók könyve 25 regénye kétségkívül a legolcsóbb regénygyiijtemény, amely valaha megjelent. Teljesen befejezett, rendkívül érdekes, a legkiválóbb magyar és külföldi irók müve, huszonöt önálló, regény, amelyek a Milliók köny ve, első huszonöt számából állnak: 7 korona 50 fillérbe kerülnek. A Gambrinus étterem és kávéház tulajdonosa. Oláh Gyárfás Mihály kedves újítással lepte meg a katonatiszt urakat. A Gambrinusban ezentúl a katonatisztek részére teljesen külön bejárattal és külön ■fülkékkel elegánsan berendezett külön termek állnak rendelkezésre. • • • Szemle. Romániai diadalunk és a Danakérdés — Háborús konjunktúra és tozsde-hausse — A jegybank aranya Hős csapataink romániai didadalutja nemcsak párját ritkító katonai tény, hanem elsőrendű gazdasági esemény is, mely sokatigérő perspektívát nyit meg a magyar ipar és kereskedelem jövő fejlődésének. A hatalmas Duna- íolyam teljes hosszúságában a központi hatalmak domíniuma alá kerül és ezzel együtt véget ér a Duna-delta fölötti angol-orosiz uralom is. mely a monarchiának kelet felé való gazdasági terjeszkedését évtizedeken át gátolta. Hódításunkkal egyidejűleg megszűntek azok az akadályok is, melyeket Románia a dunai magyar hajóstársaságok elé gördített. Amiről álmodni se mertünk, az most megvalósult. A Duna egészen a miénk. Ma még nem tudjuk, hogy a békekötés a Keleten minő politikai konstellációt fog létrehozni, de ahhoz már most ragaszkodnunk kell, hogy a Duna-kérdés olymódon rendezgessék, hogy az angol-francia befolyás kiküszöbölésével a központi hatalmak domináló szerepe jusson érvényre. Az első lépés a cél elérésére az volna, hogy a mostani európai Duna-bizottság meg- szüntettetnék és helyébe uj bizottság létesittet- nék, mely kizárólag a központi hatalmak és szövetségesei delegáltjaiból alakíttatnék meg. A Duna-kongresszus éppen akkor ült össze Budapesten, amidőn Románia álnokul reánk tört. Természetes, hogy ez a pillanat nem volt alkalmas arra, hogy döntő határozatok hozassanak. Ma a helyzet egészen más. Az alattomos ellenséget legyőztük és most már hti szövetségeseinkkel együtt bátran hozzáláthatunk a Duna- kérdés rendezéséhez. Nem lehet az a feladatunk, hogy ebben a fontos kérdésben direktívákat adjunk. De kötelességünknek tartjuk felhívni az illetékes körök figyelmét arra, hogy a mostani kedvező pillanatot ne szalaszszák el és szerezzenek érvényt ama jogoknak, amelyek ■Magyarországot a dunai hajózás terén természetesen megilletik. * A háborús konjunktúra, ugylátszik, tetőpontját érte el. A kedvező harctéri helyzettel párosult pénzbőség olyan gazdasági atmoszférát teremtett, melyhez hasonlót Magyarországon még sohasem láttunk. A legeklatánsabb kifejezője ennek a magasratörő konjunktúrának az a páratlan szilárdság, mely a tőkepiacon mindenfelé megnyilvánul és a tőzsde-hausse, melyét az országos gyász sem tudott megingatni. Ugyancsak a konjunktúrának a kifolyása az a tőkefel- emelési akció is, mely most úgy a nagybankoknál. mint az ipari vállalatoknál megindult. A tő- keszaporitásokkal nagymennyiségű uj részvény fog a piacra kerülni, ahol az utóbbi időben úgyszólván „áruhiány“ mutatkozott. Mi úgy látjuk, hogy egyes papírok árfolyamai máris tül- magasak és nem állanak összhangzásban azzal a belértékkel, melyet képviselnek. Az is tapasztalható, hogy a tőzsdén, mely tulajdonképeh csak „magánforgalom“, a spekuláció bizonyos értékekben a túlzásba csap. Természetes, hogy a józanabb elemek ezt néni nézik jó szemmel, mert — igén helyesen — attól tartanak, hogy az könnyen katasztrófára vezethet. Mi is úgy véljük, hogy a mostani komoly időkben nem tűrhető, hogy obskúrus elérnek játékszenvedélyeiknek hódolhassanak a tőzsdén és üzolmcilC ke! exisztenciákat tehessenek tönkre. Jó volttá’, ha a tőzsdetanács, mely most hivatalosan néni igen szokott előtérbe lépni, szigorúan járna el ezekkel az elemekkel szemben, melyek ugyanazt az ártalmas szerepet töltik be az! értékpiacon, mint az árdrágítók a kereskedelemben. * Az Osztrák-magyar bank aranykészletéről a háború kitörése óta nincsenek pontos adataink. Beavatottak azonban tudni vélik, hogy az aranyállomány a háború folyamán jelentékenyebb mértékben nem estikként. Csakhogy ez nem vigasztaló körülmény, mert a mostani kétségtelenül nagyobb bankjegyforgalom erősebb arany- készletet is tesz szükségessé. Németországban á háború alatt több mint egy milliárddal szaporították a jegybank aranytartalékát. Hasonló akciót láttunk Franciaországban és Angliában is. Nálunk ezen a téren semmi Sem történt. Még társadalmi utón se igyekeztünk a közforgalomban lévő aranyat a jegybankba terelni. Tudni kell azonban, hogy valutánknak a semleges külföldön való árfolyama a jegybank aranykészletének nagyságával áll összefüggésben. Ezt az árfolyamot, mely most igen alacsonyan áll, megjavíthatjuk, ha a jegybank aranykészletét növeljük. Illetékes körökben, mint értesülünk, fontolóra vették ebből a célból nemcsak a monarchiában létező aranypénzeknek, hanem az összes aranytárgyaknak a rekvirálását, illetve a jegybankba való beutalását is. Szakértők szerint a monarchiában mintegy 600—800 millió korona értékű aranyat lehetne rekvirálni. A terv kivitele sok nehézségbe ütköznék ugyan, de az bizonyos, hogy a jegybank pozíciója lényegesen megerősödnék. A hadinyereségek. Az uj adótörvények 1917. január 1-én lépnek életbe. A pénzügyminisztériumban máris serényen folynak a munkálatok a hadiadók kivetésének előkészítése dolgában. Az uj adók közül a legfontosabb a hadinyereségadó, melynek kivetése sok kon- troverziára ad majd alkalmat. Itt ugyanis egy precedensnélküli adóalapról van szó, melynek megállapítása nagy nehézségekbe fog ütközni. Mit is értünk tulajdonképen hadinyereség alatt? Hadinyereség akkor áll elő, ha valamely áru, vagy teljesítmény a háború következtében, jobban mondva a háború által előidézett piaci helyzet következtében olyan árt ér el, mely nagyobb hasznot biztosit, mint amely azeiőtt a békében elérhető volt. Gyakorlati szempontból inkább az árupiacon elért hadinyereségek jönnek tekintetbe. Ezek a hadinyereségek vagy kereskedői, vagy pedig termelői nyereségek. A kereskedői nyereségeknél viszont províziókat és tulaj- donképeni üzleti nyereségeket kell megkülönböztetnünk. Köztudomású, hogy a hadseregszállitások közvetítéséért abnorinisan magas províziókat fizettek. Különösen áll ez a háború első periódusára, amidőn a. hadügyminisztériumban abszolúte tájékozatlanok voltak aziránt, hogy bizonyos árukészleteket nagyobb mennyiségben hol lehet beszerezni. Ha az úgynevezett „beavatottak“ nem mentek volna óriási megbizá-
