Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-02-02 / 5. szám

4

Totál-felsülés.

Egy uj tüzoltó-készUlélc bemutatása.

Az elmúlt hetekben az Orczy-uti tűzoltó- gyakorlótéren több izben bemutattak egy kézi tüzoltékészüléket, amelynek tulajdonosa a berlini „Total társaság“, budapesti képviselője pedig Körner Vilmos és társa. A készülék neve Total és az eddigi hasonló természetű találmányokkal szemben az az állítólagos előnye, hogy nem folyadékkal, hanem por szer ti anyaggal oltja a tüzet.

A berlini vállalat idekiildte Landsberger Miksa n.evü igazgatóját, aki nagy invitálást végzett azok között, akiknél remény lehet arra, hogy a készüléket nagyobb mennyiségiben fogják vásárolni. Meghívták Budapest székesfővárost, a közmunkák tanácsát, a tíizoltóparancs- nokságot, a rendőrséget, a Máv. igazgatóságot, a biztositó társulatokat és még más érdeklődőket. El is jöttek többen, katonai személyiségek is, de nem sok örömük tellett a találmányban. Hamarosan fehérek lettek a télikabátok a csőből dühösen kitörő portól, triiszköltek a meghívottak, de a tűz nem volt valami túlságosan előzékeny a készülékkel szemben. Néha elaludt, néha meg nyugodtan tovább égett. Miközben a produkciót bemutató házi-tűzoltó, mint a tapsért esedező cirkuszi zsonglőr, megfordult, a kátránnyal festett máglya pajkos iskolásgyermekként ö'tögette lángnyelveit. így történt, hogy a főpróba rosszul sikerült. A készülék, a találmány megbukott. Totál megbukott.

Es a bukás annál kellemetlenebb volt mert a jól nevelt meghívott közönségen kívül kakasülő közönség is volt. Rakoncátlan, szemte’en utcagyerekek, akik fölmásztak a gyakorlótér kerítésére, és mikor a tüznyelvek ki-kibukkantak a fehér por alól, cudar nagyokat röhögtek, majd hogy le nem fordultak a kerítésről. Ilyen neveletlenek voltak.

A tűzoltóság hivatalos emberei leginkább akkor csóválták a fejüket, amikor a benzines mutatványra került a sor. Meggyujtottak egy csöbör benzint, aztán nekiirányitottúk a Totál porfecskendőt és sikerült is eloltani a tüzet. A tűzoltó bácsik azonban mosolyogtak a bajuszuk alatt, aztán megszólalt az egyik:

— Csakhogy a benzin nem a csöbörben szokott ám égni. Mit csinálnának akkor ezzel a kis fehér poroeskával, ha a benzin kiömlene az utcára és busz—harminc négyszögrmétercn égne?

A legderüsebb jelenet azonban akkor következett el, amikor megástak egy vékon3^ka árkot, amelybe szintén benzint öntöttek és neki estek a Totállal. A közönség körében megszólalt ekkor egy civilruhás ur:

Hát ezt igazán nem nagy mesterség eloltani. Egy liter benzint öntenek bele.

A német gyáros egy szót sem tud persze magyarul. Csak keserűién kémleli a kis haragost. Az folytatja:

Ehhez nem kell Total, azt a tüzet én a lábúmmal is eltiprom.

És abban a pillanatban már neki is esett és két rúgással elintézte a tüzet. Persze, meg volt a derültség. A budapesti képviselő* azonban dühösen ront neki a goromba embernek, .aki csak úgy a lábával akart tüzet oltani.

— Ki az ur, hogy bele mer avatkozni a mi dolgunkba?

— Pardon, — szól az szerényen, — én hivatalos küldetésben vagyok itt.

■— Mi az a hivatalos küldetés? — csattan fej a másik.

Erre már a barátságtalan rugdálózó is dühbe jött és harsogva kiáltja:

Bencze István vágyók, a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség titkára Ha pedig nem tetszik, hogy itt vagyok, el is mehetek.

És nem is vár választ, gyors léptekkel megy á kijárat fele.

Most eszmél a német gyáros. Kezdi megérteni, hogy botránnyal áll szemben. Bencze után rohan, beszél neki, kapacitálja, kabátjánál fogva ráncigálja vissza. Elmegy. Mindenesetre érdemes lenne elolvasni a jelentését, amelyben a tűzöl tószövetségnek beszámolt a Totálról.

Különben, hogy miből van a fehér por, amelyet valamennyien a kabátjukon vittek haza, még titok. A rossz nyelvek azonban azt mondják, hogy szódabikarbóna. És a gyomorégést nagyszerűen oltja. Egyebet azonban nem igenCsecsemő-védelem

és hatósági dajkaközvetités.

A háború ember-pusztulása fokozott kötelességeket ró az államra és az egész magyar társadalomra egyaránt. Minden lehető szeretetet és déde'getést azokra az anyákra kell pazarolni, akik gyermekekkel örvendeztetik a megritkult magyar nemzetet. A terv, amelyről szólunk, bár nem egészen uj keletű a városházán, most uj aktualitást és sürgető szükségességet nyer a mai szomorú viszonyok között. Az anyákat és a csecsemőket féltő gondozásunkba kell vennünk, minden szeretetiinket rájuk kell pazarolnunk, mert eljön az idő, amior a haza védelmére kevés lesz az élet. Ami menthető, mindén áldozat árán meg kell menteni. A főváros közegészségügyi ügyosztályát nem ez az aktualitás juttatta nagyszabású tervéhez, a fővárosi anya- és csecsemővédő mézet megalapításához. A terv — ismételjük — nem uj, de a kivitel soha szükségesebb nem volt, mint épen ma. Épen azért, amikor a városházán újból intenzivebben kezdenek a dologgal foglalkozni, csak örömmel konstatálhatjuk, hogy komoly és jó szolgálatot tesznek a nemzet ügyének.

A közegészségügyi ügyosztály már régebben fölvetette a gondolatot, hogy bár működik a fővárosban egy anya- és csecsemővédőegyesület, ezt a nagyfontosságu ügyet humánus és szóda'is szempontokból magának, a fővárosnak kell a kezébe vennie. A terv szerint az anya- és csecsemővédö intézet hatalmas arányokat öltene. Minden szegényebb sorsú anya a szülés előtt pár héttel bekerülhetne ide, ahol jó bánásmód és táplálás mellett könnyebben viselné el a szülés nehézségeit és egészségesebb, életerősed) gyermekeket hozhatna a világra. A születés után még néhány hétig .maradnának az anyák az intézet gondoskodása alatt és amikor eltávoznának, az anya’*ép, erős, uj munkára képes, a gyermek pedig a jövő számára megmentett lenne.

Olyan nagyszabású és annyira humánus ez a terv, hogy nemcsak örömmel kell üdvözölni, de egyben hivatkozni kel] arra is, hogy légióként államérdekről lévén szó, az államnak minden telhető segedemet nyújtania kell erre a célra a fővárosnak.

Ma még — sajnos — embriójában van a szép terv, de sürgősen el kell jönnie az időnek, amikor meg is fog valósulni. Soha az anya- és csecsemővédelem oly fontos nem volt, mint open ma, a nemzeti vérveszteségek eme nehéz napjaiban.

Megemlítjük egyébként, hogy a.z anya- és csecsemővédő intézet fölállításával kapcsolat- ■ ban a főváros d a j k a közv e„t,i't e's't tervez. A dajkák körül sok báj van. Ezúttal nem az anyagi bajokról beszélünk, hanem egészség- ügyi szempontból látunk veszedelmeket. A hivatalos dajkaközvetités mindezen segítene, különösen, ha az anya- és csecsemővédő intézetben kezelt nőket fogja kiközvetíteni a hatóság. Ezeket heteken át ellenőrzik és teljes biztonságban lehet mindenki, aki ezen az utón jut szoptatós- dajkához, hogy a legtökéletesebb egészségű dajkákhoz fog jutni.

A nagyszabású tervet Buzay Károly dr. tanácsnok, a közegészségügyi ügyosztály vezetője dolgozta ki. Amikor azonban a szükséges számadásokat is megejtette, maga is megrémült. Legalább 7—8 millióba kerülne a terv megvalósítása. Ez a legfőbb akadálya annak, hogy komoly állami segedelem nélkül gyorsan aligha érjük el a módfelett nemes célt. Magához a terv részletes kidolgozásához a szociálpolitikai ügyosztálynak is hozzászólása van, amennyiben a szociális rész az ő hatáskörébe tartozik. Az ügy' mai stádiuma az, hogy a szociálpolitikai ügyosztály foglalkozik vele és készíti el a reá eső rész terveit.

Budapest, 1916 február 2.

Szalonna-bőség a fővárosban.

A nagyvágók memoranduma.

A tizes bizottság legutóbbi ülésén szó esett a budapesti nagyvágók panaszáról és arról a memorandumról, amelyet a nagy vágók a kormányhoz intéztek. Kiszely Gyula osztálytanácsos érintette a dolgot és kilátásba helyezte, hogy a kormány lehetőleg segíteni fog azon a helyzeten, hogy Budapesten óriási szalonnakészletek hevernek, amely készleteket a nagyvágók nem tudják 'értékesíteni. A memorandum tartalmáról, valamint a főváros sertéshús-, zsir- és szalonna- piacának állásáról a közvágóhíd egyik legnagyobb sertésvágó cége a következő felvilágosítással szolgált lapunknak:

— A szalonnatorlódás a közvágóhídon j.n. 1-én kezdődött meg, ettől a naptól kezdve rohamosan növekedjek a készletek, amelyek ma már értékben meghalad- íák a 6 millió koronát, a mi mennyiségben több mint 100 vaggon szalonnának felel meg. A sertésvágó üzemeknek egyedül a kedvező idő jött segítségül, ez akadályozta meg az amúgy is nagy veszteségek ijesztő növekedését. A készletnek ily abnormálison nagy növekedése következtében a producensek kénytelenek voltak 60 százalékkal redukálni a gyári üzemet. Az óriási torlódást sok, a pLcra nézve kedvezőtlen körülmény összejátszása okozta. Jgy a hadvezetőség alig vásárol szalonnát. A legíontos-bb körülmény azonban az volt, hogy a legnagyobb vevők, a gazdák, akik minden esztendőben december és január hónapok folyamán fedezték szükségleteiket — ezúttal nem vásároltak, mert abban bíztak, hogy a szalonnaszükségletüket majdan olcsóbb árakon is megkapják. Az igaz, hogy az ár alacsonyabb lesz, de hogy majd ,kkor meg lesz a kellő mennyiségű szalonna, az kétséges. Azonkívül nem vásárol semmit tőlünk a hires, inkább hírhedt „Miles“', a bécsi Einkaufstelle, a mely az Ausztria részére megállapított kontigenst oly módon használja fel, hogy az kizárólag az osztrák húsipar érdekeit védi a mugyar érdekek rovására. A „Mi- les*’ csak zsírt vásárol tőlünk. Aki Bécsben szalonnát akar vásárolni tőlünk, ann.k azt a tanácsot adja a ,files'*, hogy ne szalonnát, hanem zsirt vásároljon. így persze sokkal jobban használhatják ki a maguk javára a kontigenst az osztrákok, mert 125 kg. szalonnának 100 kgr. zsir felel meg és igy ha Ausztria zsirt vásárol, mennyiségben 25 százalékkal vihet ki többet tőlünk, mint szalonnát. Miután a készletek emelkedésének elkerülése végett az itteni élő sertés vásárlások nagyon szűk keretek között mozognak, a Bécsbe irányuló élő sertésexport rohamosan emelkedik. Ennek következtében a legutóbbi héten az élő sertés árak 60—100 koronával hanyatlottak és tavaly március óta — amikor a kukorica requirálása miatt félig érett sertéseket tömegesen dobtak a piacra — nem volt ilyen nagy felhajtás a bécsi sertésvásárra. A kényszertermelés következtében válságba került a budapesti sertés feldolgozó n gyipar. Az elmultnapokban két memorandumot is terjesztett fel a földmivelésiigyi miniszterhez a piac szanálása érdekében. Az első memorandum szerint a sertésvágók üzemüket január 15-én minimumra redukálták a n,agy készletek mi itt. A panasz tárgyát főleg az képezi hogy Ausztria számára kontingentált mennyiségre sem a hazai feldolgozó nagyipar, sem a közvetítő kereskedelem nem tud szállítási engedélyt szerezni az osztrák kormánytól, illetve a monopóliumot űző —- a helyzettel visszaélő — magánvállakozástól. (Miles) Hogy a visszaélés mily mértéktelen irányzatot vett oda át •— panaszolja tovább a memorandum — mi sem bizonyítja jobban, hogy az Ausztria területén levő katonai parancsnokságok részére sem szállíthatjuk az általuk megvett árut, mert még azokat sem lehet a határon át vinni szállítási engedélyek hiányában. A húsfeldolgozó ipar katasztrófája azonban a mi nagyközönségünk érdekeit veszélyezteti, mert a mi felvevő képességünk megszűnvén, a sertés az osztrák piarca tömörül.. így előállhat az a helyzet, hogy itthon nem lévén készáru, jóval drágábban fogja a fogyasztó közönség Ausztriából beszerezni a feldolgozott árut. A hazai közönséget oly veszély fogja érni, mintha megtiltjuk ugyan a liszt kivitelét, de a búza szabad forgalma elé akadályt nem gördítenénk. A memorandum arra kéri a kormányt, hogy a szalonnakészlet a fogyasztó közönség részére átvétessék, hogy a kontingentált mennyiség kivitele elé egy tényező se gördíthessen akadályt, valamint hogy a katonai hatóságok részére szállítandó áru akadály nélkül rendeltetési helyére juthasson és mint exkontingens kezeltessék. A szalonnakészletek érdekében felmerült r zon ötlet, hogy a készletek legnagyobb részéből zsír

*