Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-18 / 42. szám
ötödik évfolyam Budapest, 1916. október IS-an. 42. szám ínmaiiimim ^QJ'iPmDmaiiiaiiianiattiaiiininnmniiiDmQinaiiipnininDiunmpHiaiii aiiiampiiiHiiiDiiic EEÖE1XETÉ AJÍHt Egész, évre .......... X. Ee í évre ................ 10 K. Egyes szám oh hajthatók a kiadó hivat at ban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő : Dacsó Emil Meg je leni h minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. her. Sziv-utca ........ IS. szám Te lefon .............. 13T-13 Ha talmas demonstrációnak készült és kortörténeti okmány lett belőle: — igy lehet leghívebben jellemezni azt a jelentést, amelyet a polgármester Budapest törvényhatósági bizottsága elé terjesztett. A rágalmak, gyanúsítások, elfogult és csak ritkán jóhiszemű vádak tömkelegé végre hatalmas kelevénynyé dagadt, s a kelevény bántotta, égette a • főváros adminisztrációjának, minden autonóm szervének a testét. Le kellett végre számolni ezekkel az inzultusokkal és fel kellett fakasztani a rosszindulatú daganatot, hogy ne veszélyeztesse többé az eleven, éj) test egészséges működését. Kellő közepén a szörnyű emberirtásnak, a világháború borzalmai között, valóban fontosabb ügyekről is lehetett volna szó, mint habos fánkokról, tortákról, mullról és kereskedelmi alkalmazottak ügyességéről, vagy megtévedéséről. Be hiszen nem a polgármester, nem a főváros állította be ezeket a dolgokat egy a világháborúval is konkurráló szenzációnak a horizontjába, sőt éppen ellenkezőleg történt: a hajszát a polgármester és a főváros ellen indították meg és a hajsza célja annak az anarchiának a megteremtése volt, amelyre a hajszarendezők hivatkoztak. Mi jól tudunk disztingválni és nagyon jól tudjuk, hogy nem minden panasz rágalom, nem minden vád rosszhiszemű. Rólunk, akik sohasem voltunk elnézők az adminisztráció hibáival, a közgyűlés tagjainak indolenciájával szemben, senki sem tételezheti fel, hogy közösséget vállalunk a rendszer dalnokaival, szertelen dicsérőivel. De éppen ellenzéki mivoltunkból következik, hogy szakértők vagyunk annak a megállapításában, hol van a ha- tármesgyéje a komoly, elfogulatlan kritikának és hol fajul el ez a kritika undorító hajszává. Nem szabad egyforma mértékkel mérni a hivatásos rágalmazókat és a Waigand Józsefekéi, akik tévedhetnek, túlozhatnak, de becsületes szándékuk, önzetlenségük, jóhiszeműségük bizonyára tudott dolog azok előtt is, akiket a kritika illetett. Waigand József a polgármester tiz esztendős uralmának teherszámláját állította össze; adatokat nyújtott és az adatok súlyát a polgár- mester hasonlóképpen adatokkal döntötte meg, vagy legalább igyekezett rnegdönteni. Azonban az érem másik oldalának felsorolása csak egy része — s tegyük hozzá: a gyöngébbik része volt a beszédnek. A másik rész a klikkuralom modern formájától, az összeférhetetlenségről szólott és e részben a szónoknak adatok, konkrét esetek felsorolása nélkül is teljesen igaza volt. Hiszen ki tagadhatná, hogy a törzsfőnöki rendszer ma is virágzik és ki az, aki imaginá- rins, láthatatlan, megfoghatatlan csoportnak látja a közgyűlési összeférhetetleneket. Az összeférhetetlenség törvénye kodifikálás nélkül is fennáll, a városházi összeférhetetlenség etikai alapokon nyugszik, nem pedig írott törvényen. Aki a fővárosnak, a főváros vállalatának fizetett alkalmazottja, aki a fővárossal szerződéses viszonyban álló vállalatnak igazgatója, igazgatósági, felügyelőbizottsági tagja, vagy jogtanácsosa, — annak a gerince nem rendelkezhetik a kellő merevséggel a tanácscsal, a tanács előterjesztéseivel szemben. És miután ezeket az urakat név szerint is ismeri mindenki, megható naivitás kell hozzá, hogy valaki egyszerűen azt mondhassa: nincsenek összeférhetetlenek. /ü&ifcfArojz f • • Pártalakitásnak a szükségességét hangoztatták a közgyűlésen. Azt mondták, egységes pártok kellenek, elvi alapon álló csoportosulások, mert így legalább állandó harcok lesznek, egyik párt vigyázni fog a másikra és a tanács is tudni fogja, hogy az egyes kérdéseknél kikre számíthat és kiknek az ellenkezését kell legyűrnie. Az első megjegyzésünk az, hogy a tanácsnak akkor van a legnagyobb pártja, amikor — semmiféle pártja nincsen. Ma is az a helyzet, ma sincsen komoly, szervezett közgyűlési ellenzék, komoly, átgondolt, népszerű ellenzéki Programm. Bizonyos tehát, hogy az együvé tartozó erők egyesítésére égető szükség van, de hiszen a legnagyobb, legerősebb választóvíz a politika, kezdjék meg tehát a tisztelt munkapártiak a városházi munkapárt szervezését, ha pedig ettől vonakodnak, ne rösteljük bevallani, hogy azért nem szervezkednek, mert egy szervezett munkapárttal a legközelebbi választásoknál alaposan elbánna a választóközönség. Az üzemek ellenőrzését tehát reformálni fogják. A polgármester hatalmas beszámolójában kijelentette, hogy az erre vonatkozó előterjesztéssel a költségvetéssel kapcsolatban fog a nyilvánosság elé lépni a tanács. Hihető, hogy a reformálás komoly munka lesz és a lényege abban fog kicsúcsosodni, hogy a közgyűlésnek ezentúl módjában lesz beleszólania az üzemek minden személyzeti és üzleti ügyeibe. És remélni kell azt is, hogy végre valóra válik az a kívánság, amely szerint a sok felesleges ügyosztály helyett meg kell teremteni az üzemek ügyosztályát, amelynek vezetője mással nem lesz elfoglalva, mint azzal, hogy a községi üzemek szénáiéit lendben tartsa. Százmilliók hevernek az üzemekben; a sok pénz és a nagy elv megérdemel annyira egy ügyosztályt, mint a közjótékonyság, melyről a Népjóléti Központ fog gondoskodni. A választójog és a viriliznuis eltörlése olyan sarkalatos pro grammpont ja a tisztességes, progresszív községi politikának, amely sem térbeli, tartalmi, sem időbeli feltételt nem tűr meg. Merő taktika tehát, ha a választójogot és a viriliznuis eltörlését holnap hajlandók vagyunk elfogadni, de ma nem. Taktika és kifogás különösen Vázsonyi szavai után, amikor kijelentette, hogy semmiféle junk- üm nem létezik a botrányok és az ö indítványa között. És ha ezzel szemben szemére vetik a polgármesternek és Vázsonyinak, hogy hiszen ők is taktikáztak a szavazás elhalasztásával, az idöszerüségi kifogás megdöntésével, akkor ezzel szemben nyugodtan lehet hivatkozni a célra, amely a taktikázás kényszerű eszközét feltétlenül mentesítené. Vagy akarjuk a választójogot, a viriliznuis kiküszöbölését, vagy nem akarjuk, de mihelyt feltételekhez kötjük, akkor máris nem akarjuk. Enyhült a feszültség a kereskedelmi kikötő körül A budapesti kereskedelmi kikötő körül folyó csatározást múlt számában ismertette a F ő városi Hírlap. Azokból a nyilatkozatokból, amelyeket ez alkalomból közöltünk, élesen kiviláglanak azok az ellentétek, amelyek ebben, a kérdésben ti kereskedelmi és földmivelési minisztérium, valamint a főváros között fönnállottak és részben még ma is fönuállanak. Már ebben a közleményünkben is hangoztattuk azonban, hogy a főváros és a kormány között ebben a kérdésben a legutóbbi id ő b e n né m i közeledés t ö r t é n t. Hogy milyen méretű ez a közeledés és miben nyilatkozik ez meg, ezekre a kérdésekre D é r i Ferenc dr. alpolgármester volt szives megadni a választ a Fővárosi Hírlap munkatársának: Tény az, hogy az eddigi feszültség enyhült; Ez különösen kitetszik abból a Hosz- potzky Alajos miniszteri tanácsos úrtól származó nyilatkozatból is, amelyet a Tóvárosi Hírlapban olvastam.- A közeledés kétféle. Külső és tárgyi közeledés. A külső közeledés abban nyilvánult meg, hogy a kereskedelmi minisztérium liosz- szu idő után most küldte el, éppen Hoszpotzky miniszteri tanácsos ur személyében, először képviselőjét a kereskedelmi kikötőről tárgyaló vegyes bizottság ülésére. Ebből egészen természetesen azt az örvendetes következtetést lehet levonni, hogy a jég megtörött. — A tárgyi közeledés az, hogy a kikötő berendezésében is vannak kilátások a megegyezésre olyan formában, hogy a három tervbevett kikötő, a soroksári dunaági, a lágymányosi és a csenelszigeti között bizonyos feladat-megosztást lehet létesíteni, úgy hogy mindenki megelégedésével találkozhatik. Azt hiszem, a sokat hangoztatott vasúti töltés sem lesz nagyobb akadály, hiszen ez nem is any- nyira hajózási, mint vasúti kérdés. — Sajnos, a munkálatokat egyelőre nem folytathatjuk, mert a háború megakadályoz bennünket. Mihelyt azonban a háború befejeződik, hozzálátunk a munkához, akár az állam folytatja tovább az építést, akár a főváros veszi át. Örömmel olvastam Hoszpotzky miniszteri tanácsos ur bizakodó nyilatkozatát is, hogy Bécset meg fogjuk előzni. Ebben mi is biziunk rendületlenül, de természetesen dolgoznunk kell, hogy reményeink be is váljanak. Déri Ferenc dr. alpolgármesternek ez a nyilatkozata mindenesetre megnyugtató azokra nézve, akik megértik a dunai magyar hegemónia gondolatát és a budapesti kereskedelmi kikötő fontosságát meg tudják érteni. A dolgok mai állása mellett remélnünk kell, hogy mégis lesz kereskedelmi és ipari kikötőnk, vagy átrakodó állomásunk. Sajnos, azonban nem olyan, mint amilyen Budapestet megilletné. Hatmillió koronából aligha lehet komoly, nagy alkotást létesíteni. Kezdetleges valami lesz ez, s hajózási körökben már előre is félnek a zsilipes kikötőtől, amely rettenetes időpazarlást jelent. A budapesti városházán azonban kezdik megérteni, mily hatalmas érdekek fűződnek ehhez az intézményhez. Minden remény megvan arra, hogy mihelyt kellő mennyiségű pénz áll rendelkezésre, meg lesz a hatalmas, az igazi kereskedelmi kikötőnk is.
