Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-11 / 41. szám
3 Budapest, 1916. október 11. befolyt 200 ezer koronából csak 3 ezer koronát kellett a kitűzött célra fordítani. A többi pénz megvan. Szaporítani kellene azt s a fizetés l'Vb-ának újabb, további- felajánlásával meg kellene teremteni a fővárosi alkalmazottak jóléti alapjai, amely a fővárosi alkalmazottak szociális szükségleteinek kielégítéséről gondoskodnék. Az l°/o-ot nem igen ajánlhatta fel mindenki, mert a kérdést a polgármester szabályrendelettervezet formájában a közgyűlés elé vitte. A közgyűlés meg is alkotta a szabályrendeletet, mely szerint mindenki fizetéséből levonják a jóléti alapra az l°/o-Ot.- Megnyugvással vettük ezt' annak idején tudomásul. A polgármester szép programmot adott. Az élelmezés, lakás, gyógykezelés, hiteligény stb., $tb. kérdésének megoldása várna a jóléti alapra. Az alkalmazottaknak — bizonyos mértékig — képviseleti alapon autonómiát helyezett kilátásba. Eddig — bizonyára a háború miatt — mindezek nem váltak valóra. De igen. Egy: az élelmiszerüzlet megnyílt. Lássuk csak, mit értünk el vele. — Alkalmam volt ennek teljesítőképességét s az Újságírók Egyesülete élelmezési bizottságának működését megfigyelni, összehasonlítani. íme egy pár példa. A mi üzletünk lisztet egyáltalán nem ad. Nekünk hétről-hétre kell ezt vásárolni. Az újságírók az évi lisztszükségletüket egy mennyiségben bevásárolhatják. Nekünk havonta személyenként fél kg. zsir vásárlására volna jogunk. A legtöbbször azonban nem kapunk. Nincs. Az újságírók megkapják a 3 kg-os mennyiségüket. Cukorvásárlásra volna jogunk. Cukor nincs, mondják ott, cukrot nem kapunk. Az újságírók 3 tagú család részére is kaphatnak egy mennyiségben 20 kg.-ot„ Mi csak 3 tojást vásárolhatunk havonta egy-egy családtag részére, ha van tojás. Az újságírók havonta 60 darabot vehetnek. Mi egy tojásért 32 fillért fizetnénk, ha volna, az újságírók 25 fillérért kapják a tojást. Mi egy csomag gyufáért 42 fillért fizetünk, az újságírók 34 fillért. — Nem folytatom. E példák eléggé igazolják, hogy a tanítóság elégedetlensége jogos. Az újságírók élelmezése nem kedvezményes. Fel sem tételezem, hogy a magyar újságíró cselekvési szabadságát korlátoztatná kedvezmények elfogadásával. Az ő élelmiszerszükségletük kielégítése a lehetőség megkeresése volt. A mi üzemünk ezt a lehetőséget nem találta meg. — Igen sok megválasztott tanító, tanítónő havi fizetése 100 korona. Ebből, a különböző levonások után, 87 K 36 fillért kap kézhez. Ilyen fizetés, sőt nagyobb fizetés mellett sincs a fővárosi tanító ma abban a helyzetben, hogy minden ellenszolgáltatás nélkül adja oda fizetése 1 százalékát. — Az élelmiszerüzemet meg kell reformálni. Ma annyi értékű élelmiszert sem vásárolhatunk ott, mint amennyi az 1 százalékos levonás. Ma a sokszor ezrekre menő várakozók közül egyszerre csak 2—3 — Nem látja, hogy ki van írva: nincs. A szegény idegen busán elballag. Megjelenik a második ur. — Édes kiasszony, szeretnék képes levelezőlapot venni. — Tessék. Milyet? — Melyik a legdrágább? Ez? Igen. Kérek ötöt. Nem kaphatnék két szivart is? — Azt nem. — Talán cigarettát? — Ugyan mit gondol? — Esetleg dohányt. — Egy pakli kapadohányt. Második ur az öt drága képeslappal és a pakli kapadohánynyal boldogan el. Jön a Harmadik ur: — Szivem, kapok ötszáz hiilznit. — Hogyne. Tessék. — Szivart is? — Két Kubát. Harmadik ur el, Negyedik ur megérkezik: —< Fiam, van ötven koronáért aprópénzem. Átadom, ha vehetek érte trafikot. — Amit parancsol, nagyságos ur. A legfinomabb szivarokat, a legjobb cigarettákat, a legszebb dohányt, — kiabálja kitörő örömmel a trafiktündér. * A napokban egy ur elvesztette értékes, szép cigarettatárcáját. Sajnálta, mert kedves emlék. Beállít a lap kiadóhivatalába: — Hirdetést szeretnék közzétenni. Elvesztettem értékes, szép arany cigarettatárcámat, amelyben három hölgycigaretta volt. A jószivii megtaláló a tárcát megtarthatja, csak — a három hölgyet adja vissza. K. A. egyént bocsátanak be az üzletbe, ahol 10—12 kiszolgáló van, akik miután fix-fizetc- siiek. és nem üzleti haszonra dolgoznak, nem igen sietnek a kiszolgálással. — A fővárosi tanítóság azt óhajtja, Írassa ö s z- sze a polgármester sürgősen az alkalmazottak évi élelmiszerszükségletét. Különösen a liszt-, cukor-, zsir-. bab-, lisztszükségletet. A jóléti alap vagyonából vetesse meg azt s osztassa szét az alkalmazottak között. — A szétosztott élelmiszer értékével terhelje meg az alkalmazott fizetését 12 havi egyenlő részre osztva. így a jóléti alap A budapesti kereskedelmi kikötő kérdése — amelyet nagy jelentőségénél fogva a Fővárosi Hírlap állandóan napirenden tart — ismét aktuális lett. A városházán újabban tanácskozások vannak, amelyeken erélyesen sürgetik a kereskedelmi kikötő megalkotását. Addig a pontig, ahol a kikötő megépítésének föltétien szükséges voltát hangoztatják, egyetért mindenki. Ami azonban az elvi kérdésen túl van, ott ahány ember, annyiféle a vélemény és annyiféle a törekvés. Valami különös khaoszba keveredett bele az a társaság, amely a kikötő kérdésében dönteni hivatott. Természetes az is, hogy az ellentéteket mindenki titkolni igyekszik kifelé, ellenben, ha maguk között vannak az urak, akkor annál inkább kiütköznek az elsimításra váró nézeteltérések. Az volt a sejtésünk, hogy sokkal okosabb, egyenesebb, tehát célravezetőbb ut az, ha a nyilvánosság előtt föltárjuk a tárgyalások anyagát és a vitás pontokat. Mennyire sikerül ez, menynyire nem, azt a különös körülmények szabják meg. Mi megszólaltattuk az illetékes tényezőket, azt hisszük fölösleges, hogy mi magunk egyeztessük össze a nyilatkozatokat. Mégis tényként kell megállapítani azt, hogy a kereskedelmi kikötő kérdésében ma még komoly nézeteltérés van a főváros, a kereskedelmi és a földművelési minisztériumok között. Ez az ellentét pedig leginkább két ponton ütközik ki. Az egyik az az ad hoc bizottság, amelynek feladata a kikötő megalkotásának előfeltételeit megadni. Kissé érthetetlen, de úgy van, a kereskedelmi kormány vonakodik megnevezni küldöttségét, aki ebben a bizottságban a minisztériumot képviselné. A másik ütközőpont a zimonyi vasút, amelynek a főváros területén levő töltését a városházi fölfogás szerint föl kellene emelni és igy csinálni kivezető utakat a kereskedelmi kikötőkből. Ezzel szemben áll ismét a kereskedelmi minisztérium, amely erélyesen ragaszkodik ahhoz az állásponthoz, hogy a budapesti kereskedelmi kikötőnek csak két kijárata legyen és pedig a két ellentétes oldalon. Az ellentétes álláspontok személy szerint való képviselői ezek: a kereskedelmi minisztérium részéről Hoszpotzky Alajos miniszteri tanácsos, a folyam- és tengerhajózási osztály vezetője, a földmivelésügyi minisztérium részéről Kvassay Jenő miniszteri tanácsos, a vízépítési osztály főnöke, a főváros részéről pedig Harrer Ferenc dr., a városépítési ügyosztály, Fock Ede, az ut- és csatornaépítési ügyosztály és Vita Emil dr., a közgazdasági ügyosztály vezetője. A kikötő terve Hiányzik a kormány hozzájárulása. Mindenekelőtt képét kértük annak, ami eddig a székesfőváros és kormány részéről a kereskedelmi kikötő körül történt. 11 Te t é k e s helyen ezt a választ kaptuk: — A budapesti kereskedelmi és ipari kikötő ügyében a közgyűlés kijelentette, hogy a kereskedelmi kikötő kiépítését a soroksári Dunaág szatériil. Az élelmiszerüzlet a tanítóság ellenőrzése mellett továbbra is maradjon meg a feumaradó szükségletek kielégítésére. — Bizonyos, hogy ha a polgármstcr bármi okból nem teljesíthetné ezeket a kívánságokat, akkor a t a- n i t ó k maguk létesítenek egy élelmezési bizottságot, mert a mai helyzet tarthatatlan. Viszont az is igaz, hogy ez esetben kérni fogja a tanítóság a polgármestert, hogy az l°/o-ot utalványoztassa ki jövőben, mert ha azért semmi ellenszolgáltatás nincs, akkor azt az 1"/o-ot sem nélkülözheti a tanítóság a inai nehéz időkben. Erős a reménységem, hogy a p o 1 g ármester megértő lélekkel közmegelégedésre pesti partjának kiépítésével akkép kívánná megkezdeni, hogy a kikötő szerves továbbfejlesztése is biztosítva legyen; kérte továbbá a dunaági csatorna megfelelő kiszélesítését és fölajánlotta a dunaági kikötő berendezési költségeinek elvállalását. — Érdemleges választ a kormánytól mindezideig nem kaptunk. Az építkezés azonban tudvalévőén folyik. Az építkezés programmja az volt, hogy a Dunaágat elzárják, a hajózó utat a kamara-zsilipen át az elö- és utócsatorna kiásásával helyreállítják. Minthogy pedig az elzárás következtében a Dunaág- ban a viz tetemesen megapadt, a szükséges viz- szint a ráckevei Árpád-hidnál egy duzzasztógáttal biztosítják. A Dunaág elzárása a hozzá fel- és lefelé csatlakozó védőgáttal együtt, úgyszintén a ráckevei duzzasztógát is elkészült, a nagy Dunától a kamara-zsilipig terjedő előcsatorna bekotortatok, a soroksári Dunaág uj hajózómedre 50 m. fenékszélességgel már ki van kotorva, bár némely helyen a meder még sziklás, a 120 cm-re való szélesítés még folyamatban van. Kikötő — kijárat nélkül A főváros és a kormány harca. Sajnos, a városházi álláspontot megvilágító nyilatkozatot név nélkül vagyunk kénytelenek közölni. Az illetékes helyről származó információ igy hangzik: — Az utóbbi időben tényleg újból megindult az eszmecsere a budapesti kereskedelmi kikötő kérdésében. Újabb lökést adott a dolognak az, hogy a Dunakoníerencián szerzett tapasztalataink sürgősen szükségessé teszik a kereskedelmi kikötőnek mielőbb leendő megvalósítását. Első feladat ebben a tekintetben egy ad hoc bizottságnak a kiküldése, amelyben helyet foglalnának az illetékes minisztériumok, a közmunkatanács és a főváros megbizottai, hogy összeegyeztessék az eltérő véleményeket. Sajnos azonban a kereskedelmi minisztérium nem akar résztvenni ebben az ad hoc bizottságban, ami mindenesetre gátolja munkánkat. — A kereskedelmi minisztériumban I1osz- potzky Alajos miniszteri tanácsos 'és Sándor Lajos műszaki tanácsos igen nagyszabású tevékenységet fejtettek ki ebben a kérdésben. Hasonlóképen Kvassay Jenő miniszteri tanácsos, mint a földmivelésügyi minisztérium vízrajzi osztályának vezetője is. Kiváló tervek feküsz- nek előttünk és ha mégis ellentétek vannak, annak oka, hogy a Hoszpotzky-féle terv tönkretenné a kikötő forgalmát. E szerint a terv szerint a kereskedelmi kikötőből nincsen kijárat. A soroksári-út és a soroksári Dunaág között húzódó zimonyi vasúti vonal teljesen elzárja a kikötőt és a Csepelszigeten elhelyezendő átra- kodó-pályaudvarral csak úgy lehetne föntartani az érintkezést, ha a zimonyi vonal töltését fölemelnénk. A kereskedelmi minisztérium ez elől a terv elől ridegen elzárkózik. Ezt azzal may gyarázzuk, hogy a kereskedelmi minisztérium a vasutaknak ura is és igy nem hajlandó ebben a kérdésben engedményeket tenni. Ahányszor a kérdés fölvetődik, mindig az a válasz, építsük pénze, az alkalmazottak fizetéséből 12 hónap alatt visz- j in e g o 1 d j a a kérdést. '* * *—” 1 —1 • —',1 11 —' ■ " « 1 p A kereskedelmi kikötő liulisszotitkai A zimonyi vasút töltése — Hol legyen a kikötő kijárata? — A kormány f. 1 és a főváros ellentétes álláspontja — Telekspekulánsok hadjárata — — Bécs nem előz meg bennünket —
