Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-04 / 40. szám
4 Budapest, 1916. október 4. lyik munkapárti képviselőre fogna hárulni a „rendcsinálás“ feladata. Bizonyos, hogy az uj főpolgármesternek, ha egyáltalán meglesz, nem lesz könnyű dolga és ha eljön, meleg napok várnak reá a közgyűlésen. Árnyképek Budapestről Harc az árdrágítókkal — A belvárosi kereskedők dicsérete — Elszaporodtak a koldusok — A lipótvárosi nacs- cságák túlságosan bőkezűek — Kiskorú széntolvajok — A kenyérfogyasztás csökkenése — Lisztcsempészés — A gyermekrontó mozi — A villamos — A munkauzsorás fogaskerekű — — Omnibusz és konflis — A rendőrség beszámolója 1915-ről A rendőrség minden esztendőben úgynevezett „Kék könyv“-et ad ki, amely a rendőrség működésének adatait tartalmazza és igy megvilágítja Budapest közállapotait. A fíoda Dezső főkapitány vezetésével összeállított könyv, amely az 1915-ik évre vonatkozik, különösen érdekes adatokat tartalmaz, hiszen a második háborús esztendőre vonatkozik. Kiválogattuk azokat a részeket, amelyek a főváros kommunális életét érintik és ezeket alább foglaljuk egybe. Élénk világot vetnek az odavetett kritikai megjegyzések, amelyekkel ezúttal éppen nem takarékoskodik a rendőrség, Budapest háborús élelmezési és közlekedési viszonyaira. Közélelmezési tapasztalatok — Az árdrágítók üldözése. — A rendőrség bűnügyi osztályának igen sok baja volt az árdrágítókkal. Kezdődtek ezek az 1915. év elején, amikor egyes cikkekben hiány kezdett mutatkozni. A készletek összegyűjtésével és a forgalomból való elvonásával történt ez leginkább, de úgy is, hogy a legszükségesebb cikkeket csak úgy bocsátották a közönség rendelkezésére, ha egyéb cikkeket is vettek. Külön emlékezik meg a jelentés a galiciaiak kávéházi zugbörzéiről, ahol volt rá eset, hogy ugyanaz a kötlevél tizenhatszor cserélt gazdát. Az első kerületi kapitány különösen az elharapódzott mérlegcsalások ellen kel ki. Több ízben csak egy-egy tisztviselő kiszállása alkalmával több százra menő hiányos mérleget, különösen iirmér- téket kellett elkobozni. Az árdrágítók különösen a zsir, gabonanemiiek és főzelékfélék körül szorgalmaskod- tak. A nagyban dolgozók azután magukkal rántották a kiskereskedőket is, akik szintén elrejtették, amijük volt. A második kerület vezetője a közönség ellen hoz föl keserű panaszokat. Azt mondja, hogy sokan zaklatásnak vették, ha valamely üzletből kijövet az ellenőrző tisztviselők kikérdezték, mit mennyiért vettek. Akadtak, akik az igazat meg sem merték mondani, mert attól tartottak, hogy az illető kereskedőtől a jövőben egyáltalán nem kapnak árut. A harmadik kerület büszkén hivatkozik rá, hogy ott az élehniszeruzsorának egyik fajtája sem harapódzott el. Előbb érzékeny büntetéseket szabtak ki, de később mind ritkábban kellett büntetéseket alkalmazni. Ahol történt is visszaélés, csak pár filléres esetekről tud beszámolni a rendőrség. A harmadik kerület büszkeségét osztja a n egy e- dik is. A kerületi kapitányság vezetője önérzetesen állapíthatja meg, hogy a közszükségleti cikkekkel való visszaélés ebben a kerületben nem volt oly nagymérvű, mint a főváros más kerületeiben, aminek oka az, hogy a Belvárosban üzlettel biró kereskedők és egyéb iizletesek „olyan tekintélyes és szolid elemekből állanak, akik legnagyobb részben nem is jöttek összeütközésbe a büntető rendelkezésekkel.“ Ennél szebb bizonyítványt aligha kívánhatnak a belvárosi kereskedők. Van egy pont azonban, ahol különös háborús képet kapunk ebben a kerületben, amikor igy szól a jelentés: „A kerület utcáin más években koldust alig lehetett látni. A múlt évben azonban, a háború okozta anyagi romlás következtében is, de még inkább a közrészvét kizsákmányolása céljából gyakran megteltek az utcák és üzletek koldulókka 1.“ Az ötödik kerületben a Hold-utcai vásárcsarnok volt az árdrágítás fészke. Az árusok mellett azonban a nagyságák és méltóságák ellen is súlyos panasz merül föl. amikor a kerület vezetője igy panaszkodik: „A vagyonosabb házak szakácsnői vagy maguk a vagyonosabb úrnők odaállítottak az árushoz. kinek árushelyén már egy polgárasszony vagy kishivatalnoknő alkudott az árura s minden további szó nélkül 20—30 fillérrel többet ígértek csak azért, hogy ezzel hamarabb túlessenek a bevásárlás kellemetlenségein. A szomszéd árus erre természetesen szintén rögtön emelte az áru árát s úgy harapódzott egy árusról a másikra az áremelés.“ A hatodik kerület lüktető életéről nevezetes. Itt még éjszaka is lüktet az élet, talán néha túltengőén is. Speciális bűn itt a szénlopás, aminek magyarázata, hogy itt vannak a nyugoti pályaudvar csúszdái. Itt még a haladó tehervonatokra is fölkapaszkodtak a többnyire kiskorú tolvajok. A hetedik kerületben is sikerült megfékezni az élelmezési visszaéléseket, bár azok különösen a liszt és kenyér körül eleintén igen gyakoriak és súlyosak voltak. Jelentkeztek itt a zsirdrágitók is. a csirke- és ti jásdrágitókat viszont gyorsan le lelehetett törni. Az év elején a „nagykofák“ sok bűnt követtek el, de később ezek is beadták a derekukat. Itt is voltak azonkívül zugbörzék is, amelyeknek letörése körül a rendőrség taktikai sikereket aratott. A nyolcadik kerületben „monstruozusabb“ üzérkedés nem fordult elő, a kisebbeket pedig gyorsan elfojtották. Ez a kerület különben erkölcsi bizonyítványt állít ki a kenyérj egyről. Amit komolyan nem igen mertünk volna hinni, a ke- nyérjegyrendszerről igen komoly adatot kapunk. A kapitányság beszerzett értesülései szerint a kerület kenyérfogyasztása különösen a zsemlye megszűnése és a kenyérjegyek életbeléptetése óta 40 százalékkal csökkent. Sokkal több a baj a tejjel. A tejkereskedők akkor sem adnak a szegényebb elemeknek, amikor van miből és a tejuzsora sem ritka ma ezen a vidéken. A kilencedik kerületben is voltak bőven panaszok, amelyeket élelmiszeruzsora miatt tettek. A t i- z e d i k kerületben a rendőrök 426 följelentést tettek tulmagas piaci árak miatt és a kapitányság ugyanany- nyiszor hozott marasztaló ítéletet. Itt különben igen érdekes jelenséggel találkozunk, amit a kékkönyv igy jegyez föl: Fel kell még említeni, hogy a liszt rekvirálásának idejében, a főváros közönsége mindent elkövetett, hogy magának kellő mennyiségű lisztet biztosítson. Nemcsak az egyszerű munkás, vagy jobb módú polgári családok, hanem tekintélyes tanult emberek, még ügyvédek is elutaztak vidékre, hogy maguknak lisztet beszerezzenek, amit aztán igazolvány, illetve szolgabirói engedély nélkül a legraffináltabb módon csomagolva, hamis tartalomjelzéssel igyekeztek vasúton haza szállítani budapesti lakásukra. A józsefvárosi teher-pálya- udvarnál és kőbányai vasúti állomásokon azonban a pénzügyőrök minden ládát és csomagot felbontottak és megnézték, hogy fedi-e a tartalomjelzés a tartalmat. 87 ilyen feljelentés érkezett be a X. kér. kapitánysághoz a pályaudvarok főnökségétől és a községi és állami fogyasztási adó alá tartozó tárgyak vizsgálatával megbízott pénzügyőri biztosságtól. Egyetlen ilyen liszt- szállitmányra sem volt ráirva, hogy tartalma liszt, még akkor sem, ha a feladónak szállítási engedélye volt is. A gyermekrontó mozi. •— Veszedelmes detektivfilmek. — Amikor a rendőrség a gyermekbiinökről beszél, Boda főkapitány .'kíméletlen támadást intéz a mozik ellen. Ezt a részt szóról-szóra érdemes idézni: Alkalomszerű itt, hogy megismételjem a minden évben hangoztatott panaszomat a „mozik“ ellen. Az a hatás, amelyet előző évi jelentéseimben a moziknak tulajdonítottam, ma is megvan, sőt talán fokozottabb mértékben. A szabadosság ezen a téren talán nagyobb, mint.akkor volt, innen van, hogy a gyermekrontó detektivfilmek sokkal többször szerepelnek a mozgók műsorán. mint azelőtt. A gyermekek mozgószinház látogatása pedig egyáltalán nincsen korlátozva. A gyermekmentés nagy és szent érdekében minél sürgősebben rendet kell teremteni a mozgó- szinházak körül. Hihetetlen nagy érdek ez a háborús idők közben s után folyton emelkedő gyermekzüllés megakadályozása, vagy korlátozása szempontjából, ugyannyira, hogy anélkül a preventív gyermekvédelem bennünket alig kecsegtethet eredménnyel. Ha tovább nem is megyünk ezen a téren, talán a sokatmondó „cenzúra" kifejezéstől, vagy ennek gondolatától való tartózkodásunkban, addig mégis el kell mennünk, hogy a gyermekeknek a mozgószinházak- ban való megjelenését szabályozzuk. Tapasztalatok a közlekedésügy körül. — A villamos. — Jegyezzük föl Budapest közlekedésének egy mindenesetre igen figyelemreméltó jelenségét: 1915-ben a Közúti és a Városi kocsijai 21 millióval több utast szállítottak, mint 1914-ben és 13.5 millióval többet, mint a békés 1913-ik esztendőben. Az oka ennek a nagy átmeneti forgalom, hiszen Budapest a háborús gócpontok egyik legnagyobbika. Oka a szabadságon levő katonák nagy tömegének Budapesten való átutazása, a kereskedelem és ipar egyes ágainak hirtelen föllendülése és a szegény néposztály könnyű pénzszerzése. Ha most ehhez hozzávesszük a számban és kvalitásban folyton csökkenő személyzetét, könnyen megtaláljuk a bajok okait, amely bajok a villamos közlekedés köriii állandóan növekszenek. A főkapitány ezt igy fejezi ki: „Amig azonban a forgalom arányai ily hatalmasan fejlődtek, addig a forgalom rendje, biztonsága és a közönség kényelmi igényeinek kielégítése tekintetében érezhető visszaesés mutatkozik. A villamos kocsik állandóan túlzsúfoltak, a balesetek száma emelkedett, s a szorongó, összezsúfolt közönség ép oly elégedetlen a helyzettel, mint maguk a közlekedési vállalatok alkalmazottai.“ A villamosok személyzete a következő volt: B. K. V. T. B. V V. V. A háború kitörésekor 4047 2607 Az első mozgósítás után 3200 1489 1914 végén 3223 1557 Később mikor már nő- „oio 036I két is alkalmaztak A férfiakat pótló női alkalmazottak száma a közlekedési vállalatoknál az első félév végén 779, az év végén 1702 volt. Ebből forgalmi szolgálatot 1345 teljesít, a többi műhelyekben dolgozik. Sem a Közúti, sem a Városi 1915-ben uj vonalat nem épített. A fogaskerekű. A fogaskerekű dolgairól sokat irt a Fővárosi Hírlap. Már 1915-ben a kisiklások, összeütközések, az egész ócska alkotmány összeroppanása még nem történtek meg, a rendőrség jelentéseiből mégis következtetést lehet vonni arra, hogy a társaság mint használta ki rosszul fizetett alkalmazottait. A fogaskerekű vonalának hossza 3875 méter. A száLlitott utasok száma 1915-ben 348.649 volt, 70.024-el több. mint 1914-ben és 10.361-el több, mint 1913-ban. Szállították ezt a rengeteg utast tizenkét kocsival. És az egész üzem fentartásához szükséges műszaki, forgalmi és pályafentartási személyzet száma mindössze 36 ember volt. Ehhez igazán nem kell kommentár. Omnibusz és autótaxi. Az omnibus z-iizemről azt mondja a jelentés, hogy utasforgalma a ló- és személyzethiány miatt lényegesen redukált kocsijáratok folytán erősen megcsappant. Ezt mutatja a következő kimutatás: Vegtett kocsikilométer: Utasok száma: 1913 3,149.796 13,627.316 1914 2.871.581 11,189.648 1915 1,693.663 8,254 906 A forgalomban levő három a u t ó t a x i 61.206 kocsikilométert futott be, s 446.306 utast szállított. Az a u t ó fi' a x i'ijk r ó 1; elmondja ,a .rendőrség kékkönyve, hogy az év elején sokat kísérletezett a vállalat a benzinnek más anyagokkal való pótlásával. Sikert nem ért el, ekkor a redukált számú kocsipark — a székesfővárosi tanács engedelmével — az év közepén eltűnt a főváros utcáiról. Később újra megkezdte az üzemet, előbb 20, majd 40 kocsival, miután a főváros a viteldijnak 35°/o-os fölemelését engedélyezte. 2000 feljelentés a bérkocsisok ellen. A bérkocsik ellen is nagy a panasza a rendőrségnek. A megfogyatkozott számú bérkocsik silány minőségű és rosszul táplált lovaikkal alig tudják ellátni a közönség fokozott kocsi-szükségletét és a selejtesebb elemből álló segédek ellen is sok a panasz. A kocsilétszám kevés, s ennek nagy része ellen is- kifogás emelhető. Az 1915-ik évben 208 lóíogatu bérkocsi tűnt el az állomásokról, ami az összlétszám 18 százaléka. Viteldíjemelést kértek és kaptak is 20 százalékra engedélyt.
