Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-04 / 40. szám
ötödik évfolyam Budapest, 1916. október 4-én. 40. szám bHiaiimiiinjnmiiC3iiiDiiiamnníamgmp»iiBHmiiiDiiiPtiiainaiiininamoinomnmamntnQiiinmHinDnr< ELŐFIZETÉSI JÍRTlKt Egész évre .... ........ 20 í Fé l évre ................... IO K Eg yes számot* kaphatót* a kiadó hivatalban» Várospolitikai és közgaZdaSáai hetilap Megjelenik mindenszerr t ^ ^ dán» Szerkesztőség és f- etciös íMPftMKS Dacsó Emil. MP*s*Cpftc,z/s dr. Szilágyi Hugó kiadóhivatal: VI. kér. Sziv-utca ....... 18. szám Te lefon ............. 137-13 Vád akat általánosítani nagy hiba, de nem kevésbé hiba a védelem általánosítása, kiterjesztése azokra, akik netn érdemlik meg. A bizottsági tag urak nem jelzálogos hitelezői a főváros ingatlanainak és igy nem is tekintendők csatlakozótoknak, amikor a közgyűlést védelmezik kívülről érkezett támadások ellen. Vázsonyi Vilmos monumentális beszédének, amelyet a pénzügyi bizottságban tartott, az az egyetlen szépséghibája, hogy a maga puritánságának és önzetlenségének a köpönyege alá rejtette összes városatya-társait, azokat is, akiknek a lólába kilátszik a, köpönyeg alól, mert éppenséggel nem mondhatók a városatyai önzetlenség és puritánság szobrainak. Vázsonyinak csakis a saját személyét illetőleg van igaza, amikor tiltakozik a közgyűlés megvádolása ellen. Ettől az egyetlen ponttól eltekintve azonban, minden objektiv és jóhiszemű embernek el kell ismernie azoknak az igazságoknak a súlyát, amelyeket a nagy beszédben felhalmozott a demokratapárt vezére. Igaza volt abban, amit a kormányról mondott, amit a főpolgármester és a polgármester tarthatatlan viszonyáról, amit az adminisztráció hibáiról, legfőképpen pedig amit a főváros notórius rágalmazóiról, Budapest budapesti ellenségeiről mondott. A kormány Budapestet úgy tekinti, mintha Magyarországon kívül volna, sőt mintha ellenséges terület volna. Érthetetlen makacssággal kell találkozni, valahányszor a főváros a kormányhoz fordul és kárörömmel hallgatják, amikor Budapesthez mocskos csizmával nyúlnak bárhonnan is. Jól meg kell jegyezni, amit Vázsonyi a pénzügyminiszter urnák felelt: „A pénzügyminiszter ur nincs elragadtatva Budapest pénzügyi vezetésétől. Hát én sem vagyok elragadtatva és nem vagyok elragadtatva az állam pénzügyi vezetésétől sem. Nem vagyok elragadtatva az uj állami adóktól, a nagy állami deficittől; nem vagyok elragadtatva a diplomáciától és a hadvezetéstől, nem vagyok elragadtatva az ország élelmiszerellátásától és még sok egyébtől.“ Jó volt leszögezni ezeket a szavakat, mert eljön majd az idő, amikor a pénzügyminiszter ismét a fővárostól fogja elvárni, hogy díszessé tegye a hadikölcsönjegyzés eredményét. Budapest ellenségei: — rosszhiszemüek és elfogultak táborán kivid mindazok, akik azt hiszik, hogy amit ők tesznek, az a purifikálásnak az útja. Budapestről lesújtó kritikát mondani ma divat, Budapestet, a városházát panamafészeknek odaállítani olcsó1 és hálás mesterség. Ezeknek az uraknak egészen sajátságos, uj magyar logikájuk van. Szerintük csakis Budapesten lopnak az élelmezési tisztek és az üzletvezetők és szerintük a városházán egyebet sem csinálnak, mint reggeltől estig lopják a közvagyont. Mindenki szakértő és beavatott akar lenni, amikor fővárosi ügyről van szó és Polónyi urnák ma inkább hisznek, mint Vázsonyinak és Bárczynak. Ezzel a helyzettel számolni kell. Nyugodtan és bölcsen kell bevárni, amig a józan megismerés és belátás visszatér a Budapestet gáncsolok elméjébe és miként Vázsonyi megmondotta, nemcsak tisztességesen kell vezetni az adminisztrációt, hanem a látszatra is vigyázni kell. Egy hét múlva megszólal Budapest törvényhatósági bizottsága és a hangja méltó nyitánya lesz az uj szezonnak. Ismerjük már az első közgyűlés programmját, amelyen csupa lényegtelen ügy szerepel, de ott díszük a polgár- mester nyilatkozata q Polónyi-iigyben és bizonyos, hogy hatalmas vita fejlődik majd ki e nyilatkozat nyomán. Ez bizony szomorú, sivár perspektíva,mert annyit jelent, hogy alkotó munka helyett ismét afférek- nek elintézése, újabb afféréknek okozása következik. Budapest urainak jobban kell önmagukat megbecsülniük és nem szabad Polónyi urat megtisztelni azzal, hogy a közgyűlés foglalkozzék a dicső férfiú piszkoló- dásaival. Elismerjük, hogy vád nélkül nem maradhat a frontális támadás, de a tisztelt képviselő-városatya urak a parlamentben is megadhatták volna a méltó választ. A lóverseny szezonja ismét megindul Budapesten és ebből az alkalomból sürgős indítvány érkezett a tanácshoz a totalizator megszüntetése érdekében. A tanács menten el is intézte az indítványt: áttette a földmivelésügyi kormányhoz azzal, hogy a benne foglalt intenciód maga is pártolja. Ez mindenesetre nagyon szép dolog, de az elintézésnek ez a módja ismét csak arra jó, hogy egy aktával több legyen és egy üggyel több poshadjon a minisztériumban. Formailag kifogástalan a tanács elintézése, de a forma ez esetben megölte a lényeget, mert mire a miniszter ur az aktát elintézi, már régen lezajlanak a pesti versenyek, a totalizator már régen tönkretett ismét néhány gyönge jellemű embert. Mintha bizony a lótenyésztés, a lófajok nemesítése nem sikerülhetne totalizator nélkül és mintha a telivérek csakis úgy tudnának futni, ha fogadnak rájuk. Állampénztári jegyeket vásárol a főváros. Nem is keveset, hanem tizenöt millió korona értékűt. A vásárlásból kétféle irányban lehet levonni a tanulságokat. A főváros nyilván abból az összegből veszi az állampénztári jegyeket, amelyre nincsen szüksége, de ha fölösleges pénze van, ez nyilván azt mutatja, hogy fölöslegesen vette fel. Ez pedig drága pasz- szió, mert a kölcsön után több mint hat és fél százalékos kamatot fizet, viszont a betétek után aligha kap három százaléknál többet. A differencia tizenöt millió koronánál több mint fél millió korona és az állampénztári jegyekbe való bújtatás utóin nem lesz kevesebb negyedmillió koronánál. A másik tanulmány a szomorú tranzakcióból az, hogy ime, a főváros elözékenyebb az állammal, mint a kormány vele szemben. A főváros most tizenöt millió koronát juttat közvetve az államnak és kifejezi egyúttal tizenötmilliós bizalmát az állammal szemben. Talán ez az a pénzügyi gazdálkodás, amelytől a pénzügyminiszter nincsen elragadtatva? ... Uj jövedelmek a telkek értékének emelkedéséből A főváros tanácsa kétségbeesve keresi a módokat, arm iyeken a tízmilliós deficitet, ha nem is küszöbölheti ki, de mindenesetre enyhíteni reméli. A Fővárosi Hírlap ismertette a tanácsi határozatot, amelynek értelmében a tanács utasítja az egyes ügyosztályokat, hogy a jövedelmek fokozásában vegyenek részt. Egyben állandóan folyik az uj adónemek kigondolása is. Erre vonatkozólag olyan személyiség, aki Budapest székesfőváros viszonyait kiválóan ismeri, egyben pedig építkezési szaktekintély is, a következőkben fejtette ki munkatársunk előtt véleményét;- A fővárosnak különböző uj adókkal való kísérletezése ha1 hoz is eredményt, nem fogja a kívánt eredményt fölmutatni. Oka pedig ennek, hogy az állam deficitje mindent le fog foglalni. Az állam adót vet ki a háborús nyereségre és jövedelemre, jön a vigalmi, színházi, villamosvasúti, automobil, világítási, viz- és sok másféle adó. Ismétlem, csupa állami adó. A város mindezeknek talán csak a pódlékját fogja kapni. Hasonlóképen az átiratási illetékhez, amely az .államnak ,5 százalékot, Budapest székesfővárosnak, — ahol az ingatlan van — csak 1 százalékot hoz. Olyan adóalapot kell tehát keresni, amihez az államnak lehető kevés köze van. Ilyen adóalapnak tartom és tartják építészeti körökben egyáltalán a telekértékemelkedést, amit tisztán a város fejlődése idéz elő. A telkek értékét a városi berendezkedések emelik, mint például az uj utak, a csatornák, viz- és villanyvezetékek, a közúti vasút, omnibusz, a városszabályozások és az uj építkezések.- Nem nehéz megfigyelni azt sem, hogy a háborús jövedelmekből keletkezett uj tőkék az ingatlanokra vetik magukat és pedig főleg a könnyen értékesíthető és értékben gyorsan emelkedő nagy városi telkekre. Ott vannak azután a nagyvállalkozók is, akik más munka hijján, telkekkel spekulálnak. A telkek ára pedig minden uj gazdával emelkedik. Ahogy a német mondja: Ketten-Handel! — Ami most már a budapesti telkek értékének emelkedését illeti, legfeltűnőbb a budai oldalon levő telkek értékének növekedése. Ennek az az oka, hogy ott még igen sok volt a nyers, vidék. Csak néhány példát említek. A villányi- uti villamos hire még a sashegyi telkek értékét is emelte. Ugyanez történt a Gellért-hegy északi telkeivel, amelyekre nézve az Erzsébet-hidi villamos volt értékemelő hatással. A déliek értékét már a Ferenc József-hid felemelte. A Sárosfürdő építése és a mellette képzett uj ut a szomszédos telkeket, amelyeket röviddel előbb még 150 koronájával lehetett kapni, 400 koronáig srófolta föl. A Tabánban a szabályozás puszta hire duplára emelte a telkek árát. A farkasréti villamos újabban a Krisztina-téri végállomás helyett most a Kálvária-térre jön be, ami azt eredményezte, hogy azóta a Earkasréten lakótelepek keletkeznek. Ugyancsak előre eszkomptálják a telektulajdonosok a Rózsadomb reménybeli autóbuszát. Most tervezik a Kelenföld négymilliós. csatornázását és szabályozását, ami azt eredményezi, hogy a közelfekvő búzaföldekből ötemeletes bérháztelkek lesznek. — Szóval egész általánosságban el lehet mondani, hogy a háború alatt minden budapesti telek emelkedett és még emelkedni fog a háború
