Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-04 / 40. szám
2 után. A régi és uj érték között való különbség egy része jogosan megilleti a fővárost, amely nj berendezkedéseivel lényegesen hozzájárult az értékemelkedéshez. — Valami egyszerű megoldást kellene keresni, hogy minden adásvételnél a régi és az nj ár közti különbség egy része a fővárosé legyen. Évek sora alatt az összes telkek gazdát cserélnek és igy valamennyi fizetni fog. Ebből állandó jövedelmet biztosíthatna a maga számára a főváros és pedig természeténél fogva progresszív és a legkönnyebben megterhelhető jövedelem lenne ez az adóalap. — Hogy még valami hozzávetőleges számítást is adjak a főváros jövedelmének e réven elérhető fokozódására, figyelembe kell venni, hogy Budapest területe 19.444 hektár. Ebből a Duna 783 hektár, az utcák és terek 1638 hektárt foglalnak el, marad tiszta telek 17.000 hektár, ami körülbelül ötmillió négyszögöl. Ha pedig minden öl értékemelkedésére évente csak két koronát számítunk, akkor az évi értékemelkedés tízmillió koronát jelent. Lakásínség, lakásdrágulás Halom Dezső' dr nyilatkozata A Fővárosi Hírlap legutóbbi számában megírtuk, hogy a háziurak máris megkezdték a stájgerolast és hogy mindez csak előjele a háború után eljövendő nagy változásoknak. A háziuraknak igen nagy veszteségei voltak a háború alatt, de nyilván be akarják hozni az elmaradt hasznot is, számításba veszik a jövedelmüket sújtó uj terheket és az építési nehézségekből a régi házakra háramló előnyös helyzetet. A jövő lakáskérdésének egyik legkiválóbb ismerőjéhez, Halom Dezső dr.-hoz, a Magyar Általános Ingatlanbank Részvénytár- társaság vezérigazgatójához fordultunk, aki szives volt a tárgyat élénken megvilágító adatokkal szolgálni. — A háborús viszonyok eltolódásokat idéztek elő a lakásviszonyok körül is. Milyenek lesznek ezek és hogy fog alakulni a fővárosi építkezés? Milyen intézkedéseket kellene előkészíteni a célból, hogy a fejlődés a fővárosi lakosság érdekében egészséges irányban haladjon?- Válasz helyett emlékezetembe tolul Beth- rnann Hollwég német kancellár csütörtöki nagy beszédének egy passzusa, amely tacitusi lapi- darissággal a következőket mondja: „A ház Géza bácsi megöregedett Zsúfolt karzatok előtt, -túlfűtött hangulatú teremben, feketén hemzsegő embergomoly közepeit harsog az eleven erkölcsi felháborodás. Cato suhogtathatta csak igy tiszta lelke felzúdulásának lángostorát a korrupt római közvélemény hátán. Erkölcs! . . . Közéleti tisztaság! ... Az ügyvédi morál skrupulózus megtartása! ... A kijárók feletti könyörtelen felháborodás! . . . Makulátlan politikai becsület, amelyhez még a gyanú árnyékának sem szabad férkőzni! . . . Ezek a súlyos vádak csapnak le rettenetes pörölyiitésként ... És a terem zug, morajlik. A közéleti becsület gázolja itt le az üzérkedést, a meggyőződésnek becsületes dühtől remegő, ember- feletti korrektségért lihegő lelkesedésével. És ezt a közéleti tisztességet, amelynek catói szigora itt harsog — Polónyi Gézának hívják. A morajló tömeg a magyar ellenzék. És akit kivégeznek: az a főváros. Nem-e isteneknek való színjáték ez? Csak a skeptikusok borongó fantáziája játszik a múlt elfelejtett képeivel. Elővarázsolja azt az idilli kis palotát, ahol Luft R é z i lakott, elbolyong a gráci rablás távlatába, megcsörgeti azt a miniszteri hivatalt, ahol bizonyos régi ellenzéki vezérre vonatkozó akták elvesztek, a Potermacher régi emlékét bolygatja, egy perét, ahol a súlyosan megtámadott miniszter elfelejtett elégtételt szerezni, a boldogult Komlós Ágost vallomásával kacérkodik ... De hisz ez a múlté. Cato, az erkölcsi fölháborodás, a makulátlan közélet tisztesség követelése ... ez a jelen. Isteneknek való színjáték ez! Géza bácsi megöregedett, mondják. Bizony megöregedett. Hiszen megöregedett T liaiszn é, Luft ég. A tüzet kell oltani. Hogy fogjuk a házat újra építeni, az későbbi dolog.“ Bajos most akárcsak a közeljövőbe is tekinteni. Üzletem, hivatásom és elméleti tanulmányaim körében folytonosan a föladott kérdésekkel foglalkozom és mégis csodálkozom azon a határozottságon, melylyel sokan nyilatkoznak, állást foglalnak és jövőbeni terveket szőnek. Azt hiszem, ez a nagy élénkség jórészt időelőtti.- Bizonyosnak csak annyi látszik, hogy Budapesten kevés a lakás. Elsősorban kevés a jól megépített, a modern hygenia és kényelmi igényeknek megfelelő, úgynevezett polgári lakás (3—4 szoba). Kevés továbbá a jól tervezett, jól felszerelt kis polgári lakás (2—3 szoba). Kevés az egészséges, napos, derűs, szellős kerti lakás (kis téli, nyári nyaralók) s legfő- képen kevés a „kis lakás“, a munkás ember 1—2 szobás lakása, melyre a legnagyobb tömegnek van szüksége. Ez utóbbi kategóriát Budapesten főleg a magántulajdonban levő nagy bérkaszárnyák ölelték fel. A háztulajdonosok ezzel az utolsó kategóriával már a háború előtt is, legfőképen a háború alatt olyan rossz pénzügyi tapasztalatokat szereztek, hogy a látszólag magas házbérek mellett is aligha lesz kedv ilyeneknek az építésére. Még az „uzsorás“ lakbérek mellett is a háztulajdonosok ráfizettek, vagy legfeljebb igen szerény kamatozást élveztek pénzük után, szerényebbet, mint a drágább házaknál.- Szóval kevés lesz a lakás minden kategóriában. — Ha kevesebb lesz a lakás, mik lesznek ennek a ténynek a következései?- Bizonyos, hogy a lakásszükséglet lakásdrágulással fog járni, még ha meg is indul az építkezés, még jó idő fog beletelni, mig az uj építkezések túl fogják haladni a lakáshiányt. A lakásügy e téren nem fog egyedül állami. Minden más téren ugyanez a jelenség várható. Anyagokban, élelmiszerekben, ruházati cikkekben, használati tárgyakban körülbelül hasonló okokból hasonló jelenség lép fel az egész vonalon. Sőt azt lehetne mondani, hogy a lakáshiány és a lakásdrágulás ebben az egész felfelé emelkedő irányzatban a leghátul kullogott. A drágulás a legkisebb arányokban történt, legkésőbb következett be, de viszont valószínűleg később is fog elmúlni, mint az ingóságoknak értékdrágulása. Hasonlóan hatnak a természeti törvények. Ha egy kis test indul meg, az fürgébben és gyorsabban halad, mint egy nagy, nehézkes massza. A kisebb test hamarabb Rézi is, az a sok szép asszony, — a rég letűnt Pest félvilága is, — amely oly jó meleg és jövedelmező pártfogóját találta akkortájt benne. A rosszvérii asszony, amig fiatal: könnyű vérű, leszakítja minden percének virágát. Leszakítja pénzért, ingyen, ráfizetéssel. Leszakítja a jól fizető Palival, a kocsisával, unokaöcscsével, nagybátyjával. Mindenkivel, aki eléje akad. Aztán megvénül, foga kihull, arca ráncos lesz és undorító. Melle lelapad, karja elfonnyad. Csak a nyelve marad meg, de most már az is csak kerepel. Erkölcsbiró lesz a szipirtyó. Senkisem elég erényes neki. Minden ártatlan kis lányt megrágalmaz, mindenkinek belenéz az ágyába. Ez a vénasszonoy végzete. Géza bácsi erkölcsbiró lett. A főváros ágyába kuktáskodik, senkisem elég erkölcsös neki. Szegény Géza bácsi nagyon megöregedett. Hej, Géza b á- c s i, amikor kendet még Potermacher öcsémnek nevezték.- Olyan virgonc volt ma Géza bácsi, — mondják a néppárt berkeiben, — mintha ma tartotta volna szüzbeszédet. Géza bácsi, a s z ii z. A Boccaccio meséje. A hercegnőt elvitték, hogy a szomszéd herceg felesége legyen. Sötét erdőn vitt kerseztül az ut. Rablók törtek rájuk. Letepertéfc a hercegnőt. A bujnyikok erős emberek voltak, az éjszaka sötét és a legények subája puha. Subáról-gubára került a harmatostestü hercegkisasszony. Reggel aztán elengedték a rablók. Estére mátkájához ért. Mirtus-koszóruval kötötte be a fejét és a herceg boldogan emlékezett vissza a hófehér nászéjszakára. Géza bácsi útja is sötét erdőn vitt keresztül sokáig. Mindenféle betyárral találkozott útközben. Su- báról-subára járt. Bele is vénült, bele is gazdagodott és most vénhedten, agyonszeretve — szűzként jelentBudapest, 1916. október 4. futja be pályáját és könnyebb megállítani, mint a mozgó, nagysulyu tömeget. — Minden drágulással szemben megvoltak az ellensúlyozó eszközök. Mik azok a fegyverek, amelyeket harcba lehet állítani a lakásdrágulással szemben? Éppenséggel nem bizonyos, hogy a lakásdrágulással szemben milyen intézkedéseket kell tenni. Valószínűnek látszik háromféle következmény. a) Vagy megindul az építkezés előbb lassabban, azután gyorsabban, addig, mig a szükségletet fedezi és túllépi. Ez a legkívánatosabb a főváros szempontjából, mert nemcsak a lakásviszonyokra hatna, hanem az építőipar fellendülése által egyébként is pezsdülő élet fejlődnék a nyomában. Viszont legnehezebb éppen azt megjósolni, hogy ez mennyiben fog bekövetkezni. Az építkezés nemcsak a lakásáraktól függ, hanem sok más tényezőtől. Lesz-e anyag? lesz-e munkás? milyenek lesznek a munkabérek? ami megint nagyrészt attól függ, milyen lesz a munkás megélhetése, lesz-e pénz? lesz-e hitel, és milyen drága? vagy milyen olcsó? Lesz-e nagy adó és milyen lesz az az adó? Emelni kell-e az adót, vagy éppen fői ditva, adómentességet engedélyezni? E mögött a sok kérdőjel mögött az életviszonyoknak megannyi bonyodalmas szövevénye húzódik meg. Ezeket egyenkint kell felbontani, felszőni, megoldani és ahhoz képest irányítani az építkezés jövőbeli politikáját, b) Vagy a lakosság lesz kénytelen igényeit lejjebb és lejjebb szállítani, rosszabb és rosszabb lakásokban húzódni meg. Ez társadalmi és. közegészségügyi szempontból legkevésbbé kívánatos. Nem is valószínű, hogy az életnek általában dráguló standardja mellett éppen a lakás terén fejlődnék ki az olcsóság kedvéért a sok lemondás és nélkülözés, c) Vagy kivándorol a lakosság a város perifériájára és még azon túl is, ahol olcsóbban élhetne. — Nagyvárosok életében, természetes fejlődés szokott lenni a városból való menekülés. Vájjon Budapest speciális viszonyai és fejlődött- sége kívánatossá teszik-e ezt? — Nagyon vitás kérdés, hogy ez helyes és kivánatos-e. Vannak, akik ezt hozsannával üdvözölnék. Volna is ennek az irányzatnak kétségkívül nagyon sok erkölcsi és egészségügyi előnye. Amig azonban általános életrendünk át nem alakul (időbeosztásunk, egyhuzamos munkaidő) és amig nem tudjuk bizonyosan, hogy a közlekedésnek drágulása nem fogja-e ellensn lyozni ezt az irányzatot, addig a kivándorlás kezik. Ő a közéleti tisztesség, az ügyvédi finnyásság, a makulátlanság szüze. * Géza bácsi megint excellált. Ö volt a Cato. A fővárost „leplezte le“, amely becsukta előtte az ajtót, a „kasztokat“, amelyek kizárták, az üzleteket, amelyektől orra foghagymás s Vázsonyiékat, akik ifjúkori s meglettkori kalandjaiért kiemelték a kupaktanácsból és a dicstelen miniszteri székéből. Egyetlen egy hive, éljenzője, visszhangja volt. A fia. Ketten képviselték a közéleti tisztességet: a vén bakkan esős s fia a huszár. A Dezsőké. Dezsőké éljenzett, volt a „zajos helyeslés“, az „élénk derültség“ és a „taps a baloldalon.“ Dezsőké elfogulatlan. Mert Dezsőké ebben az ügyben — ügyvéd volt. Elvesztette a perét. Dezsőké hát itt dühöngte ki pervesztésének fájdalmát. Mert Dezsőké is ügyvéd, mint a papa volt. Hol Margitsziget- iigy, hol Müszerüzem-iigy. ö már nem Potermacher, ő már nem Luft Rézi —- ügyvéd. A vén bakancsos fia már — huszár. * A teremben egy kis csoport csöndes. A kis mágnás-csoport. Esterházy Móric gróf és társai. Rájuk hivatkozik Géza bácsi, az ő fogadatlan prókátoruk. Elborul az arcuk, szívják a fogukat: — Hallatlan, — mondják — ezt még sem érdemeltük meg, hogy Polónyi minket — megvédelmezzen. Ezt nem lehet kibírni. S Géza bácsi is mosolyog. A táljukba köpött! De semmi sem sikerült, egy annál fényesebben: egy napra komprommitálta barátságával a derék Eszter- házy grófot. , ■,
