Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-09-27 / 39. szám
Budapest, 1916. szeptember 27. . aki szintén a közgyűlési határozat ellen nyilatkozott s akinek szintén módjában állott volna a közgyűlésen felszólalni. Dehát nem is ez a fontos és érdekíeszitő ebben az afférben, hanem az a nyilatkozat, amelyet az Országos Központi Hitelszövetkezet vezérigazgatója. Korányi Frigyes báró a kisiparosok akciójára, helyesebben az O. K. H.-re vonatkozólag tett. K o r á -' n yi báró idézi az említett lap következő állítását: „Köztudomású,' hogy az 0. K. H. 22 milliós — illetve helyesen az ipari szövetkezeteknél csak 7 milliós — veszteségét főleg a kiizködő gyári vállalatok szanálása végett politikai érdekből érvényesült befolyások eredményezték.“ Fs nyomban meg is cáfolja a vádat a következőkben: ..Ez alkalommal nem kívánok e cikkben foglalt más állításokkal foglalkozni, csak bátor vagyok a szerkesztő ur figyelmét felhívni arra, hogy az idézett mondat szerint az 0. K. H.-nak 22 milliós vesztesége, volna, amelyből 7 millió esnék az ipari szövetkezetekre, vagyis 15 millió esnék a szövetkezetek más csoportjára, tehát a gazdaságiakra. Nagyon kérem szerkesztő urat, hogy ezt a lapsus calami-t kegyes-' kedjék helyreigazittatni, mert az nem felel meg a valóságnak, hogy az O. K. H. nemipari szövetkezeteinél 15 millió veszteség volna. Ezzel a merész ál-, litással szemben szembeállíthatom azt a tényt, hogy a nemipari szövetkezeteknél az 0. K. H.-t fennállása, tehát közel 18 év óta, nem érte nagyobb veszteség összesen félmillió koronánál, amely a nagy kihelyezés mellett, kétségtelenül, számba sem jöhet és bizony messze van a 15 milliótól.“ Íme: a kisiparosok hitelszövetkezete még meg sem indult, máris mozgásba hozta a különböző ipari érdekeltségeket. Ez mindenesetre biztató jel és reméljük, hogy Vita Emil dr. tanácsnok minden követ meg fog mozgatni, hogy a miniszter jóváhagyja a közgyűlés határozatát. Izgalmas ülés a pénzügyi bizottságban Azok a botrányok, amelyek az utóbbi időben a városházával kapcsolatban fölmerültek, izgalmas és szenzációs vitára adtak alkalmat a keddi pénzügyi bizottság ülésén. A polgármester ugyan a sajtó utján közölt hivatalos nyilatkozatában kijelentette, hogy a közgyűlés előtt óhajt beszámolni a botrányokról, de a magasabb politika úgy kívánta, hogy a keddi vitával megelőzzék Polónyi Gézának szerdára bejelentett képviselőházi interpellációját. A pénzügyi bizottságnak minden számot tévő tagja jelen volt a keddi ülésen. Ott voltak: Vú- zsonyi Vilmos, Glücksthal Samu, Feleki Béla, Ehrlich Gusztáv, Gaszner Pál, Havass Rezső, Paksy Béla, Krausz Simon, Hajós Zsigmnod, Hűvös Iván, Márkus Miksa, Székely Ferenc, Rózsavölgyi Manó, Eulenberg Salamon, Preyer Hugó, Szabó József, Biró Henrik, Darvai Fiilöp, Stern József, Németh Imre, Szekula Gyula, Springer Ferenc, Szilágyi Károly, Perczel Béla és Pethö Sámuel. A tanács tagjai közül jelen voltak: Bárczy István polgármester, Body Tivadar helyettes-polgármester, Márkus Jenő, Folkusházy Lajos, Csupor József és Bérezel Jenő tanácsnokok, továbbá Szabó Imre főügyész, Szimély főszámvevő, Ács Ferenc főszámtanácsos és Muzsikó István tanácsjegyző. A hallgatóság körében ott láttuk továbbá Reichfeld Izor, Hajdú Marcel, Ráicz Dezső bizottsági tagokat, Ignotus-Veigelsberget, Csergő Hugó titkárt és másokat. Vázsonyi Vilmos hatalmas beszédet mondott, amelynek éle elsősorban a kormány ellen irányult, másodsorban a polgármester ellen, akinek szemére vetette, hogy nem elég erélyes — a főpolgármester-helyettessel szemben. Bárczy polgármester hivatkozott a hivatalos nyilatkozatra, amelyet a botrányok ügyében tett és kérlelhetetlen szigorúságot helyezett kilátásba. Preyer és Perczel felszólalásai után az ülés a legnagyobb izgalomban ért véget és mindenki azzal a biztos tudattal távozott, hogy Budapest rövid időn belül főpolgármestert kap, akit a kormány majd tetszése szerint ráncigálhat. Hunkár és Bargár vagy: harc a parochiáért avagy: Platíhy nem duzzog- többé í. Hunkár és Bargár - Bargár és Hunkár: — e két névvel sűrűn találkozhattak olvasóink, ama küzdelmek folyamán, amelyek a Krisztinavárosi plé- bánosi állás körül lezajlottak. Hunkár és Bargár voltak a jelöltek és kettőjük között győzött — Zélliger Vilmos. Hunkár legfőbb pártfogója P 1 a 11 h y György volt. Pártpolitikai okokból. Saját pártjának és saját politikájának okaiból. Az okok középpontja; a duna- vecsei mandátum; amelyre nagy hatással van a dunavecsei főszolgabíró, akinek viszont sem Bargár, sem Zélliger nem volt sohasem a sógora. 2. Hungár a porondon maradt és a tragikus pillanatban a dunavecsei mandátumot parin alul jegyezték a tőzsdén. P 1 a 11 h y György elővette ősi duzogányát és elkezdett duzzogni. Duzzogott reggeltől estig, Óbudától Vecsésig, sőt Dunavecsésig. Előre megfontolt szándékkal elhanyagolta a fővárost és ha önök, tisztelt olvasók, egy idő óta elhanyagoltaknak érezték magukat, most utólag elárulhatjuk, hogy Platthy György volt az, aki önöket olyan kegyetlenül elhanyagolta. Nem járt a közgyűlésre, nem járt a pénzügyi bizottságba, lemondott a tizes bizottságban viselt tagságáról, kilépett a kerületközi választmányból, megfeledkezett a gázgyári direktóriumbeli tagságáról és a városházát annyira kerülte, hogy a Kossuth Lajos-utcából a Vilmos császár-kőrútra, a Rákóczi-ut, Aréna-ut, Hermina-ut, Podmamczky-utcai villamosokon utazott. Súlyosan megbüntette kerületét is: be sem tette a lábát az 1. kerületbe, inkább nepiilőgépre szállt, ha dolga volt a királyi palotában, vagy a miniszterelnökségen, vagy a honvédelmi minisztériumban. 3. Múltak az idők, teltek a hónapok és egy tavaszi délután meghalt a Ferencváros érdemes, öreg plébánosa. A dús javadalmazásu parochiáért — házastársak között is megér évi 25—30.000 koronát — elszánt versengés indult meg. Megindult továbbá Platthy György is, meg sem állt a Ferencvárosig, ott elhajította duzogányát és helyébe zászlót ragadott a kezébe. A zászlón nem a saját neve volt, mert Platthy György szerény ember, sohasem pályázott plébániára, beérte már kicsi korában is a dunavecsei mandátummal. Ellenben a zászlón — H u n k á r Géza neve volt és a Hunkár-párt azt a jelszót adta ki, hogy nem kell a Ferencvárosnak A n g y a 1, mert az angyalok e kritikus időkben a magas menyekbe valók és nem kell Sipos Ágost sem, mert — 48-as párti, már pedig a Ferencváros alkotmánypárti hadi kerület. 4. Denikve: Platthy Györgynek sikerült meggyőzni Springeréket arról, hogy nem kell a 48-as Sipos és miután Pestmegye viclspánja, Fazekas Ágost is azt mondta, hogy ne legyen Ágost pap a plébános, hanem Géza pap, —- a ferencvárosi bizottsági tagok elhatározták, hogy Hunkár Géza jelöltsége mellett foglalnak állást. Egyhangúlag hozták a határozatot a ferencvárosi városatyák, tehát Czoniczer Márton is. Ehrlich Manó is, Epstein Manó is, Hecht Ernő is, Herz Lajos is, Székely Miksa is, Fried län der Manó is. Perlesz Dezső is, Wolf Vilmos is Hunkárra szavaztak és egyetlen kikötésük az volt, hogy Platthy viszont Kohn Sámuelt támogassa, ha majd neológ püspököt választanak Budapesten. 5. A Ferencváros jelöltje imigyen Hunkár Géza lett és ha a többi kerületben is hasonló hévvel fáradozik Platthy György a 48-as jelölt ellen, akkor Hunkárból pesti plébános lesz, Platthyból pedig dunavecsei követ. Tehát nem PlatthynaT lesz p a r o c h i á j a, hanem Hunkárnak. Sőt Platthy György még arra is hajlandó lesz, hogy újra átvegye az I. kerület fővezérletét. A Vár, a Tabán és a Krisztinaváros már készül is a főváros saját, külön duzogányának fogadására. A R.eál- tanoda-utca ezentúl megint Budán lesz, pont az I. kerületben ... Tanulni nem szégyen Mire használja Gyffr a Dunát ? Most, amikor a Duna gazdasági erejének kihasználásáról annyi szó esik, amikor túl vagyunk az első nagy lépésen, a budapesti Duna-konferencián, amikor a legközelebbi feladataink közé tartozik Budapest számára megszerezni a dunai központot, jó egy kicsit körültekinteni a módok körül, amelyek révén ezt a nagy célt elérhetjük. Hoszpotzky Alajos miniszteri tanácsosra, a Duna-kérdés egyik legkiválóbb ismerőjére, hivatkozunk, aki egyizben azt mondta, hogy ott lesz a dunai központ, ahol a hajók legjobb helyet találnak a kikötésre. Ha Budapest — mondta Hoszpotzky — modern és tökéletesen fölszerelt kereskedelmi kikötőt létesít, akkor ide jönnek a hajók és itt lesz a dunai központ; de ha ezt nem tesszük, akkor kimondhatják hivatalosan, hogy mi vagyunk a központ, a hajók azonban csak fütyülni fognak n e k ü n k. A Fővárosi Hírlap arról értesül, hogy a budapesti kereskedelmi kikötő körül felveendő tevékenység már útban van. A városházán komolyan kezdenek gondolni azokra a dolgokra, amelyek a dunai központ előfeltételei. Az eddigi tervezgetések azonban olyanoknak tetszenek, amelyek jók lettek volna egy negyedszázad előtt, most azonban csak szegényes, vagy részleges megoldások. Mondanunk sem kell, hogy az ilyesmi hiábavaló pénzkidobás, a nagy célt igy el nem érjük, pedig az igazi dunai központ mögött óriási gazdasági föllendülés perspektívája nyílik. Jól meg kell hát fontolni a dolgot, nehogy a félmunkával teljes eredménytelenséget érjünk el. Ezekben a napokban nem időszerűtlen két duna- menti vidéki magyar városnak a példájára hivatkoznunk. Komáromot és Győrt gondoljuk. Mintegy félszázad előtt Komárom a legtekintélyesebb ipari és kereskedelmi városaink egyike volt. A hajózási forgalom tette azzá! Amikor azonban a Bruckon áthaladó budapest—bécsi vasútvonal 1885-ben megnyílt, mintegy varázsütésre Komárom fölé került’ Győr, amely a vasúti forgalmat jobban ki tudta használni, mint Komárom a vasúti és hajózási forgalmat. Komáromnak ma sincsen átrakodó vasúti állomása, amely a közlekedés eme két fontos szerve között összeköttetést létesítene. Mit tesz ezzel szemben Győr? Az a Győr, amelynek tulajdonképen igazi Dunája sincsen, csak a kis Duna-ágat tudja pompásan kamatoztatni. Győrben tudják, hogy vasút és hajózás arra vannak hivatva, hogy egymást kölcsönösen kiegészítsék. Ezért már a háború kitörése előtt, 1914-ben elhatározta a város, hogy ipari és hajózási csatornát épit. Az 1915. év nyarán megkezdett építkezések már 1917. végére be is lesznek fejezve. A csatorna mellett — és ez nem hiú remény — hatalmas gyár-negyed kiépülését várja Győr, a csatorna pedig modernül kiépített téli és kereskedelmi kikötőbe torkollik. Az ipari, és hajózási csatornát úgy építik, hogy abban egyidejűleg két legnagyobb dunai uszályhajó a legnagyobb megterheléssel és a Duna legkisebb vízállása mellett is közlekedtessék egymás mellett. A kikötő viszont olyan nagy lesz, hogy ott nyolc hajó egy sorban ki tud rakodni. A kikötőben meglesz minden szükséges raktár és az a legfontosabb szerves összefüggésben lesz az államvasutak teherpályaudvarával. Ezekkel az alkotásokkal Győr városa nemcsak kereskedelmi forgalmát fokozza eddig ki sem számítható mértékben, hanem egy csapásra gyárvárossal ajándékozza meg magát, mert kétségtelen, hogy ilyen kedvező konjunktúrák között a vállalkozók tömegesen akarnak majd letelepedni a győri ipari csatorna partjain. A két szomszédváros harca szolgáljon intőpéldául Budapestnek akkor, amikor a magyar fővárost akarjuk dunai központtá avatni. Amit Győr megcsinált kis arányokban, ugyanezt kell megcsinálnia Budapestnek nagyban. Ha ez igy lesz, akkor hiábavaló Weiskirch- nernek minden intrikája, minden erőszakoskodása. Az egyik győri újságban azt olvastuk, hogy Vita Emil dr. székesfővárosi tanácsnok megtekintette a készülő ipari csatornát és elragadtatással nyilatkozott Győr város élelmes tervéről. Ugyancsak Vita tanácsnok az, akinek a budapesti kereskedelmi kikötő előkészítése feladatul jutott. Az ő lelkes odaadása, minden munkájának alapossága biztosíték arra, hogy ezúttal sem fog félmunkát végezni. A főváros pénzügyi viszonyait pedig úgy kell irányítani, hogy ha semmire sem jut is pénz, de azoknak a kérdéseknek megoldására, amelyek Budapest jövendő nagyságát szolgálják, áldozni lehessen. ’ 3
