Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-09-27 / 39. szám

4 • 9 to Közgyűlés. A törvényhatóság a nyári szünet után első közgyűlését október 4-én tartja. A napirenden fontosabb tárgyak nem lesznek, de általános érdeklődésre tarthat számot Bárczy polgármester nyilatkozata, amelyben ismertetni fogja a Zita-kórháznál és a müszeríizemnél elő­fordult dolgokat, a fegyelmi vizsgálatok ered­ményét és a történt intézkedéseket. Kidobott csarnoki árusítók. A vásárcsarno­kok igazgatósága rögtöni hatálylyal felmondott a központi vásárcsarnok amaz árusítóinak, akik nem foglalkoznak élelmiszerek árusításával, ha­nem egyéb cikkekkel. A kidobott kiskereske­dők panaszos memorandumot intéztek emiatt a tanácshoz. A vásárcsarnok igazgatóságának eljárása érthető, de remélhetőleg nem azért történt a tömeges felmondás, hogy az igy fel­szabaduló helyekre protekciós árdrágítók kerül­jenek. Az élelmiszerkereskedés ma elsőrendű fontosságú, az árusítóhelyeket tehát szaporí­tani kell; ebből a szempontból azt kívánja a közérdek, hogy a virágárusitókat se hagyják bennt a csarnokban. A palacküzem építkezése. A belügyminisz­ter tudvalevőleg jóváhagyta a közgyűlés hatá­rozatát, amelylyel a községi palacküzem fel­állítását elrendelte. Az üzem helyisége a budai Bárány-szállóban lesz, amelyet most alakítanak át e célra. November végére elkészül a helyi­ség és decemberben megnyílik az üzem. Veze­tője, mint megírtuk, Igali Kálmán dr. tanács- jegyző lesz. Schwartz ur protektora. Hirt adtunk arról, hogy a hatósági zöldségüzem Miklós Jenő távo­zása után uj vezetőt kapott, Schwartz Ármin volt földbérlő személyében. Városházi körök­ben kiváncsi érdeklődéssel fogadták a hirt és felvetődött a kérdés: kinek köszönheti a fővá­ros az uj akvizíciót? Módunkban áll a kiváncsi ság kielégítése: Schwartz igazgatót Fidschi Sándor bizottsági tag ajánlotta és kezdő fizetése 12.000 korona. Intézkedés zsirinség esetére. Ismeretes, hogy a detailüzlettel nem rendelkező sertésvágókkal megállapodást létesített a főváros élelmiszer­üzeme, amely szerint minden levágott sertés után 15 kg. zsírt és 5 kg. szalonnát adnak a vá­gók az üzem részére, valamivel a maximális ár alatt. A megállapodás értelmében már meg is kezdték a szállítást a vágók a főváros számára, amely tőlük eddig körülbelül 15 vaggon zsírt és 5 vaggon szalonnát kapott. Ezeket a készle­teket az élelmiszerüzem elraktározza, hogy az esetleg beállható zsirinséget megakadályozza. Győr közélelmezési mérlege. Győr város főszám- vevője bemutatta a tanácsnak a városi közélelmezési üzlet eddigi mérlegét. A mérlegszámla 145.742 korona 26 fillér kiadással zárul, készpénz 35.674 korona 35 fillér, árukészlet 83.353 korona 04 fillér, üzleti veszte­ség 17.714 korona 69 fillér volna, de ezen összeg vál­tozik a további forgalom szerint. A megrendszabályozott étlap. A belügyminiszter tudvalevőleg felhatalmazta a városok polgármestereit, hogy a közszükségleti és összes élelmicikkek árait maximálja. Kolozsvár város az első, mely e jog­gal élve, maximálta a vendéglők és k á v é h á- zak árait. A maximálás szerint: kapuci.ner, fekete­kávé 44 fillér, tejeskávé 52 fillér, húsleves 30 fillér, barnaleves 40 fillér, ragoutleves 50 fillér, marhahús 2 korona 40 fillér, főzelék feltéttel 2 korona 20 fillér, sült csirke 3 korona, borjuszeletek 3 korona, sertéskaraj 2 korona 60 fillér, tészta 90 fillér. Vájjon mikor törté­nik meg a maximálás Budapesten? tires lakások Berlinben. Egy most megjelent ki­mutatás szerint Berlinben most 33,492 üres lakás van, köztük 14,347 egyszobás, 8329 kétszobás, 4403 há­romszobás, 2341 négyszobás és 3093 öt és többszobás lakás. Berlinben az összes lakások száma kerek szám­ban 600,000 és igy 1000 lakásra 66 üres lakás esik. A háború előtt 1913-ban 1000 lakásra csak 46 üres lakás esett. A Fővárosi Orfeum már csak pár napig adja meg­nyitó miisorát, melynek sikere annál is inkább jóleső, mert teljesen magyar jellegű. Télikert. A Lipi és Lupi felújítása, R á t k a i, Gyárfás és Somogyi Nusi felléptével osztatlan sikerrel járt'. Budapest, 1916. szeptember 27. A Kristálypalota már javában készül uj októberi műsorára, amely a mostani kitűnő műsornál is hatáso­sabbnak Ígérkezik. Henry-aréna e hó vegével be akarta fejezni az idei szezont, amelyet az állandó nagy látogatottságra való tekintettel Henry igazgató október 15-ig meg­hosszabbított. A kitűnő műsor néhány remek uj szám­mal is kibővült. • •• Központok és maximális érák A hadi központok nem örvendenek nagy nép­szerűségnek az országban. Maga a földművelési miniszter is beismerte a Házban az ország „köz­pontellenes hangulatát" és hozzátette, hogy a központok lassan működnek, bürokratikusak és elvesztik üzleti agilitásukat, dacára annak, hogy szakmabeli és céhbeli emberek vezetik. A sajtóban és a parlamentben éles támadá­sok hangzanak el a központok ellen. Működé­sűkkel senki sincs megelégedve. Ezen nincs mit csodálkoznunk. A központok hatóságilag korlá­tozzák az egyes ember tevékenységét és egyes iparágakban valóságos monopóliumot gyakorol­nak. Azt mondja a földművelésügyi miniszter, hogy a központ egy szükséges rossz dolog, me­lyet a háború hozott létre és amelylyel min­denütt kedvezőtlen tapasztalatokat tettek. Ezt mi is aláírjuk. Csak azt nem értjük, hogy ezek után forszírozzák még mindig a központok ala­kulását? A hatósági monopóliumnak csak ott van helye, ahol a kereslet önkéntes korlátozása nem elegendő többé ahhoz, hogy a kínálat csökke­nése kiegyenlittessék, vagyis ahol az a veszély áll fenn, hogy a szükséglet nem a közgazdasági fontosság, hanem a vevők vásárló ereje szerint történik. Például a gazdag ember a kenyérmag­vakat valamely luxusra pazarolhatná, mig a szegény az éhségét se csillapíthatná. A nagy néptömegek exisztenciájának a biztosítása a há­borúban oly fontos dolog, hogy a monopólium hátrányaival is meg kell barátkoznunk. Ez a felfogás adott létet a központoknak, melyek most a hadigazdaság egy szükséges korrelátu- mát képezik. A baj csak az, hogy ezen a téren is nagyfokú tultengést látunk. Mert olyan köz­pontokat is alakítottak, melyekre abszolúte nem volt szükség és olyan áru forgalmát korlátoz­ták, melyeknek szükséglete nem általános és amelyeknél a szabad versenyt minden körül­mények között fenn lehetett volna tartani. Ma már közmondássá lett az, hogy mihelyt valamely központ megalakul, úgy egyideig el­tűnik a piacról az az áru, amelyet az illető köz­pont monopolizálni fog. Ez igen sok esetben be is következett, sőt Ausztriában a tojásközpon­tot éppen azért szüntették be, mert egyszerűen áruhiányt idézett elő! A hadigazdaság egy másik jellegzetes ténye a maximális ár. Hát ezzel a háborús intézke­déssel úgy nálunk, mint Ausztriában és Német­országban nagyon keserves tapasztalatokat tet­tek. Már a római jog tanította, hogy a hatósági ármegállapításnak csak úgy van hatálya, ha az illető hatóság diszponál is az áru fölött, vagyis ha azt tényleg monopolizálja. Ha nem igy van, akkor a maximális ár mellett egy külön piaci ár képződik. Ha a maximális ár magasabb, mint a piaci helyzetből eredő ár, úgy a hatóság elő­mozdítja az áremelési törekvéseket, úgy, hogy a valóságban a maximális ár mindig minimális ár lesz. Ha pedig a maximális ár alacsonyabb, mint a piaci ár, az a kínálatot teljesen el­nyomja, úgy, hogy az áru az illető piacon egy­általában nem kapható. Láttuk ezt a zsirnál, sertéshúsnál stb. Az bizonyos, hogy az a vad hajsza, melyet a bíróságok nagy erőkifejtésével és a rendele­tek özönével az „árdrágítók“ ellen megindítot­tak, ma már teljes kudarcot vallott. A bünte­téseket szokásból még kimérik, de a tárgyalá­sok legtöbbjéből kiviláglik, hogy első sorban maga a fogyasztóközönség az árdrágító, mely megteremti azt a piaci árat, amely mindig ma­gasabb a maximális árnál, de amelyet a publi­kum mégis szívesen fizet, mert mindenképen áruhoz akar jutni. Az igazi árfelhajtó tehát a közönség, illetve az általános pénzbőség, mely csökkentette a pénzvásárló erejét, ami viszont az árak emelkedését vonta maga után. A központokkal és az ármaximálással tett tapasztalatok arra kell, hogy indítsák mz illeté­kes köröket, hogy a mostani rendszer további fejlesztésétől tartózkodjanak. Itt van az ideje, hogy megkezdjük a hadi gazdasági intézmények „lefaragását“. Ma már a háborúnak olyan stádiumában vagyunk, hogy ismét szót lehet engedni a szabad kereskede­lemnek és a szabad versenynek, mely minden fejlődésnek és anyagi boldogulásnak az alapját képezi. A H. T. alkalmazottak fogyasztási szövet­kezete. Kevesen tudják ma még, hogy a Hadi­terménynek százágu üzleti érdekeltsége mellett újabban vendéglői szakosztálya is van. A ven­déglői szakosztály Reiss Jenő dr. és Diósi Jó­zsef, aki világkor üli útjában Nagyvárad—-Szó­fia—Párison át bő tapasztalatokkal érkezett a Nádor-utcába1, vezetésével naponként egy Révai- utcai éjszakai vendéglőben ülésezik. Teljes számban jelennek meg a főtisztviselők és' repre- zentábilis módon fogyasztják, ami jó és drága. Meglátszik rajtuk, hogy annak az intézménynek az alkalmazottai, amelyről azt mondja a fáma, hogy harmincmillió nyereséggel dolgozott. Van­nak azonban ennek az intézménynek olyan tiszt­viselői is, akik lényegesen szerényebb viszonyok között élnek és akik a vendéglői szakosztály­ban nem szerepelhetnek, hanem összes vágyuk egy fogyasztási szövetkezet alapítása, ahonnan beszerezhetnék kis háztartásuk szükségleteit. A vendéglői szakosztály nem érez semmit mind­ebből a nyomorúságból, nem érzi Russo, nem érzi a Hitelbank kishivatalnokából mindenható igazgatóvá serdült Reiss, nem érzi Prager és a világlátott Diósi. így történhetett, hogy ami­kor a kishivatalnokok a fogyasztási szövetke­zet megváltó ideájával előálltak, az igazgató­ság a megalapításhoz oly jelentéktelen össze­get helyezett kilátásba, hogy a múlt héten a dol­gozó kulik elégedetlensége zúgolódássá fokozó­dott. A kishivatalnokok ügye ma sincsen még elintézve, de ha nem tudják megérteni, miért oly kőszívű az igazgatóság, menjenek el egy szép napon a Révai-utcába, nézzék meg a ven­déglői szakosztály ülését. Ott meglátják, hogy a főhivatalnokoknak nem kell fogyasztási szö­vetkezet, mert azok nem nélkülöznek. Cukorgyáralapitás — kartelen kívül. A Taussig M. cég, amelynek a csehországi Zedlec- Kuttenbeigben nagyszabású nyerscukorgyára van, Magyarországon cukorfinomitógyárat szán­dékozik alapítani, amely kartelen kiviil dolgoz­nék. A cég már az Alföldön több uradalommal tárgyalásokat folytat a répatermelés biztosítása végett. Ha ez nem járna kellő eredménnyel, ak­kor a Dunántúl fognak kísérletezni. A cukor­gyár alapítása iránt a Parcellázóbank is érdek­lődik, bár a Taussig-cég elég tőkeerős és nincs okvetlen ráutalva a bankösszeköttetésre. Rendcsinálás a Gyapjuközpontnál. A Fővá­rosi Hírlap múlt hó elején megjelent közle­ménye, amely a Gyapjuközpont részvénytársa­ságnál uralkodó tarthatatlan állapotokat föl­tárta, érdekelt körökben kínos föltünést keltett. Megírtuk, hogy Weiss Fiilöp elnök az egyik ülé­sen sajnálkozását fejezte ki afelett, hogy a Hi­telbank delegáltja: Deutsch Miklós igazgató, teljesen távol tartja magát a központ irányítá­sától és az igazgatósági üléseken meg sem jele­nik. Azt is szóvá tettük, hogy a kormány kép­viselője: Máily Ferenc miniszteri tanácsos sincs elragadtatva Heftyék működésétől és ennek a julius 17-i igazgatósági ülésről vezetett jegyző­könyvben is nyomatékosan kifejezést adott. El­mondtuk továbbá, hogy a turóemegyei gazdák egyenesen á földművelési miniszterhez fordultak panaszukkal, mert Heftyék a gyapjuátvételre nézve sehogy sem tudtak velük megegyezni. Mindezek a közléseink nagy konsternációt kel­hettek, az igazgatóság legközelebbi ülésén szóba kerültek és Heftyék valóságos inkvizíciót indí­tottak, hogy hiteles információink kutforrását kikutassák. Ez ugyan nem sikerült Hettyéknak, de közléseink a rendcsinálásra nézve mégis ha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom