Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-09-27 / 39. szám

Ötödik évfolyam Budapest, 1916. szeptember 27-én. 39. szám BiiiaiiimiiaiiiaiíinmamaijimHoiiimiimimiimiiiDiiminmHDijimiimimiiimiiDiiiriiiimiimfimiiaiimm* ELŐFIZETÉSI JtnTIKt Egész éiíré 20 .' Eél évre ................... 70 '< Eg yes számok kapha­tók a kiadó hivatalit an. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Faioiös *Z«V*mmztCi Dacsó Emil. Társaiét,Taszta dp. Szilágyi Hugó Megjelenik minden szer­dán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. her. Szív-utca ...... 18. szám Tcíafon ••••••••••• J Zsirtalan és hústalan, napokat iktatna^ szigorú paragrafu­sokba, mintha bizony nagy szükség volna Buda­pesten a zsirfogyasztás és a husevés kormány­hatósági korlátozására. Két hosszú esztendő után végre, annyi' történik,„.Tíogy ezentúl kedd helyett szerdán esznek szomorú, kényszerűség­ből vadat, halat s mi rossz falat a vendéglőkben és hogy hétfőn tilos zsirral, vajjal, olajjal főzni — ugyancsak a vendéglőkben. Tilalom tehát bőségesen terem a bárókban, holott pedig írásos, paragrafusos rendelkezés és büntető szankció nélkül is sokkal nagyobb mér­tékben korlátozza a pesti ember a fogyasztást, mint amilyen mértéket az uj rendelet előír. Némi túlzással azt lehetne mondani, hogy a kormány és a főváros bölcsessége végre-vala- hára gondoskodott arról, mit nem szabad enni és mikor nem szabad fogyasztani, de hogy mit ehetünk és mikor, az továbbra is megoldat­lan probléma marad. Kedden és pénteken nincs gondja a vendéglői kosztra szorulónak, nem kell haboznia, amikor az étlapot elébe tálalják. Vasárnap, hétfőn, szerdán, csütörtökön és szom­baton azonban van hús a vendéglőkben és a baf ift^ezaüÖfk, mert a miniszter urak és a ta­nácsnok. urak sohasem az árakat redukálják, hanem mindig az árut. Az uj beosztás tehát az lesz, hogy a hét két napján azért nem fognak húst enni az emberek, mert nincs, öt napon ál­tal pedig a horribilis ár lesz az akadálya a hús­fogyasztásnak. fis ami az agglegények .szomorú azilumaira, a vendéglőkre áll, fokozott mérték­ben vonatkozik a háztartásokra; ezeknél aztán már igazán nem kellett kivételes eszközökhöz folyamodni, mert egy pesti háztartás ma amúgy is szomorú vegetálás a főzelékfélék és tészták között. Egyszóval: ehhez értenek az urak, redu­kálni, kevesebbet nyújtani a semminél, ez nem okoz nékik fejtörést, ez kéznél van, ez az egyet­len közélelmezési ötletük. Miért hogy sohasem jött ki a háború folyamán egyetlenegy rende­let sem, amely az élelmiszerek szaporításáról, az árak lefokozásáról intézkedett volna. Mi lesz a vége annak, ha az élelmiszerek egyre fogynak, az árak pedig egyre híznak? És miért szállítják le az élelmiszerárakat Németország­ban, ahol tudvalévőleg magyar kenyéren, ma­gyar tojáson élnek az emberek. Szomorú kér­dések ezek és a kormány legjobban azzal bizo­nyítja be, hogy maga sincsen megelégedve ed­digi intézkedéseinek eredményeivel, hogy most, több mint két esztendő múltán, országos élel­miszerközpontot létesít, olyan szervet, amely egy házban fogja egyesíteni Magyarország élelmezésének minden fonalát, minden gondját. Országos központ: — az elnevezés fogalmi te­rületébe Budapest székesfőváros is beleesik. És ez az egyetlen biztató, reményt nyújtó momen­tum; az országos élelmiszerközpont Budapest élelmezésére is ügyelni fog, a körmére néz Bu­dapest eddigi élelmiszer-miniszterének, állam­titkárainak. Nem kért ennek a fővárosnak a népe soha egyebet, mint hogy legalább is olyan bőségesen lássák el élelmiszerekkel, mint az ország többi városát, faluját. Lehetséges, bár nem bizonyos, hogy az országos élelmiszerköz­pont több jóakarattal fogja intézni Budapest élelmezését, mint ahogy intézte eddig — Buda­pest közélelmezési kormánya. ^zzmYJYArojs • • • A hentesek memorandummal fordultak a miniszterel­nökhöz és a szakminiszterekhez s a me­morandumban elsírták panaszaikat és zsir- és szalonnaközpont felállításáért törtek lándzsát. Faláig a dolog rendben van és a közérdek vágányára illeszthető. A hentes urak azonban a memorandum végén kiló­gatják lólábukat, mert nemes szerénység­gel azt ajánlják a kormánynak, hogy a saját szövetkezüket lássa el a központ címével és jellegével. Vagyis magyarul szólván: ők akarják a kezükbe venni a zsírt és szalonnát, ok akarnak rekvirálási jogot és egyedáruságot ezekre a cikkekre vonatkozólag. így aztán egészen máskép­pen fest a szerény memorandum, mert hogy a közönség érdeke mennyire harmonizál a _hentesekével, erre a békés idők tapasztala­tai is megtanítottak ... Cs aládi pótlékot kapnak a jövő héten a főváros tisztviselői közül azok, akiknek családi kö­rülményeik alapján joguk vau hozzá. Ne tessék azt hinni, hogy valami komoly se­gítségről van szó; mindössze szciz és két­száz koronákról, vagyis annyiról, amennyi egy családos embernek egy-két pár cipőre is kevés. De hát a kevés is több és jobb a semminél és biztosnak kell tartani a tiszt­viselőknek ama reménységét, hogy a köz­gyűlés újabb drágasági pótlékot fog meg­szavazni résziikre. A drágasági pótlék min­dig elkésve jön, mert mire a tisztviselők megkapják, . annyi adósságot halmoztak . már fel, hogy az adósság kifizetése után semmisem marad belőle. Éppen ezért a legnagyobb sürgősséggel és valamelyes ál­landó jelleggel kell az uj drágasági pótlék­ról gondoskodni, hiszen a drágaság nem szánt meg közben, — sőt még fokozottabb lett. Esd után köpeny eg a számszék, amelynek felállítá­sát a kötszerüzem botrányával kapcsolat­ban követelik. A baj sohasem is az volt, hogy nem volt számvevőség, hiszen ha másból nem, hát annak a polgármesteri ha­tározatnak a rendelkezéséből tudjuk meg, hogy voltak számvevők itt is, amely rendel­kezés egy számtanácsost és egy számtisz­tet felfüggesztett állásából. Nem száunon- kérö szék kell, hanem az üzemek ellenőrzé­sének függetlenitése minden ügyosztálytól, minden számvevőségtől. Sürgősen fel kell állítani azt az ügyosztályt, amelynek hatás­körébe az összes községi üzemek belevo-r nandók. Csakis agy lehet a bajokon segí­teni, ha az üzemek ügyosztályát megszer­vezik s ha az uj ügyosztály élére nem hiva­talnokembert, hanem elsőrendű kereske­delmi képzettséggel és észszel biró, abszo- lut puritán férfiút helyeznek. Kesergő háziurak A fóVáros emeli a kislakások bérét A Fővárosi Hírlap mutatott rá legelsőkben arra az elmaradhatatlan veszedelemre, amely a háború után okvetlen be fog következni, s amely a lakásínségen kezdődik és a lakbéreknek jelentékeny emelkedésével végződik. A vesze­delem már előbb bekövetkezett, mint várni lehe­tett. Olyan helyről származó információink sze­rint, amely helyen állandóan figyelemmel kísérik a lakás-kérdést, a budapesti lakások igen jelen­tékeny hányadban már is megdrágultak és a kö­zel jövőben még nagyobb terjedelmű stájgero- lás várható. Összefüggésben van ezzel az a má­sik szembeötlő tünet, hogy a budapesti beépített ingatlanok értéke is hihetetlen módon fölszökött. Az idő előtt bekövetkezett házbérdrágulás- nak legfőbb oka az a mérhetetlen elkeseredés, amely a háború alatt a háziurakon vett erőt. A hadbavonultak házbértartozásai mellett a há­ború ideje alatt az üres lakások és boltok révén létrejött házbérveszteség aligha tehető tiz millió­nál kevesebbre. Ezek az állapotok az első esz­tendőben.a háziurakat házbér-redukálásra bírták, ma pedig a megváltozottt taktika a házbéreme- .lés, mert azt remélik, hogy ilyen módon tudják veszteségeiket és elmaradt jövedelmeiket pó­tolni. Általában ma nincs elkeseredettebb ember­fajta a háziurnái. A hatalmas percent nyeresé­gekhez szokott háziurak a háború alatt keserű, nefiibusult emberekké lettek. Többizben indítot­tak már mozgalmat, hogy akár az állam, akár a főváros valamiképen kárpótolja őket, semmi sem sikerült nekik. Most aztán maguk akarnak orvoslást keresni: megdrágítják a lakásokat. Az ürftgyön nem igen kell törni a fejüket. Elsősor­ban háborús veszteségükre hivatkoznak, aztán az általános drágulásra, a házbéradó emelke­désére és végül pedig az épületek karbantartási költségeinek a megnövekedésére. Nagyon érdekes megemlíteni azt is, hogy a régi házak ára már ma rohamosan emelkedik. Itt is a békés alakulás veti előre árnyékát. A háború előtt épülő házak köbméterenkint 12—20 koronába kerültek, a háború után ma még ki­számíthatatlan, hogy mennyibe fognak kerülni az uj építkezések. A törlesztések kifizetése után ilyenformán a háziuraknak annál nagyobb lesz a jövedelmük, minél régebben épült a házuk. Ez az oka annak, hogy a régi házak értéke máris rohamosan emelkedik. A budapesti városházán ilyen körülmények között nagy gondot okoz, mint lehet majd a háború után beálló, de már ma veszedelmesen kezdődő lakásdrágulást megfékezni. Egy máris bizonyos. A lakás.kérdésben minden valószínű­ség szerint az lesz a főváros első teendője, hogy a kislakások árát a városi házakban föl fogja emelni. Ez ugyan még nincs összefüggésben a háziurak siralmaival, nincs összefüggésben az elkövetkezendő lakásínséggel, de mégis meg fog történni, mert a városi jövedelmek fokozásának mindenáron való keresztülvitele nem fogja meg­kímélni a főváros lakóit sem a stájgerolástól. Ha ez mommentán igy lesz is, nem nagyon örvendetes; de másfelől mégis az a kötelesség vár a fővárosra, hogy minél több kislakást építtessen, mert egyik igen fontos eszköze lesz a lakbéruzsora meggátlásának a városi kisla­kások árszabályozó hivatása. Emellett a fővá­rosnak és az államnak mindent meg kell tennie, hogy módot adjanak a magánépitkezések meg-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom