Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-09-13 / 37. szám
Ötödik évfolyam Budapest, 1916. szeptember 13-án. 37. szám fajíjDHiüiiioiiiDiiiBniDiiiDiiinHigiiiaiiiaiiioiiiDiiiDuiDinoinnmBHinniginDiiiDiiininBiiinnipiiiHiiiDiiri ELŐFIZETÉSI AnMHi EgésM évr»e ........ 20 Z Fé l évwe.......................... 70 < Egyies számok kap Fi a- WA a kiadó hív at atban. Várospolitikai és kÖzgazdasáai he ti lan Megjelenik minden szer*. , t ^ dán. Szerkesztőség és r-mtmts» szerftw^o Dacsó Emil, dr. Szilágyi Hugó kiadóhivatal: VI. kér. Szív-utca •••••• IS. szám Telefon ••*•••«•••• 137-13 A vizes lepedőt megint ráteritették a fővárosra. Szinte unalmas már a nyájas olvasónak, hogy a harctéri hírek után az újságban mindjárt és következetesen a főváros botrányainak hírét olvassa. Mi a magunk részéről mindössze csodálkozunk rajta, hogy felnőtt emberek ilyen komoly és súlyos időkben, annyi odaadással és igyekezettel űzik az elefánt-csinálás mesterségét. Hiszen szép az a purifikáló munka, de rögtön elveszti értékét, ha hangzatos szavak csilingelő muzsikájával és a színezés lampionjaival a szenzáció kerti ünnepélyévé avatják. Dénes Aladár ügye, ha majd bebizonyosodnak a vádak, közönséges rendőri hir, vagy tör-- vényszéki hir, de sehol sem látjuk benne a székesfőváros botrányát. A polgármestert, a tanácsost, az ügyosztályvezető tanácsnokot megvádolni ezen a réven nem merjük és aki megteszi, igazságtalanul cselekszik. A főváros sok ezer tisztviselője és alkalmazottja között, ha még úgy vigyáznak is, ha még olyan igen nagy is az ellenőrzés, mindig akadhat megtévelyedett ember. Ez azonban nem a főváros, hanem emberi mivoltunk hibája. A mi hivatásunk a kritika és igy nem állunk be a védők közé, de nem adjuk tovább a vészkiáltást sem, mert ebben a pillanatban nincsen rá ok. Aki valaha tollat forgatott a kezében, tudja, hogy a toll legkönnyebben csúszik a papiroson, amikor verekednie kell. Ma azonban le kell mondanunk erről a gyönyörűségről abból az egyszerű okból, hogy nem kívánjuk fejbevágni az igazságot. Csak konstatáljuk, hogy az egész botrányhoz annyi köze van a fővárosnak, mint ha valaki tolvajt fog a házában. Egyébként is a polgármester a maga részéről elintézte az ügyet sokkal előbb, mint a Mii- szerüzem ügye a nyilvánosság elé került. Mi adtuk hírül először, hogy a Müszeriizem igazgatóját elkiildötték és más embert állítottak az üzem élére. A tanulságokat szóval levonták már a városházán, szinte azt mondhatnánk, hogy az ügy be van fejezve. Folytatása most már legfeljebb a bíróság előtt lesz. Akik ismerik Dénes Aladárt, azt mondják, hogy ólom van a talpában. Ha igaz, hogy nem lehet földhöz vágni, nem fog ártani, hiszen egy embernek a becsületéről van szó. De ha ez a becsület ott marad a bírói szék előtt rongyokra tépve, akkor megmenekülünk egy veszedelmes embertől. Az út, amelyre a Müszer- iizem ügye került, teljesen megnyugtató. Csak azt szeretnénk már látni, hogy a tanács is erélyesen lépne föl azokkal szemben, akik minden bűnnek ódiumát reá hárítják. Ha a főváros alkalmazottai közül megtéved egyik vagy másik és a vádlottak padjára kerül, mindig és minden alkalommal melléje akarják ültetni a polgármestert és a tanácsot. Ha pedig a tanács ezt szótlanul tűri, akkor egyszer a közvélemény el találja hinni, hogy vagy ott is ül, vagy odavaló. Budapest magisztrátusának végre föl kell emelnie erélyesen a szavát az ellen, hogy egy-két kéz folytonosan a vádlottak padja felé mutogat és oda tessékeli őket. Tessék tisztázni a kérdést, ki odavaló és ki nem? • •» A világítási adó a legaktuálisabb problémáknak az élére került. Még tisztes távolban vagyunk a városházi szezon kezdetétől, de a gázgyári és elektromos üzemi direktóriumok máris közös ülésre jöttek össze és megtárgyalták a világítási adó behozatalát, a világítás árának emelését. Könnyű nekik, elvégre nem ök fogják megérezni annak a hatását, amit elhatároztak. A világítási adó szégyene a főváros fináncpolitikájának, mert kiderül ebből, hogy Budapest csakis az állam által nagykegyesen átengedett, mellőzött jövedelmekre van utalva. A világítás megdrágítása nem egyéb, mint az elsőrendű életszükségletek újabb megvámolása, tehát a lehető legnagyobb mértékben antiszociális jellegű. És az igazságtalansága annál kirívóbb, mert azok a szegény emberek, akik nyögni fognak az újabb teher alatt, egészen ártatlanok a főváros financiáinuk megromlásában, az uj adó indokolásába^, A főváros napszámosait mindenesetre úgy hívják egyelőre, hogy budapesti tanítók. Nincs háborús munka, jótékonysági akció, amit a főváros ne velük végeztetne. Az egyetlen szervezet, amelyet fél nap alatt meg lehet mozdítani, munkába lehet állítani. A lisztjegyeket ők osztják, a tejért velük verekszik a közönség, ök rek- virállják a rezet és legújabban kétezer tanítót mozgósítottak, hogy vegyék pártfogá- sukba az erdélyi menekülteket. Mindent a tanítók végeznek, szegények ezerszer megérdemlik a fölmentést. A lövészárok pihenés lenne a számukra. Ök azonban hősiesen végzik a hatalmas munkáit és örömmel fogadják, ha a drágaság-nyomoron néhány pót-koronával segíthetnek. Fölemelően szép a budapesti tanítók háborús munkája. Ma nem is kérnek, nem is kívánnak semmit. De majd ha fölvirrad a béke napja, tudja meg a főváros, hogy mivel tartozik nekik. Tudja meg, hogy egyetlen bevált organizációja a háborúban a tanítói kar volt. Tudja meg és jutalmazza két kézzel. A cukrászok turpisságát, amelyről annyit kellett már panaszkodnunk, végre az egész város észrevette. Előbb persze meg kellett érnünk, hogy azok a túróval bélelt, pogácsa nagyságú sütemények 40 fillérig emelkedjenek a kávéházban. Most már mindenki a régi, becsületes intézmény, a zsemlye után sóhajt. De hiába a nagy sóhajtozás, mert spórolni kell és a zsemlye a hatóságok szemében a pocsékolás szimbóluma. A cukrász- sütemény azonban, amelyért negyven filléreket fizetünk, a bürokrácia legnagyobb dicsőségére valósággal garázdálkodik közöttünk. Vagy kény ér szűkében vagyunk, vagy nem. Ha nem vagyunk, akkor adjanak zsemlyét, ha tényleg szorultságban vagyunk, akkor tiltsák meg a süteményt is. Meg kell változtatni ezt a rendet, mert még följegyzi a történelem, hogy Budapest a háború alatt még a Miatyánkat is kifordította, mert, beír nem volt meg a mindennapi kenyere, megkövetelte a mindennapi cukrászsüteményét. Üzemben a műtakarmánygyár Napitermelés 50 - 60 métermázra Aki valaha látta a székesfőváros szemétíel- dolgozó telepét, az tudja, hogy a világon semmi jobban nem igazolja azt az elméletet, amely szerint a természetben semmi sem vész cl, csak átalakul. A szemétfeldolgozó telep hivatása az, hogy ezt a takarékosság alapját megvető természeti törvényt minél inkább érvényesítse. A budapesti szemétnek ezidcig egyetlen olyan része volt, amelyet nem értékesítettek kellőképen. Ez a rész a zöldséghulladék. Értékesíteni lehetett, hiszen trágya lett belőle, de sokkal hasznosabb, — különösen a mai háborús napokban — ha takarmánnyá dolgozzák föl. Még az egyik tavaszi közgyűlés szavazta meg némi huza-vona után a közlekedési ügyosztály amaz előterjesztését, amely a mütakar- mány-gyár létesítésére vonatkozott. A gyár azóta felépült, megérkeztek a német gépek és e hónap 5-ikén meg is kezdte üzemét. A közgyűlés 205.000 korona költséget szavazott meg a gyár fölépítésére és az tudomásunk szerint mégis 350.000 koronába került. A gépeket a meisseni Imperial-gyár budapesti képviselője, dr. Kopper mérnök szállította. A Fővárosi Hírlap munkatársának alkalma volt megtekinteni az uj gyárat, amely tulajdon- képen ezekben a napokban csak próbamunkát végez, de úgy látszik, teljes sikerrel. Az első napon 27 métermázsa piaci hulladékot dolgozott föl, amelyből két zsák takarmányliszt lett. Úgy tudjuk Balló Alfréd, a köztisztasági hivatal igazgatója, akinek nagy érdemei vannak a gyár megalkotása körül, igen vérmes reményeket fűz az uj produktumokhoz. Maga a gyár csinos, villaszerű épület, amely egészen groteszk módon emelkedik ki tiszta falaival és piros bádogtetejével a szemétsáncok és fénylő fehérbádog-hegyek közül. Az épület elé hatalmas vaggonokban érkezik a piaci hulladék. Orosz foglyok lapátolják le onnan és egyenesen arra a futó zsákszallagra dobiák, amely mellett asszonyok állnak és kiválogatják az alkalmatlan anyagot. Az alkalmatlan anyag közé tartozik a dinnye és- uborka is, amelyeknek pedig most szezonjuk van, de amelyeknek 95°/n a víztartalmuk. Az alkalmas anyag innen a darálócsőbe jut, amely fölvágja azt és a szárítóba továbbítja. A száritóból a vegyes csemege kopogós, szilárd állapotban kerül ki, olyan, mint valami exotikus módon egybeválogatott aszaltgyümölcs. A gépek által automatikus módon továbbított anyag most malomszerkezetbe jut, amelyből kikerülve a röviddel ezelőtt még kukoricalevél, vagy krumplihéj néven tisztelt csemegét lisztként üdvözölhetjük, amint lassan a zsákokba folyik. A szakértők véleményénél sokkal fontosabbnak véltük a tapasztalt altiszti és munkásszemélyzettől megtudni, mit tartanak az uj abrakról. Azt mondja az egyik: — A ló eszi. Se nem gyarapszik tőle, se nem fogy. A disznó pedig nagyon szereti. Végighinti az ember a vályú szélét, hát úgy nyalja a poca, mintha cukorból lenne. Ballá igazgató és Csapó üzemvezető tiszt most tárgyalnak a vásárcsarnok igazgatóságával, hogy már ott válasszák külön azt az anyagot, amely a mütakarmány készítésének céljára alkalmas. Budapesten átlagban napi öt vaggon ilyen vásárcsarnoki hulladékot lehet gyűjteni.
