Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-09-06 / 36. szám
Ötödik évfolyam Budapest, 1916. szeptember 6-án. 36. szám g»iaiiiaHmiimi!ipiiiaiiin«iiainDiiiat»iDtiigiiimiini»di»pHioiiigniDii»aiB»aiiiai»iayH«?«^ofMciiiiqninHif BEŐBJZETÉ.SI TtnZTHk Egész évne .. ............. 20 Bé l <*wn ....................... .IO .( Eg yes számok kap ft Ottók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Falam* se•T’ftamztö Dacsó Emil. TáraszmvkasmiS dr. Szilágyi Hugó Megjelenik minden szt dón. Szerkeszt#iég én kiadóhivatal t VJ. ken. Szív-utca ...... 18. szérumi Teie fon ........... 137-18 Szeptemberben melegebb éghajlat felé szállnak a madarak, re- kompenzációképen. viszont hazatérnek nyaralásukból a városatyák és a tanácsnokok. Megindul a városházi munka, amelynek enyhe előszelét botrányok formájában érezhettük a nyáron. A botrányból elég volt —' most az alkotó munka szezonjának kell elkövetkeznie. A háború nem lehet többé ürügye a városfejlesztési prograihm végrehajtásának, mert hiszen a háború végét amúgy sem lehet belátni, a háború tényével, mint állandósított rosszal kell számolni. Mindenekelőtt pedig nem lehet hivatkozni a háborúra azért, mert a főváros jövendő alkotásainak a sorsa merőben pénzkérdés, pénz pedig bőven van most, hiszen még meg sem száradt a nyomdafesték a nyolcvan millió koronás kölcsön kötvényein. Megszűnt tehát az az indok, amelylyel a belügyminiszter a háború folyamán következetesen verte vissza a főváros programmjának végrehajtására, vonatkozó közgyűlési határozatokat. Elsősorban áll ez az építőipari. tevékeny- ségre, amely — s ezt nem győzzük eléggé gyakran hangsúlyozni — a higanynál is érzékenyebb fokmérője Budapest gazdasági egészségének, vagy betegségének. Az építkezések megindulása, folytatása jelenti az életet, a vérkeringést, a munkaalkalmat, — az építőipari tevékenység stagnálása pedig a tespedést, a gazdasági válságot, a háztartás krónikus deficitjét. Nem szabad tehát egy pillanatra sem habozni, hanem meg kell indítani a tárgyalásokat a belügyminiszterrel és meg kell magyarázni néki, hogy mit jelent Budapest szempontjából az építkezés és hogy más az, amikor a főváros lakásokat épit, iparosokat, kereskedőket, munkásokat foglalkoztat és más, ha Piripócson szolgabjrói lakot kell tatarozni. Pezsgő életnek kell, hogy útja legyen a következő városházi esztendő. A nyári szünet előtt egész csomó nagyfontosságu javaslattal akartak a nyilvánosság elé lépni az egyes ügyosztályok vezetői. Akkor győzött az a helyes álláspont, hogy ezeket a messzi időkre kiható reformokat - nem szabad a nyári meleg érlelő hatására bizni, nem szabad őket akkor tárgyalni, amikor az érdeklődés a városházi ügyek iránt a városatyák részéről — ellentétben a hőmérő emelkedésével — a minimumra siilyedt. Beraktározták tehát a tanácsnokok az előterjesztéseiket és pihenni tértek ők maguk is. Most aztán itt az ideje annak, hogy újból elővegyék a javaslatokat. Egy-két hét múlva összeülnek a szakbizottságok és ezeknek a retortáján keresztül jutnak a korszakos reformok a közgyűléshez. E lap olvasóit nem kell minden alkalommal külön kioktatni arról, hogy melyek is azok a javaslatok, amelyekről szó van. Tudja mindenki, hogy készek az adójavaslatok, hogy készül a közúti-tranzakció és úgyszólván perfekt a vili amos világítási vállalatok teljes köz- ségesitése. A Programm dús — jó munkát kívánunk; a városatyáknak. A Dunát alaposan felfedezték minden oldalról és minden országból. A budapesti Duna-kon- ferenciát kellemetlen hadi helyzetben tartották meg és ez előnyére vált a konferen- ciának annyiban, hogy — ezúttal először — nem volt semmi ceremónia, nem voltak ünnepségek, nem volt eszem-iszom, hanem tisztára a Dunáról volt szó. Ez a bölcs mérséklet a külsőségekben nemcsak azért dicséretes, mert ezúttal a konferencia jelentősége emelkedett, hanem nagyszerű példa a jövőben arra, hogy nem kell feltétlenül ceremóniákkal, Potemkin-dolgokkal elbóditani a külföldiek fejét, nem kell Budapestnek rázni a rongyot, hanem szakszerűen tárgyalni, aztán — tovább dolgozni. A tizes bizottság, amely arról nevezess, hogy nyolc tagja van, véget vetett a nyárt szünetnek és ülést tartott, hogy a főváros élelmiszerellátásának munkáját ismét fölvegye. Az ülés szigorúan bizalmas volt, a sajtó által képviselt nyilvánosság kiszorult belőle. Nem értettük kezdetben a dolgot, mert hiszen a főváros élelmezésének problémái talán mégis csak a főváros lakosságát, nyilvánosságát érintik és érdeklik elsősorban. De három nap múlva hivatalosan közölték, hogy a tizes bizottság tíz fülérrel felemelte a tej árát, további három nap múlva pedig a kenyér árának újabb emeléséről adtak ki közlést. Ebből azonban megtanulhattuk, hogy miért titkolózott a tizes bizottság, de megtanulhatja a közönség is, hogy a bizottság tulajdonképpen nem népélelmező, hanem — árdrágító-bizottság. Nem födözte föl a puskaport ifjú Stern Sándor bizottsági tag ur sem. Nem födözte föl, bármint erőlködik is azon, hogy a villany és gáz adójával szemben ö volt — Schwarz Berthold. Először az elektrotechnikusok között akart fölolvasást tartani, ott az meghiúsult. Aztán az Iparegyesületnél házalt, ott még keservesebb tapasztalatokkal volt kénytelen odébb állni. Nem hitte el senki, hogy a villany-adó ügyében egyenesen az ö tarsolyéiba csempészte bele a sors a marsall- botot. Mi egész határozottsággal megírtuk azt is, hogy Buzáth János tanácsnok volt a villanyadó elleni küzdelem megindítója. Ö mondta ki a jelentős szót, hogy ne kerteljünk, hanem megadóztatás helyett egyszerűen emeljük föl a villany és gáz árát. Most ezt az eszmét kolportálja — mint sajátját az ambiciózus bizottsági tag — szaklapokban és röpiratban. Ez nem is baj. Egy hanggal több az igazságos ügyben. De vezérszerepet nem szabad követelniük a közlegényeknek. Mindenkinek csak akkorát szabad kiállítania, amekkora a torkán kifér. Polgári ruházati szervezet Mozgalom a civil lakosság szükségleti cikkeinek ellátása érdekében Budapest székesfővároshoz most érkezett meg Miskolc törvényhatósági bizottságának átirata, amely a városok ellátása érdekében való akcióban leendő résztvételre hívja fel a fővárost. A miskolciak azt kívánják, hogy velük együtt Budapest és a többi törvényhatóságok is kormány-intézkedéseket sürgessen a polgári lakosság ellátása és több közfogyasztási cikk árának maximálása érdekében. A két év óta tartó világháború — mondják a miskolciak — a városok lakosságát nehéz megpróbáltatások elé állította, megélhetését eddig hihetetlen mérvben megnehezítette, gondját, baját megszázszorozta. A kormányhoz intézendő felirat mindenekelőtt a közélelmezési kérdésekkel foglalkozik. A lisztről, főzelékfélékről, a burgonyáról, a tejről és zsírról mondja el azt. amit mindnyájan mélyen érzünk. Szól azután a tűzifáról, de legmegszivle- lenlőbr az, amit a ruházkodási kérdésekről előad. A tél kezdete előtt ez a kérdés az, ami a legtöbb gondot okozza valamennyiünknek és remélhető. hogy Budapest tekintélyes, szóval növelni fogja annak lehetőségét, hogy a kormány részéről tényleg történjenek intézkedéssek. A szövött és -kötött áruk a hadseregnek kellenek, kevesebb jut tehát belőle a polgári lakosságnak, A helyzet azonban alkalmas arra, hogy a gyárosok az árakat aránytalanul felverjék, kihasználva szorult helyzetünket. Ma már a leghitványabb kelmék ára is annyira fölment, hogy a hivatalnok- és munkásembereknek lehetetlen a téli ruhát beszerezniük. A magyar föld termékeinek és pedig az ipari feldolgozásra kerülő nyersanyagoknak árát is maximálták és mégis az ezekből a nyersanyagokból készített iparcikkek árai korlátozás és szabályozás nélkül emelekdhetnek. Ezen a réven a magyar nyersanyagokat feldolgozó osztrák gyáraknak vagyunk kiszolgáltatva. Ez az alapja, hogy a magyar vársok most a kormánytól a ruházati cikkek legmagasabb árának meghatározását kérik. Tarthatatlan és siralmas az a helyzet, amely különösen a lábbeli beszerzésénél mutatkozik. A nyersbőr ára maximálva van, a kikészített bőr ára a nyerséhez képest a bőrgyár igen jelentékeny hasznával szintén meg van állapítva és ennek dacára bőrt, különösen talpbőrt ezen a maximális áron sem kaphat a kereskedő, illetve a közönség. Ehelyett — amiről mindenki tud — uzsoraárakat vagyunk kénytelenek fizetni. Arra kérik tehát a törvényhatóságok a kormányt, hogy mentse meg a közönséget a harmadik tél előtt okvetlen bekövetkező kizsákmá- nyoltatástól. Kérik továbbá, hogy a német birodalmi kancellár 1916. július 10-ikén kiadott rendeletének mintájáét polgári ruházati szervezetet létesítsen. Ennek a szervezetnek feladata az lenne, hogy a helyi hatóságok közreműködésével a ruházati cikkek ama része, amely a hadsereg szükségletének ellátása után fennmarad, az árak felhajtása nélkül' egyenletesen, a takarékosság elveinek szemnieltartásával a polgári lakosság részére legyen biztosítható. Kívánatos volna, ha a kormány az okos eszmét felkarolná és annak végrehajtása céljából a szükséges rendeleteket minél gyorsabban — még a hideg napok beállta előtt kibo- csátaná.
