Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-01-26 / 4. szám

Budapest, 1916 január 26. bizonyos, hogy ez az álláspont az egyedül he­lyes és jogos, mert a vállalatok fokozott bevé­teleiből csakis igy láthat a főváros az eddiginél nagyobb hasznot. Park-temető a solymári határnál A sirokat apró kertekbe helyezik. A halál pompája a fejlettebb művészeti viszo­nyok között élő országokban már igen nagy tért hódított. Hogy tovább ne menjünk, még a leg­kisebb német városokban is gyönyörűen rende­zett, tisztaságtól ragyogó temetők enyhítik a fájdalmat, amelyet az elmúlás gondolata idéz fel az emberben. Fokozott arányokban találkozunk azután a nagyobb városokban a művészi törek­vések érvényesülésével. A temetők parkírozása kiváló műgondot igényel, a síremlékek körül pedig a művészek valóságos versenyt fejtenek ki alkotásaik kiválóságában. Budapest székesfőváros most azzal a tervvel foglalkozik, hogy külön temetőt létesít azok szá­mára, akiknek elegendő müérzékük és pénzük van arra, hogy kedves halottaikat kimondottan luxuriozus temetőben helyezzék el. A terv föl­vetője Büzay Károly dr. tanácsnok, a köz­egészségügyi ügyosztály vezetője, akinek sze­mei előtt valószínűleg a müncheni Waldfriedhof lebegett. A budapesti erdei temető szintén a halál pompájának jegyében fog megvalósulni. Erre a célra a székesfővárosnak egy fenyőerdö- re van szüksége, amelyet már különben sikerült meg is találni. B á r c z y István polgármester B u z a y tanácsnok társaságában már meg is te­kintette ezt a rendkívül kies fekvésű erdőt, amely a budapesti határnak a solymári határ közvetlen szomszédságában terül el. Fenyöerdőre azért van szükség, mert a fenyőfa gyökereit egyene­sen bocsájtja a földbe,mig más fáknak a gyöke­rei elágaznák és igy a sírok ásásánál megsé­rülnének és elpusztulnának. Az uj temető ter­mészetesen szükségessé fogja tenni a Közúti óbudai vonalának meghosszabbí­tását is. Az erdei temetőben minden sir terjedelmes helyet fog elfoglalni és mindegyik sir egy való­ságos egyéni kertecske közepén terül el. A siro­kat nem is lehet majd látni, mert a növényzet az utakon sétálók előtt teljesen elfedi. A kerté­szetnek is igazi művészettel kell majd itt dol­goznia. A kertek között széles sétautak visz­nek, amelyeket apróbb virágos terek élénkíte­nek. A növényzet, amely a sirokat elfedi, nem nyírott, vagy mesterséges lesz, hanem csak a természet szépségeivel akar hatni. Külön gondot fordít majd a főváros arra is, hogy a sirkerteken belül is komoly és igazi mű­vészet érvényesülhessen. Síremlékeket csak úgy szabad majd a park-temetőben fölállítani, ha azok művészi tervek alapján készülnek, sőt még ideiglenes fakeresztek is csak akkor helyezhetők j el a sírokon, ha azok miivés z-k ezektől ' származnak. Természetesen az egyéni Ízlés nem szenvedhet korlátozást, csak annak az ál­talános elvnek kell érvényesülnie, hogy a sírem­lékeknek és a parkírozásnak művészinek kell lennie. Mindenesetre bizonyos az is, hogy az erdei temető a gazdagok temetője lesz. A művészet és esztétika nevében fölállított követelések maguk is nagyon sok pénzt fognak fölemészteni, dg ma­guk a sírhelyek is igen drágák lesznek. Indo­kolttá teszi a sírhelyeknek ezt a drágaságát elő­ször magának a temetőnek a kiváltságos volta, de másodsorban a sírhelyek terjedelmes volta is. Hogy mennyibe fog kerülni itt egy-egy sír­hely, azt ma még nem lehet tudni. Mindenesetre attól is függ ez, hogy mennyiért tudja megvásá- j rolni a főváros a solymári határ mentén levő j fenyőerdőt. Egyben azonban bizonyos az is, hogy a főváros ezeken a sírhelyeken, miután úgyis luxus célt szolgálnak, nem veszíteni, ha- ! nem nyerni akar. Az erdei temető — mint a vázolt alapelvekből is látható — gyönyörű sétahelye lesz a főváros 1 közönségének, de egy még ennél is fontosabb célt is szolgál: a magyar művészek számára j nyújt uj területet, hogy szépet és maradandót j alkothassanak. Elhalasztják az Általános Villamossági megváltását Hónapok óta folytak a tárgyalások a B u da- pesti Általános Villamossági r.-t. megváltására vonatkozólag. Tavaly a közgyűlés tudvalevőleg arra hatalmazta fel a tanácsot, hogy alkalmas időben mondja fel a válla­lat szerződését és indítsa meg a megváltást megelőző bírói eljárást. Úgy volt, hogy a meg­váltás útja ezzel megnyílt s hogy a tanács rövi­desen élni fog a felhatalmazással. Közben azon­ban a vállalat tárgyalást kezdett B u z á t h ta­nácsnokkal és Szabó tiszti föiigyéss-zel és minthogy rekompenzáeiókat ajánlott iel a város­nak, a tanács úgy határozott, hogy lemond a megváltásról, illetve csak a háború után fogja szorgalmazni az eljárást. Addig is meg­elégszik azzal az összeggel, mit az általános Villamossági területhasználati dij fejében fizet a fővárosnak. Az ebből remélhető bevételeket a fo­lyó évi költségelőirányzat 395.000 koronában irányozta elő, szemben az 1915. évi 470.000 ko­ronával. A területhasználati dij a nyers bevétel 5%-a és minthogy a vállalatnak előrelátható­lag nem lesz az idén kevesebb bevétele, mint ta­valy volt. több mint valószínű, hogy a fővárost ennél a tételnél kellemes csalódás fogja érni. A megváltás előmunkálatai egyébként már teljesen elő voltak készítve, sőt már kijelölték a főváros hivatalos szakértőit is. A tárgyalások folyamán az Általánossági hajlandónak mutatko­zott arra, hogy leltárát rendelkezésre bocsájtja a fővárosnak és igy a bírói becslés, ami jelenté­keny szakértői dijakkal van egybekötve, talán elkerülhteö lett volna. A megváltás összege mintegy 35 millió korona és igy már csak azért sem lehet szó egyelőre róla, mert a folyó évi költségelőirányzatban egyetlen fillér sem sze­repel ezen a címen, az újonnan felveendő köl­csönpénzek pedig más célokra fognak szolgálni. *■■■«■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Katonai építkezések Kelenföldön Egészségügyi telep készül iparvágánynyal. A Kelenföldön nagyarányú katonai építkezé­sek kezdőditek meg, amelyeknek megvalósulá­sát a rendkívüli viszonyok teszik sürgőssé. Ma­guk a katonai épületek azonban azt is jelentik, hogy a főváros ezáltal hatalmas ipartelepekéi lősz gazdagabb, ami megmagyarázza egyben azt is, hogy rendkívüli fegyelemmel kell az épít­kezések felé tekintenünk. Úgy a főváros tanácsa, mint a Fővárosi köz­munkák tanácsa figyelembe vette ezt a körül­ményt, mikor >a katonai hatóságok minden kérésé­nek eleget tett. Tudvalevő, hogy a főváros vá­rosépítési ügyosztálya kidolgozta Kelenföld sza­bályozásának tervét. A nagyszabású terv vég­legesítése iránt a tárgyalások megindultak a fő­városi közmunkák tanácsával. A közmunkák tanácsában is állandóan dolgoznak a Kelenföld szabályozásának tervén, egyelőre azonban még csak bizottsági tárgyalások folynak, az úgyne­vezett nagy-tanács elé még nem került az ügy A katonai építkezések sürgősssége azonban arra bírta a Közmunkák Tanácsát, hogy ez esetben eltekintsen az általános, összefoglaló nagy terv­től és a katonai építkezések tervét,t jóváhagyja. Sőt a katonai hatóságok speciális kívánságait is olyan mértékben teljesítették, hogy ezáltal a Kelenföld szabályozására vonatkozó tervek is változást szenvednek és részben való ui kidol­gozást igényelnek. Ezek a változások azonban természetszerűleg a tervek véglegesítésének időpontját is kitolják némileg, kétségtelen azon­ban, hogy a Közmunkák Tanácsa még ebben az esztendőben föltétlenül elkészül munkájával és igy a Kelenföld szabályozásának megvalósítá­sát legkésőbb 1917-ben megkezdheti a főváros. A katonai ipartelepek, amelyeknek építése máris megkezdődött: az egyik a katonai ru­haraktár kibővítése, a másik pedig az Andor-utca vidékén építendő nagy egész­ségügyi raktár és telep. A ruharaktár kibővítésénél útban volt a sza­bályozási tervben szereplő egyik ut, melynek a katonai hatóság törlését kérte, mert ellenkező esetben az úttest átmetszette volna a ruharak­tárt. A tanács és a Közmunkák Tanácsa hon, - rálta a katonai kincstár kérését és most uj ut- kihasitásra lesz szükség. Az egészségügyi rak­tárral és teleppel kapcsolatban a katonai kincs­tár iparvágányokat akar lefektetni, mely iparvá­gányok szintén változtatásokat követelnek a/ eredeti szabályozási terven. Kelenföld számára azonban kétségkívül két nagyfonto-sságu »eredményt jelentenek ezek a nagyszabású katonai építkezések. Az egyik eredmény az, hogy miután nem pusztán raktá­raikról, hanem gyári üzemről van szó, ezáltal a fejlődésre annyira rászorult Kelenföld két hatal­mas ipari teleppel gazdagodik, amelyek sok száz családnak a megélhetését fogják biztosítani. Má­sodsorban pedig ezeknek az ipartelepeknek a föl ép ülésével megadódik a Kelenföld kialakulá­sának a tulajdonképeni magva, amely köré, mint központ köré illeszkednek majd a további fejlő­dés produktumai. ■"■«■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ft Sok az építési engedély, de kevés az építkezés. Budapest építkezése a háborús viszonyok kö­zött tökéletesen megakadt. Különösen a ma- gánépikezések száma elenyészően csekély és aki mégis építeni kénytelen, az sem lakóházat, hanem gazdasági épületeket emel, amelyek ép­pen a háború miatt nélkülözhetetlenek. A magán- épitési bizottság az elmúlt esztendőben mégis ezeren felül tárgyalt le ügydarabot, amely szám azonban túlnyomó részben az építkezési enge­délyek meghosszabbítását célzó kérvényekből telt ki. Budapest székesfőváros legelső építési szabály­rendelete még 1839-ből származik. Már ez az első, a nagy árvíz után kelt szabályrendelet is az épitési engedélyek hatályát egy esztendőben szabja meg. Azóta is úgy van és az uj Épitési Szabályzat is változatlanul megtartotta ezt az intézkedést. A háború azonban uj helyzetet te­remtett, az építkezéseket nemi lehet végrehaj­tani és igy az összes épitési engedélyek uj át­vizsgálásra szorulnának. Ez fölösleges munka lenne, Az építkezési engedélydijak újból való megfizettetése pedig méltánytalan terhet jelen­tene, hiszen az építkezőket a háború vis major­ja akadályozta meg a munkálatok megkezdésé­ben. E tekintetben a közgyűlés kimondta, hogy az ily engedélyek után, amennyiben azokat a béke­kötéstől számított hat hónap alatt újból kérik és változatlanul megkapják, nem kell uj engedély- dijat fizetni, hanem1 csak a meghosszabbításért szedett alapdijakat. Az engedélyek anya­gi tartalmát illetőleg a Közmunkák Tauácsa úgy határozott, hogy az ilyen kérdések elbírá­lásánál méltányos lesz, de általános rendelke­zést a háború alkalmából nem tesz. A kintlevő és meghosszabbított épitési enge­délyék között igen sok olyan van, amelyek még régebben, az uj Épitési Szabályzat megalko­tása előtt adatták ki. A Közmunkák Tanácsa az ilyen eseekben is igen méltányosan akar eljárni, csak ott kíván majd változtatásokat, ahol a ré­gebbi keletű építkezési tervek az egyes város- készletek egyöntetű stílusát érintő egyetemle­ges intézkedésekbe ütköznék. Akad ugyanis több építési engedély, amely szabad építkezést enged meg ott, ahol az uj szabályzat szerint zártsorú építkezésnek kell lennie és viszont. Hasonló- képen van egyéb intézkedésekkel is, mint pél­dául vannak utcáik, ahol a szabályzat előkeltek nélkül intézkedést kiván és egyes régi engedé­lyek előkertre is vonatkoznak, viszont több he­lyen engedélyeztek a Szabályzat megalkotása előtt élőkérteket ott, ahol ma csak élőkért nél­küli építések folyhatnak. Ezekben és az ezekhez hasonló esetekben a Közmunkák Tanácsa min­der Mszínüség szerint meg fogja változtatni íélyek anyagi tartalmát. Érdemes különben följegyezni, hogy bár épít­kezések ma egyáltalán nincsenek, a Közmunkák Tanácsa mégis jelentékeny számú épitési en- délyt tárgyal minden ülésén, aminek az a ma­gyarázata, hogy az építeni szándékozók kezük­ben az épitési engedéllyel várják a háború végét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom