Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-30 / 35. szám
2 Budapest, 1916. augusztus 30. galt magának nemlétező jogokat. X. urnák a hajaszála sem görbült meg, ellenben a munkapárti bárányka, aki a városházán még egyszer megpróbált a tigrisek egyenruhájában szerepelni, máskor majd más hangon fog a főváros tisztviselőiről nyilatkozni. Külön föl kell azonban jegyezni még, hogy a semmikép sem delikát ügyben, munkatársát férfias eréllyel megvédve, igen dicséretes szerepet játszott az ügyosztályt vezető tanácsnok: F olkusházy Lajos. Köszénbányavétel akadályokkal A főváros nem tudja, hogy kivel tárgyaljon, mert a tulajdonosok ellenséges állampolgárok A legutóbbi hetekben hire terjedt, hogy a főváros meg akarja vásárolni a Budapest-vidéki köszénbánya részvénytársaság pilisszentiványi és pilisvörösvári szénbányáit. A tervvel már tényleg régebben foglalkoznak a városházán, bár annak keresztülvitele egyelőre igen komoly nehézségekbe ütközik. Bárczy polgármester és Buzáth tanácsnok azonban mindenképen előnyös dolognak tartják a bányák megvásárlását, annál is inkább, mert a főváros üzeméinek szénszükségleteit nem kevesebb, mint 60 százalékban ezek a bányák látják el. Ezenkiviil igen fontos érv a megvétel mellett az, hogy a szénárak állandóan emelkednek és igy természetes törekvés az, hogy a főváros házikezelésben tudjon magának, különösen üzemei számára szenet biztosítani. Szenet, amelynek szállítása nem ütközik különös nehézségekbe, hiszen a bányák közvetlen a főváros szomszédságában vannak. A főváros a Budapestvidéki Kőszénbánya R'.-T.-gal régóta szerződéses viszonyban van. Az eredeti szerződés csak most, augusztus végén járt volna le, de időközben olyan körülmények játszódtak le, amelyek már a tavaszszal szükségessé tették a szerződésnek megújítását. Akkor a kőszénbánya mintegy 15 százalék ái- emelést ért el, amivel azonban szemben állt az, hogy a minőségbeli értékemelkedés mintegy 10 százalékot tett ki. miután a két bánya közül csak az egyik, a jobb szenet szolgáltató volt termelőképes. Ugyanakkor a szállítási tarifákat is fölemelte a főváros, mert a fuvarbérek ebben az időben kezdtek horribilisán emelkedni. Ha tehát most a polgármester arra törekszik, hogy megvásárolja a bányát, akkor eléje akar vágni a természetszerűleg bekövetkezendő áremeléseknek. Ennek a vásárnak azonban egyszerre két igen fontos akadálya van. A társaság pilisszentiváni bányái ma is viz alatt állanak. Rengeteg pénzbe kerül maga az is, hogy a viz emelkedését megakadályozzák. Ha Városháza-játék az országházán Égszakadás, földindulás, szaladj te is pajtás. Izzig a levegő, remeg a föld, indulatok lobognak és szenvedélyek viharzanak a nagy ragaszkodások miatt. Külügyminiszterre vadásznak hallalizó grófi nimró- dok, háborús nagy kérdések véres szaga fűti a levegőt . . . Így látja a parlamentet az avatatlan idegen. . . . És a váharzásban mint két hadakozó szomszéd vár, szögellik a két sarkon két csoport. Az egyikben újságírók és néppárti honmentők közt ad elő nagy hallgatóságnak, nagy tűzzel valamit „Géza bácsi'1. Messziről hallik érces hangja:- Maradjatok itt. Nagy szenzáció lesz. Beszédet mondok. —- Miről Géza bácsi? — kérdezik. Mjiről? Mi az, hogy miről? Kikről? — Kikről?- liindenburg Pálról és Vázsonyi Vilmosról. Ilyen szenzáció még nem volt! A másik sarokban Vázsonyi ad elő lelkes udvarának. Ki lehet a demokrata vezér udvara? A Windisch- gr ätz hercegek, Pallavlicini őrgrófok, Eszterházy grófok.- Óriási lesz. Géza bácsi meg fog enni. Adóügyeimet hozza elő. Mért ne? Ha az adóvitába bevitte a külügyi kérdést, a külügyi vitába, mért ne vigye be az adóügyemet? Géza bácsi, amikor kendet még igazságügyminiszternek nevezték. tehát a főváros átveszi a bányát, egész vagyont kell befektetnie, ha a vizet teljesen el akarja távolítani, amikor az ár növekedésének megakadályozása is jelentékeny áldozatokat követel. A városházán már több értekezlet volt, amelyeken megvitatták a műszaki tanácsadók, hogy miként lehetne a bányából a vizet eltávolítani. A tanácskozások megnyugtató eredményre jutottak, bár azzal a feltétellel, hogy áldozatot hozni mindenesetre kell. Sokkal nehezebben elhárítható azonban a másik akadály. Ennek megismeréséhez nem szükséges más, mint hogy betekintsen az ember a pénzügyi Compassba, ahol ezeket az adatokat találja: Budapestvidéki kőszénbánya r.-t. (Société anonyme des Charbonnages du Bassin de Budapest.) Székhelye: Brüsszel. Place de Louvair. Igazgatóság: Nérinex E., Du Monceau, Deulin Nesztor, Charles Dréze, Paul Maskens. Ha az ember megtekinti ezeket az adatokat, azonnal az a kérdés mered eléje, kivel kell és kivel lehet itt a vételről, illetve eladásról tárgyalni? A főváros most szintén az előtt a kérdés előtt áll és bár valóságos detektivtesttiletet mozgósítottak az eladó felkutatására, ezideig még nem sikerült kinyomozni, hogy kivel lehetne nyélbe ütni az üzletet? Jön a liszt-diploma Vizsgát követelnek a jegyeket kiosztó tanszemélyzettől Annyit már biztosan tudunk, hogy lisztet nem szerezhetünk be, hanem szigorúan a kenyérjegy alapján kapunk majd, amennyi legelemibb szükségleteinkre elegendő lesz. A főváros tudjuk, hogy mindent elkövetett az előre való beszerzés érdekében, a kormány azonban nem volt abban a helyzetben, hogy ezeket a kívánságokat honorálja. Ezzel a szomorú ténnyel van összefüggésben az, hogy a liszt- és kenyérjegyek adminisztrációja napról-napra nehezebb lesz, több dolgot ad. Most aztán a liszt vidéken való beszerzésének meghiúsulása után fokozott munka vár a lisztbizottságokra. Erre vall a fővárosnak az a legújabb keletű elhatározása, hogy a lisztbizottságokban dolgozó tanítóktól és tanítónőktől vizsgát követel. Szóval a jövőben ezekre a célokra csak azokat alkalmazza, akik a sikeres vizsgát letették. Hogy a lisztvizsgáknak mik lesznek a tárgyai, egyelőre nem lehet tudni. A szigorú cenzorok azonban bizonyára nagy előképzettséget fognak Nincs itt világpolitika, külügyminisztervadászat, nincs világháború, felelősségrevonás, a magyarság véráldozatai által megérdemelt érvényesülésének küzdelme. Két sarok van itt. Az egyikben Polónyi beszél Vázsonyiról, a másikban Vázsonyi Polónyjiról. Egy fényes ülésterem, ahol a folyosón kialakult polónyi- ádákat és vázsonyiádákat lejátszók, a többi mind szósz, feleresztés, keret. Nappali ülésen, éjjeli ülésen. Éjjelnappali ülésen. Városházasdi ez az országházán. Géza bácsi bejelentette, hogy a városházán fog- kel lemetl&nkedni Vázsonyinak. —- Mért a városházán? — kérdezik a hívei. — Három okból — feleli Géza bácsi. — Az első ok az, hogy ezzel tartozom neki. Amikor én voltam a klikk, akkor ő támadott, mint ellenzék. Most ő a klikk, nekem kell hát az ellenzéknek lennie. Másodszor azért, mert itt már sok a hive. A hercegek, grófok, őrgrófok, Károlyi, Andrássy. — És a városnál. — Ott nem tudom, mert régen nem jártam. — És harmadszor? — kérdezik. — Harmadszor pedig azért ott. mert ott nem -vagyok — képviselő. Erre a nyomós okra deferált mindenki. * Tehát kjitört ismét az a régi per, amely ezeréve tart s amelynek soha sem lesz vége: A Vázsonyi— Polónyi patvarkodás. Géza bácsi nekirugaszkodott Vázsonyinak, természetesen — a távollétében. Rögtön jelentették a Vezérnek. A Vezér csak elmosolyodott. követelni ahhoz, hogy valaki liszt-diplomát kaphasson. Ezzel az akcióval van kapcsolatban az a másik, amely igen helyesen úgy gondolkozik, hogy ha már a liszthez diploma is kell, akkor adjanak hozzá megfelelő jövedelmet is. így történt, hogy az elmúlt napokban a lisztirodákban működő tanítók és tanítónők Iiáda József igazgató-tanitó elnöklésével gyűlést tartottak. A gyűlés Háda igazgató vezetésével deputációt küldött Thirring Gusztáv dr.-hoz, a központi lisztiroda vezetőjéhez és a napidijak fölemelését kérték. Thirring Gusztáv dr. kijelentette, hogy a lisztirodák alkalmazottainak napidiját legközelebb 4 koronára fogják fölemelni, sőt drágasági pótlékot is fognak számukra utalni. Vigyázat! Megnyílik a Népopera Szigorú ellenőrzést kérünk Szezon kezdetével az első magyar színházi tröszt megalapítója, Beöthy László költözik be a Né p- opera sok vihart látott kulisszái közé. A bérbeadás módozatairól meg van Budapest közönségének az ítélete. Mjindenki tudja, hogy a színház körül már minden kombináció összeomlott, amikor a maga bőkezűnek épen nem mondható ajánlatával, megváltóként lépett föl Beöthy, aki már évek óta tarsolyában rejtegette a tröszt-direktor marsallbotját; Végre sikerült neki. Beöthy kitűnő üzletember, megvan tehát a remény, hogy a főváros pénzéhez jut. Sőt az sem egészen reménytelen, hogy talán még élvezhető színházat fog csiszolni a Népoperából. Hiszen ismerjük őt, hogy ha az jó üzletnek kínálkozik, még művészetet is tud produkálni. Mindenesetre azonban olyan ember B e ö t h y, akinek bérlői működését éber figyelemmel kell kisérni. A szezon rövidesen megkezdődik, de az, aki majd ezt a felügyeletet gyakorolni fogja, még nincs meghatározva. Rebesgetik, hogy a Népoperát, mint személyéhez nőtt dolgot, tovább is Márkus Jenő dr. fogja kezelni. Kicsit komikusán hangzik, hogy a művészeti ügyeket nálunk a közegészségi ügyosztályba osztják be, de ez hagyján, mert Márkus ért hozzá. De ha igy van, miért nem történik meg a beosztás? Ha pedig a városgazdasági ügyosztályban marad a Népopera, akkor megint igen furcsa a helyzet. Bérezel tanácsnok ugyanis csak most kezdte meg szabadságát. Pedig mintha jó lenne, ha valaki jóelőre megtudakolná, ellenőrizné az uj bérlő terveit szándékait? Majd ha, mire a tanácsnok hazaérkezik szabadságáról, az ügyes Beöthy változtathatatlan helyzeteket teremtett, akkor újra fölzenghet a városházán a jajgató kórus, amelynek azonban már semmi hatása nem lesz. Mi máris látunk olyasmit, ami iránt érdemes lenne érdeklődni. B e ö t h y nem mozog, hogy uj színtársulatot szervezzen. Erős a gyanú, hogy m ind a h á— Nem fogok rá válaszolni személyesen. — Hogy, hogy nem személyesein?- Mint az egyszeri gróf, aki nagy nőbaráf volt és amellett finomlelkii, gyöngéd ur. Rengeteg szeretője volt s azok gyakran meglátogatták. Közben egyik-másik barátnő megöregedett, ráncos lett, fony- nyadt és kellemetlen. Mit tenne ilyenkor egy finom- lelkű főur? Ki nem dobatja őket, mert az lovagiat- lanság lenne. Maga nem végez velük, — ínért ez ostobaság lenne. Elintézteti őket a komornyikjával. —- Vagyis? — Az öreg Polónyival már én többé nem érintkezem. Vele már csak Pető Sándor végez. Úgyis történt: Vázsonyit támadó Polónyinak már nem Vázsonyi felelt, hanem Pető Sándor. Géza bácsi, miután jól megmarkolászta a főváros torkát, belerúgott a városokba, kijelentette, hogy ö a főváros s a városok legőszintébb barátja. — Barát, barát ... — mondta a folyosón egy városi képviselő. — Persze, hogy barát. Erkölcsrendészettel foglalkozók ismerik az ilyen barátokat. Szegény, bukott lányoknak van barátja. A barát elszedi a pénzt, megrugdossa a nőt, kifosztja a szeretőit. De ha megokosodik a lány, elrúgja a barátját. Géza bácsi tényleg barát volt. De a lány megokosodott és most már hiába akar megint barát lenni. Sokkal eszesebb annál már a lány és öregebb a barát. Nálunk különben- az ilyen barátot másnak hívják . . . Kun Andor.
