Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-08-30 / 35. szám

Budapest, 1916. augusztus 3«». ff • • Összeül a Dunakonferencia Magyar-osztrák-német tanácskozás a Duna jövőjéről rom színházát ugyanazzal a szín- társ u \ a t t a 1 akarja benépesíteni. Ez pe­dig minden szociális elvnek olyan merész pofoncsa- pása lenne, hogy a fővárosnak ilyesmit tűrnie nem szabad. Elég szégyenletes volt az, amit tavaly a Vígszínház véghezvitt a főváros szárnyai alatt. Eiatal színészeit minden pótdiij nélkül átvezényelte a Népoperába és „ón érvényesülni engedlek benneteket' kiáltással kihasználta a fiatal ambíciókat. Nem is szólva az igy keletkezett vidékinek is harmadrendű előadásokról, ez magában is elég szégyen volt. Jó lesz az idén jobban vigyázni, mert ha Beöthy ezt a rendszert akarja folytatni, botrány lesz a dologból, amelyben többé nemcsak a bérlő, de a főváros is sze­repelni fog. Elkésett felebbezés Az iparosok hitelszövetkezete eMen A főváros Julius 15-ikén tartott közgyűlése egy­hangúlag elfogadta Vita Emil dr. tanácsnoknak a kisiparosok hitelszövetkezetének alapítására vonat­kozó előterjesztését. Az eredeti szövegen mindössze két nevezetesebb változtatás történt. Thék Endre bizottsági tag ugyanis az Országos Iparegyesület megbízásából hozzászólt a javaslathoz es indítvá­nyára a közgyűlés elejtette az alapszabálytervezet 26. és 42. paragrafusait, amelyek lehetővé akarták tenni, hogy a szövetkezet ipari vállalkozásokat finan­szírozhasson. A közgyűlési határozat ellen a „b u d a p e s t i ipartestül e t e k és országos kis- és középipari szabad érdekképvisel e- t e k" terjedelmes felebbezést nyújtottak be. A feleb­bezés kedves naivitással teszi túl magát a felebbe- zési határidőn. Azt mondja: „Habár a törvényszerű fölebbezési határidőn talán túl is vagyunk, mégis arra való tekintettel, hogy a közgyűlés ha­tározatáról csak napok múlva értesültünk, másrészt meg, hogy a különféle testületek és érdekképvisele­tek közös akcióba vonása és ezek során ülések tar­tása is hosszabb időt kívánt, e körülmén3rek igazo­lásul leendő elfogadása mellett e felebbezésiinket mél- tóztassék a nagyméltóságu belügyminiszter úrhoz felterjeszteni.“ érdemben pedig kifejti a felebbezés hogy „Ezt a szövetkezetei tehát kizárólag a mi részünkre, vagyis a kis- és középiparosok részére óhajtja fel­állítani a tekintetes Tanács. Sajnos, a Tanács nemes és szociális érdekű intencióit a nagyiparosok­nak a közérdek jelszava alatt tör­tént közbelépése úgy az Országos Iparegye­sületben tartott előkészitö-gyülésen, mint különösen a törvényhatóság közgyűlésén, megakadályozta az­által. hogy ezeket a paragrafusokat törölte. Mig te­hát ekként, a nagyiparosoknak módjukban volt és éltek is az alkalommal, hogy az alapszabátytervezet- nek az ő tetszésük szerinti módosí­tását keresztül vigyék, — addig mi, kis- és közép­iparosok vagyis a legközvetlenebbül érdekeltek, nem jutottunk hozzá, hogy az alapszabáljTervezetre vonatkozó bármilyen észrevételünket megtehessük, helyesebben, minthogy a tervezet bennünket általá­ban kielégített, nem is észrevételeink megtételére, mint inkább arra lett volna szükségünk, hogy a nagy­iparosok reánk nézve ártalmas törekvéseivel még a közgyűlés határozata előtt szembeszállhattunk volna. Kénytelenek vagyunk tehát utólag hangoztatni tilta­kozásunkat és kimutatni, hogy a nagyiparosok állás­pontja mellett felhozott érvek mennyire tarthatatla­nok.“ Hosszasabban magyarázza ezután a felebbezés, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet 22 mil­liós veszteségének mik voltak az okai, majd igy végződik: .Mindezek után kérjük egyrészt az alap­szabálytervezet 26. §-ának és a 42. §. g) pontjának az alapszabályokba való felvételét, valamint az első §-nak a következőképpen leendő kibővítését: „A szövetkezet célja rendes tagjai anyagi helyzetét a kölcsönösség és önsegély elvei alapján javítani, vál­lalkozásaiban és a kiadásra kerülő közmunkák el­nyerésében segíteni és azok hiteligényeit a szövetke­zet üzletkörét meghatározó intézkedések keretében kielégíteni.“ A felebbezés benyújtását a julius 21-ikén meg­tartott értekezleten határozták el az érdekképvisele­tek. Az értekezleten heves kifakadásokkal illették az Országos Iparegyesületet, Sajó János bizottsági tag pedig kijelentette, hogy a főváros közgyűlésén — tévedésből szavazta meg az előterjesztést. Bleyer regensburgi poigármester ez év áp­rilis havában levelet intézett Bárczy István dr.- hoz, Budapest székesfőváros polgármesteréhez. Lehet, hogy Magyarország közgazdaságának történelme nagyjelentőségű fordulópontként fogja tekinteni ezt a levelet. Magja, csirája volt ez a levél annak a hatalmas akciónak, amely szeptember 4-ikén a budapesti Duna,konferencia napján éri el első, komoly sikerét. Amit a ma­gyar hadak a harctereken, a magyar politikusok a közjogi érvényesülés terén kivívtak, azt a pompás győzelmet fogja kiegészíteni gazdasági téren a .dunai központnak Budapestre való he­lyezése. Valljuk be, igen kevesen voltak akkor, ami­kor Bleyer levele megérkezett, akik egész nagy­ságában átérezték volna azokat a gondolatokat, amelyek központjába nekünk oly kedves vonzó­dással állította be a regensburgi polgármester. Tudjuk valamennyien, hogy a magyar közvéle­mény nem látott többet egy győzelmi parádénál abban a tényben, amikor Mackensen diadalmas fegyverei nyomán az első magyar hajó befutott a bolgár kikötőbe. Szerencsére itt voltak a ba­jorok, akik III. Lajos királyival élükön leginkább fölismerték a Duna gazdasági szerepének fon­tosságát és igy már az Alduna fölszabadi fásá­nak napja óta intenzív munkát fejtettek ki, hogy a Duna hasznosítását, a hatalmas viziutnak töké­letes kiépítését, a szövetséges államok szoros gazdasági kapcsolatának egyik alapjává tegyék. Józan és jóindulatú volt a bajorok indítvá­nya, hogy Budapest legyen a dunai központ. A most összeülő Dunakonferencia hivatása lesz, hogy Budapestnek dunai köponttá való emelé­sére rányomja a hivatalos pecsétet. Azért mond­juk igy, mert mindazok a faktorok, akiktől ez függ, elvileg kötelezték már magukat, nem kell tartani tehát Weiskirchner cselétől sem és a Dunakonferencia ezen a téren már csak forma­litás lesz. Ezen a napon fogjuk azonban meg­ismerni a dunai központ szervezetét, amely tu­lajdonképen a „Duna nemzetközi parti bizott­sága“ -nak kezébe kerül. Ennek a parti bizott­ságnak székhelye Budapest lesz. A bizottság egyelőre három szakértőből fog állani. Egy ma­gyarból, egy németből és egy osztrákból. Bu­dapesten székelő központi irodánk is lesz, de maga a bizottság is évenként többször ülésezik Budapesten. A háború után természetesen ez a szervezet a megfelelő változásokon fog keresz­tülmenni. Ezek azok a kérdések, amelyeket a konferencia tárgyai között mint országközi jel­legű dunai jogi kérdéseket tüntettek föl s ame­lyeknek előadója Bleyer József, Regensburg vá­ros első, jogi képesítésű polgármestere lesz. Magyar előadója (és pedig Fociz Ede székes- fővárosi tanácsnok) lesz azoknak a kérdések­nek, amelyek a szabad hajózás érdekében kifej­tendő műszaki munkálatokra vonatkoznak. Ez a legfontosabb problémája az egész konferenciá­nak. Állandó és egyenletes hajóközlekedést keli a Dunán csinálni, hogy a nagy folyam gazdasági értékét egész nagyszerűségében kihasználhas­suk. A cél, -— egészen szemléltetően kifejezve — hogy Ulmtól a Fekete-tengerbe való torkol- lásig két méteres merülésű hajók közlekedhes­senek. A létesítendő .újítások és átalakítások természetesen óriási pénzt emésztenek fel. Kü­lönösen nekünk, magyaroknak a vállára kerül hatalmas teher, de nem csekélység az sem, amit Budapestnek vállalnia kell nemcsak azért, hogy a dunai központ cimmel együtt a valóságban is az legyen, hanem azért is, mert a szükséges újítások és alkotások nélkül merő lehetetlenség lenne Budapestnek a mérhetetlenül fokozódó dunai forgalomból megszereznie az őt megillető hasznot. A feladatok egész sora hárul ezen a téren a szövetséges államokra, de mindenekfe- lett Magyarországra és ezek azok a nagy pro­blémák, amelyeket Fock tanácsnok nagyméretű, mindent átölelő előadásában részletezni fog. Az osztrák előadóra, Loebl Richárd dr. ügy­védre, az aussigi Elbe-Egyesület elnökére, szin­tén fontos feladat vár. ő ismerteti ugyanis a bel­vizhajózási magánjogi kérdéseket. Ennek az előadásnak célja, hogy alapot adjon ama törek­véseknek, amelyek az egyes országok hajózási szabályait akarják egységesíteni, vagy ha ezt nem is lehet, összhangba hozni. Az egyes kérdésekhez természetesen mások is hozzászólnak. így hivatalos szónokok még Reich Rudolf cs. és kir. miniszteri tanácsos, az osztrák Dunaszabályozó bizottság folyamépité- szeti igazgatója és Wiedermann Ágost bajor ki­rályi építészeti tanácsos, a bajor királyi ut- és folyamépitészeti hivatal vezetője Deggendorí- ból. Természetesen a konferencia magyar elő­készítő bizottsága mindent elkövet, hogy minél több legyen a magyar fölszólaló, akik azonban szakértésükkel is kiváljanak. Legfőbb igyeke­zetük most arra irányul, hogy megnyerjék We- kerle Sándort, hogy szintén díszéül szolgáljon annak a kiváló csoportnak, amely a magyar dunai szakértőkből fog állani. Ezek sorában töb­bek között szerepelni fognak Hoszpotzky Alajos és Kvassay Jenő miniszteri tanácsosok, Kovács Sebestyén Aladár és Zielinszky Szilárd műegye­temi tanárok, Batthyány Tivadar gróf, az Or­szágos hajós Szövetség elnöke, Havass Rezső kir. tanácsos, főv. bizottsági tag, Gonda Béla miniszteri tanácsos és mások. A magyarság és Budapest érdekét tehát a Dunakonferencián méltóképen fogják képviselni. Ami a legfontosabb, a szövetség Magyarország és Budapest teljes érvényesülésével fog meg­születni, emellett pedig a magyar szakértők föl­vonulása mindenesetre hatalmasan fogja emelni a konferencia nívóját. A magyar bizottság munkája A Dunakonferencia anyagának előkészítését egy magyar, egy bajor és egy osztrák bizottság végezte. Helyesebben a szószoros értelmében vett bizottság csak Budapesten alakult, inig Ausztriában és Bajor­országban az anyag előkészítését maguk az előadók végezték. A magyar bizottság ülésein rendesen meg­jelentek: Matlekovits Sándor v. b. t. t., Lers Vilmos államtitkár, Kvassay Jenő és Hosz­potzky Alajos miniszteri tanácsosok, B á r c z y István polgármester, Déri Ferenc alpolgármester, Fock Ede és Vita Emil tanácsnokok és Miklós Elemér tanácsjegyző. A magyar bizottság munkájára vonatkozólag illetékes helyen a következő felvilágo­sítást kaptuk: — A magyar bizottság szorgalmasan dol­gozik és nemcsak abban a részben, amelynek előadója magyar, készítette el előterjeszté­sét, de körvonalozta álláspontját azokban a kérdésekben is, amelyeknek külföldi előadó­juk lesz. Állandó érintkezésben voltunk a kül­földi előadókkal és büszkén és önérzetesen állíthatom, hogy a magyar álláspont minden tekintetben győzedelmeskedett. Ha hozzáve­szem. hogy a jelentkezők állandóan szapo­rodnak, akkor biztosra vehetjük, hogy a Duna- kom'erenciának jelentékeny sikere lesz.-- Tcimészeies törekvésünk az, hogy a komé encia résztvevői között legalább két- szera.myi legyen a magyar, mint a külföldi. Ez is sikeuilni fog és arról is meg vagyok győződve, hogy igen kiváló magyar szakem­berek előadásaival tudunk majd fölvonulni. A vendégek tömege is impozáns lesz. Nagyon sok bajor érkezik és még több osztrák, itt lesz maga Weiskirchner két alpolgármesteré­vel és Bécs város huszonegy tagú küldött­ségével. Hallom, hogy ismét fölmerült a gyanú, hogy a bécsi polgármester ellenkonferenciát akar Bécsben rendezni. Tényleg lesz Bécsben egy tanácskozás, amely azonban kizárólag az osztrák érdekkörbe tartozó kérdésekkel fog­lalkozik. Az osztrák csatornák építése fölött végre is nem határozhat a budapesti Duna­konferencia, ez Ausztriának egyszerű bel- ügye. Egyébként mi, ha igazak lennének is a gyanakvók aggodalmai, akkor is csak azt mondhatom, hogy Weiskirchner tehet, amit akar, az igazi Dunakonferencia Budapesten lesz szeptember 4-ikén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom